Január

JANUÁR 1.

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok

és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek."

(Mát 11,28)

"Olyan feszültség és sietség keríti hatalmába a világot, amely sohasem létezett azelőtt… Az őrjítő rohanás közepette Isten szól hozzánk. Magához, a közelségébe hív: »Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten…« (Zsolt 46,11) Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat idején sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek. Gyors léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén. Időznek ugyan egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz…

Akik így cselekszenek, azok sohasem fogják elérni a legnagyobb eredményeket, illetve mindaddig nem fogják elérni, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük Istentől származó megújulását. Az ő Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül és a megterhelt szív könnyebbé válik. Nemcsak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az ő társaságában - ez az, amire szükségünk van." (Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)

JANUÁR 2.

"Ne mondd ezt: amiképpen ő cselekedett énvelem,

úgy cselekszem ővele, megfizetek az embernek az ő

cselekedete szerint." (Péld 24,29)

"Mikor még szeretetlenek, összeférhetetlenek, egymás között gyűlölködők voltunk, mennyei Atyánk már irgalmas volt hozzánk… Ha az ő szeretetét magunkba fogadtuk, akkor ez a szeretet nemcsak azok iránt tesz bennünket barátságossá és szívélyessé, akik nekünk tetszenek, hanem a tévelygők, a bűnösök és a rosszakaratúak iránt is. Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség, nem a vallási kiváltságok tesznek bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet, az olyan szeretet, amely minden embert átölel… Egyedül Isten Lelke ad szeretetet cserébe a gyűlöletért. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, a jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, a mennyei királyi családhoz való tartozás ismertetőjele. Ez az a határozott bizonyíték, amellyel a Magasságos gyermekei igazolják küldetésüket." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Szeressétek ellenségeiteket c. fejezetből)

JANUÁR 3.

"Amit leginkább kell az embernek kívánni,

az irgalmasság az…" (Péld 19,22)

"Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, akkor ezt nem önmagától teszi, hanem Isten Lelkének a befolyása és munkája nyomán… Az irgalmas emberekben Isten együttérző szeretete nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei. Szívük egy ütemben dobban a végtelen szeretettel, menteni törekszenek és nem kárhoztatnak… Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi, hogy vajon megérdemlik-e, hanem ezt: hogyan segíthetek rajtuk? A legnyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, és akinek az érdekében Isten megbízta őt, hogy a békéltetés szolgálatát elvégezze." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Boldogok az irgalmasok c. fejezetből)

JANUÁR 4.

"Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek,

és azokat, akik a megöletésre tántorognak,

tartóztasd fel!" (Péld 24,11)

"Isten megelevenítő ereje az egész természetet áthatja. Ha egy fa megsérül, ha egy emberi lény megsebesül, vagy egy tagja eltörik, akkor a természet azonnal megkezdi a kár jóvátételét. Mielőtt fellép az igény, a gyógyító erők már készen állnak. Mihelyt egy tag megsérül, mindnyájan a helyreállítás munkájának szentelik magukat. Így van ez lelki téren is… Minden kísértésnek alávetett lelket megsért és megsebez a Gonosz, ahol azonban a bűn jelen van, ott van az Üdvözítő is. Krisztus műve az, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy »a foglyoknak szabadulást hirdessen és szabadon bocsássa a lesújtottakat« (Luk 4,18). Ebben a munkában segítenünk kell.

»Ha előfog is közületek a bűn valakit, igazítsátok útba ismét« - olvassuk a Szentírásban (Gal 6,1). Ez a kifejezés »igazítsátok útba«, azt jelenti, hogy mint egy kificamodott tagot, tegyük ismét helyre. Aki tévedésben van, bűnbe esik és kizökken mindabból, ami őt körülvette. Lehet, hogy beismeri bűnét, lelkiismeret- furdalásai is lehetnek, de nem képes talpra állni. Aggódik és lelkileg összezavarodottá, legyőzötté és gyámoltalanná vált. Meg kell őt újra nyerni és gyógyítani, helyre kell állítani életét. Igazítsátok útba ti lelkiek! Csak a Jézusból áradó szeretet képes meggyógyítani. Csak az tudja ismét rendbehozni a megsebzett lelkeket, akiben úgy árad ez a szeretet, mint a fában a nedv, vagy testben a vér." (Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)

JANUÁR 5.

