Tényleg több, mint 50-szer mond ellent a Bibliának Ellen White?
Cikk az Ellen-White.com önkénteseitől

forrás: http://www.whiteestate.org/issues/contradictions.html

A látszólagos ellentmondások eredete:

Az állítólagos ellentmondások eredeti listáját két úriember állította össze, akikre egyszerűen D&D testvérekként hivatkozunk, védve személyazonosságukat (nem ezekkel a betűkkel kezdődnek a valódi neveik). Reméljük, hogy ez a két ember egyszer újból fontolóra veszi az álláspontját, és nem kívánunk bármi olyat tenni, ami ezt veszélyeztetné. Azt javasoljuk az olvasónak, hogy tartsa szem előtt János 16:13-at („De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra”), ahogy a listán végighalad. Mindegyik idézetet, ami Ellen White-tól és a Bibliából származik, ugyanúgy tüntetjük fel, ahogyan az eredeti listában is megtalálhatók.

 

 

Az 53 kérdés:

 

1. A BUKÁS UTÁN JÖTT-E LÉTRE A MEGVÁLTÁSI TERV?

EGW: IGEN. „A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogalmazott a terv a vétkes emberiség megváltására." (A nagy küzdelem, A sötétségen átsugárzó fény c. fejezet). (347. oldal eredetiben)

BIBLIA: NEM. „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek" (1Pt 1:18-20).

BIBLIA: NEM. „A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által" (Ef 1:4).


Itt D&D idézi Ellen White azon állítását, hogy Isten a „kegyelem országát” közvetlenül a bukás után alapította meg. Azonban nem közölték Ellen White-nak azt az állítását, ahol elmondja, hogy a terv jóval előtte már létezett (lásd Jézus élete. 22. o. eredeti, különösen a harmadiik bekezdést): „Megváltásunk terve nem Ádám bukása után – mint utólagos megoldás – jött létre."  Ugyanannak a könyvnek 147. oldala: „...Krisztus földi életének minden tette az öröktől fogva létező terv megvalósítása volt." Számtalan ilyen állítása van az írásaiban. Hogy kiegyensúlyozottan láthassuk, hogy itt (és ennek a szövegkörnyezetében) valójában mit is írt Ellen White a témáról, javasoljuk elolvasásra a „A megváltás terve" című fejezetet a Pátriárkák és próféták című könyvből.

A Biblia számtalan szövege, ahogy a fentiek, a megváltás tervét a világ teremtése elé helyezi, de a Jelenések 13:8 kissé kétértelműen mondja, hogy Jézus a világ alapításakor megöletett, nem pedig előtte. (A fontosabb fordítások is ezt mondják: Károli, Károli „Szellem”-es , ÚRK, Csia Lajos fordítása). Technikailag Krisztus „öröktől fogva” „megöletett”, nem igaz? Vagy János próféta tévedett volna? Nem! A terv Ádám és Éva bukásakor lépett életbe, de a Végtelen Bölcsesség mikor látta előre a bűnt és a Megváltó szükségét? Természetesen öröktől fogva.

(Néhányan talán rámutatnak, hogy egyes Biblia fordítások úgy fordítják a „világ alapítását”, mintha az a Bárány könyvének írásához tartozna, nem pedig a Bárány megöletéséhez. Azonban a Biblia tudósok többsége, akik a Bibliafordításokat összeállítják nem jutnak erre a következtetésre. A legfőbb változatok, mint a Károli „Szellem”-es, Új fordítású Biblia, Csia Lajos fordítás mindegyike szerint a szöveg a „megöletettre” mutat. Az Egyszerű Biblia csak annyit ír, „akit megöltek”. [Az eredeti cikk az angol fordításokat fejtegeti és megállapítja, hogy a legtöbb lényegében ugyanazt mondja.] Az Egyszerű Bibliát kivéve Ellen White állítása semmiben nem mond ellent a Bibliának. Egyetért abban, hogy a Terv „öröktől fogva” van.)

A probléma itt az, hogy semmi gond nincs Ellen White-tal, hanem a mi véges elménk megpróbálja felfogni hogyan és mikor „tervez” az az Isten, aki előre tud mindent? Isten előre tudta, hogy meg fogja tenni, azaz valójában mikor döntötte el, hogy meg fog tenni valamit? Isten útjai „megfoghatatlanok” (Jób 9:10) Ez a végtelenség témája túl sok az emberi elmének. Itt most a Mindentudásról beszélünk. Sok példát találunk a Bibliában arra, amikor Isten tesz valamit, és úgy tűnik, hogy eredetileg nem „tervezte” el.

Csak néhány példa:

— Sátán kiűzése a Mennyből (Jel 12:7-9).  (Mikor lett ez a terv „kidolgozva”?)

— Isten elutasítja Saul királyt (1Sám 16:1)

— A terv a mennyben, hogy hogyan pusztuljon el Aháb király Rámoth Gileádnál (1Kir 22:19-22).

— Isten eldöntötte, hogy nem azt teszi, amit eredetileg eltervezett a gonosz emberrel/nemzettel (Jer 26:3; 18:8).

— Isten úgy dönt, hogy megválaszolja a kéréseikben kitartó emberek imáit (Lk 18:7,8; 11:5-9).

— Isten eldönti, hogy özönvízzel elpusztítja a földet (1Móz 6:6).

— Isten beleegyezik abba, hogy Ezékiás király még 15 évet éljen azután, hogy elmondta neki, meg fog halni (2Kir 20:1-6).

Szóval mikor lettek ezek a tervek „kidolgozva”? Isten „öröktől fogva” pontosan tudja, mit fog tenni és mikor. Nehéz számunkra megérteni, hogyan tud Isten tervet „készíteni”, miközben már tökéletesen ismeri a jövőt. Ez egyáltalán nem ellentmondás, inkább egy olyan téma, amit mi halandó emberek képtelen vagyunk megmagyarázni.

 

2. ÉVA MELLETT VOLT-E ÁDÁM A MEGKISÉRTÉSKOR?

 EGW: NEM. „Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy napi munkája végzése közben ne távozzon el férjétől. Vele kevésbé veszélyezteti a kísértés, mint amikor egyedül van. De belemerülve kellemes munkájába, Éva öntudatlanul elbarangolt mellőle. Amikor észrevette, hogy egyedül van, érzett valami veszélyt … csakhamar kíváncsisággal vegyes csodálattal bámulta a tiltott fát." (Pátriárkák és próféták, 53.5).

BIBLIA: IGEN „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék." (1Móz 3:6).


Ez a szemantikai érv, amely kiragadja a „vele” szót (Károli, Károli „Szellem”-es, Új fordítás mindegyike úgy írja, hogy „vele”, sok angol fordítás viszont kihagyja ezt a szót) azt jelentené, hogy Ádám Évával volt a teljes sétáig a Fához és a kígyóval való teljes párbeszéd alatt. A következő szöveg az eredeti Héberben van, King James Interlinear Bible alapján:

(ishshah) (ra'ah) (`ets) (towb) (ma'akal) (huw') (ta'avah) (`ayin) (`ets) (chamad) (sakal) (laqach) (periy) ('akal) (nathan) (gam) ('iysh) ('akal)

(Tükörfordításban)

(asszony) (látta) (fa) (jó) (hús) (azzal) (kellemes) (szemek) (fa) (kívánatos) (bölcs) (vette) (gyümölcs) (eszik) (adta) (is) (férj) (evett)

Biztosan nem Ellen White találta ki azt, hogy Éva egyedül volt a fánál. Anélkül, hogy a Hébert megnéznénk, gondoljuk át a következőket:

— Az Évával való párbeszédben a kígyó egyszer sem vett tudomást Ádám jelenlétéről (1Móz. 3:1-5).  Tény, hogy Ádám, Éva döntéséről szóló véleményét nem említi a Biblia addig, amíg nem „evett” a gyümölcsből (6. vers).

— Mikor Isten szembesíti őket, Ádám nem a kígyót vádolja, hanem Évát (12. vers). Ha együtt lettek volna a Fánál, Évával együtt támadták volna a kígyót.

— Amikor Isten szembesíti őket, Éva nem azt mondja, hogy „elámított minket, úgy ettünk”, hanem „a kígyó ámított el engem, úgy ettem” (13. vers).

Sok teológus korokon keresztül ezt tanította, már jóval Ellen White magyarázata előtt.

 

3.SÁTÁN CSAPTA-E BE ÁDÁMOT?

 EGW: IGEN. „Sátán, a hazugság atyja, Ádámot hasonlóképpen csalta meg, mondván, nem kell engedelmeskednie Istennek, hogy nem hal meg, ha áthágja is a törvényt." (Evangelism, p. 598).

 BIBLIA: NEM. „És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett" (1 Timóteus 2:14).


Ez szöveg a 2. pont ellenkezőjét állítja. Éva ott volt a fánál, „becsapatott”, és miatta Ádám is elbukott.  Amikor ezeket olvassuk Ellen White-tól, erről az eseményről azt találjuk, hogy általánosságban Sátán terve az emberpár elbukása volt (hasonlóképpen mint amikor azt mondjuk, hogy Sátán megkísért minket, valójában valószínűleg az egyik démon teszi ezt, mivel Sátán nem képes a mindenütt jelenvalóságra).

Ez olyasmi, mintha megpróbálnánk megmagyarázni, hogy a Farizeusok meg voltak-e kísértve, vagy nem, amikor Krisztust megfeszíttették. Bizonyos értelemben nem: tudták, hogy ártatlan embert ölnek meg, aki teljesen beleillik a messiási leírásokba (és ezen bűneikért elszámoltathatók). Más értelemben meg voltak kísértve, mert megkeményítették a szívüket míg végül önmagukat kísértették meg. Ádám egy bizonyos módon „megkísértetett”, mert végülis evett a gyümölcsből (ha nem lett volna megkísértve, sose tette volna meg). Ellen White egyértelművé teszi ezt, azonban Ádám nem úgy kísértetett meg, mint Éva (lásd: Pátriárkák és próféták, 55-56. o.).

 

4. KI BESZÉLT KÁINNAL?

 EGW: ANGYAL „Egy követként küldött angyalon keresztül hangzott az üzenet: "...ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz'" (Pátriárkák és próféták, 74).

 BIBLIA: AZ ÚR. „És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz' ... És elméne Kain az Úr színe elől"

(1Móz 4:6, 7, 10, 13, 15, 16).


D&D kihagyott egy mondatot a Pátriárkák és Prófétákból, amit közvetlen az idézett szöveg előtt írt Ellen White. Ezt mondja: Az Úr így szólt Kainhoz: „Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?"

Itt a gond valójában az “angyal” szóval van. Az „angyal” szó azt jelenti, hogy „követ, hírnök”. A Bibliában nagyon sok példa van arra, hogy az Úr „angyala” úgy hivatkozik magára, mint Isten (lásd 1Móz 16:7,13; 22:11-18; 31:11-13; 48:15,16; 2Móz 3:2-6, ApCsel 3:25; 7:30-32; 4Móz 22:21-23:5; Bir 6:11-40; 13:3-22; továbbá 2Móz 23:20,21).

D&D elutasítja ezt a - korábban valószínűleg adventistáktól kapott - magyarázatot, ragaszkodva ahhoz, hogy míg Mózes azt mondja „az Úr”, az „angyal” szó nem lehet helyes. Így arra a következtetésre kell jutniuk, hogy míg Jézus azt mondta „a Te Igéd Igazság” (hivatkozva a Bibliára), és míg Mózes nem használta az „angyal” szót (amit Ellen White használt), akkor bárki, aki elfogadja D&D magyarázatát, a Bibliát, Mózest és Jézust hamisnak tartja. Úgy érezzük, hogy a fent felsorolt tucatnyi igék Ellen White állítását igazolják.

 

5. PÁROSODTAK-E ÁLLATOKKAL AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTTI EMBEREK, HOGY ÚJ AL-EMBER FAJTÁK ÉS FAJOK SZÜLESSENEK?

 EGW: IGEN „De ha volt olyan bűn, ami miatt az Özönvíz elpusztította a fajokat, az az ember és állat keveredése volt, ami lerombolta Isten képmását és mindenhol zavart okozott." (Spiritual Gifts, vol. 3, p. 64).

 EGW: IGEN „Minden faj, amit Isten teremtett helye volt a bárkában. Az összekevert lények, amiket nem Isten teremtett, amik a keveredés eredményei voltak, azokat elpusztította az Özönvíz. Az Özönvíz óta is volt ember és állat közötti keveredés, majdnem végtelen változatait láthatjuk az állatok fajainak, és az embereknek." (Spiritual Gifts, vol. 3, p. 75).

 BIBLIA: NEM „Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó." (1Móz 1:24, 25).


Évekig találgattak az adventista egyházban, hogy pontosan mit is érthetett Ellen White a két idézetben (csak két ilyen szöveg van, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik). Többen arra a következtetésre jutottak, hogy a szöveg, mint az “ember és állat keveredése” (vagyis olyan probléma, ami mindkét csoport között fennáll) semmiképpen sem úgy értendő, hogy az „ember keveredése az állattal” (azaz ember-állat hibridek létrejötte).

Ez egy tipikus állítás, ami megmutatja Ellen White nézetét a különböző emberi rasszokról:

Isten semmiféle nemzetiségi, faji vagy társadalmi különbséget nem ismer el. Ő az egész emberiség Alkotója. Mindnyájan egy család vagyunk a teremtés által, valamint egyek vagyunk a megváltás jogán.” (Krisztus példázatai 386.2)

A részletes kifejtésért kattints a lenti linkre (még nincs magyar fordítás). D&D arra a következtetésre jut, hogy „az Ellen White Estate beismeri, hogy EGW egyszerűen tévedett." Ez egy hamis állítás, ahogy a következő linken is látszik, ami az Ellen White Estate weboldalára mutat:

http://www.whiteestate.org/issues/amalg.html

 

Elgondolkodtató érvelés. Sokkal tisztességesebb lenne elismerni, hogy Ellen White megfogalmazott egy magánvéleményt egy, a korában népszerű felvetéssel, az emberek és az állatok párosodásával, fajtalankodásával kapcsolatban. Isten úgy teremtette meg az embert és az állatokat, hogy hibrid-lények létrejöttére ne legyen lehetőség. Ha ma élne Ellen White, egyszerűen csak azt kérné, hogy vegyék ki ezeket a mondatokat az írásaiból. (A szerkesztő megjegyzése)

 

6. ISTEN VAGY ANGYAL ZÁRTA BE NOÉ BÁRKÁJÁNAK AZ AJTAJÁT?

 EGW: ANGYAL „A gúnyolódó sokaság egy angyalt látott leszállni a mennyből, villámláshoz hasonlóan, ragyogó öltözetben, aki bezárta az erős külső ajtót, és azután újra felrepült a mennybe." (Spiritual Gifts, vol. 3, 68. oldal 1864).

 EGW: ISTEN „...Isten zárta be azt, és csak Isten nyithatta ki. " (Pátriárkák és próféták, 98. oldal,1890).

 BIBLIA: ISTEN „és az Úr bezára utána az ajtót" (1Móz 7:16).


Ellen White felcserélte az „angyal” és az “Isten” szót. Lásd a 4. ponthoz írt válaszunkat. (Ha mindig „ellentmondásnak” osztályoznánk valahányszor egy próféta az „angyal” szót használja Isten helyett, az egész Biblia bajban lenne.)

 

7. AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTT ÉPÜLT-E A BÁBEL TORNYA?

 EGW: IGEN „E rendszert megrontották a vízözön előtt azok, akik elkülönültek Isten hűséges követőitől, és a bábeli torony építésébe kezdtek." (Spiritual Gifts, vol. 3, p. 301, magyarul A megváltás története 149.3).

 BIBLIA: NEM „Az özönvíz után... És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. " (1Móz 9:28 és 11:4).


Először is nézzük meg azon könyv tartalomjegyzékét, ami az első szöveget idézi (Spiritual Gifts, Vol. 3), hogy lássuk, tudta-e Ellen White, hogy mikor épült Bábel tornya. Figyeljük meg a sorrendet a könyv következő fejezetei között:

VI. Bűn az özönvíz előtt

VII. Az özönvíz

VIII. Az özönvíz után

IX. Rejtett hitetlenség

X. Bábel tornya

XI. Ábrahám

Ellen White a következőket írja a „Bábel tornya” fejezetben: Noé néhány leszármazottja hamarosan elhagyta a hitét… Építettek maguknak egy várost és kitervelték, hogy építenek egy tornyot, ami a felhőket éri…”

Ezzel a világos állítással, a fejezetek sorrendjével egyetemben, nagyon úgy tűnik, hogy Ellen White tisztában volt azzal, hogy mikor épült a Bábel tornya. De akkor miért tűnik úgy, hogy az Özönvíz elé datálja a torony építését? Az állítást így kell helyesen olvasnunk: „Ez a rendszer romlott volt a vízözön előtt, és azok által is romlott, akik elkülönültek Isten hűséges követőitől, és a bábeli torony építésébe kezdtek.” A könyv következő nyomtatásában már az előbb olvasott javított szöveg olvasható. Az elírást a szerkesztők már jóval azelőtt észrevették, hogy a kritika felkapta volna. 1866-ban a Review and Herald lap szerkesztője megmagyarázta az elírást és a szükséges javítást az olvasóknak, feloldva így a hibát. (Sajnos a magyar fordítás az elírt szöveget adja vissza.)

 

Ez annak példája, hogy amikor Ellen White észlelte, hogy tévedett, a kiadóval karöltve kijavították a hibát. Nagyon jó lenne Ellen White-ot emberként is bemutatni, akit Isten az emberi mivoltával együtt prófétai szolgálatra hívott és nagyszerűen használt.

 

És még egyszer. Mindennek fényében, amit írt az özönvízről és a toronyról a Spiritual Gifts című könyvben, egyetlen ésszerű ember sem gondolhatja komolyan, hogy egyetlen mondata érvénytelenítené a könyv további részeit. A fejezetek önmagukért beszélnek.

