2020. April 6., Monday

Isten békessége őrzi az új szívet

„És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:7)

Ha Krisztust állandó vendégként befogadjuk lelkünkbe, akkor Isten minden értelmet felülmúló békessége meg fogja őrizni szívünket és értelmünket a Krisztus Jézusban. Üdvözítőnk földi élete, bár szakadatlan viszályok közt folyt, mégis a békesség élete volt. Bár ellenfelei szüntelenül a nyomában jártak, mégis ezt mondta: „Aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Őnéki kedvesek.” (Jn. 8:29) Istennel való tökéletes közösségének nyugalmát sem emberi, sem ördögi harag nem tudta megzavarni. Nekünk is azt mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek.” (Jn. 14:27) „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt. 11:29) Hordozzátok velem a szolgálat igáját Isten dicsőségére, azaz az emberiség felemeléséért, s akkor az igát könnyűnek, a terhet gyönyörűségesnek találjátok majd.

A földi áldásból eredő boldogság olyan változó, mint a körülmények, amelyek előidézik. Krisztus békessége viszont állandó, maradandó békesség. Az nem függ a körülményektől, a világi javak mennyiségétől vagy földi barátaink számától. Krisztus az élő víz forrása, s a tőle merített, tőle nyert boldogság soha ki nem apad. (Thoughts from the Mount of Blessing, 31, 32.)

Minden ember tapasztalata igazolja a Szentírás szavainak igazságát: „A hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem nyughat… Nincs békesség, szól Isten, a hitetleneknek.” (Ésa 57,20–21) A bűn tönkretette békességünket. Amíg le nem győzzük az „én”-t, nem lelhetünk nyugalomra. A szív uralkodó szenvedélyeit emberi hatalom nem képes az ellenőrzése alá vonni. Éppen olyan tehetetlenek vagyunk itt, mint a tanítványok a dühöngő viharban. Ám aki szavával lecsendesítette a galileai hullámokat, a béke Igéjét adja minden embernek. Bármennyire tombol is a vihar, szabadulásra lelnek mindazok, akik Jézushoz fordulnak… Kegyelme… lecsendesíti az emberi szenvedély harcát, és szeretetében megnyugszik a szív. (The Desire of Ages, 336.)