"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésa 40,30-31)

"Az alpesi sast gyakran leveri a vihar a hegyek szoros, mély útjaiba. A viharfelhők bekerítik a hatalmas hegyi madarat, sötét tömegük elzárja előle a napsütötte magaslatot, ahol fészke van. Fáradozásai, hogy feljusson, kilátástalannak látszanak. Ide-oda csapong, erős szárnyaival verdesi a levegőt, kiáltásával felkelti a hegyek visszhangját. Végül diadalkiáltással szökken fel a magasba, és a felhőket áttörve újra a ragyogó napfényre jut, messze elhagyva a homályt és vihart. Így lehetünk körülvéve mi is nehézségekkel, csüggesztő körülményekkel és sötétséggel. Hamisság, szomorúság, igazságtalanság zárhatnak körül bennünket. Olyan felhők takarhatnak el, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülmények ellen. A menekülésnek csak egyetlen útja van. A föld felett felhő és pára száll, a felhők felett azonban Isten világossága fénylik. A hit szárnyai segítségével az Ő jelenlétének napfényébe emelkedhetünk." (Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)

JANUÁR 6.

"Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!"

(Zsolt 143,1-2)

"Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok…" (1Móz 18,27)

"Sokan azok közül, akik őszintén törekszenek életszentségre, csüggedtek és kétkedők. Mindig csak önmagukra tekintenek, siránkoznak hitetlenségük felett, s mivel nincs hitük, úgy érzik, hogy Isten áldásaira sem tarthatnak igényt. Ezek az emberek az érzelmet összetévesztik a hittel! Az egyszerű, igaz hitet szem elől tévesztik, s így lelkükre sötétség borul. Tereljék el gondolataikat önmagukról, elmélkedjenek Isten kegyelméről és jóságáról, számlálják elő Isten reményt nyújtó szavait, azután pedig egyszerűen higgyék, hogy Isten teljesíti minden ígéretét.

Nem a magunk hitében kell bíznunk, hanem Isten ígéreteiben. Ha megbántuk a múltban elkövetett törvényszegéseinket s elhatároztuk, hogy a jövőben engedelmesek leszünk, higgyünk abban, hogy Isten Krisztus érdemeiért elfogad és megbocsátja bűneinket. Néha azonban homály és csüggedés üli meg a lelket és elmerüléssel fenyegeti. De ne dobjuk el bizodalmunkat. Szemeinket Jézusra kell szegeznünk, tekintet nélkül érzelmeinkre. Iparkodjunk teljesíteni minden felismert kötelességünket és nyugodjunk meg Isten ígéreteiben." (Üzenet az ifjúságnak, 69. l.)

JANUÁR 7.

"Az igaz semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míg ellenségeire lenéz." (Zsolt 112,7-8)

"Elengedhetetlenül szükségünk van reménységre és bátorságra, hogy tökéletesen tudjunk szolgálni Istennek. Ezek a hit gyümölcsei. A csüggedés bűn és ésszerűtlenség. Isten képes és kész megadni szolgáinak azt az erőt, amelyre szükségük van a megpróbáltatás idején. Úgy tűnhet, hogy az Úr művének ellenségei jó és biztos alapokra fektették le terveiket. Isten azonban megdöntheti a legbiztosabbakat is. Meg is dönti - amikor és ahogyan jónak látja -, ha szolgái hitét már megpróbálta.

Kísért az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amelyet az őt szeretőkkel kötött. Szükségletük mértéke szerinti teljesítőképességgel ruházza fel szolgáit." (Próféták és királyok, 104-105. l.)

JANUÁR 8.

"Így szól Sion: Elhagyott az Úr engem és elfeledkezett rólam!

Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ezek elfeledkeznének is, én terólad el nem feledkezem!" (Ésa 49,14-15)

"Te, aki érzed méltatlanságodat, ne félj ügyedet Isten elé vinni! »Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?« (Róm 8,32) Krisztus leghőbb vágya, hogy örökségét kiszabadítsa Sátán hatalmából. Mielőtt azonban külsőleg megszabadulhatnánk tőle, belső életünknek kell szabaddá válnia. Az Úr azért enged meg próbákat, hogy megtisztuljunk a földiességünktől, önzésünktől, jellemünk durva, Krisztustól idegen vonásaitól. Isten hagyja, hogy a szenvedés áradata elborítsa lelkünket, hogy megismerjük őt, és Jézus Krisztust, akit elküldött, hogy szívünk mélyéből vágyakozzunk megtisztulni minden szennytől, és a próbából tisztábban, szentebben és boldogabban kerüljünk ki.

Sokszor önzéstől elsötétült lélekkel lépünk be megpróbáltatásaink kohójába. De ha türelmesen viseljük a próbát, Isten jellemét tükrözve kerülünk ki belőle. Amikor a szenvedés elérte célját, Isten »felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet« (Zsolt 37,6). Soha nem kell attól félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Az a veszély azonban fennáll, hogy a kísértésekben és próbákban elcsüggedve felhagyunk az imádkozással." (Krisztus Példázatai, A hamis bíró és az özvegyasszony c. fejezetből)

JANUÁR 9.

"Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert hozzád

emelem fel Uram lelkemet." (Zsolt 86,4)

"Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna Isten Fián is diadalmaskodni. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzött. Sátán akkor próbálja megrendíteni Istenbe vetett bizalmunkat, amikor kétely vesz körül minket, amikor a körülmények kétségekkel töltenek el, és nyomor vagy bánat gyötör. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk eleséseinket, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdő-jelezésére sarkall. Azt reméli, hogy elcsüggeszt majd, és így elengedjük Isten kezét." (Próféták és királyok, 110. l.)

"Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, míg csüggedés nem vesz erőt rajtunk. Az elcsüggedt lelket sötétség borítja be, amely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet." (Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)

JANUÁR 10.

"Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről… (Ő az), aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged"

(Zsolt 103,2. 4)

"Tegye fel mindenki ezt a kérdést: Mit adott Krisztus értem? Életét, szeretetét és szenvedéseit. Isten Fia mindent feláldozott megváltásunkért. Lehetséges-e, hogy mi - e végtelen szeretet méltatlan tárgyai - távol tartsuk tőle szívünket? Életünk minden egyes pillanatában az ő kegyelmi áldásait élvezzük, ezért nem tudjuk teljesen felfogni, hogy milyen mélységes tudatlanságból és kimondhatatlan nyomorból mentett ki bennünket." (Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

"Kevesen értékelik igazán, hogy mit jelent Krisztus a számukra. Ha ezt tennék,… semmi sem tűnne túl nagy árnak, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás vagy önfeláldozás sem lenne túl sok őérette." (Jézus élete, Vacsora Simon házában c. fejezetből)

JANUÁR 11.

"Vezérelj engem a te parancsolataid útján,

mert gyönyörködöm azokban." (Zsolt 119,35)

"Aki felhalmozza szívében Isten igéjének igazságait, az erőt nyer Sátán kísértései ellen, a tisztátalan gondolatok és szentségtelen cselekedetek elkövetése ellen." (Youth Instructor, 1892. júl. 28.)

"Ha Isten népe értékelné az ő szavát, akkor mennyország lenne a gyülekezetben. A keresztények törekednének és éheznék az ige tanulmányozását. Nyugtalanul várnák az időt, amikor szöveget szöveggel vethetnek egybe és elmélyedhetnek a Szentírásban. Mohóbban várnának az ige világosságára, mint a reggeli újságra, a folyóiratokra vagy regényekre… Ennek eredményeképpen életük az Ige elveihez igazodna. Annak utasításai olyanok lennének számukra, mint az élet fájának levelei. Kútforrás lenne bennük, amely örök életre buzog. A kegyelem üdítő záporai éltetnék, frissítenék lelküket, és feledtetnének velük minden vesződséget és fáradságot. Az ihletés szavai erősekké és bátrakká tennék őket… Imáik komolyak lennének, telítettek az igazság isteni bizonyosságával… Azok a semmiségek, amelyek sokak idejét felemésztik, visszasüllyednének a maguk igazi helyére, a gyógyító és megszentelő bibliai kegyesség előtt. Micsoda magasságokat érhetnénk el, ha egybehangolnánk akaratunkat Isten akaratával!" (Bizonyságtételek VIII. kötet, 193-194. l.)