 

8. AZÉRT ÉPÜLT-E A BÁBEL TORNYA, HOGY MEGMENEKÜLJENEK EGY ÚJABB ÖZÖNVÍZTŐL?

EGW: IGEN „Sineár pusztájának lakói nem hittek Isten szövetségében - abban, hogy nem bocsát többé özönvizet a földre. Sokan közülük Isten létezését és az özönvizet természetes okoknak tulajdonították. ... Egyik céljuk a torony építésével az volt, hogy bebiztosítsák magukat egy újabb özönvíz esetére. A veszély minden lehetőségét elkerülik - gondolták -, ha sokkal magasabbra építik a tornyot, mint ahova az özönvíz elért. És azt remélték, hogy ha a felhők fölé tudnak emelkedni, kideríthetik az özönvíz okát." (Pátriárkák és próféták, 119. oldal).

 BIBLIA: NEM „És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.” (1Móz 11:4).


Nem ellentmondás több információt vagy részletet közölni az meglévőkhöz (ez az egyik célja a prófétáknak). Ellen White semmiben sem tagadja, vagy mond ellent a Bibliai leírásnak, csak új információt közöl. Minden későbbi próféta, a kezdetekhez képest új információt közöl, és így „ellentmondana” Mózesnek, ha így ítélnénk meg őket.

 

9. KÚSITA VOLT-E MÓZES FELESÉGE, CIPPÓRA?

EGW: IGEN „(Miriam) panaszkodott Mózesre, mivel egy etiópiai (kúsita) nőt vett el"

(Spiritual Gifts, vol. 4, p. 19).  Megjegyzés: az idézetben lévő zárójeles megjegyzések D&D-től vannak, nem EGW-tól.

 EGW: NEM „Bár Mózes feleségét „kúsita asszony"-nak (4Móz 12:1) nevezték, Czippóra valójában a midiániták nemzetségéből származott, és így Ábrahám leszármazottja volt." (Pátriárkák és próféták, p. 383).

 BIBLIA: IGEN „Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül." (4Móz 12:1).


Itt Ellen White még a Bibliát is idézi, megerősítve, hogy Miriam vádolta Mózest, amiért egy etiópiai (egy „kúsita”) nőt vett feleségül, tehát nyilvánvalóan nem próbálta elrejteni az “ellentmondást”. Azt állítja, hogy Cippórát „kúsitának” szólították és Midiánból származott. A Biblia maga is egyetért abban, hogy valóban Midianita volt (lásd 2Móz 2:15-16; 3:1; 18:1, ahol az édesapját „Midián papjaként” jellemzi). Cippóra Midiánban nőtt fel a Biblia szerint. Nincs itt semmi ellentmondás; ellenkezőleg, EGW támogatja a biblikus bizonyítékot.

 

10. A FARKASÉTVÁGYUK MIATT PUSZTULTAK-E EL AZ IZRAELITÁK?

 EGW: IGEN „Isten megadta nekik kívánságukat, húst adott enni, hagyta, hogy addig egyenek, míg farkasétvágyuk járványt nem hozott rájuk, amitől sokan meghaltak." (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 148. oldal).

BIBLIA: NEM „A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással." (4Móz 11:33).


Tényleg ellentmondanak az állítások egymásnak? D&D fenntartja, hogy senki sem evett, vagy nyelt le az ételből egyetlen falatot sem, amikor az Úr elpusztította őket, tehát nem lehetett a falánkság Isten haragjának az oka. Néhányuknak a hús „még foguk között vala”. De annyi ember (több mint egymillió) teljes összhangban eszik? Nem ésszerű azt mondani, hogy míg néhányan az elsőket harapták, addig ezrek már a második, vagy a harmadik ételadagjukat fogyasztották? Azt mondja a Biblia, hogy Isten járvánnyal sújtotta őket „mielőtt [a húst] elfogyasztották”. Ez azt jelentette, hogy nem ették meg/fogyasztották el az összes húst! Ők, egy csoportként, még az étkezés folyamatában voltak, amikor Isten csapást bocsátott rájuk (másként mondva „még a foguk között vala”).

Arra az esetre, ha még mindig kételkednénk, hogy mi is történt ezen a napon, nézzük meg, mit mond még máshol a Biblia erről az esetről. Zsolt 78:26-31 (több Bibliában citálva van) a következő részletes leírást kapjuk:

„Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá.” - Zsoltárok 26-31

 

11. HOLLÓKAT KÜLDÖTT-E ISTEN, HOGY ILLÉST TÁPLÁLJÁK?

 EGW: NEM „Az Úr azzal tisztelte meg Illést, hogy a menny angyala által küldött neki táplálékot este és reggel." (Bizonyságtételek 3. kötet, 288. oldal, 1873).

 EGW: IGEN „Aki a pataknál táplálta Illést (hollókat tett követeivé)" (Bizonyságtételek 4. kötet 253. oldal 1876).

 BIBLIA: IGEN „a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott... És a hollók hoztak néki kenyeret és húst." (1Kir 17:4, 6)


D&D következtetése: 1873-ban EGW ellent mondott a Bibliának, amikor azt mondta, hogy Illést egy angyal táplálta. Aztán három évvel később 1876-ban meggondolta magát és egyetértett a Bibliával, hogy valóban holló volt, aki táplálta Illést. Aztán egy évvel EGW halála után a szerkesztői megpróbálták elsimítani a dolgot azzal, hogy eltüntettek minden referenciát az angyal/hollóval kapcsolatosan - megváltoztatták EGW szavait, hogy azt mondja, Illés csak „csodálatosan ellátta táplálékkal” (Pátriárkák és próféták, 129. oldal, 1916).

Az állítás, hogy Ellen White „meggondolta magát” 1876-ban, helytelen. Már 1851-ben, 22 évvel korábban megállapította, hogy Isten hollókat küldött Illésnek (A Sketch of the Christian Experience and Views of Ellen G. White 45. oldal, később a Korai Írásokban jelent meg, az 56. oldalon), tehát már tudott a hollókról, amikor az „angyal” megállapítását tette.

Az állítás, hogy a szerkesztők megpróbálták elsimítani dolgokat azzal, hogy megváltoztatták Ellen White szavait a halála után, az szintén nem igaz, mégpedig 3 okból. 1) Ellen White felügyelt és jóváhagyott minden végrehajtott változtatást, amit eszközöltek, és 2) semmit sem „simítottak volna el” azzal, hogy azt mondatták vele, hogy „csodálatosan ellátta táplálékkal” miután az előző állításokat már kinyomtatták. Végül 3) még ha a szerkesztők megváltoztatták volna az állítást, hogy így olvassuk, nem próbálták meg elfedni a többi referenciát a hollókról ugyanazon könyv (Próféták és királyok) 123. oldalán. Ott még mindig holló van. Ez tisztán mutatja, hogy nem volt itt semmi megtévesztés, hogy bárki bármilyen részt „elsimított” volna.

De miért mondott eredetileg Ellen White „hollót” és később miért említ „angyalt”? A hollók természetüknél fogva nem hoznak ennivalót az embereknek és biztosan nem hoznak „kenyeret és húst” mindenféle csoda nélkül. Az angyalnak valószínűleg része volt ebben a csodában, ahogy általában az angyalok állnak a legtöbb csoda mögött.

 

12. ENGEDETLEN VOLT-E SÁMSON ISTENNEK, AMIKOR FILISZTEUST VETT EL?

 EGW: IGEN „A filiszteus városban, Timnáthban lakott egy fiatal leány, akit Sámson megszeretett és elhatározta, feleségül veszi... [Sámson szülei] végül engedtek kívánságának és a házasságot megkötötték... Sámson éppen akkor kötötte sorsát népe ellenségének sorsához, amikor a férfiúi korba lépett; amikor fel kellett volna vegye istenadta tisztét; amikor a leghűségesebben kellett volna szolgálnia Istent... olyan helyzetbe sodorja magát, amelyben feladatát nem tudja betölteni... Az asszony, akinek kedvéért Sámson Isten törvényét megszegte, még a menyegzői ünnepség befejezése előtt hűtlennek bizonyult férjével szemben." (Pátriárkák és próféták, 562,563. oldal).

BIBLIA: NEM „És monda Sámson az ő atyjának: Őt vegyed nékem, mert csak ő kedves az én szemeim előtt. Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen..." (Bír 14:3, 4).


Nincs olyan Biblia tanulmányozó, amely tagadná, hogy Sámson itt valóban „megszegte Isten törvényét” azzal (lásd fentebb EGW idézetét), hogy a filiszteusok között keresett feleséget. Isten nagyon világosan szólt erről (lásd 2Móz 34:11-16; 5Móz 7:1,4; Bír 3:5-6). Az Úr tudta, hogy a filiszteusokkal való folyamatos kapcsolattal (és különösen az asszonyaival) Sámson élete messze eltávolodik Isten eredeti tervétől.

De Isten ott használ minket, ahol vagyunk. Betöltötte a fáraó Isten akaratát azzal, hogy nem engedte el Izraelt? Igen és nem. Nem, mert a fáraó nem volt összhangban Isten akaratával, amikor az Úr világosan mondta Mózes által, hogy „engedd el a népemet”. De a késlekedés Isten akarata volt (lásd 2Móz 4:21), mert Isten tudta, hogy a fáraó meg fogja keményíteni a szívét és mivel így folytatta, amit tett, Isten még inkább megdicsőült, mintha a fáraó csak egyből elengedte volna a népet. Isten akarata volt, hogy Józsefet eladják rabszolgának a testvérei? Igen és nem. Isten terve volt, hogy József Egyiptom második legnagyobb emberévé váljon, de ezzel semmit sem gyengül a testvéreinek a bűne. Annak ellenére, hogy ez „Istentől volt”, attól még helytelen volt, amit tettek és ezért felelősségre vonhatók maradtak. Isten betöltötte volna a célját József életében az irigy testvérek “segítsége” nélkül is. Ugyanez a helyzet Sámsonnal.

A legtöbben elismerik, hogy míg Sámsont a hithősök közé sorolja Pál (Zsid 11), a gyengesége sok szükségtelen nehézséget és szenvedést okozott az életében. Ha Sámson hithű maradt volna Istenhez, sosem fogták volna el a filiszteusok és nem szúrták volna ki a szemeit. Azonban Isten még ezt a sajnálatra méltó helyzetet is győzelemre tudta fordítani azzal, hogy az erős ember utolsó tettével eltolta az épület oszlopait és több embert ölt meg, mint egész életében.

Ahogy az ilyen kijelentéseket összefüggéséiben (kihagyások nélkül) olvasunk a teljes fejezettel együtt, megértjük, mire akart Ellen White mutatni.

A fenti szétdarabolt idézet között ezeket a szavakat is olvashatjuk: „Az, hogy választottjával [Sámson] dicsőítheti-e majd Istent [D&D megint kivett egy részt], vagy olyan helyzetbe sodorja magát, amelyben feladatát nem tudja betölteni, nem érdekelte őt.” A kihagyott első szakasz összefoglalja, hogy mi volt a gond azzal, hogy Sámson ezt a nőt megkereste. Figyeljük meg, mennyivel másképpen lehet érteni a szöveget a saját környezetében és mennyire másképp ahogy összevágták, hogy „ellentmondás” legyen.

 

 

13: A FŐPAP MINDEN EGYES NAP A SZENTHELYRE VITTE -E AZ ÁLDOZATI ÁLLATOK VÉRÉT?

 EGW: IGEN „A naponkénti papi szolgálat legfontosabb része a személyekért végzett szolgálat volt... Azután saját kezével leölte az állatot. Az állat vérét a pap bevitte a szent helyre és a kárpit előtt elhintette. A kárpit mögött volt a frigyláda, amely a bűnös által megszegett törvényt tartalmazta. Ezzel a szertartással a bűnt a vér útján jelképesen átvitték a szentélyre" (Pátriárkák és próféták, 354. oldal).

 BIBLIA: NEM Eltekintve az éves Engesztelési Naptól, a pap csak „a szent hajléknak függönye felé” kellett hintenie, két alkalommal: (1) amikor a pap vétkezett (3Móz 4:3-12), (2) amikor a teljes Izrael vétkezett (3Móz 4:13-21). A vért sose vitték a szent helyre a napi áldozatokban, sem, amikor a vezető vétkezett (3Móz 4:22.26), sem, amikor az egyén vétkezett (3Móz 4:27-35).


A tekintetében, hogy mi történt a vérrel az áldozat bemutatása után (ahogy D&D is rámutatott) 4 különböző kiindulási helyzet volt: 1) Egy pap, 2) egy vezető, 3) egy polgár és 4) a gyülekezet együttesen. Ebből a négyből kettőnél kellett a kárpit felé hinteni a vért és másik két esetben kellett megenni a húst, azaz a főpap testén keresztül került a bűn a Szentélyhez. Ellen White állításában az okozza a zavart, amikor azt mondja „a naponkénti papi szolgálat legfontosabb része a személyekért végzett szolgálat volt”. D&D szerint Ellen White itt az egyes polgárokra gondol, ellentétben a közösséggel, a vezetővel vagy a pappal. De ha elolvassuk a teljes fejezetet (vagy legalább a megelőző két oldalt), világossá válik, hogy itt az „egyénekért” bemutatott áldozatra gondol (akik lehettek vezetők, papok, vagy egyszerű állampolgárok), ellentétben a reggeli és esteli áldozattal, a tömjénezéssel és azzal, ami történt a kenyerekkel. Ezek azok az áldozatok és szertartások, amiket reggel és este végeztek és különböztek attól, amikor egy pap, vezető, polgár, vagy valaki a gyülekezetből önmaga bűnt követett el.

Tudjuk, hogy Ellen White tisztán látta ezt, mégpedig egy létfontosságú kijelentéséből, amit D&D nem idézett. Ez pedig az idézet utáni közvetlen következő mondatok. A kihagyás nagyon sajnálatos és összezavarja az olvasót. Olvassuk el: „Néhány esetben a vért nem vitték be a szent helyre. A húst azután megették a papok, amiként Mózes utasította Áron fiait, amikor ezt mondta:... néktek adta azt az Úr a gyülekezet vétkének hordozásáért" (3Móz 10:17). Mindkét szertartás egyaránt a bűnös bűnének a szentélybe való átvitelét jelképezte.” (Pátriárkák és Próféták 354, 355. oldala).

Hogyan fogalmazhatott volna ennél is világosabban? Ellen White a négyből két esetről beszél, mert azok jóval egyértelműbben mutatnak Jézus vérére. De nem hagyja ki azt a tényt, hogy ez nem így volt mindegyikkel. Ez az egyértelmű állítás, összekapcsolva a teljes fejezet elolvasásával jól mutatja, hogy Ellen White semmiképpen sem mondott ellent a Bibliának. Vegyük figyelembe, hogy ha tudta, hogy néhány esetben a vért nem hintették a kárpitra, akkor azt is tudta, hogy mikor nem kellett a vért a kárpitra hinteni! Ez a leírás tökéletes összhangban van a Bibliával.

 

14. HASONLÓ VOLT-E JÉZUS A TÖBBI GYEREKHEZ?

 EGW: IGEN 1896 „Hasonlóvá kellett válnia az emberi családhoz és a zsidó néphez tartozó emberekhez. Hasonló külső jellemezte, és nem jöhetett el olyan csodálatos formában, mely által kimagaslott volna a többiek közül." (Krisztus a Megváltónk 1896).

EGW: NEM 1898 „Ha valaki sugárzó arcára tekintett, nem mondhatta rá, hogy olyan mint más gyermekek." (Bibliakommentár 5. köt., 1117. oldal, 1957).

 BIBLIA: IGEN „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!" (Ézs 53:2)


Az első idézetben Ellen White Krisztus arcvonásairól beszél (úgy, ahogy Ézs 53:2 is). A második idézetben Ellen White megállapítja az egyértelműt: hogy Jézusnak álltalában „sugárzó arca” volt a szeretettől, amit ingyen árasztott bármelyik körülötte lévőre, nem úgy, mint más gyerekek. Ahogy míg a többi gyermek nagy valószínűséggel panaszkodik, ha házimunkát kell csinálnia, tiltakozik ellene, vagy azokat a dolgokat csinálja, amiket mi is tettünk, addig Krisztus volt a mennyei szeretet képe. Nem volt különösen jóképű, de az arckifejezése mindig kedves volt és „sugárzott az arca”.

 

15. AZ EMBER JÉZUS KRISZTUS EGYSZERRE VALÓDI ISTEN IS VOLT?

 EGW: NEM „Az ember Krisztus nem a mindenható Isten volt" (32. levél, 1899, idézve A te igéd igazság 5. kötetéből, a 1129. oldalról.).

 BIBLIA: IGEN „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ézs 9:6).

 BIBLIA: IGEN „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.” (Jel 1:7-8).

 BIBLIA: IGEN „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt (Jézust), és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való." (Fil 2:9)


Mind Ellen White, mind a Hetednapi Adventista Egyház azt tanítja, hogy Jézus teljes mértékben Isten volt, még akkor is, ha valódi emberként jött el. Nem értünk egyet olyan egyházakkal, akik azt állítják, hogy Jézus egy „alacsonyabb rendű Isten” volt, akit az Atya teremtett. Fenntartjuk, hogy Jézus volt az, aki az Atyával volt örök időktől fogva, Ellen White is folyamatosan ezt fejezi ki. Most pedig olvassuk el a fenti idézetet a szövegkörnyezetével:

„Krisztus elhagyta helyét a mennyben, s lejött a földre, hogy emberi életet éljen. Azért hozta ezt az áldozatot, hogy hamisnak bizonyítsa a Sátán vádját, miszerint az embernek lehetetlen megtartani Isten törvényét.' Jézus egyenlő volt az Atyával, az angyalok tisztelték és imádták őt. Mégis megalázta magát értünk. Lejött a földre, hogy alacsony sorban és nyomorban éljen, hogy a fájdalmak férfia legyen, aki tudja mi a szenvedés. Ennek ellenére is az istenség pecsétjét viselte magán. Isteni tanítóként jött, hogy fölemelje az emberiséget, növelje testi, szellemi, lelki képességeiket, színvonalukat. Senki sem tudja megmagyarázni Krisztus testté válását. Annyit mégis tudunk, hogy eljött a földre, s emberként élt az emberek között. Az ember Krisztus nem a mindenható Isten volt, bár Krisztus és az Atya egyek. Az istenség nem süllyedt a Kálvária gyötrelmes kínzásaiba, mégis helytálló, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."”

Ebben az összefüggésben Ellen White igen világossá tette, hogy Jézus teljesen egyenlő volt az Atyával amikor a Földre jött. De akkor mit értett az alatt, hogy Jézus nem volt „mindenható Isten”?

