2020. June 5., Friday

Ne engedjünk a bűnösök csábításának!

„Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani, ne engedj nekik! Mert lábuk a gonosz felé fut, és vérontásra siet.” (Péld 1:10, 16)

Nem biztonságos dolog, ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, gondatlan és rendetlen életű emberekkel barátkoznak; nagyon könnyen átvehetik ugyanis látásmódjukat és elveszíthetik mindazt, ami miatt Jézus követőinek neveztetnek. Legyetek különösen óvatosak ezen a téren – ne engedjétek, hogy félrevezessen titeket azok befolyása, akiknek szavaiból és tetteiből láthatjátok, hogy nincsenek kapcsolatban Istennel! (The Youth’s Instructor, 1894. július 5.)

Halljátok Isten hangját: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged, ne fogadd beszédüket”. Akiket Isten Lelke vezérel, azoknak ébren kell tartaniuk értelmi képességeiket; eljött ugyanis az idő, amikor feddhetetlenségük és Isten, valamint embertársaik iránti hűségük próbára tétetik. Ne kövessétek el a legkisebb igazságtalanságot sem azért, hogy valamilyen előnyt biztosítsatok magatoknak! Kicsiny és nagy dolgokban is cselekedjétek másokkal, amint szeretnétek, hogy ők cselekedjenek veletek! Isten ezt mondja: „Ti vagytok az én tanúim”. Az én nevemben kell cselekednetek! Ha félrehúzhatnánk a függönyt, látnánk, amint a menny és a világegyetem komoly érdeklődéssel tekint a megkísértettekre. Ha nem engedünk az ellenségnek, öröm van a mennyben. Amikor a rosszra való első sugallatot meghallod, küldj egy imát a mennybe, és szilárdan állj ellent a kísértésnek, hogy leszámolhass azokkal az elvekkel, melyeket Isten Igéje elítél! Amikor a kísértés legelőször érkezik, olyan határozottan fogadd, hogy sohasem ismétlődjék meg többet! Fordulj el attól, aki arra vetemedik, hogy a rosszra tanítson téged! Határozottan fordulj el a kísértőtől, mondván: ki kell kerülnöm befolyásod alól, mert tudom, hogy nem jársz Megváltónk lábnyomán!

Még ha úgy érzed is, hogy képtelen vagy akár egyetlen szót is szólni a rossz művelőihez, akkor is hagyd ott őket! Visszavonulásod és némaságod többet érhet, mint a szavak… Legyen bátorságod, helyesen cselekedni! (The Review and Herald, 1899. május 9.)