JANUÁR 12.

"Igaz az Úr, elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok,

akik gyűlölik a Siont." (Zsolt 129,4-5)

"Az igazság… végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatják is, haladását nem akadályozhatják meg. Ha az Úr üzenete ellenállásba ütközik, akkor ő fokozott erővel ruházza fel, hogy befolyása annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti és minden akadályon át diadalmaskodik… Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a szívélyes üdvözlést, mely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai voltak, s kitüntetésnek vették, ha érte szenvedhettek." (Apostolok története, A diadalmas egyház c. fejezetből)

"Krisztus, a világ Megváltójaként látszólag állandó kudarccal találta magát szembe… Úgy tűnt, hogy csak keveset tudott megvalósítani abból a szolgálatból, amelyet szeretett volna elvégezni… A sátáni erők mindig azon munkálkodtak, hogy gátolják útjában. Krisztust azonban ezek az akadályok nem bátortalanították el… Tudta, hogy benne bízó tanítványainak az élete éppolyan lesz, mint amilyen az övé volt: meg nem szűnő győzelmek sorozata, amelyeket - bár nem látszanak győzelmeknek földi szemmel - diadalnak ismernek el a mennyben, az örökkévalóságra… Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem veszítette el bátorságát, és követőinek ugyanezt a minden nehézséget elhordozó hitet kell tanúsítaniuk…" (Jézus élete, Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! c. fejezetből)

JANUÁR 13.

"Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik,

mint a cédrus a Libánonon." (Zsolt 92,13)

"A keresztény ember jelleme gyakran az isteni eszméktől idegen környezetben, gúnyolódások közepette fejlődik ki. Úgy kell megállnia, mint a pálmafának a sivatagban. A pálmafát a nappalok keménysége gyötörheti, a sivatagi homok sértheti a gyökereit és belepheti a törzsét, mégis örökzölden él a szikkasztó homokon. Ha eltávolítod a homokot egészen le a gyökérig, akkor rájössz a dolog nyitjára. A gyökér mélyen lenyúlik a föld mélyében lévő, rejtett vízforrásig. Ilyen a hívők Krisztusban elrejtett élete. A gonoszság között is megmaradnak lelkileg tisztának, igaznak, hűségesnek… Számukra Jézus az örök élet kútforrása. A hit olyan, mint a pálmafa gyökérzete: a láthatatlan mélybe hatol, hogy onnan merítsen, az élet forrásából." (Signs of the Times, 1886. júl. 8.)

"Ha a lélekben Krisztus szeretete lakozik, akkor - ha ma még olyan is, mint a száraz ág - olyanná lesz, mint Libanon cédrusa, melynek gyökerei a nagy vizekig érnek. A cédrus erős gyökérzetéről nevezetes. A törzset nem néhány rost vagy gyökérfonat erősíti a földhöz, hanem gyökérzete úgy hatol a sziklás talajba, mint az erős ék, mind mélyebbre és mélyebbre, hogy végül szilárd részt érve rögzítse a fát. Mikor erős vihar tépázza a koronát, a gyökérzet megbízhatóan védi. Milyen Istentől áldott cédrus lehetne Krisztus minden követője, ha mélyen gyökereznék az igazságban, és szilárdan kötődnék az örökkévaló Kősziklához!" (Review and Herald, 1882. jún. 20.)

JANUÁR 14.

"Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz!"