A kulcsszó itt a „mindenható” (nem Jézus „igaz Istenségére” utalva, ahogy a fenti állítás próbálja sugallani). Mielőtt Jézus ember lett, a következőkkel rendelkezett:

1) Mindenhatóság

2) Mindenütt jelenvalóság

3) Mindentudás.

Mikor a Földre jött, a következőket tette le:

1) Mindenhatóságot (azt mondta, hogy „én semmit sem cselekedhetem magamtól” [szüksége volt az Atyára] Jn 5:30)

2) Mindenütt jelenvalóságot

3) Mindentudást (azt mondta, hogy nem tudja sem a napját, sem az óráját a Második Visszajövetelének, azt csak az Atya tudja (Mk 13:32)

Ha ki akarunk ragadni valamit, akkor az az, hogy Jézus nem számított egyenlőnek az Atyával, de érted és értem emberré lett és engedelmes volt a kereszthalálig (lásd Fil 2:6-8).

 

16. JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSEKOR SÁTÁN TÉNYLEG ANNAK AZ ANGYALNAK MONDTA-E MAGÁT, AKI MEGMENTETTE IZSÁKOT A HALÁLTÓL?

 EGW: IGEN „Mihelyt Krisztus hosszú böjtje elkezdődött a pusztában, Sátán ott termett kísértéseivel. Megpróbálta elhitetni Krisztussal, hogy Isten nem kívánja meg tőle, hogy végigjárja azt az önmegtagadó és szenvedésteli utat, amire készül. ... Azt is állította (Sátán), hogy ő volt az az angyal, aki visszatartotta Ábrahám kezét, amint Izsákra irányította a kést" (Szemelvények E. G. White írásaiból, 1. kötet, 273. oldal).

 BIBLIA: NEM Elolvashatod a Bibliát az elejétől a végéig, de sosem fogsz semmilyen bizonyítékot találni ennek a feltételezett párbeszédnek az alátámasztására, ami Jézus és Sátán között zajlott.


Itt D&D nem bonyolódik nagyon hosszan a dologba és nem is idéz semmilyen igét, mert itt nincs is semmilyen ellentmondás. Amit itt olvasunk, az csupán egy plusz részletes információ. Úgy tűnik, ahogy új részleteket ad meg Ellen White, azt azonnal ellentmondásnak nyilvánítják. Még azok az ateisták is, akik megpróbálják darabokra szedni a Bibliát, nem bánnak így az Írásokkal. De vegyünk egy példát:

Júdás levele 9. versében ezt olvassuk: „Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!” Most képzeld el ezt az érvet: „Elolvashatod az Ószövetséget 1. Mózestől Malakiásig, de sosem fogsz semmilyen bizonyítékot találni ennek a feltételezett párbeszédnek az alátámasztására, ami Mihály és Sátán között zajlott”.

Júdás semmiképpen nem mondott ellent az Ószövetségnek, mégis ezt az állítás Mózes testéről sehol sem említi a Biblia ezen ige előtt.

Júdás Énok prófétai szolgálatáról is beszél, hogy „ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett” [14-16]. Még sincs semmi ilyen feljegyzés Mózes írásai között Énókról, hogy ilyen dolgokat mondott volna, mégis hiszünk Júdás apostolnak.

 

17. KI VÁLASZTOTTA KI JÚDÁST JÉZUS 12 TANÍTVÁNYA KÖZÉ?

 EGW: KRISZTUS VÁLASZTOTTA JÚDÁST „Mikor Urunk Júdást választotta, akkor nem volt reménytelen a Júdás esete." (Bizonyságtételek 4. kötet, 41. oldal).

 EGW: A TANÍTVÁNYOK VÁLASZTOTTÁK JÚDÁST „A tanítványok alig várták, hogy Júdás is közéjük kerüljön. ... ők ajánlották Jézusnak" (Jézus élete, 294. oldal).

 EGW: JÚDÁS ÖNMAGÁT VÁLASZTOTTA „Mialatt Jézus a tanítványokat elrendelt hivatásukra készítette elő, közéjük nyomult valaki, aki nem kapott elhívást. Iskariótes Júdás volt az, Krisztus állítólagos követője. Most előtérbe lépett, és helyet követelt a tanítványoknak ebben a szűkebb körében. ... azt remélte, hogy Krisztussal való kapcsolata révén megtapasztalhatja majd ezt" (Jézus élete, 293. és 716. oldal).

 BIBLIA: JÉZUS VÁLASZTOTTA JÚDÁST „És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt ... Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn... Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? ... Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Lk 6:13-16; Jn 6:70; 15:16).


Az Ellen White idézete egyszerűen ennyit mond: Júdás megkereste Jézust abban a reményben, hogy egy lehet a tanítványai közül. A többi tanítvány, amikor hallották a kifogást ellene, „ajánlották” (nem „kiválasztották”) Jézusnak, ekkor Jézus kiválasztotta őt, hogy a 12 része lehessen, még ha tudta is, hogy hova fog ez vezetni. (Fordítói megjegyzés: a magyar fordításban ez nehezebben látszik.)

 

18. KUTYÁK FALTÁK-E FEL JÚDÁS MARADVÁNYAIT?

 EGW: Igen „Súlya alatt elszakadt a kötél, amellyel felakasztotta magát a fára. Az esés következtében teste szörnyen eltorzult. Éppen az éhes kóbor kutyák tépték, szaggatták le a húst csontjairól." (Jézus élete, 722. oldal).

 BIBLIA: Nem „Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát." (Mt 27:5)

„Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott." (ApCsel 1:18)


Még egyszer: ellentétes dolgokat kell állítania két igének, hogy ellentmondás legyen, viszont a Biblia nem mond semmi olyat, amiről arra gondolhatnánk, hogy valószínűtlen lenne, hogy kutyák falják fel Júdás húsát. Ironikus, hogy néha szkeptikusok pont ezt a két verset használják fel arra, hogy rámutassanak a Bibliában lévő „ellentmondásokra”. Az egyik vers szerint Júdás „felakasztá magát”, a másikban pedig megvett egy mezőt és „alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott”. A kritikusok azzal a ténnyel érvelnek, hogy az ApCsel 1:18 sehol nem említi a felakasztást és Mt 27:5 nem utal az elhasadásra. Felületesen olvasva úgy tűnhet, hogy kétféleképpen írták le Júdás halálát. A hívők viszont tudják, hogy ez a két vers nem mond ellent egymásnak, ellenben különböző részleteket adnak. Gyakran ugyanezt az érv típust használják Ellen White ellen is.

 

19. EGY RONGYOS PALÁSTOT ADOTT-E HERÓDES JÉZUSRA?

 EGW: Igen „Heródes javaslata alapján a korona hegyes töviseket termő kúszónövényből fonott koszorú volt, amit Jézus szent homlokára helyeztek, és egy régi rongyos palástot - ami egyszer a király ruhája volt -, a nemes alakjára tettek." 3 Spirit of Prophecy p.138, 1887 Edition.

„Nézzétek az öreg, lilaszínű palástban." (Bizonyságtételek 1. kötet, 240.2).

BIBLIA: Nem „Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz." (Lk 23:11).


Ellen White úgy írja le a rongyos palástot, mint „ami egyszer a király ruhája volt”. Ha a palást egyszer a király ruhája volt, akkor valószínűleg nagyon finom fonalból készült: egy elegáns palást, ami elrongyosodott az idő múltával. Ellen White nagyon világosan fogalmazott. Igencsak kétséges, hogy a gúnyos Heródes kölcsönadná az egyik új palástját egy megszégyenítés miatt, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a palást egyenesen Pilátushoz megy vissza (Jézuson) és valószínűleg elveszne, vagy még rosszabb esetben elszakadna.

 

20. ELÁJULT-E JÉZUS HÁROMSZOR A KERESZT ALATT?

 EGW: IGEN „Nagyon legyengült a fájdalom és a szenvedés miatt, a korbácsolástól és az ütésektől, sőt még ráhelyezték a súlyos keresztet, amihez hamarosan hozzászegezik. Jézus elájult a teher alatt. Háromszor helyezték rá a nehéz keresztet és háromszor is elájult." (Spiritual Gifts, vol. 1, p. 57).

 BIBLIA: NEM „Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét." (Mt 27:32).

 BIBLIA: NEM „És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét." (Mk 15:21).

 BIBLIA: NEM „Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után." (Lk 23:26).


Megint azt látjuk, hogy az új részletet ellentmondásnak hívják. Valamilyen oka volt annak, hogy Simont arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Figyelembe véve az Ellen White által bemutatott, az idézet első mondatában lévő egyértelmű tényt és a három igét, amit D&D megadtak, Ellen White következtetése teljesen logikus és értelmes. Az ilyen típusú részlet kihagyás/hozzáadás elég gyakori, amikor a négy evangéliumot összehasonlítjuk.

 

21. SÁTÁN AKKOR KÍSÉRTETTE-E MEG JÉZUST MIUTÁN 40 NAPJA BÖJTÖLT?

 EGW: Nem „Mihelyt Krisztus hosszú böjtje elkezdődött a pusztában, Sátán ott termett kísértéseivel... Sátán azt mondta Krisztusnak... Nincs hát szükség arra, hogy belehaljon a gyötrelmes éhségbe" (Szemelvények Ellen White írásaiból 1. kötet, 273.1-2).

 EGW: Nem „Mihelyt Krisztus hosszú böjtje elkezdődött a pusztában, Sátán ott termett kísértéseivel. Világossággal vette körül Krisztust, és az Isten trónjáról érkező angyalok egyikének vallotta magát, akit támogatására és szenvedésének enyhítésére küldött az irgalmas Isten. Megpróbálta elhitetni Krisztussal, hogy Isten nem kívánja meg tőle, hogy végigjárja azt az önmegtagadó és szenvedésteli utat, amire készül." (Szemelvények Ellen White írásaiból 1. kötet, 273.1).

 EGW: Nem „Negyven napon át kísértette Őt meg Sátán" (Tapasztalatok és látomások, lelki ajándékok 155.1).

 EGW: Igen „Amikor Jézus a pusztába ment, az Atya dicsősége övezte... De a dicsőség eltávozott, Ő pedig ott maradt, hogy megküzdjön a kísértéssel. Negyven napig böjtölt és imádkozott… Most jött el Sátán ideje. Azt remélte, hogy legyőzheti Krisztust." (Jézus élete, 118.1)

 BIBLIA: Igen „És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké." (Mt 4:2-3).


BIBLIA: „Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré."  (Lk 4:2-3)

Itt láthatunk egy tökéletes példát ezekből az érvekből, hogy miért is nem bizonyítanak semmilyen hibát vagy ellentmondást. D&D csak Máté evangélistától idézett és meg sem említették, hogy mit mond erről az eseményről Márk, Lukács vagy János. A harmadik idézet előtt Ellen White majdnem szóról szóra idézi Lukácsot. Ezen sajátos érvelés mellett el kell döntenünk: Máté ihletett szerző volt, de Lukács és Ellen White nem voltak azok (és hibáztak), vagy Lukács és Ellen White a történtekről több részletet közöltek, kinyilatkoztatva, hogy néhány kísértés a 40 napos böjt elejétől kezdve jelen volt és nem csak a végén. Máté (akárcsak Ellen White a negyedik idézetben) egyszerűen az első három fő kísértésre fókuszált, amik a saját és Lukács könyvében fel vannak sorolva. János nem említi mindegyiket és Márk csak annyit ír: „És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.” (Jn 1:13).

D&D következtetése: „Még egy példa, hogy E. G. White hogyan mond ellent a Bibliának és zavarja össze az elmét. A Biblia semmit nem mond arról, hogy Sátán a böjt előtt jött volna kísérteni Jézust, vagy hogy 40 napig kísértette volna, hanem azt írja, hogy a 40. nap után jött a kísértő Jézushoz."

 

22. A KERESZTREFESZÍTÉS ESEMÉNYEKOR ELVITTÉK-E MÁRIÁT ÉS ELTÖRTÉK-E JÉZUS LÁBÁT?

EGW: IGEN „Jézus anyja kétségbe volt esve, az elviselhetetlenség határán állt és ahogy megfeszítették Jézust a kereszten, ahogy átszegezték kezeit a durva szegekkel a fához, a tanítványok elvitték Jézus anyját a helyszínről, hogy ne hallja, ahogy a szegek átmennek puha kezei és lábai csontján és húsán” (Spiritual Gifts, vol. 1, p. 58, written in 1858).

EGW: NEM „Látta Fia kifeszített kezeit a kereszten. A kalapácsot és a szegeket is elhozták már. Amikor pedig a szögeket átverték a puha testen, ..." (Jézus élete, 744. oldal, 1898).

BIBLIA: NEM „Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. ... Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket (a keresztrefeszítést). Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste." (Lk 23:27, 49, 55).

 BIBLIA: NEM „A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna." (Jn 19:25).

 BIBLIA: NEM „...Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék." (Jn 19:25, 36).


Két dolgot említenek itt:

1) Máriát elvitték a Kereszttől

Nem, a Biblia nem szól arról, hogy Máriát elvitték volna a helyszínről. Azt sem mondja, hogy ott volt ennek a szívet tépő eseménynek minden pillanatában. D&D Jn 19:25-öt arra használja („a Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja”), hogy bebizonyítsa, sosem vitték el onnan, még egy pillanatra sem, de Ellen White nem azt mondja, hogy Mária nem is volt ott: csak annyit mond, hogy elvitték. Ahogy tovább olvassuk az idézett szakaszt (Spiritual Gifts 1. kötet - sajnos még nincs magyar fordítás), kiderül, hogy a tanítvány János vissza is hozza a kereszthez (59 oldal, de lásd még Jézus élete, 752. oldalán).

2) Jézus csontja „megtöretett”

Ellen White azt mondta, hogy a szegek „átmennek a puha kezei és lábai csontján és húsán”. Hogy miken? Amikor valakit keresztre feszítettek, akkor pontosan ez történt. Minden keresztény látott már a megfeszített Jézusról ábrázolást, amik biztosan nem Ellen White alapján készültek (néhányak szerint a csuklón át ütötték be a szegeket, de még ez is megkövetelte, hogy „átmenjenek” a csonton). Jézus Maga is így tekintett vissza, amikor megjelent a rejtőzködő tanítványoknak, a Feltámadás után. Féltek, mert azt hitték, szellemet látnak, de Jézus azt mondta nekik: „lássátok az én kezeimet és lábaimat” és „megmutatá nékik kezeit és lábait.” (Lk 24:39,40).

Vannak, akik úgy gondolják, hogy itt nem a sebhelyeket mutatta meg, hanem inkább a húsát. De ne felejtsük el, hogy mit mondott Tamás (aki nem volt ott az első megjelenéskor), miután hallotta, hogy megjelent Jézus: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.” (Jn 20:25) Honnan vette az ötletet? Elmondták neki, hogy Jézus megmutatta nekik a szegek helyeit a kezein és a lábán. Aztán amikor Jézus megjelent Tamásnak, Jézus mondta neki, hogy vizsgálja meg a kezeit és az oldalát (a lándzsától kapott sebét), amit Tamás meg is tett és hitt (27. vers).

Most, hogy megbizonyosodtunk arról, hogy Jézus kezein és lábain kérdés nélkül átmentek a szegek (lásd Ézs 49:16, Zsolt 22:16, Zak 12:10), fel kell tennünk a kérdést, hogy a csontokon is „átmentek”-e. Nem számít, hogy hol ütötték át a szegek, bele kellett akadniuk a csontokba és ahhoz “át kell menniük” rajtuk valahogy, hogy ott tartsák Jézust a kereszten. Amikor a Biblia arról beszél, hogy Krisztus egyetlen csontja se tört (Zsolt 34:20), azt Jn 19:31-36 tisztázza, ahol azt látjuk, hogy amikor a katonák körbe mentek eltörni a keresztre feszítettek lábait (csontjait), Jézusét nem törték el, mert addigra már halott volt. A Biblia nem részletezi, hogy mi történt biológiailag, amikor a szegek átmentek Jézus kezein és lábain. De még ha Isten csodálatos módon megőrizte Jézus kezeinek és lábainak csontjait, az nem változtat azon a biblikus tényen, hogy a szegek „átmentek” rajtuk. Ez valójában megint a szavak értelmezéséről szól. Ellen White azt mondja, hogy „átmennek”, vagy ahogy Biblia mondja: „áttörtek”. Webster Értelmező Szótár szerint (ez a Magyar Értelmező Szótár angol megfelelője) szerint az „áttör” szó jelentése (a „pierced” angol szóról van szó): 1.a: belemenni, vagy átmenni, ahogy egy hegyes fegyver teszi: DÖFÉS b: behatolni, vagy szúrni élesen, vagy fájdalmasan; 2. lyukat ütni: ÁTLYUKASZT; 3. Erőltetni, vagy utat csinálni valamibe, vagy keresztül.

Ellen White sosem mondja, hogy Krisztus „csontjai eltörtek”. Amikor azt mondja, hogy a szegek „keresztül mentek” a kezein és a lábain, tökéletes harmóniában van a Szentírással - mind az Ó-, mind az Újszövetséggel.

D&D állítja, hogy Ellen White „meggondolta magát” a szegekkel kapcsolatban, amikor a Jézus Életét írta, de a szóhasználat teljes eltér a teljes jelenetnél. Ez nem az az eset, amikor egy mondatot megváltoztatnak, hogy elfedjenek egy hibát, hanem egyszerűen elmeséli még egyszer a történetet egy másik könyvben. Miért kellett volna megváltoztatnia valamit, ami teljes összhangban van a Szentírással?

 

23. JÉZUS EMBERI ÉS ISTENI LÉNYE IS MEGHALT-E A KERESZTEN?

 EGW: IGEN „Az embereknek meg kell érteniük, hogy az istenség szenvedett és roskadt le Kálvária gyötrelme alatt." (44-es kézirat, 1898, és A te igéd igazság, 7. Kötet, 907. oldal).

EGW: NEM „Az istenség nem süllyedt a Kálvária gyötrelmes kínzásaiba" (Levél: 1899, idézve A te igéd igazság, 5. kötetében, a 1129. oldalon).

BIBLIA: IGEN „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott" (1Thessz 4:14).