(Róm 12,9)

"Az élet ösvényén az a legfontosabb, hogy Isten szüntelenül jelen legyen a gondolatainkban, az ő félelme mindig a szemünk előtt legyen. Egyetlen elhajlás az erkölcsi feddhetetlenségtől, máris tompítja a lelkiismeretet és utat nyit a következő kísértésnek… A különböző kísértések között, amelyek körülveszik az egyes embert, lehetetlen megtartani a tiszta lelkiismeretet isteni segítség nélkül és anélkül az alapelv nélkül, amely szerint a becsületességet önmagáért szeretjük." (Signs of the Times, 1884. febr. 4.)

"Élhet valaki őszinte keresztény életet hosszú éveken át, akkor is Sátán támadásainak a célpontja. Még a bölcs és erős Salamon is vereséget szenvedett abban a harcban, amelyet a lelke mélyén lévő bűnökkel és a kívülről támadó kísértésekkel vívott. Kudarca arra tanít, hogy bármilyen értelmi képességei legyenek is az embernek, és bármennyire hűségesen szolgálta is Istent a múltban, soha nem bízhat a saját bölcsességében és feddhetetlenségében. Csak a menny akarata iránti engedelmesség óvja meg az embert a hitehagyástól… Sátán úgy alakítja a körülményeinket, hogy szinte észrevétlenül aláássa lelkünk védőképességét. Minden egyes lépésnél meg kell kérdeznünk: »Ez az Úrnak útja?…« Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban; csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. Éberség és imádkozás őrzik meg tisztaságunkat." (Próféták és királyok, 55-56. l.)

JANUÁR 15.

"Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged, ne fogadd el beszédüket!… Szűnjél meg hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcsességnek igéjétől eltévelyedj." (Péld 1,10; 19,27)

"Amint a rosszra való késztetés első érintését érzed, küldj egy imát a mennybe és azután állj ellene szilárdan a kísértésnek, amely az Isten igéje által megítélt elgondolások irányába akar vonni téged. Ha a kísértés - mindjárt az első megjelenésekor - ilyen határozott állásfoglalással találkozik, akkor soha többé nem ismétlődik. Fordulj el attól, aki valamely helytelen dolog elkövetésébe akar belevinni téged. Határozottan utasítsd el az ilyen kísértőt. Így szólj hozzá: El kell különítenem magamat e cselekedetektől, mert tudom, hogy nem követed a Megváltót. Ha pedig nem érzel erőt magadban ahhoz, hogy egy szót is szólj azoknak, akik helytelen elveket követnek, akkor is hagyd ott őket. Visszavonulásod és hallgatásod a szavaknál is többet fog jelenteni… Ne kövesd el a legkisebb igazságtalanságot sem azért, hogy valamilyen előnyt szerezz a magad számára. Tedd azt másokkal - kicsiny és nagy dolgokban egyaránt - amit kívánnál, hogy mások tegyenek veled… Ha nem engedsz az Ellenségnek, öröm van a mennyben." (Review and Herald, 1899. máj. 9.)

JANUÁR 16.

"Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket… Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Ján 8,32. 36)

"Az a lélek, aki nem adja át magát Istennek, egy más hatalom uralma alatt áll. Nem ura önmagának. Beszélhet ugyan szabadságról, mégis a legnyomorultabb rabszolgaságban szenved. Nem ismerheti fel az igazság szépségét, mert elméjét Sátán uralja…

Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabszolgaságának bilincseit. A megváltás művében nincs semmi kényszer vagy külső erőszak. Isten Lelkének befolyása alatt szabadon választhatja meg az ember, hogy kit akar szolgálni. Az a változás, ami végbemegy akkor, amikor valaki átadja magát Krisztusnak, szabad választás eredménye. A bűn kizárása: a lélek ténykedése. Igaz ugyan, hogy önmagunkban nincs erőnk ahhoz, hogy kiszabaduljunk Sátán uralma alól, mégis ha kívánjuk, és nagy ínségünkben a felettünk álló mennyei erőért kiáltunk, akkor képességeinket, a lélek erőit a Szentlélek isteni ereje árasztja el, és az Úr akarata teljesül.

Az egyetlen lehetőség, amelynek alapján az ember biztosíthatja szabadságát, ha Krisztussal egyesül. »Az igazság szabaddá tesz benneteket« - mondotta Jézus. Krisztus az igazság. A bűn csak akkor diadalmaskodhat, ha meggyengíti az elmét és megsemmisíti a lélek szabadságát. Az engedelmesség Isten iránt az ember énjének valóságos dicsőségére és méltóságára való helyreállítását jelenti. A királyi törvény, amelynek alattvalóivá válhatunk: »a szabadság tökéletes törvénye« (Jak 1,25)." (Jézus élete, A világ világossága c. fejezetből)

JANUÁR 17.

"A nyelv szelídsége életnek fája, az abban való hamisság pedig

a léleknek gyötrelme." (Péld 15,4)

"Jézus a szelídséget azok közé az erények közé számítja, amelyek alkalmasakká tesznek bennünket Isten országára… A romlott emberi természet mindig kész a vitatkozásra, de aki Krisztustól tanult, az megszabadult önző énjétől, a büszkeségtől és az uralomvágytól, lelkében békesség honol, mert önmagát Isten Lelkének adta át… Csak az önszeretet ronthatja meg békénket. Amíg önző énünk él, mindig készek vagyunk minden bántalom és sérelem ellen védekezni. Ha azonban önző lényünk már halott és életünk Krisztussal az Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és bántalommal szemben." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Boldogok a szelídek c. fejezetből)

JANUÁR 18.

"Kicsoda a vak, ha nem az én szolgám, és olyan süket,

mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak,

mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak,

mint az Úr szolgája?" (Ésa 42,19)

"Nem illő dolog, hogy azok, akiktől Jézusnak oly sokat kell elviselnie eleséseik és torz vonásaik miatt, állandóan azokon a bántásokon, valós vagy vélt sérelmeken rágódjanak, amelyeket mások okoztak nekik. És mégis, vannak olyanok, akik állandóan gyanakvó töprengésekkel telnek el, hogy vajon mások hogyan viszonyulnak hozzájuk. Sérelmet és megbántást látnak ott is, ahol ilyen szándékról szó sincs. Mindez Sátán munkája az emberi szívben.

Ha szívünk telve lesz azzal a szeretettel, amely nem gondol gonoszt, akkor nem arra fogunk ügyelni, hogy észrevegyük mindazokat a barátságtalan és bántó megnyilatkozásokat, amelyeknek esetleg tárgyai lehetünk. Isten azt akarja, hogy az ő szeretete zárja be szemünket, fülünket és szívünket mindenfajta provokációval szemben, és azokkal a sugalmazásokkal szemben is, amelyekkel Sátán kívánná betölteni elménket. Nemes fenség van a hallgatásban, amelyet valaki az őt érő gonosz feltételezésekkel vagy akár durva bántásokkal szemben tanúsít. Aki uralkodik a maga lelkén, erősebb a királyoknál és hódító vezéreknél… A keresztény előzékeny, szívélyes, türelmes és alázatos lesz, de ugyanakkor bátor és szilárd az igazsághoz való ragaszkodás tekintetében, a Jézus Krisztus nevében." (1887. 24. sz. kézirat)

JANUÁR 19.

"Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost vesz meg." (Péld 16,32)

"Az emberek egy része önuralom gyakorlása nélkül nőtt fel. Nem zabolázták meg sem indulataikat, sem nyelvüket. Egyesek közülük Krisztus követőinek vallják magukat, de nem azok. Ha az Üdvözítő szelídsége és alázata lenne bennük, nem adnának szabad utat a természetes szív késztetéseinek cselekedeteikben. Némelyek idegesek, és ha szavaikban, kedélyállapotukban kezdik elveszíteni önuralmukat valamely provokáció hatására, olyan mérgezést kapnak a haragtól, mint az iszákos a szeszes italtól. Nem józanok. Sátán teljes mértékben uralkodik rajtuk ebben az időszakban. Minden egyes ilyen haragkitörés gyengíti idegrendszerüket és erkölcsi erejüket, nehezebbé téve, hogy a következő alkalomkor megtartóztassák magukat a felháborodástól.