Vessünk egy pillantást mindkét Ellen White idézetre a szövegkörnyezetükben:

„Őbenne lakozik az istenség egész teljessége testileg." Az embereknek meg kell érteniük, hogy az istenség szenvedett és roskadt le Kálvária gyötrelme alatt. Mégis Jézus Krisztus, akit Isten váltságdíjként adott a világért, tulajdon vérével váltotta meg az egyházat. A menny fenségese szenvedett azon vallásos túlbuzgók kezétől, akik a világ legfelvilágosultabb népének tartották magukat.”

Itt EGW egyértelműen Krisztus Istenségére utal. Habár az „Istenség teljessége” Benne lakozik „testileg”, egyedül a Fiúnak kellett süllyednie a halálba, a Kálvária gyötrelmes kínzásaiba; ezt minden keresztény tudja. Jézus „váltotta meg népét a Saját vérén”. Szenvedett a „vallásos túlbuzgók kezei által”. Az Atya másképp szenvedett: végignézte a szeretett Fia halálát a kereszten.

Most pedig a másik szöveg, a maga teljességében:

„Senki sem tudja megmagyarázni Krisztus testté válását. Annyit mégis tudunk, hogy eljött a földre, s emberként élt az emberek között. Az ember Krisztus nem a mindenható Isten volt, bár Krisztus és az Atya egyek. Az istenség nem süllyedt a Kálvária gyötrelmes kínzásaiba, mégis helytálló, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."”

Az eredeti angolban a „Deity” szó szerepel az Istenség leírására – „Krisztus és az Atya” (és természetesen a Szent Lélek). Az Atya és a Szent Lélek nem „süllyedtek” a halálba, ahogy Jézus. Ellen White világosan mondja, hogy bár Jézus és az Atya egyek, a teljes Istenség nem süllyedt le a Kereszt kínzásába. Minden keresztény érti, hogy amikor Jézus meghalt, az Atya nem. A Szentháromság másik két Személye nagyon is élt; csak a Fiú halt meg helyettünk, nem a teljes Istenség („Deity”). Azt is mondja a szövegkörnyezet értelmében, hogy bár az “Istenség” (az Atyát is beleértve) nem szenvedett és halt meg a Kereszten, mégis az Atya Isten az Ő Fiát adta, hogy meghaljon értünk és Neki is szenvedésben volt így része -- látta az Ő Fiát meghalni. Itt EGW világosan szembe állítja Jézus szerepét az Istenség többi tagjával és itt az Istenséget a „Deity” szóval írja le. Összefoglalásképpen, Isten volt Jézus? Igen. Lesüllyedt/meghalt a Kereszten? Igen. Isten az Atya és a Szent Lélek? Igen. Lesüllyedtek/meghaltak a Kereszten? Nem. Ez egy egyszerű esete annak, amikor egy szót (mint például “törvény”) többféleképpen használunk.

 

24. AZÉRT HALT-E MEG JÉZUS, HOGY LEGYEN EGY MÁSODIK PRÓBAIDŐNK?

 EGW: IGEN „Törvényszegés következménye: a halál. Ámde Krisztus életét adta, hogy az embernek még egy lehetőséget nyújtson. Nem azért halt meg a kereszten, hogy Isten törvényét eltörölje, hanem, hogy az ember számára egy második próbaidőt biztosítson." (Bizonyságtételek a Prédikátoroknak, 134. oldal).

 BIBLIA: NEM „Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja." (2 Kor 6:2).

 BIBLIA: NEM „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?" (Zsid 2:3)?

 BIBLIA: NEM „És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre." (Zsid 9:27-28).


A megadott három Bibliai szöveg egy-egy csodálatos igazságot mutatnak meg az evangéliumról, de semmilyen problémára nem mutat rá (és még csak nem is cáfol semmit) Ellen White kijelentésében. Itt találhatunk négy igehelyet, amelyek alátámasztják Ellen White-ot:

„Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (1Kor 15:21,22)

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.“ (1Kor 15:14-18)

„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.“ (Róm 8:1-4)

„Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük. Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;

„Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.“ (Róm 5:10-19)

Pontosan erről beszélt Ellen White és ez az alapja a kereszténységnek.

 

25. A BŰNÉRT VALÓ ENGESZTELÉS TELJESEN VÉGBEMENT-E A KERESZTEN?

EGW: NEM „Kiderült, hogy Dániel 8:14 jövendölése, a föld megtisztulása helyett mennyei főpapunk záró munkájára mutatott, az elfedezés végére, a népe felkészítésére, hogy megállhasson, mikor az Úr eljön." (Bizonyságtételek, 1. kötet. 58.3).

 EGW: NEM „[Jézus] részében foglalt 2300 számmal prófétai napév végén, azaz 1844-ben lépett be a mennyei szentek szentjébe, hogy végleges engesztelést szerezzen mindazoknak, akiket megsegítetett közbenjárása által" (Tapasztalatok és látomások, lelki ajándékok, 253.1).

 BIBLIA: IGEN „Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét." (Jn 19:30).

 BIBLIA: IGEN „Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt" (Róm 3:21-25).

 BIBLIA: IGEN „Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük." (Róm 5:9-11).

 BIBLIA: IGEN „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.” (Róm 5:11)


Ismét csodálatos igazságokat olvashatunk a választott bibliai idézetekben, de ezek nem arról szólnak, hogy most mit tesz értünk a Főpap a mennyekben ebben a pillanatban. A négy igéről:

Az első Jézus ezen kijelentésével foglalkozik: „Elvégeztetett [amilyen feladatot adott az Atya Neki!”. Tökéletes életet élt és most elnyerte az életet a tökéletes Áldozattal.

A második az ingyen megigazításról szól és hogy Jézus volt az engesztelő áldozat. Határozottan Ő volt. (A négy ige közül egyedül ez a szöveg használja az „engesztelés” szót.)

A harmadik és a negyedik pedig azt mondja, hogy Jézuson keresztül van megbékélésünk. Senki sem kérdőjelezheti meg ezt a tényt.

Mindezeket a tényeket Ellen White írásai magukban foglalják, valamint az Adventista hitelvek részei. Ezek tökéletes összhangban vannak a Vizsgálati Ítélettel (ami 1844-ben kezdődött). A Vizsgálati Ítélet tárgya semmiképpen sem mond ellene a Bibliának. Van egy Bibliatanulmány csak erről, de helyspórolás miatt nem írnánk le egy teljes tanulmányt. Az „engesztelés” azzal kapcsolatban, hogy Jézus teljesen elveszi a bűneinket mikor bevalljuk őket és megtisztít minket az Ő vérében, valóban teljes és Ellen White is ezt tanítja (lásd Review and Herald, 1890. november 11. The Youth’s Instructor 1900. szeptember 20., csak hogy két példát említsünk - nincs magyar fordítás). De Istennek van egy terve, hogy örökre véget vessen a „bűn problémának” és ez tényleg többet foglal magában, mint a megbocsátás takarója. A keresztények készségesen elismerik, hogy Jézus értünk végzett munkája még „befejezetlen”, minden értelemben, mert a Biblia azt mondja, hogy még mindig naponta közbenjár értünk (Zsid 7:25, Róm 8:34). Még mindig ítélnie kell (ApCsel 17:31; Róm 14:10). És még mindig meg kell mentenie a hithű gyermekeit a haldokló bolygótól (Jn 14:3, Mt 24:30). Hogy mit tesz Jézus a feljegyzett bűneinkkel az az Ő dolga, amit a szentélyszolgálat sejtet az Ószövetségben, különösen az engesztelési nap.

További részletekért ajánljuk Clifford Goldstein könyvét, 1844 - Egyszerűen címmel, ami elolvasható az alábbi linken: https://docplayer.hu/3567177-Clifford-goldstein-1844-egyszeruen.html

 

26. JÉZUS VÉRE ELTÖRLI-E A BŰNT?

EGW: NEM „Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el... a bűn ott maradt a szentélyben az engesztelés napjáig" (Pátriárkák és próféták, 357.5).

BIBLA: IGEN „A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1:7).

BIBLA: IGEN „és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" (1Jn 1:7).

BIBLA: IGEN „Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít." (Róm 4:7-8).


Ez az érv átfogalmazása az előző kérdésnek és még egyszer, tanulmányoznunk kell a vizsgálati ítéletet, hogy megértsük annak az érvényességét. Néhány idézet nem fogja világossá tenni a témát. Az Engesztelés Napja egy csodálatos árnyéka Isten Megváltási Terve lezárásának. Minden Biblia kutatónak áldás lenne, ha tanulmányozná ezt az anyagot. A D&D által nyújtott idézetek pusztán annyit mondanak, hogy (jelen időben [és feltételes módban]) megváltásunk, bűnbocsánatunk és megtisztulásunk van Jézuson keresztül - az egyik kedvenc témái közé tartozik Ellen White-nak és az adventistáknak. De mind Ellen White, mind az adventisták elvetik az „egyszer megmentve, örökre megmentve” tanítást, ahogy a Biblia sem tanítja azt.

 

A szerkesztő megjegyzése: Az adventista pionírok hitték (különösen Uriah Smith kutatásai alapján), hogy az Úr két részletben rendezi a bűnt. Az első fázisban a bűn büntetését fizette le Jézus, ezzel felmentve a benne hívő bűnöst a bűnei alól, Isten megbocsátását és az új élet lehetőségét biztosítva neki, ezennel elhalasztja az ítélet végrehajtását. A második fázisban az engesztelés munkája és szolgálata során a bűn felelősségét tisztázza, amikor a bűn áthárítása történik az értelmi szerzőre. Ezt követi az ítélet végrehajtása.

 

27. A BEVALLOTT BŰNÖK A MENNYEI SZENTÉLYRE KERÜLNEK-E JÉZUS VÉRÉVEL?

EGW: Igen „Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre." (A nagy küzdelem 421.3).

Biblia: Nem „Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn 1:7)

„A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1:7)


Ez az állítás is a vizsgálati ítélettel foglalkozik. A szövegeket úgy használják Ellen White ellen, mintha ő csak annyit támogatna, mint amennyit idéztek tőle.

 

28. KI VISELI A BŰNEINKET?

EGW: SÁTAN „Az is kiderült, hogy míg a bűnáldozat Krisztus áldozatára mutatott, és a főpap a közbenjáró Krisztust ábrázolta, Azázel bakja Sátánnak, a bűn szerzőjének jelképe volt, akire végül Krisztus ráhelyezi az őszinte bűnbánók bűneit... Krisztus is a megvallott bűnöket Sátánra... fogja helyezni... végül Sátánnak a bűn minden büntetését el kell szenvednie." (A nagy küzdelem. 422, 485, 486).

 BIBLIA: JÉZUS „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg." (1Pt 2:24).


Még egy állítás a Vizsgálati Ítéletről. Ha valaki elveti a Vizsgálati Ítéletet (vagy a Szombatot, vagy a holtak alszanak, vagy az özönvíz megtörténtét), akkor az rengeteg kijelentést talál Ellen White tollából, amelyek látszólag „hamisak”. Jézus megfizette az árat a bűnért, de Sátán a felelős amiért bűnbe visz minket. Ha Jézus akarata, hogy Sátán megfizesse az árát ezért, az az Ő döntése. Még egyszer ajánljuk elolvasásra Clifford Goldstein könyvét erről a témáról:

https://docplayer.hu/3567177-Clifford-goldstein-1844-egyszeruen.html

 

29. KÍVÁN-E ISTEN JÓVÁTÉTELI ÁLDOZATOT MIELŐTT MEGBOCSÁT?

 EGW: IGEN   „Úgysem tehetsz mindent jóvá, mert azok közül, akiket becsaptál, néhányan már a sírjukban pihennek, s a feljegyzés megmásíthatatlanul ellened szól. Ilyen esetekben a legjobb, amit tehetsz, hogy jóvátételül áldozatot hozol az Úr oltárára, amit Ő majd elfogad, és megbocsát neked." (Bizonyságtételek 5. kötet, 339.1).

BIBLIA: NEM  „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." (1Jn 1:9).


Ajánljuk elolvasni az idézet teljes fejezetét a Bizonyságtételek 5. Kötetéből, hogy meglássuk a teljes képet. Ellen White egy olyan embernek írt, akinek gondjai voltak a pénzzel és tisztességtelen volt. Láthatóan valakiket megkárosított pénzügyileg és közülük néhányan később meghaltak. Ellen White ezután Zákeusra hivatkozik neki és az ő keresztényi cselekedetére ahogy megfogadta, hogy négyszeresen is visszafizeti, amit jogtalanul elvett.

Ha úgy jutunk gazdasági előnyhöz, hogy közben másoktól elveszünk és ezzel közben megszegjük Isten törvényét, természetes, hogy vissza kell adnunk nekik, amit elvettünk! És ha a megkárosítottak és a hozzátartozói elhunytak, azt a pénzt Istennek kell visszaadnunk. Azt kell aratnunk, amit vetettünk. Nem lophatunk egy gazdagtól, majd aztán elfogadjuk Krisztust, de ragaszkodunk a jólétünkhöz abból a pénzből, amit helytelenül szereztünk! Ellen White arra mutat, hogy a pénzt elsősorban vissza kell adni a megkárosítottnak, de ha az már nem lehetséges, akkor a pénzt oda kell vinni Istennek. A teljes fejezet elolvasása világossá teszi, hogy mire is gondolt Ellen White.

Hogy megcáfolják ezt a nagyon is biblikus alapelvet, D&D 1Jn 1:9-et idézi, ami azt mondja, hogy ha bevalljuk Istennek a bűneinket, Ő megbocsájtja azokat. De itt nem ez a kérdés. EGW egy bizonyos egyénhez szól, akinek egy speciális problémája volt. Nem azt mondja, hogy így kell mindannyiunknak Krisztushoz jönnünk - pénzügyi felajánlással. De D&D levonja a következtetést:

„Isten azt mondja, hogy valld meg bűneidet és Ő megbocsát és megtisztít. EGW ellentmond a Bibliának azzal a kijelentésével, hogy jóvátételi áldozatot kell hoznunk a megbocsátásért."

Ez nem igaz! Ellen White nem mondja neked, hogy hozz jóvátételi áldozatot a bűnbocsánat érdekében!

 

30. MONDHATJUK-E, HOGY MÁR MOST MEGMENTETT BENNÜNKET KRISZTUS KEGYELME?

EGW: NEM „A Megváltót elfogadó, őszintén megtért hívőkben se keltsük azt az érzést, hogy most már biztosan üdvözülnek. ... A magabízás veszélye fenyegeti azokat, akik elfogadva Krisztust meggyőződésük ébredésekor ezt mondják: most már meg vagyok mentve." (Krisztus példázatai 155.1, 2).

 BIBLIA: IGEN „Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében." (1Jn 5:13).


Most akkor olvassuk el az idézetet a szövegkörnyezetében (hosszú, de megéri elolvasni - nagyon Krisztus központú): (a fenti idézetet dőlten jeleztük)

„Péter bukása nem egy pillanat alatt, hanem fokozatosan történt. Nagyon magabiztos volt. Azt gondolta, hogy megmentett ember. Lépésről lépésre süllyedt, mígnem képes lett arra, hogy megtagadja Mesterét. Nem bízhatunk önmagunkban veszélytelenül. Amíg itt a földön élünk, nem érezhetjük magunkat biztonságban a kísértésekkel szemben. A Megváltót elfogadó, őszintén megtért hívőkben se keltsük azt az érzést, hogy most már biztosan üdvözülnek. Ez tévútra vezet. Mindenkit bizakodásra és hitre kell biztatnunk. De ha át is adjuk magunkat Krisztusnak, és ha tudjuk is, hogy elfogad, akkor sem vagyunk mentesek a kísértésektől. Isten Igéje kijelenti: „Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan" (Dán 12:10). Csak az kapja meg az élet koronáját, aki a próbát kiállja (Jak 1:12). A magabízás veszélye fenyegeti azokat, akik elfogadva Krisztust meggyőződésük ébredésekor ezt mondják: most már meg vagyok mentve. Szem elől tévesztik, hogy gyengék, és hogy állandóan mennyei erőre van szükségük. Nem készültek fel Sátán cselfogásaira, és a kísértésekre sokan Péterhez hasonlóan a bűn örvényébe esnek. Pál apostol így figyelmeztet: „Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék" (1Kor 10:12). Csak akkor vagyunk biztonságban, ha sohasem önmagunkban, hanem állandóan Krisztusban bízunk.

Ez a bekezdés az énünket oda helyezi, ahova való - a porba - és megmutatja, hogy állandó szükségünk van Jézusra. Péter, ahogy EGW mondta, a tökéletes példája annak, hogy mi történik, ha valamit tényként kezelünk akkor, amikor éppen nincs lehetőségünk elbukni. Tudhatjuk, hogy ma jó a kapcsolatunk Istennel, de nem ismerjük a gyengeségeinket, és nem tudjuk, hogy mikor bukunk el, vagy mikor fordulunk Isten ellen (lásd Jer 17:9). Biztosak lehetünk benne, hogy ha ma meghalunk, üdvözülünk, de vakmerően kijelenteni, hogy jöjjön aminek jönnie kell, mert úgyis üdvözülünk az „egyszer megmentve örökre megmentve” elv alapján. Valójában ez ellen hívta fel Ellen White a figyelmünket.

1Jn 5:12 egy gyönyörű igazság ahogy olvassuk: „Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van”. Semmi rossz nincs hinni abban a tényben, hogy Jézus elfogadásával az örök élet ajándékát kapjuk. Erre a fajta bizonyosságra van szükségünk! De ez az ige nem arról szól, hogy hirdetnünk kell, hogy nem bukhatunk el, mint Péter. Pál figyelmeztetett, hogy óvatosnak kell lennünk, ha azt gondoljuk, állunk, nehogy elessünk (1Kor 10:12). És Jézus mondta, hogy néhány „ágat”, amelyek Benne gyökereznek, ki fog vágni és a tűzre veti, ha nem teremnek gyümölcsöt (Jn 15:1-6). Mt 7:21-23-ban Jézus egy olyan embercsoportról ír, akik abból a meggyőződésből jönnek Hozzá, hogy „meg vannak mentve”, de Jézus azt mondja nekik „soha nem ismertelek titeket”. Ők önmagukra néztek, ami mindig is nagy hiba volt.