Ennek az embercsoportnak csak egy gyógyszere van: önuralom minden körülmények között. Az az erőfeszítés, hogy olyan kedvező helyzetet teremtsenek maguknak, amelyben énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán tudja ezeknek a szegény lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja támadni őket újra és újra. Állandó nyugtalanságnak lesznek kitéve mindaddig, amíg önmagukat sokra tartják. A legnehezebb terhet viselik ezek az emberek, amit csak halandó cipelhet, ez pedig az »én«, a megszenteletlen, az alárendeltséget nem tanult én. De mégis van reménység a számukra! Adják át önként az uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdelmekkel és aggodalmakkal." (Youth Instructor, 1886. nov. 10.)

JANUÁR 20.

"A haragra késedelmes bővelkedik az értelemben, aki pedig

elméjében hirtelenkedő, az bolondságot szerez." (Péld 14,29)

"Nem kell ellenségeinknek tekintenünk azokat, akik nem mosollyal az ajkukon fogadnak bennünket és nem nyilvánítják ki közvetlenül a szeretetüket irántunk. Sokkal könnyebb mártírt játszani, mint legyőzni rossz természetünket. Példát kell mutatnunk másoknak azzal, hogy nem állunk le minden apró sérelemnél, hogy a magunk igazát védelmezzük. Természetesen megtörténik, hogy hamis híreket terjesztenek rólunk. De ha mi a helyes utat követjük, ha nem vesszük fel a harcot, mások sem fogják komolyan venni őket. Hagyjuk Istenre hírnevünk megőrzését. Mi pedig mint Isten fiai és leányai tegyünk bizonyságot arról, hogy van önuralmunk. Mutassuk meg, hogy a Lélek vezet bennünket és késedelmesek vagyunk a haragra. A rágalom elhal a helyes életmód láttán, de nem szűnik meg a felindult szavak hatására. Legyen legfőbb gondunk az, hogy Isten félelmében cselekedjünk és a magatartásunkkal mutassuk meg, hogy a felőlünk terjesztett hírek hamisak. Senki sem üthet olyan sebet jellemünkön, mint mi saját magunk. Gyenge az a fal és roskadozó az a ház, amelyet állandóan meg kell támogatni. Ha nagyon aggódunk amiatt, hogy védelmezzük jó hírünket a kívülről jövő támadások ellen, akkor ezzel azt a benyomást keltjük, hogy nem vagyunk feddhetetlenek Isten előtt, és ezért van szükségünk a bizonygatásokra." (1887. 24. sz. kézirat)

JANUÁR 21.

"Az igaznak elméje meggondolja, hogy mit szóljon."

(Péld 15,28/a)

"Egyedül a végtelen Isten tudja felmérni azt a kárt, amit a meggondolatlan szavak okoznak. Ezek a szavak csak úgy leperegnek az ajkunkról, és talán nem is akarunk megsebezni velük senkit, mégis tanúskodnak benső gondolatainkról és munkát végeznek a Gonosz oldalán. Mennyi boldogtalanság származott a gondolkodás nélkül kimondott, barátságtalan szavakból a családi körben! Hányszor nyomják kemény szavak valakinek a lelkét, amelyek talán évekkel ezelőtt hangzottak el, de sohasem veszítették el fullánkjukat. Mint hitvalló keresztényeknek, meg kell fontolnunk azt a befolyást, amit szavaink gyakorolnak azokra, akikkel kapcsolatba lépünk, akár hívők, akár nem. Szavainkat figyelik és számbaveszik a kárt, amit meggondolatlan kijelentéseink okoznak. Utólagosan - akár hívőkkel, akár nem hívőkkel volt kapcsolatunk - nem lehet teljes mértékben közömbösíteni a könnyelmű, balga szavak kedvezőtlen következményeit. Szavaink megmutatják, milyen eledellel táplálkozik lelkünk." (Youth Instructor, 1895. jún. 27.)

JANUÁR 22.