A szép az egészben nem az, hogy kétségbe vonjuk Istent és a képességét a megmentésre, hanem helyette inkább önmagunkban kételkedünk és a képességeinkben, hogy bármi jót is tehetnénk vagy saját erőnkből legyőzhetnénk a bűneinket. Nem vagyunk elég erősek, a győzelemhez. Egyedül Jézus győzhet bennünk. Ez az állandó tudatosság a gyengeségünkről az egyetlen mentőmellényünk és az, ha Jézust választjuk. A legkisebb hit önmagunkban egy a legfontosabb leckék közül, amit megtanulhatunk.

 

31. MEGMENTI-E A HÍVŐ SZÜLŐK HITE A GYERMEKEIKET?

EGW: IGEN „Tudom, hogy némelyek még azt is kétségbe vonták, hogy a hívő szülők gyermekei üdvözülhetnek-e, hiszen jellemük nem kerülhetett próba alá, holott mindenkinek át kell mennie a próbán és olyan nehézségeken, melyek megmutatják valódi jellemüket. Ezt a kérdést teszik fel: „Hogyan mehetnek át a kisgyermekek ezen a próbán?” Válaszom az, hogy a hívő szülők hite éppúgy befedezi a gyermekeket" (Szemelvények E. G. White írásaiból. 3. kötet, 313.4).

BIBLIA: NEM „Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot, és ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg. Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot, s Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg." (Ez 14:17-20).

BIBLIA: NEM „A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. (Ez 18:20).

BIBLIA: NEM „Mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza." (Ez 33:20).


A fenti három idézet nem a kisgyerekekre vonatkozik akik még nem kérhetők számon a cselekedeteikért (még az első idézetben sem, ahol „sem nem fiat, sem leányt” említ, ezek nem kisgyerekekről szólnak, akik ne tudnák hogy jót-, vagy rosszat tesznek).

Íme néhány ige ami a számonkérhetőséggel foglalkozik:

Jak 4:17: „A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak."

Jn 9:41: „Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad."

ApCsel 17:30: „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek".

És mi a helyzet a gyermekeink üdvösségével?

Ézs 49:25: „Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat."

ApCsel 16:31: „Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!”

Ezen igék nem azt jelentik, hogy bármelyik számonkérhető személyt eltakarja a megbocsátás lepedője a rokonai hite miatt. De ezek alapján nem lehet ellentmondásos, vagy zavaros a kérdésben lévő Ellen White idézet. Nem lenne logikus azt hinni, hogy Isten a felnőtteket a világosságuk alapján ítélné meg, de elítéli a kisbabákat, akik nem tudnak semmit. Isten „elnézi” a tudatlanságukat, mert teljesen „tudatlanok”.

Vajon a szülők imái és hite ne lenne hatásos érv Isten szemében a gyermek javára, míg az elég idős nem lesz ahhoz, hogy Istenre nézve önálló döntést hozzon? A Biblia azt mondja, hogy azok az imák és a hit nagyon is hatásosak (lásd Jak 5:16). Hogy mi történik a gonosz szülők (meghalt) babáival, nem tudhatjuk és ez nem is a mi dolgunk. Szerencsére egyedül Istené az Ítélet és mindent a kezében tart, ebben biztosak lehetünk!

 

32. ÁTKERÜL-E A RABSZOLGA BŰNE A RABSZOLGATARTÓRA?

EGW: IGEN „Láttam, hogy a rabszolga kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is, akiket tudatlanságban tart és a rabszolgák bűneit (amelyek átkerültek az urára) urától kéri számon Isten." (Tapasztalatok és látomások, 276).  (Megjegyzés: „amelyek átkerültek az urára" D&D zárójeles toldása, nem EGW írása)

BIBLIA: NEM „mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza" (Ez 33:20).

BIBLIA: NEM „az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága" (Ez 18:20).


Ez 33:8 „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg."

Lk 17:2 „Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson."

A görög „megbotránkoztat” szó itt azt jelenti, hogy elgáncsolás/bűn.

Jóllehet a szöveg arról szól, hogy bűnbe viszünk valakit az által, hogy nem mutatjuk be az igazságot - ahogy a szolga esetében is megeshet - a szöveg azt a tényt támogatja, hogy Isten elvárja tőlünk, hogy válaszoljunk mások bűneire a befolyásunkkal. Ezékiel 33:8 (fentebb) világosan megfogalmazta, hogy ha „nem szólándasz hogy visszatéritsd a hitetlent az ő útjáról”, akkor bár ő meghal a saját gonoszságáért, de a vérét a mi kezünkből kéri számon Isten.

D&D hibásan értelmezték Ellen White szavait, így a „számonkér”-ből „bűn átkerülés” lett. De van biblikus példa a „számonkér” szóra, ahol láthatjuk, hogy a szöveg nem azt jelenti, ami a szó. A második parancsolatban Isten Maga mondta: „a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek” (2Móz 20:5) (A KJV-ben a „számonkér” szó szerepel a „megbüntet” helyett.) Isten egyértelműen nem azt mondja, hogy szó szerint „átviszi” az apák bűneit a gyerekeire és az unokáira a 4. generációig. Az ember a saját bűneiért hal meg, de az ok-okozat itt megjelenik. „Átvinni” egy pontatlan értelmezése Ellen White szavainak. Csupán támogatja az Ez 33:8-ban lévő alapelvet és a második parancsolat szavait használja. Vajon Isten tárt karokkal várná a mennyekben a szolgatartót aki távol tartotta az evangéliumot a szolgájától? Bár Isten annyira szereti a szolgát, mint a szolgatartót, egy ilyen cselekedet kétség nélkül megszomorítja és haragra gerjeszti Istent. Isten minden gyermekét egyformán szeret!

 

33. ÜDVÖZÜLHETNEK-E A TUDATLAN RABSZOLGÁK?

EGW: NEM „Isten nem veheti be a mennybe azt a rabszolgát, aki tudatlanságban élt, s aki mit sem tud Istenről és a Szentírásról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki még az állatnál is mélyebbre süllyedt." (Tapasztalatok és látomások, 276).

BIBLIA: IGEN „Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert." (Jn 1:9).


Itt Ellen White nem bármelyik „tudatlan” rabszolgáról beszél, hanem itt ugyanaz a rabszolga szerepel, akinek az előző érvben „számonkérik” a bűneit a szolgatartón. Isten a tudatlanság idejét elnézi. Viszont ez mégsem vonatkozik a szándékosan választott gonosz jellemvonásokra. Ha valaki engedetlen Isten tanácsának mert tudatlan, Isten elnézi azt. De ha a valaki (jelen esetben tudatlan rabszolga) gonosz jellemtulajdonságokat fejleszt és az általa birtokolt kis világossága/lelkiismerete ellen megy, akkor az egy másik eset. Ellen White megmagyarázza azzal, hogy Isten „a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele, miként ezt a kegyelmes és irgalmas Isten teheti, Isten úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni és a második feltámadás alkalmával életre kel, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ilyen módon kielégül Isten igazságérzete.” (Tapasztalatok és látomások, 276.)

Más szavakkal ez a szolga, bár nincs megmentve, nem fog szembenézni az elveszettek büntetésével. Ő csak egyszerűen „aludni” fog az örökkévalóságig, míg a szolgatartója a tűz tavában fog szenvedni mielőtt megsemmisül. Ironikus módon ez az a bizonyos ige, amit D&D szokott használni EGW ellen, mégis ez támasztja Ellen White ügyét. Idézik Jn 1:9-et „Az igazi világosság (Jézus) eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.” Ez a világosság, amit minden ember megkapott, a szolgák lelkiismeretében is megvan. A rabszolgatartója távol tartotta a Bibliától és Istentől, így a rabszolga gyűlöletes magatartása (bármi is volt a bűne) sosem győzetett le. Isten mégsem bünteti meg a szolgát.

A kérdés, ami felvezeti az állítólagos ellentmondást, szintén pontatlan. A probléma nem az, hogy „tudatlan” rabszolga üdvözülhet-e vagy sem”. Hanem az, hogy akihez sosem ért el a világosság az üdvözülhet-e. Ami összetöri Isten szívét az a tudat, hogy mi történhetett volna, ha a szolga olvassa a Bibliát. Ez az, ami miatt a szolgatartó szenvedni fog.

Néhány oldallal később ezt a bizonyos kijelentést fogalmazza meg White: „Láttam amidőn a jámbor rabszolga felkelt [a feltámadáskor], és győztesen tépte szét béklyóját” (286.1) Teljesen világosan írta, hogy rengeteg rabszolga fog üdvözülni.

Néhány kritikus felhozza White ellen, hogy néhányan a sírjaiban fognak maradni Jn 5:28,29 fényében, ami azt fogalmazza meg, hogy mindenki, aki a sírban van, elő jön. De a Bibliában több példa is van a végidő eseményeivel kapcsolatban, ahol határozott megkötéssel fogalmaz, minden nyelven. A legjobb példát erre a Jel 6:15,16-ban találjuk, ami azt mondja, hogy a Második Visszajövetelkor „minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától” Természetesen nem fog elveszni minden szolga és szabad ember (lásd még Jn 12:32).

 

34. MONDHATJUK-E JOGOSAN, HOGY “MEGSZŰNTEM BŰNT ELKÖVETNI”?

EGW: IGEN „Krisztus azért halt meg hogy lehetővé tegye, hogy bűntelenül éjl, mert a bűn a törvény áthágása." (Review and Herald, 71. kötet, 35. szám, 1. oldal, 1894. augusztus 28.)

EGW: IGEN „Megváltva azt jelenti, megszűnni a bűntől." (Review and Herald, 77. kötet, 39. szám, 1. oldal, 1900. szeptember 25).

 EGW: IGEN „Csakis azok, akik hit által engedelmeskednek Krisztusnak és Isten parancsolatainak, csakis ők érhetik el a bűntelenség állapotát, amiben Ádám is élt a bűnbeesése előtt" (Kéziratok 122, 1901, a Hetednapi Adventista Biblia Kommentár. 6 kötetében idézve, a 1118. oldalon).

 EGW: IGEN „Mindenki, aki teljesen megadja magát Istennek, azok abban a kiváltságban lehetnek, hogy bűn nélkül élhetnek, a mennyei törvénynek engedelmeskedve… Isten tökéletes engedelmességet vár el tőlünk. Tisztának kell lennünk, ahogyan Ő is tiszta. Parancsolatai megtartása által felfedjük az univerzum Legfőbb Vezetőjének szeretetét." (Review and Herald, 1906. szeptember 27., 8. oldal).

BIBLIA: NEM „Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk." (1Jn 1:8, 9).

BIBLIA: NEM „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Ef 2:8, 9).


Figyeljük meg az állítással felvetett kérdést:  „Mondhatjuk-e jogosan, hogy „megszűntem bűnt elkövetni”?

Most pedig figyelembe véve a bemutatott bizonyítékokat, nézzük meg a következő két tényt:

1) Egyik bemutatott Ellen White idézet sem utasít arra, hogy azt mondjuk, megszűntünk bűnt elkövetni.  Ellen White már foglalkozott ezzel a kérdéssel más helyeken, például itt:

„Akik őszintén vágyakoznak krisztusi jellemvonások elérésére, azok sohasem gondolnak arra, hogy bűntelenek. Lehet, hogy kifogástalan életet folytatnak; lehet, hogy élő képviselői annak az igazságnak, melyet elfogadtak, azonban minél inkább igyekeznek gondolataikat Krisztus jellemére irányítani és az ő isteni képmására átalakulni, annál határozottabban felismerik annak tökéletességét s annál mélyebben érzik hiányos és tökéletlen voltukat.” És ismét: „Azok, akik mások figyelmét saját jó cselekedeteikre akarják irányítani, akik folyton ártatlanságukról beszélnek, a lelki életben elért eredményeiket hangoztatják, csak saját lelküket csalják meg.” (Megszentelt élet 7. és 12. oldal)

„Azonban nem fogunk dicsekedni szentségünkkel. Amikor világosabb ismeretre jutunk Krisztus makulátlan és végtelenül tiszta voltáról, Dánielhez hasonlóan fogunk érezni, amikor az Úr dicsőségét meglátva így szólott: „Orcám eltorzult, és odalett minden erőm.”” (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet, 355.3)

„Mért gondolják olyan sokan szentnek és bűntelennek önmagukat? Azért, mert nagyon messze vannak Krisztustól” (Manuscript 5, 1885)

2) Egyik bibliai idézet sem tagadja, hogy le tudnánk küzdeni a bűnt, Isten kegyelméből. (amit viszont az Ellen White idézetek állítanak)

Az első idézet (1Jn 1:8,9) egyszerűen annyit mond, hogy ha azt állítjuk, hogy nem vétkezünk, akkor Isten igéje nincs bennünk (és így bűnösek vagyunk). Ellen White következetesen fejezi ki ezt a nézetet és mutatja meg fent.

A második szöveg (Ef 2:8,9) egyszerűen annyit mond, kegyelemből és nem a saját erőnkből üdvözülünk. Még egyszer, Ellen White következetesen fejezi ki ezt a nézetet:

„Mikor az emberek megtanulják, hogy nem tudnak megigazulni a saját munkájuk érdemeiből és kitartóan, bizalommal tekintenek Jézus Krisztusra, mint az egyetlen reménységükre, akkor nem lesz az én bőséges és Jézus éppen csak. Lelkek és testek megbecstelenedtek és beszennyeződtek a bűn által és a szív eltávolodott Istentől, mégis sokan saját erejükből küzdenek, hogy elnyerjék a megváltást jó cselekedetekkel. Jézus, ahogy ők gondolják, majd megtesz néhány apróságot az üdvösségükért, nekik a többit kell megtenniük. Pedig hittel kellene nézniük Krisztus igazságára, mint az egyetlen és örökkévaló reménységükre.” (1888 Materials, 818.2)

„...majdnem minden hamis vallás egy és ugyanazon elven alapszik - hogy az ember saját igyekezete árán üdvözülhet.” (Pátriárkák és próféták 73.1. o.; lásd még Bizonyságtételek 1. kötet, 163; Krisztus példázatai 117; Bizonyságtételek Prédikátoroknak 97, 456; Jézushoz vezető út 61; Bizonyságtételek 6. kötet 372; Evangelizálás 596; Pátriárkák és próféták 431-432; Apostolok története 298, 553, 563; Megszentelt élet 87; …)

Láthattunk, hogy Ellen White teljes mértékben támogatja amit a Biblia tanít a megváltásról: hogy az kegyelemből van, hit által. De vajon a Biblia támogatja amit a bűn leküzdéséről ír? Kommentár nélkül figyeljük meg a következő igéket, Ellen White idézetének fényében:

„És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.“ (1Jn 3:3-6)

„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” (Gal 5:16)

„Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 1:24)

“A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel 3:21)

 

35. A PARANCSOLATOKNAK VALÓ ENGEDELMESKEDÉSSEL KIÉRDEMELJÜK-E ISTEN TETSZÉSÉT?

 EGW: IGEN „Az egyetlen út, hogy elnyerjük (kiérdemeljük) Isten tetszését, ha engedelmeskedünk parancsolatainak." (Bizonyságtételek, 4. kötet, 27.4).  Megjegyzés: a “kiérdemelni” szót D&D toldotta be, nem Ellen White.

BIBLIA: NEM „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink" (Ézs 64:6).

BIBLIA: NEM „Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él." (Gal 3:11).


Elnyerni valamit nem feltétlenül azt jelenti, hogy „kiérdemelni”. Elnyerni egyszerűen annyit is jelenthet, hogy „birtokába kerülni”. Miután elolvassuk a teljes szakaszt a Bizonyságtételek 4-ből, rögtön felfedezhetjük, hogy Ellen White éles kontrasztba helyezi azokat, akik hit által engedelmeskednek Istennek, és akik addig várnak, amíg az összes kétséget „el nem távolítják értelmük elöl” (Bizonyságtételek, 4. köt. 27. o.). Hit által engedelmeskedni Istennek az ellenkezője a Benne való kételkedésnek, erről szól a fejezet. De akkor mit jelent „elnyerni Isten tetszését”? Ha a Biblia is ezt a nyelvezetet használja, akkor nem hibáztathatjuk Ellen White-ot.

„Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett (nyert) az Úrtól jóakaratot (bölcsességet). De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!” (Péld 8:35) (Az angolban Ellen White-nál és az igében is ugyanaz a szó szerepel: „obtain favor” - D&D betoldása pedig az az angol szó, ami munka utáni megérdemelt nyereséget jelenti, mint a fizetés.)

Itt láthatjuk, hogy nem csak teljesen ugyanaz a szóhasználat Ellen White-nál, de ugyanazt az alapelvet fogalmazzák meg. Bölcsességet kapni (és így elnyerni az Úr jó akaratát, az ige szerint) ellentétbe helyezve a bűnnel (vétkezni az Úr törvénye ellen - 1Jn 3:4). Ellen White csak annyit mond, amit Salamon is, ez pedig a bölcsesség és ihletettség, amit kevesen kérnek. De van máshol is példa a Bibliában, ahol valaki elnyeri az Úr jó akaratát?

(A zárójeles betoldások a fordítótól származnak, hogy érzékelhető legyen az angol King James bibliafordítás és Ellen White hasonló szóhasználata.)

„De Noé kegyelmet talála az Úr előtt (tetszett az Úrnak/tetszést talált az Úr szemében).” (1Móz 6:8)

És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra (engedelmeskedett): és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.” (1Móz 26:4,5)

„És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet (tetszést) találtál szemeim előtt.” (2Móz 33:12)

„Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt (tetszett) Istennek.” (Zsid 11:5)

„Mind a Dávidnak napjaiig, ki kegyelmet (tetszést) talált az Isten előtt” (ApCsel 7:45 - 46)

„És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte (tetszenek Neki).” (1Jn 3:22)

„És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet (tetszést) találtál az Istennél.” (Lk 1:30)

(Ellen White a King James Version Bibliafordítást használta és annak szóhasználatát.)

 

36. ENGEDELMESSÉGÜNK ÉS HITÜNK MEGBÉKÉLTET ISTENNEL?

EGW: IGEN „Az ember, mivel romlott életével kitörölte lelkéből Isten mását, csupán emberi erővel képtelen alapos változást elérni belül. EI kell hát fogadnia az örömüzenet gondoskodását, eszközeit; úgy kell megbékülnie Istennel, hogy engedelmeskedik Isten törvényének, és hisz a Jézus Krisztusban." (Bizonyságtételek, 4. kötet, 294.2).

BIBLIA: NEM „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Ef 2:8,9).

BIBLIA: NEM „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé" (Kol 1:21, 22).


Ellen White idézet első mondata önmagáért beszél. „Az ember csupán emberi erővel képtelen alapos változást elérni belül”. A szóhasználat itt teljesen világos. Folytatja: „El kell hát fogadnia az örömüzenet gondoskodását…” Az örömüzenet „gondoskodása”, ami megbékít minket Istennel és ez a gondoskodás magába foglalja a felhatalmazást, hogy Isten törvényének engedelmeskedjünk. A Biblia szerint a teljes evangélium egyszerre kínálja a megbocsátást és az erőt.

Ha gondunk akad Ellen White engedelmességre való utalásával, akkor a következő igékkel is gondunk akad:

„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek."  (1Pt 1:22)

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?"  (Zsolt 119:9)

 

37. KERESZTÉNYKÉNT MÉG MINDIG ELÍTÉLTKÉNT ÁLLOK-E ISTEN ELŐTT?

EGW: IGEN „Amióta az egészségügyi reform fénye ránk ragyogott, naponta érkeznek hozzám az ilyen kérdések: „Vajon mindenben igaz önmegtartóztatást gyakorlok?” “Az étrendem olyan-e, ami abba a helyzetbe hoz, hogy a legtöbb jót tehetem?” Ha nem tudunk igenlő választ adni ezekre a kérdésekre, Isten ítélete előtt állunk." (Counsels on Diet and Foods, pp. 19, 20).

 BIBLIA: NEM „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint." (Róm 8:1).

 

BIBLIA: NEM, „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3:17, 18).

 

 BIBLIA: NEM „Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre." (Jn 5:24).


D&D helyesen mutatja meg a két feltételt amivel elkerülhetjük a kárhoztatást. 1) „Krisztus Jézusban” lenni és 2) “hinni” Krisztusban és az Atyában. Most vizsgáljuk meg, mit jelent valójában “Krisztusban” lenni és “hinni” Benne.

Ellen White kijelentése az egészségről szólt. A Biblia azt mondja:

„Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” (1Kor 3:17)

Az utasítás világos. Az adventisták hiszik, hogy a test mértéktelenséggel való rombolása bűn (dohányzás, alkohol fogyasztás, romboló étkezési szokások stb.). Ez a hitvallás a hatodik parancsolaton alapul (ne ölj), de más rengeteg igén is, mint például az előbb idézett is. A Biblia határozottan támogatja a keresztény egészséget, ami önmagában is egy tanulmány. A fenti ige fényében lehet valaki „Krisztusban”, ha szándékosan megbecsteleníti Isten templomát? Ez visszavezet minket az „egyszer megmentve örökre megmentve” tanításhoz, ami nem biblikus. Maga Krisztus tanította, hogy lesznek akik valamikor „Krisztusban” voltak, de mégis úgy döntöttek, nem ápolják tovább ezt a kapcsolatot (lásd Jn 15:1-5; Mt 7:21-23; Ez 18:24; Jel 22:19). Ez a kapcsolat nem egy pillanatnyi döntés, naponta kell ápolni azt (lásd 1 Kor 15:31).

Sok keresztény számára a „hinni” szó túl keveset jelent. A Szentírás elmondja nekünk, hogy még az ördögök is „hisznek” és rettegnek (Jn 2:19), de ők örökre elvesznek. Isten nem azt kéri, hogy csupán higyjünk hogy Ő valódi és hogy Jézust keresztre feszítették 2000 éve. Azt akarja, hogy higyjünk „minden igében, a mely Istennek szájából származik.” (Mt 4:4). Hisszük, hogy Jézus képes felemelni minket (Júd 24, 1Kor 10:13, 2Kor 10:5 stb.)? Ha igen, akkor meg is teszi. De ha nem, ha nem hiszünk ebben, akkor nincs is igazi „hitünk” (Mt 9:29). Teljesen egyszerű. Nem nekünk kell eldönteni, hogy Isten melyik ígéretét hisszük el és melyikben kételkedünk. A feltétel, ami távol tart minket a kárhozattól az a mindezekben való hit.

 

38. TÖKÉLETESNEK KELL-E LENNEM MIELŐTT KRISZTUS ELFOGAD?

 EGW: IGEN „Az Úr által elém tártakból tudom, hogy komoly kötelesség vár rád, mielőtt Isten szemében elfogadható lennél." (Bizonyságtételek, 2. kötet 84.2).

 EGW: IGEN „Komoly munka vár rátok... Lehetetlenség úgy üdvözülnötök, amint vagytok." (Bizonyságtételek 2. kötet 316.1).

 EGW: IGEN „Jelenlegi állapotodban megháborítanád az egész mennyet. Faragatlan, durva és szentségtelen vagy. Ilyen jellem számára nincs hely a mennyben... Távolabb állsz ma a keresztény tökéletesség mértékétől ...mint alig pár hónappal az igazság elfogadása után." (Bizonyságtételek 3. kötet 464.4-465.1).

 BIBLIA: NEM „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)" (Ef 2:4-5).

 BIBLIA: NEM „Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róm 15:7).

BIBLIA: NEM „És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; és semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét." (ApCsel 15:8-9).


Ez a kérdés: „Tökéletesnek kell lennem mielőtt Krisztus elfogad?” A három idézet közül csak egyben szerepel a „tökéletesség” szó és sem arról szól, hogy az feltétel lenne mielőtt Krisztus elfogadna minket. A másik két idézet pedig nem mond semmit a tökéletességtől, hanem olyan feltételektől, amelyeket azonnal megérthetünk, ahogy elolvassuk a szövegkörnyezetüket.

Ellen White időről időre ismételgeti a tényt, hogy saját erőnkből képtelenek vagyunk megváltozni és ezért úgy kell Krisztushoz kell mennünk, ahogy vagyunk. Tény, hogy még azt is mondja, hogy nem kell megbánnunk a bűneinket mielőtt Krisztushoz megyünk, mivel Ő adja nekünk a bűnbánatot (lásd Jézushoz vezető út, 14-15. oldal). Itt azt mondja, sokan tévesen hiszik, hogy nem mehetnek Krisztushoz míg meg nem bánják a bűneiket. Aztán a 18. oldalon azt írja: „Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk... Egyedül Istennél van számunkra segítség.” Rengeteg ilyen példa van még. Ugyanazon az oldalon azt mondja, hogy ha arra várunk, hogy „elég jók” legyünk, hogy Jézushoz mehessünk, akkor sosem fogunk Hozzá menni, kivéve, ha úgy megyünk, ahogy vagyunk. Bárki, aki ismeri Ellen White írásait, tudja, hogy határozottan ezen az állásponton van.

Mind a három esetben egyénekhez beszél, az ő aktuális állapotukról. Látnunk kell, hogy milyen helyzetben is voltak ezek az emberek, hogy tudjuk, mikre gondol Ellen White a fenti kiragadott idézetekben.

Első idézet: „Az Úr által elém tártakból tudom, hogy komoly kötelesség vár rád, mielőtt Isten szemében elfogadható lennél." (Bizonyságtételek 2. kötet 84.2). Így folytatja a gondolatait ennek a bizonyos személynek: „Túlságosan kiütközik rossz természeted. Elhamarkodott, lobbanékony, erőszakos, zsarnokoskodó vagy a családoddal”. Bennünk marad Krisztus, ha az énünk ennyire erős? (Szolgálhatunk két úrnak?) Vajon Krisztus „elfogadja”-e az önző szívet (ami Sátán problémájának a lényege), vagy ennek az embernek sokat kell dolgoznia, hogy elérje a tökéletességet Krisztus által? Azt írja Ellen White, hogy „sokat kell dolgoznod, hogy Jézus elé mehess”? Nem! Ki végzi a munkát értünk? Jézus! És ez tökéletes összhangban van a Bibliával. Nincs ember aki „elfogadható lenne Krisztusnak” önző, erőszakos állapotban. Ezt csak az univerzalisták vitatják. “Komoly munkát” kellett végeznie Nabukodonozor királynak mielőtt Isten „elfogadta”, vagy rendben volt az állapota, amikor az állóképet felállítatta és megpróbálta elégetni Isten hithű szolgáit? A „nagy munka” érte végeztetett el Isten által a Dániel könyve 4. fejezetében.

Második idézet: „Komoly munka vár rátok... Lehetetlenség úgy üdvözülnötök, amint vagytok." (Bizonyságtételek 2. kötet 316.1).

Ez az oldal kijelöli, milyen „komoly munkát” kell elvégezniük (egy házaspárnak). Ne mentegessék magukat, hanem tegyék a szöges ellentétjét: „Jézus [most] meghív, jöjjetek Hozzá, tanuljatok tőle, mert ő szelíd és alázatos szívű." Mikor mondja EGW hogy menjenek Krisztushoz? Most. Hogy lehet még ennél is világosabb? Figyeljük meg ugyanezen az oldalon: „Óh milyen fontos lenne látnotok, hogy milyen munkát kell elvégezni értetek, mielőtt már örökre késő lenne!.” Van munkánk a megváltásunkért: Krisztushoz jönni és folyton Rá nézni - ezt Ő nem végzi el helyettünk. Ő sosem kényszerít. De az életünk minden növekedése és győzelme Tőle van. EGW folytatja: „Semmi kétség sem fér ígéretéhez – nála megtaláljátok nyugalmatokat.”

Ez alig hangzik úgy, hogy arra utasította volna őket, hogy dolgozzanak a maguk módján a tökéletességért, mielőtt Jézushoz mennének. És az állításnak, hogy „Lehetetlenség úgy üdvözülnötök, amint vagytok”, semmi köze a tökéletességhez, ehelyett azt a biblikus tanítást támogatja, hogy „ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket” (Zsid 3:15). Lehetetlen volt a Farizeusoknak, hogy úgy üdvözöljenek ahogy vannak: kétségbeesetten Krisztusra volt szükségük. Lehetetlen volt Saul/Pál számára az üdvösség úgy ahogy volt: kétségbeesetten szüksége volt Krisztusra. Lehetetlen az üdvösség számodra és számomra ahogy vagyunk Krisztus előtt, minden igazságunkkal és szennyünkkel (Ésa 64:6). Ez mind teljes összhangban van a Bibliával.

Harmadik idézet: „Jelenlegi állapotodban megháborítanád az egész mennyet. Faragatlan, durva és szentségtelen vagy. Ilyen jellem számára nincs hely a mennyben... Távolabb állsz ma a keresztény tökéletesség mértékétől ...mint alig pár hónappal az igazság elfogadása után." (Bizonyságtételek 3. kötet 464.4-465.1).

Ezzel az idézettel a tárgy „Krisztus elfogad engem”-ről a „tökéletesség”-re, vagy a bűn feletti győzelemre változott. Itt Ellen White a jellem átformálásáról beszél, ami azután következik be, hogy a személy Krisztushoz ment. Jézus világosan tanította, hogy aki Hozzá jön és mégha Mellette is volt egy ideig, de nem folytatja ezt, biztosan elvész (lásd Jn 15:2, 6). Péter beszél olyanokról akik elfogadják Krisztust, de aztán elfordulnak Tőle. Azt mondja, hogy azoknak jobb lett volna, ha soha nem ismerik meg az igazságot és a kutyához hasonlítja őket, ami visszatér az okádásához (lásd 2Pt 2:20-22). Jézus Maga tanította, hogy mit jelent „tökéletes”-nek lenni. „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48) És Pál: „Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben (KJV-ben „legyetek tökéletesek”), épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.“ (2Kor 13:11), „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (KJV-ben „tökéletes férfiúságra”), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Ef 4:13), „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.”, „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Fil 3:12, 15), és Jakab: „A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1:4) és végül Péter: „A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” (1Pt 5:10).

Adventista és nem adventista keresztények hasonlóan megvitatták, hogy miket jelentenek ezek az állítások, de egyikük se vádolta meg a prófétákat azzal, hogy hamis próféták lennének a szóhasználatuk miatt. És senki az adventizmusban - beleértve Ellen White-ot is - soha sem tanította, hogy tökéletesnek kell lennünk mielőtt Krisztushoz jövünk. Ilyen állítás nem létezik!

Ami a kérdés a harmadik idézetben az a győzelem a bűn felett és a jellem tökéletessége, amit Krisztus munkál ki a gyermekeiben (és nem mi magunk). De ha ennek az idézetnek - ahogy az előző kettőnél is - elolvassuk a teljes fejezetet, akkor világos lesz, hogy Ellen White azt tanítja, hogy a segítség Krisztustól jön és nem mi változtatjuk meg önmagunkat.

Mindazok fényében amit EGW mond, hogy hogyan megyünk Krisztushoz, nincs több okunk támadni őt ezekkel az állításokkal, különben Pált hamis prófétának tartjuk ezért az intelméért: „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket” (Fil 2:12) A teljes képet kell látnunk arról, amit Pál mondott a témáról, mielőtt kikiáltjuk, hogy ellentmond a teljes Írásnak.

 

39. JÉZUS A MENNYEI TEMPLOM LEGSZENTEBB HELYÉBE LÉPETT-E BE 1844 OKTÓBER 22-E ELŐTT?

EGW: NEM „Megmutattatott nekem... midőn a mennyei szentélyből a szentek szentjébe vezető ajtó megnyílt. Itt a szentek szentjében van a frigyláda s benne a Tízparancsolat. Ez az ajtó mindaddig zárva volt, míg Jézus közbenjárói tisztje a szentélyben 1844-ben befejeződött. Akkor zárta be a szentély ajtaját és felnyitotta a szentek szentjét, a második kárpiton átlépett, ahol most a frigyláda előtt áll" (Tapasztalatok és látomások, p. 42.1).

 BIBLIA: IGEN „Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített." (Zsid 8:1, 2; i.sz. 60-ban íratott le).

 BIBLIA: IGEN „És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve." (Zsid 9:12; i.sz. 60-ban íratott le).


Az első ige semmit nem mond Jézus szentélyben való létéről. Isten „királyi széke” ott van, ahol Ő akarja, hogy legyen. Ez egy mozgatható trón (el tudjuk képzelni, hogy Isten csak egy helyre lenne korlátozva?), a leírás szerint „kerekei” vannak (Dán 7:9). Isten jelenléte nem csak a szentek szentjében van az Ószövetség alapján. Csak egy példa: A szentélyen kívül is látható volt Mózessel (2Móz 33:8-11). Kellene lennie néhány igének, amely leírja, hogy az Atya a szentek szentjében van és mindig is ott volt, hogy bebizonyosodjon: Ellen White és az adventisták tévedtek ebben. Csakhogy nincs ilyen ige!

Az angolban a „New International Version” Biblia fordítás a második igét úgy fordítja, hogy „szentek szentje”, míg a King James egyszerűen „szentély” szót használ. De hogy van ez a görögben?

Az egyetlen alkalom amikor a Zsidókhoz írt levele kifejezetten a második helységről beszél (Szentek Szentje) és ez a Zsid 9:3, ahol a görög a hagia hagion szavakat használja, ami helyesen fordítva „minden legszentebbike”. Ez az ige nem azt mondja, hogy Jézus oda ment be a mennybemenetelekor. Egyszerűen leírja a földi szentélyt. Sehol a teljes Zsidókhoz írott levélben nem szerepel máshol a hagia hagion Jézus helyzetének meghatározására. Ha belépett a hagia hagionba, miért nem tesz erről legalább egy említést a Zsidókhoz írott levél?

Ismét ajánljuk elolvasásra Clifford Goldstein könyvét: https://docplayer.hu/3567177-Clifford-goldstein-1844-egyszeruen.html

 

40. IGAZ-E, HOGY A MEGBOCSÁTOTT BŰNÖK NEM TÖRÖLTETNEK KI A NAGY ENGESZTELÉS NAGY NAPJÁIG?

 EGW: IGEN „Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el. A bűn feljegyezve áll a szentélyben a végső engesztelésig. ... Az utolsó ítélet nagy napján a halottak "[...] megítéltetnek [...] azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12). Azután Krisztus engesztelő vére minden bűnbánó bűneit kitörli a mennyei könyvekből." (Patriarchs and Prophets, p. 357).

BIBLIA: NEM „Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem." (Zsid 8:12).

BIBLIA: NEM „Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!" (Ézs 43:25).

BIBLIA: NEM „mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem" (Jer 31:34).


Az ószövetségi Engesztelési Nap előre mutat Krisztus Vizsgálati Ítéletkor végzett munkájára. A Biblia, Ellen White és az adventizmus hárman együtt helyesen hirdetik ezt a doktrínát.

D&D ismét olyan igéket használ, amelyek nem bizonyítanak semmit arról, hogy az EGW idézet hamis lenne. Ezek az igék mind azt mondják lényegében, hogy Isten megbocsát nekünk és nem fog többé megemlékezni a bűneinkről. A bűnbocsánat akkor van, amikor Krisztushoz jövünk (1 Jn 1:9), de Isten nem törli ki az emlékeiből a próbák lezárta után. Ezek az igék erről egy szót sem említenek. A bizonyítékok - hogy a bűnök emlékezete még nem töröltetett el - a Bibliai történetekben találhatók. Dávid Betsabéval való bűne teljesen kitörlődött a létezésből? Emberek milliói olvasnak erről minden évben. Igen, amikor a nagy küzdelem Krisztus és Sátán között végleg lezárul, Isten meg fogja tenni, az örökkévalóságig nem lesz emlékezet a bűnökről. Teljesen kitöröltetnek. Ahogy korábban megállapítottuk: az, hogy Jézus mit tesz közben azokkal a bűnökkel, az az Ő dolga. Nekünk csupán most oda kell adnunk azokat Neki.

 

41. EGYHÁZI EMBEREKTŐL HALLOTTA-E PÁL AZ EVANGÉLIUMOT?

 EGW: IGEN „Pálnak először tanítást kell kapnia a keresztény hit felől, majd annak megfelelően cselekednie. Krisztus azokhoz a tanítványokhoz irányította őt, akiket olyan keserűen üldözött, hogy ezek tanítsák... most már Pál olyan lelki állapotban volt, hogy tanulhatott azoktól, akiket Isten rendelt, hogy az igazságra tanítsák. Krisztus választott szolgáihoz küldi Pált, s így a gyülekezetéhez irányítja őt. Azok lesznek a tanítói, akiket eddig el akart pusztítani, és abban a vallásban, amelyet eddig megvetett és üldözött." (Bizonyságtételek 3. kötet, 429.4 - 430.2).

 BIBLIA: NEM „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. ... Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom." (Gal 1:11-12, 16-20).


Az idézett Ellen White szöveg rögtön azután következik, ahol EGW elmeséli Pál damaszkuszi úton történő megvakulásának a bibliai történetét. Figyeljük meg, mint mond maga a Biblia:

“Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.” (ApCsel 9:6)

Ezt sehol nem említi D&D. Tény, hogy Ellen White helytálló volt abban, hogy Krisztus utasította Pált, hogy menjen a keresztényekhez és ők megmondják, hogy mit kell tennie.

A felsorolt ige, amit D&D bizonyítékként hoz fel EGW ellen, azt mondja, hogy “Jézus Krisztus kijelentése által” vette, amiket vett. De tagadja ezt Ellen White? Koránt sem! A kiragadott EGW idézet ugyanazon oldalán azt írja:

„Jézus az eszközéhez küldi, gyülekezetéhez, hogy azok közöljék vele további kötelességét. Ezzel az Úr tekintélyt ruház szervezett gyülekezetére. A kinyilatkoztatást és meggyőzést Krisztus végezte el, s most már Pál olyan lelki állapotban volt, hogy tanulhatott azoktól, akiket Isten rendelt, hogy az igazságra tanítsák. Krisztus választott szolgáihoz küldi Pált, s így a gyülekezetéhez irányítja őt.” (Bizonyságtételek 3. kötet, 430)

Figyeljük meg, azt írja, hogy Krisztus végezte el a „kinyilatkoztatást és a meggyőződést”. Ellen White és Pál tökéletes összhangban vannak az igazságról, miszerint Jézus (az „evangélium”) valóban Krisztus által nyilatkoztatott ki Pálnak és Szentlélek által. Ellen White nem azt mondta, hogy Pál az evangéliumról mindent a tanítványoktól tanult, hanem azt, hogy Krisztus elküldte Pált az általa korábban üldözött szervezett egyházhoz, hogy „tanítást kapjon”. Isten prófétája, aki egyenesen a Szentlélektől kapott kinyilatkoztatásokat, kaphat utasítást más emberektől? Természetesen! Csak nézzünk Sámuelre és Éliásra, Dávidra és Nátánra, Mózesre és az apósára, vagy éppen Péterre, amint egy alkalommal Pál kiigazítja. Pál az evangélium lényegéről beszél, világossá téve a galáciabelieknek, hogy ő nem emberi mesékben való hit miatt munkálkodott Jézusért, hanem a Szentlélek adta ezeket neki, természetfeletti módon. Ez vajon azt jelentené, hogy semmilyen gyakorlatias utasítást nem kapott az ősegyháztól arról, amit tesznek, vagy hogy merre haladjanak? Jézus azonnal meggyógyíthatta volna Pált abban a pillanatban, ahogy megvakult. Mindent elmondhatott volna neki amire szüksége lett volna ott és azonnal, elfelejtve az ősegyházat. De Jézus nem így tett. Azt akarta, hogy Pál kapcsolatba kerüljön az ősegyházzal amilyen gyorsan csak lehetett és ezt Anániáson keresztüli csodával (Isten kegyelme által) tette meg, visszaadva Pál látását. Akárki elolvassa az EGW idézett előtti és utáni részeket, annak ez elég egyértelművé fog válni.

Összefoglalva: Két dolog maradt ki a bizonyítékok közül: 1) EGW állítása Pálról, amint kinyilatkoztatást és meggyőződést kap Magától Jézustól és 2) azon Bibliai igét (ApCsel 9:6), ahol Krisztus mondja Pálnak, hogy menjen be a városba és tanuljon a hívőktől, hogy mit kell ezután tennie. Semmilyen ellentmondás nem lesz, ha ezeket a részeket egymáshoz illesztjük.

 

42. MI “ISTEN PECSÉTJE”?

 EGW: SZOMBAT „Isten törvényének ellenségei – a papoktól a legkisebb emberig – most új fogalmat kapnak az igazságról és a kötelességről. Túl későn ismerik fel, hogy a negyedik parancsolatban foglalt szombat az élő Isten pecsétje." (A nagy küzdelem, 640.1).

 BIBLIA: SZENTLÉLEK „megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével" (Ef 1:13).

 BIBLIA: SZENTLÉLEK „És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára." (Ef 4:30). (King James fordításában úgy tűnik, mintha a Szentlélek lenne a pecsét (a ford.))


Több (angol) Biblia fordításban (a NIV-et kivéve) az Efézus 1:13, egyetértésben a 4:30-al helyesen úgy fordítják, hogy a Szentlélek az, aki a pecsétet elhelyezi. Az adventisták mindig is ezeket az igéket használták Biblia tanulmányozásokon, hogy segítsenek elmagyarázni, mi is a pecsét és Ki az, aki pecsétel. Isten pecsétjébe beletartozik a szívünkben lakozó Szentlélek, a Krisztusi jellem és Isten neve a „homlokunkon”/elménkben (lásd Ef 1:13 és 4:30; Kol 1:27, Jel 7:3 és 14:1). Amikor kikényszerítik a fenevad bélyegét, azok, akik a fenti három jellemzővel rendelkeznek, inkább Isten Igéjének fognak engedelmeskedni mint az emberi törvényeknek, még ha a halállal kell is szembenézniük (lásd Ésa 24:1-6, Zsolt 119:126, Jel 14:12 és 12:11). Ők meg fogják tartani Isten szombatját, mint szent napot. Isten Pecsétje - mint a Vizsgálati Ítélet - önmagában is egy Bibliatanulmány. A felsorolt igék nem cáfolják azt a hitelvet, hogy a Szombat Isten pecsétje a végidőkben. Ellen White így foglalta össze a Szentlélek és az Isten pecsétje közötti kapcsolatot:

„A Szentlélek megszentelése jelzi a különbséget az Isten pecsétjét viselők és a hamis szombat megtartói közön." A te igéd igazság 7. kötet, 980.8.

 

43. MINDEN ALKALOMMAL TÉRDEN ÁLLVA KELL-E IMÁDKOZNUNK?

 EGW: IGEN „Honnan vették a testvérek azt az elképzelést, hogy állva kell imádkozni Istenhez? Egyszer felkértek valakit, aki öt évig tanult Battle Creek-ben, hogy imádkozzon, mielőtt beszédet intéztem a néphez. Amikor megláttam, hogy állva akarja imára nyitni ajkát, felindult lelkem arra indított, hogy nyílt dorgálással megfeddjem. Nevén szólítottam, és ezt mondtam: „Ereszkedj térdre!” Ez a mindenkori helyes testtartás." (Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötet. 311.1).

 EGW: IGEN „Mind a nyilvános, mind pedig a magánjellegű áhítaton kötelességünk meghajtani térdünket Isten előtt, amikor felküldjük hozzá kéréseinket." (Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötet. 312.8).

 EGW: IGEN „Az Istenhez szóló imádsághoz a leborulás a megfelelő testhelyzet." (Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötet. 312.7).

EGW: NEM „Nem szükséges megvárnunk az alkalmat, amikor letérdelhetünk Isten előtt. Bárhol vagyunk, imádkozhatunk és beszélgethetünk az Úrral." (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet. 266.1).

EGW: NEM „Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni." (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet. 267.1).

BIBLIA: NEM „A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" (Lk 18:13).

BIBLIA: NEM „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket." (Mk 11:25).


Az „igen” idézetekben a közösségi és a magán áhítatokról beszél, míg a „nem” idézeteket pedig egyértelműen azokra az alkalmakra érti, amikor a hétköznapi dolgainkat tesszük. Pál apostol mondta “Szüntelen imádkozzatok.” (1Thessz 5:17). Világosan úgy értette, hogy mindig imádkozzunk, még ha sétálunk is, dolgozunk, vagy bármit csinálunk az életben. Nem kell letérdelnünk a nap minden másodpercében. Így értette Ellen White is a „nem” idézeteknél.

Egyik oka, hogy Ellen White szükségesnek tartja a térdre borulást, bibliai példákon alapul. A Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötetének 311. oldalán Ellen White nyolc példát hoz mind az Új-, mind az Ószövetségből, ahol az emberek térden állva imádkoztak (és még sokkal több ige is van, amiket nem sorolt fel).

Néhányan állítják, hogy Ellen White maga is többször állva imádkozott a gyülekezetben, de vessünk egy pillantást egy ilyen alkalomra, és nézzük meg, hátha megértjük, miért álltak:

„Most megkérdezem, hogy ki tökéli el magát a magasabb iskola megismerésére. Igenlő válaszokat jelezzétek felállással. [A gyülekezet feláll.] Íme, az egész gyülekezet! Segítsen az Úr megőrizni fogadásotokat! Imádkozzunk!"  (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet, 269.3)

Van különbség a között ahogy Ellen White ezt tette és azon lelkész között, aki közömbösen indította el az imádságot miközben állt? EGW arra kérte őket, hogy álljanak fel, hogy tegyenek fogadalmat az Úr előtt és azután imádkoztak, hogy az Úr segítse megtartani a fogadalmaikat. A Bibliában rengeteg példa van a térdre borult imádságról (Zsolt 95:6; Ef 3:14; Dán 6:10; 2Kor 6:13; 7:3; 29:29; Mt 8:2; 9:18; 15:25; 17;14; Lk 22:41; ApCsel 20:35,36 stb.) De a mi a helyzet a két igével, amit D&D felhozott?

Az első igében a vámszedő nem csak állt, hanem „verte a mellét”. Itt most Jézus az ima közbeni helyes viselkedésről beszélt, vagy rámutatott az ima alatti önigazult viselkedésre szemben azzal, aki felismerte reménytelenségét?

A második igében a görög „állni” szónál a steko szerepel - mint minden más igében a Bibliában, mint szilárd, vagy mozdíthatatlan alak („állj erősen az Úr előtt”). A görög a szót arra használja, hogy mutassa, az illető szó szerint a lábán áll, szemben az üléssel, ami egy teljes más szó (histemi). Az emberek nem mindig borulnak térdre, amikor az Istennel beszélnek a Bibliában, de Mk 11:25 nem egy fizikai pozícióra, testtartásra utal. Ha mégis arra utalna, Krisztus útmutatásai nem vonatkoznának a hívőkre, mikor térden állva imádkoznak - pedig Krisztus nyilvánvalóan a bármikori imádságra utalt.

Nem kérdés, hogy az istentiszteleti szolgálatok a legtöbb gyülekezetünkben sokkal kevésbé tiszteletteljesek mint a múltban (hogy hogyan öltözködünk, hogyan viselkedünk, mit mondunk, a gyakori csevegés és az általános viselkedés). Ellen White meg akarta állítani ezt az áradatot azzal, hogy előre mozdítja a bibliai elképzelést, hogy tiszteletreméltó a térden állás az istentisztelet házában. Az egyház mai trendjeinek fényében jó lenne, ha megfogadnánk a tanácsát. Ellen White és a Biblia mindegyik példája helyes és a térden állás igencsak megfelelő.

 

44. AZ EMBEREK A LELKÉSZ HANYAG ÖLTÖZKÖDÉSE MIATT FOGNAK-E ELVESZNI?

EGW: IGEN „Némelyik ember végzete az igehirdetők rendetlenségéhez lesz visszavezethető." (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet. 251.2).

BIBLIA: NEM "mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg" (Ez 33:20).

BIBLIA: NEM A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága." (Ez 18:20).


Mondott itt olyant Ellen White, hogy a személy szigorúan a lelkész hanyagsága miatt fog elveszni, annak ellenére, hogy annak az embernek közeli kapcsolata volt az Úrral? Egyáltalán nem! EGW nem mond olyat, hogy bárki az ítélet napján mondhat olyat, hogy „kizárólag azért vesztem el, mert a lelkész hanyagul öltözött”. Ellenben EGW arra mutat, hogy az első benyomás nagyon fontos és néhány ember a lelkész hanyag megjelenése miatt úgy dönthet, hogy többet nem jön a gyülekezetbe. A döntés az övéké, de ha a lelkész nem lett volna fésületlen és ápolatlan, sosem tették meg volna meg az első lépést lefelé azon az úton, amit választottak (ami a kárhozathoz és a lelki dolgok elutasításához vezet). Ellen White csak annyit állított, hogy az lelkek kárhozatát vissza lehetne vezetni a lelkész ápolatlanságához. Sosem mondta, hogy az lenne az egyetlen ami okozza az elveszett állapotukat. Ellen White ezt a levelet azoknak címezte, akik akadályoztak valakit, ilyenről Pál maga is beszélt (lásd 1 Kor 8. fejezetét).

Kiemelten ajánljuk elolvasni a megadott EGW idézett előtti- és utáni részeket is. Egyből egyértelmű lesz az egész és rögtön a megfelelő szemszögbe helyezi azt (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet, 251). Ilyen ultra rövid idézetek nagyon picit árulnak el a szövegkörnyezetükről.

 

45. BŰN-E BETEGNEK LENNI?

 EGW: IGEN „Betegnek lenni bűn. Minden betegség törvényszegés következménye." (Counsels on Health, p. 37).

BIBLIA: NEM „És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. … Mindezekben sem vétkezék Jób" (Jób 2:7, 10).


Itt a közvetlen következő mondat az Ellen White idézet után:

„Sokan szenvednek a szüleik törvényszegésének következménye miatt. Ők azonban nem elitélhetők a szüleik bűnei miatt.“ (Counsels on Health, p. 37)

Tisztázzunk is bármilyen elképzelést arról, hogy a betegek a saját bűneik árát fizetik meg.

Sok hozott dolgunk van, ami nincs az irányításunk alatt. Ha a szüleink, vagy őseink visszaéltek az egészségükkel (például az anya terhesen drogozik, alkoholt fogyaszt), azok végül ránk is hatással lesznek, akár igazságos, akár nem. Ezek mind mindig Isten egészségügyi és természeti törvényeinek az áthágásai. Tény, hogy NEM LENNE BETEGSÉG, ha elsősorban Ádám és Éva nem vétkezett volna. Nem Isten találta fel a betegséget. A betegség az eredménye annak, hogy egy bűnös világban élünk és a saját egészségtelen gyakorlatunk felerősíti a betegségeinket. Erre értette Ellen White, hogy „bűn”. Ahogy a következő mondatában kiderül, nem úgy értette, hogy aki elkap egy betegséget az bűnt követett el. A teljes emberiség egészségügyi problémái a bűnök felhalmozódásától és az egészségügyi törvények megerőszakolásától vannak, ezt egyetlen őszinte ember sem tagadhatja.

Az említett Ige (Jób 2:7, 10) megmutatja, hogy Sátán okozta Jób fekélyeit és ez egyértelműen nem Jób hibája volt. Ha Ellen White azt írta volna, amit D&D próbálnak bizonyítani, akkor ez az ige (a többivel együtt) igazolná a hamisságát. De Ellen White egész egyszerűen nem mondott ilyet!

D&D hozzáteszi: „Van egy feljegyzés, miszerint Ellen White sokszor volt beteg - ez azt jelenti, hogy sokszor vétkezett?” Ellen White gyenge egészségügyi állapota a gyerekkorában ért tragikus és majdnem végzetes baleset eredménye volt, de még ha máskor beteg is volt, meg kell értenünk, mit mondott (azzal, hogy elolvassuk a következő mondatot), mielőtt képmutatónak, Bibliának ellentmondónak nevezzük őt.

 

46. ISTEN MEG FOGJA-E AKADÁLYOZNI A GONOSZOKAT HOGY MEGÖLJÉK AZ Ő NÉPÉT, AKIK ELUTASÍTOTTÁK A FENEVAD BÉLYEGÉT?

EGW IGEN „Isten nem tűrheti, hogy az istentelenek legyilkolhassák azokat, akik hűségesen várakoztak az elváltozásra, és akik nem voltak hajlandók imádni a vadállatot s felvenni annak bélyegét. Láttam, hogy Sátán és gonosz serege s mind, akik Istent gyűlölik, csak akkor lennének kielégítve, ha módjukban állna a szenteket legyilkolni. ... azok a kardok, melyeket felemeltek, hogy Isten szentjeit megöljék, erőtlenül, szalmaszálként hullottak le s törtek darabokra." (Tapasztalatok és látomások, korai írások. 284.1-2).

 BIBLIA: NEM „És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig." (Jel 20:4).


Ez nem annyira „ellentmondások” témakörébe esik, de sokkal inkább az eszkatológiába (utolsó idők tanítása). Adventisták hisznek a próbaidő lezárásának tanában. Ahogy lezárul a próbaidő, Isten hűségeseinek a halála már nem szolgálna semmilyen célt, ezért senki sem fog elveszni a próbaidő lezárta után, hogy a „túlvilágra” kerüljön és így megmeneküljön (a „próbaidő” definíciója alapján). A mártírok vére ezután nem lenne magvetés az evangélium számára (lásd A nagy küzdelem, 634). És így Ellen White állítása, amit D&D idéz (Tapasztalatok és látomások, korai írások 284), miszerint Isten nem engedi, hogy a híveit lemészárolják a gonoszok, helyes: mivel ez a próbaidő lezárta után van. Az igében ábrázolt mártírok (Jel 20:4) azok, akik a próbaidő lezárta előtt ölettek meg (lásd Kéziratok 20. 14).

 

47. MEGPRÓBÁLJÁK-E MEGBÁNNI A BŰNEIKET AKIK MEGTAPASZTALJÁK AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁST?

 EGW: IGEN „A csapások hullottak a föld lakóira. Egyesek Istent vádolták és káromolták. Mások Isten népéhez siettek és tőlük kértek tanítást arra nézve, hogy mi módon kerülhetik ki Isten ítéleteit (bűneiket megbánva). -- Azok, akik idáig semmire sem becsülték Isten szavát, most egyik tengertől a másikig szaladtak, napnyugattól napkeltéig mindent bejártak, hogy keressék Isten szavát (bűneiket megbánva)... Óh, mit nem adnának most Istennek egyetlen elismerő szaváért (bűneiket megbánva)! Óh, de nem! Tovább kell hogy éhezzenek és szomjazzanak." (Tapasztalatok és látomások, lelki ajándékok, 281-282).  Megjegyzés: a “bűneiket megbánva” kifejezést D&D toldotta be háromszor.

BIBLIA: NEM „És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. ... És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből... és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy." (Jel 16:9-11, 21).


Figyeljük meg, hogy D&D háromszor toldotta be a „bűneiket megbánva” kifejezést. Itt egyáltalán nem valódi bűnbánatról van szó, hanem megpróbálják elkerülni a büntetést amit maguknak köszönhetnek. És még ha használta is volna Ellen White a „bűnbánat” szót, akkor sem állna ellentétben a Bibliával, ami Ézsauról írja, hogy „nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.” (Zsid 12:17) Ez szintén nem őszinte megbánás, különben Isten megbocsátott volna. Ugyanez a „megbánás” hagyta el Júdás ajkait, amikor látta, hogy Jézus nem fogja kimenteni magát az ítélete alól (Mt 27:3,4). Ugyanezt a hamis bűnbánatot fogják megtapasztalni az elveszettek, a próbaidő lezárása után (lásd szintén Ám 8:11, 12; Mt 25:11,12).

D&D a Jel 16:9-11 és 21-et idézte, ahol az elveszettek „káromolják Istent” a csapások miatt, de ez nem zárja ki azt a tényt, hogy milliók próbálják majd megváltoztatni a hangnemüket, miután látják hogy túl késő. Ez az emberi természet. Ellen White ezentúl nem mond ellent az igazságnak, ahogy a Biblia sem, amikor Ézsau és Júdás „bűnbánatáról” beszél.

 

48. VÁLASZOLHAT-E SÁTÁN AZ ISTENNEK CÍMZETT IMÁKRA?

EGW: IGEN „Úgy látszott, mintha Sátán lett volna a királyiszék mellett és megkísérelte Isten művét munkálni. Láttam, amint feltekintettek a trónhoz és így imádkoztak: „Atyám, add nekünk lelkedet!” Sátán erre rájuk árasztotta szentségtelen befolyását..." (Tapasztalatok és látomások, lelki ajándékok, 56.1).

 BIBLIA: NEM „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!" (Mt 7:11).

 BIBLIA: NEM „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." (Mt 18:19).


„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." (Mt 7:22,23)

Ha Maga Jézus mondta, hogy „sohasem ismertelek titeket”. De ha ördögöket űztek ki és csodákat tettek a Jézus Nevében, ki adta nekik a hatalmat, hogy ezeket tegyék? „Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.” (Zsolt 66:18)

De Sátán szereti hallgatni azokat, akik hamisságra néznek a szívükben.

„És (a fenevad hatalma) nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.” (Jel 13:13)

A fenevad hatalma vallási, „keresztény” hatalom. Kihez “imádkoznak” mikor ez a csoda történik?

„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:14,15)

Ezek az „igazság” szolgái, akik az övéi (Sátáné). Kihez imádkoznak ők valójában?

„A kinek [a fenevadnak/antikrisztusnak] eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thessz 2:9-12)

Még egyszer, a fenevad hatalma egy vallási hatalom és így jeleken és csodákon keresztül tud munkálkodni, Sátán hatalmával. Így azok, akik ezzel együtt mennek, azok kapják a „tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságoknak”. Ez azt jelenti, hogy tényleg azt hiszik, hogy az igaz Istent imádják (és imádkoznak hozzá) - az istent, aki válaszol az imáikra és csodás jeleket és csodákat tesz.

„A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik” (Jn 16:2)

Úgy gondoljuk, hogy ezek az őszintén megtévesztett emberek ezen idő alatt imádkoznak? És ki „hallja” őket és ki segít nekik üldözni a hívőket?

D&D hozzá teszi:  „A gondolat, hogy Sátán válaszol a mennyei Atyának szánt imákra, az nem csak ellene mond a Bibliának - ez teljességgel Isten hatalmát csúfolja meg." A Biblia azt tanítja, hogy mikor a Jelenések 13 beteljesedik, rengeteg imára csodálatos módon fog Sátán válaszolni.

Összefoglalva: Igen, Sátán hallhatja az imáinkat és küldhet hamis csodákat az önmagukat megtévesztett „keresztényeknek”, akik nem fogadják be az „igazság szeretetét” (2Thessz 2:10). D&D két igét sorolt fel, amikben Isten válaszol az imáinkra. Ezzel könnyedén egyetérthetünk és Ellen White következetesen ezt tanítja.

 

49. FOGJUK-E TUDNI A PONTOS NAPJÁT ÉS ÓRÁJÁT KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK?

 EGW: IGEN „Ahogy Isten megmutatta nekem szent látomáson keresztül ... Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelének óráját." (Tapasztalatok és látomások, lelki ajándékok, 14.1).

 BIBLIA: NEM „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő." (Mt 25:13).

BIBLIA: NEM „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül." (Mt 24:36).


Jézus Maga nem tudta a „napot és az órát”, amikor a Földön volt (Mt 24:36), de most biztosan tudja. Ellen White fenti idézetében egyszerűen azt állapítja meg, hogy Isten ki fogja nyilatkoztatni ezt az információt az „elpecsételt” szolgáinak a nyomorúság alatt, hogy vigasztalja őket, hogy a megváltásuk közel van. Nincs olyan ige, amely azt mondaná, hogy a megváltottak sosem tudják meg a napot és az órát Jézus Második Eljövetelének a próbaidő lezárta után.

 

50. JÉZUS ÉJFÉLKOR JÖN-E VISSZA A FÖLDRE?

EGW: IGEN „Éjfél volt, midőn Istennek tetszett népét megszabadítani. Mialatt az istentelenek csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen látható lett, és teljes erejével fénylett s a hold megállott." (Spiritual Gifts, vol. 1, p. 205).

BIBLIA: NEM „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok" (Mt 25:13).

BIBLIA: NEM „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett." (ApCsel 1:7).


Itt egyszerűen nincs ellentmondás. Itt nem határozza meg sem a napot, sem az órát, hogy egy bizonyos időben nézzük a felhőket, hogy lássuk eljönni az égben. Semmilyen nyomot nem ad arra, hogy Jézus mikor jön el - az, ami ellen Ellen White időről időre figyelmeztetett, hogy ne találgassuk az időpontot. Itt most az “óra” szóba botlottunk bele? „Éjfél” volt, amikor Isten átment Egyiptomon a tizedik csapáskor és megölte az elsőszülötteket (és Izraelben, ha nem volt a vér az ajtófélfán) (2Móz 11:4, 12:29) Krisztus tíz szűz példázatában éjfélkor volt a kiáltás: „Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!” (Mt 25:6) és az öt szűz felkészületlen volt. Jób azt mondta: „Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!” (Jób 34:20). A Szentírásban mindenhol találni olyan próféciákat, amelyek ezt a szimbolikus nyelvezetet használják.

Meg kell értenünk, hogy az „éjfél” szónak mélyebb jelentése van mint a 24:00 óra bizonyos időzónákban. Először is ha szó szerinti „éjfélt” értett, akkor melyik időzónában kell ezt érteni? Amikor Battle Creek-ben éjfél van, a Föld másik oldalán dél van (és ha tényleg technikai oldalról akarjuk megközelíteni, valahol a Földön éjfél lesz, teljesen mindegy, mikor jön el Jézus: mégis Ellen White itt valami teljesen másról beszél).

Ámós így jellemzi a világ végét: „És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.” (Ám 8:9) Ez a szöveg úgy határozza meg az „órát”, ahogy Ellen White.

Amikor Jézus szó szerint eljön a Földre az összes szent angyalával, a teljes világunk olyan káoszban lesz, hogy a Nap és Hold nem fogja megbízhatóan mutatni a napszakot. Az egész Föld meg lesz rázva és a fejetetejére fog állni (lásd Ézs 24:1-6).

Ellen White kijelentése itt csak egy profetikus/szimbolikus információ és a Tapasztalatok és látomások, valamint a Nagy Küzdelem hasonló kijelentései a halálbüntetésből való megszabadításról beszélnek, nem arról, hogy Jézus abban a pillanatban visszatér. Ezt az állítást semmi értelme nincs ráhúzni arra, hogy megállapítaná a Második Visszajövetel „napját és az óráját”, ez teljesen biztos!

 

51. AZ ÜVÖZÜLTEKNEK LESZ-E SZÁRNYUK A FELTÁMADÁSKOR?

EGW: IGEN „Mi mindnyájan Jézus köré gyülekeztünk és épp akkor, midőn a város kapuit bezárta, mondatott ki az átok a gonoszok felett. A kapuk lezárattak. A szentek most szárnyaikat használták és felszálltak a város falaira." (Tapasztalatok és látomások, lelki ajándékok 53.1).

BIBLIA: NEM „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez" (Fil 3:21).


„A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9)

“Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” (Zsolt 37:4)

Amíg igaz, hogy a megváltottak teste Krisztuséhoz hasonlóra elváltoznak, nem zárja ki a lehetőséget, hogy legyenek szárnyaik. Pál teljesen világos volt a fenti igében, hogy Isten a mi képzelőerőnk felett készített nekünk elő dolgokat. El tudjuk képzelni, hogy az Új Jeruzsálemben látjuk az angyalokat felrepülni a fal tetejére, miközben tudatában leszünk annak, hogy erre mi sosem leszünk képesek?

“De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézs 40:31)

A Második Visszajövetel után fogjuk csak megtudni, hogy ez az ige szimbolikus, vagy szó szerinti. Addig is, semmi olyan nincs a Bibliában, ami kizárná annak a lehetőségét, hogy egyszer szárnyaink lesznek.

 

52. ÁT TUDOTT-E LÁTNI JÉZUS A SÍRKAMRÁN?

EGW: NEM „Az Üdvözítő nem tudott átlátni a sírkamrát elzáró kövön. Egyetlen biztató reménysugarat sem látott, hogy majd győztesként jön elő a sírból, és semmi biztosíték nem volt arra, hogy az Atya elfogadja áldozatát." (Jézus Élete 753.2).

BIBLIA: IGEN „Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni." (Lk 24:7) „Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt." (Jn 2:19) „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.." (Jn 10:17) „Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." (Jn 10:18)

BIBLIA: IGEN, „Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben." (Mt 26:64)


Így igaz, Jézus előre tudta a szolgálatának kimenetelét, de nem is ez a kérdés. A kereszten azonban Sátán kísértette Őt, messze túlmenően azon amin más embereknek keresztül kell mennie, majd a Megváltó sírva mondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Elhagyta Őt Isten? A legszebb ebben, hogy Jézus úgy is meghalt volna értünk, hogy soha nem jön ki a sírkamrából - ennyire szeretett minket! Keresztül ment a Terven, mert tudta hogy ha Isten elfordul tőlünk, az garantálja a megváltásunk elvesztését, de az emberi érzései azt mondták Neki, hogy a bűn annyira sérti Istent, hogy nem fog újra élni. A bűn elválasztja a lelket Istentől (Ézs 59:2). Most ezek mély dolgok, nyilván. Olyan ez, mintha kristály tisztán próbálnánk megmagyarázni, hogy Istennek nincs kezdete. Ez több mint amit mi felfoghatunk, de azt tudjuk, hogy szörnyű harc folyt Krisztusban akkor, és a mi szerencsénkre Jézus hithű maradt, vállalva akármi is legyen. Ellen White mögé és az egyház hitelve mögé állunk, miszerint Krisztus nem látott át tisztán abban a pillanatban a síron. Emlékezzünk, hogy amikor emberré lett, (átmenetileg) letette néhány képességét. Egyszer kijelentette, hogy nem tudja az eljövetelének óráját, de az Atya egyedül tudja (Mk 13:32) Ez semmiképpen sem csökkenti az Ő helyzetét, mint Isten a Földön.

Krisztusnak azzal a halállal kellett meghalnia, amivel nekünk kellene - ugyanazzal a halállal, amivel a kárhozottak fognak az idők végén. Vajon a kárhozottak az idők végén azt fogják érezni, hogy a haláluk csak átmeneti és újra feltámadnak? Vagy lesz egy furcsa és szörnyen fájdalmas előérzetük, hogy örökre el lesznek választva Istentől, a Teremtőjüktől? Ha Jézusnak tényleg a mi halálunkkal kellett meghalnia - a kárhozottak halálával - ugyanazt kellett megtapasztalnia, amit ők fognak, semmivel sem kevesebbet.

A D&D által választott igék arról szólnak, amikor Jézus megjövendölte, hogy fel fog támadni, de ahogy korábban is mondtuk, a kereszten függés pillanatában Krisztus megtapasztalta az érzését és a kísértést, (Jézus Saját szavaival élve) milyen teljesen „elhagyatva” lenni az Atya által.

 

53. GONDOLTA-E ÉNOKH HOGY MEGMENTI SZODOMÁT?

EGW: IGEN „Énokh nem telepedett a gonoszok közé. Nem költözött be Szodomába, azt gondolva, hogy megmenti Szodomát. Olyan helyre költözött családjával, ahol a lehető legtisztább volt az erkölcsi légkör. Majd időnként meglátogatta a világiakat Istentől nyert üzenetével. Fájdalmas volt számára minden ilyen látogatás. Megértett valamit a bűn poklosságából. Miután hirdette Isten üzenetét, minden alkalommal magával vitt lakóhelyére valakit, alá elfogadta a figyelmeztetést. Ezek közül némelyek győzőkké váltak, s az özönvíz előtt elhunytak. Némelyek azonban annyi ideig életek a bűn megrontó hatása alatt, hogy nem bírták elviselni az igaz életet. (1900). A te igéd igazság 1. kötet 1087.10

BIBLIA: NEM Ez az állítás ellentmond a Bibliának, semmi referencia nincs arra, hogy Szodoma létezett volna az özönvíz előtt. Az első hivatkozás Szodomára az özönvíz után volt. Semmilyen bibliai igazság nincs arra, hogy Énókh azon gondolkozott volna, hogy megmenti Szodomát miközben az nem is létezett Énókh napjaiban. A Maranatha kiadói miért hagyták ki az összes EGW hivatkozást Énókhról és Szodomáról?  „Énok nem telepedett a gonoszok közé... Olyan helyre vitte családját, ahol a lehető legtisztább volt az erkölcsi légkör. Időnként meglátogatta a városlakókat Istentől nyert üzenetével. Miután hirdette Isten üzenetét, minden alkalommal magával vitt a lakóhelyére valakit, aki elfogadta a figyelmeztetést.” (Maranatha Június 25, 184.7)


Ez az Ellen White állítás 1900-ban a Pátriárkák és Prófétákban (1890), valamint a Spiritual Gifts 1. kötetében (1870) már létezett, mint ahogy egy sereg másik helyen, ezek mind mutatják, hogy Ellen White tudta - jóval korábban, mielőtt ezt a kijelentést megírta - a pontos kronológiáját Énókhnak és Szodomának. Ahogy a „Bábel Tornya” állítás esetében (lásd a 7. pontot), fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mindazt amit Ellen White korábban részletekbe menően megírt, tagadná-e ezen egyetlen mondatával? Miután évekig írt kommentárokat Mózes első könyvéhez, valahogy hirtelen úgy döntene, hogy Szodoma szó szerinti városát az Özönvíz elé tenné valamilyen okból kifolyólag? Az őszinte kutató azt mondaná, hogy nem.

Ellen White a “Szodoma” szót szimbolikusan használta ebben az állításában, ahogy máshol is tette, akárcsak a Biblia:

„Azon fáradozzatok, hogy otthonotok kiválasztása és alapítása oly távol legyen Sodomától és Gomorától, amennyire csak lehet! Maradjatok távol a nagy városoktól! Ha lehetséges, alapítsatok otthont a vidék csendes magányában még akkor is, ha így cselekedve sohasem gazdagodhattok meg. Ott telepedjetek le, ahol legjobb a befolyás.” (Boldog otthon 139.1) (Megjegyzés: Ezt 1897-ben írta az adventistáknak: három évvel mielőtt az “Énókh és Szodoma” állítást írta volna és több ezer évvel, miután a szó szerinti Szodoma elpusztult. Mindkét esetben a lelki Szodomára hivatkozott.)

„És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.” (Jel 11:8) (szintén több ezer évvel a szó szerinti Szodoma pusztulása után iratott meg)

Figyelembe véve 1) Ellen White előző könyvét, ahol részletesen leírja Énókh és Szodoma történetét a megfelelő kronológiai sorrendben, 2) szimbolikusan használta a „Szodoma” szót máshol és 3) a Biblia szimbolikus használata a „Szodoma” szóra, világosnak tűnik, hogy Ellen White megértette a megfelelő kapcsolatot Énókh és Szodoma között, így ez az állítás nem mond ellent a Bibliának.

És hogy a Maranatha kiadói miért hagyták ki ezt az állítást? Semmi köze nincs Ellen White írásainak a hitelességéhez és arról sincs szó, hogy a Maranatha kiadói félre szerették volna vezetni az olvasót. Az állítás zavaró lehet ha felületesen olvassuk és különösen azoknak, akik nem olvassák Ellen White többi szimbolikus hivatkozásait Szodomára, vagy a szó használatát Jelenések 11:8-ban. Tény, hogy ezt az állítást beletették a széles körben olvasott A te igéd igazság egyik kötetébe, azonban ez jól mutatja, hogy az egyház sosem próbálta ezt az idézetet eltitkolni.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

Az 53 állítólagos ellentmondások közül valójában egyik sem mond ellent a Bibliának. Sok állítást kiragadtak a szövegkörnyezetükből. Másokat D&D elutasít, csupán a választott szóhasználat miatt. Némelyik egyszerűen új információt tartalmaz. Néhány állítás pontosan bemutatja, hogy mit mondott Ellen White, de a következtetését mégis elveti D&D (Izrael falánkságát, Isten pecsétjét, a Vizsgálati Ítéletet, a 40 napos megkísértést, stb.…) Ellen White is követett el hibákat (a cikkről még nincs magyar fordítás), ahogy minden ember (Róm 3:23), de ez a lista nem tartalmaz semmilyen bizonyítékot arra, hogy Ellen White hamis próféta lett volna. Szeretnénk kiterjeszteni a kételyek előnyeit D&D testvérekre és feltételezzük, hogy egyszerűen nem tudták az itt közölt információkat. Továbbra is vezessen minket Isten az igazságra és tartsunk össze, mert közeleg a végső válság!

                                                                                               —az Ellen-White.com önkéntesei