"…A bölcsek nyelve orvosság." (Péld 12,17/b)

"A lágy, kedves szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a csendes záporeső a kiszáradt földre. Krisztusról azt mondja a Szentírás, hogy »kedvesség ömlött ajkairól«, tudta, hogyan kell »erősíteni a megfáradtat beszéddel« (Ésa 50,4). Az Úr megparancsolja mindnyájunknak: »A ti beszédetek mindenkor kellemes (kedves) legyen, hogy áldásos legyen a hallgatóknak« (Kol 4,6). Ha követjük Krisztus példáját a jó cselekvésében, az emberek szíve ugyanúgy megnyílik előttünk, mint őelőtte." (Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

"Ha nincs ajkadon a kedvesség törvénye, és szívedből nem árad ki a szeretet édes illata, akkor még semmit sem tudsz úgy tenni, mint ahogy kellene… Vannak szomorú történetek, amelyeket beírtak a menny könyveibe, de megőrizték őket a kíváncsi szemektől. A küzdelmeket a próbáratevő, nehéz körülmények ellen, amelyek abban az otthonban támadnak, amely naponta felemészti a bátorságot, a hitet és a bizalmat… Az ilyen ember úgy fogadja a kedves, szeretetteljes szavakat, mint az angyalok mosolyát." (1891. 37. sz. levél)

JANUÁR 23.

"Az ő ura pedig mondta néki: Jól van jó és hű szolgám,

kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te

uradnak örömébe." (Mát 25,21)

"Az arányos emberi jellem szépsége a személyes kötelességek lelkiismeretes végzéséből fejlődik ki. Ezért életünket hűség kell hogy jellemezze a legnagyobb, és a legjelentéktelenebb dolgokban is. A kicsiny dolgokban való becsületesség, a hűség és szívélyesség szerény keretei között gyakorolva napfénnyel hinti be utunkat, és ha munkánkat a földön bevégeztük, akkor kitűnik majd, hogy minden hűséggel végzett, kicsiny feladat valahol jó hatást váltott ki, és hogy ez nem évül el soha többé!" (Pátriárkák és próféták, A gyermek Sámuel c. fejezetből)

"Krisztus szolgálatra váltotta meg követőit. Urunk azt tanítja, hogy az élet igazi célja a szolgálat. Krisztus maga is szolgált, és minden követőjét ennek törvénye alá rendelte, az Isten és a felebarát iránti odaadás törvénye alá… »Krisztus rábízza követőire azt, amije van«, hogy szolgálatukban hasznosítsák. Megszabja »kinek-kinek a maga dolgát« (Márk 13,34). A menny örökérvényű tervében mindenkinek megvan a helye. Mindenkinek együtt kell működnie Krisztussal lelkek megmentéséért. Amilyen biztos, hogy a mennyben megvan az a hely, amelyet Isten nekünk készített, olyan biztos az is, hogy a földön van olyan feladat Isten szolgálatában, amelyet személy szerint nekünk kell elvégeznünk." (Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

JANUÁR 24.

"Akkor mondta Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél, nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt néked… Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!" (1Sám 13,13; 15,22)

"Sohasem tudjuk, hogy milyen nagy dolgok forognak kockán a próba idején. Nincs biztonság másban számunkra, egyedül az Isten igéje iránti engedelmességben. Isten a hit és engedelmesség feltétele mellett adta minden ígéretét. Ne bízzuk magunkat a saját érzéseinkre vagy emberek tanácsára, hanem engedelmeskedjünk Isten akaratának. Járjunk egyenesen az ő parancsolatai szerint, minden körülmények között. Az ilyen cselekedetek következményeiért mindenkor felel az Úr…

Azok, akik fiatal korukban az Isten törvényei iránti engedelmességet gyakorolják, később alkalmasak lesznek nagyobb feladatok elvégzésére. Aki viszont évek hosszú során át visszaél az Isten adta erőkkel, az nem találja többé azt régi frissességében, ha megtérve, meg akarja változtatni útját…

Isten Lelkének és beszédének feddését elvetni igen veszedelmes dolog. Pedig sokan tesznek ma is úgy, mint Saul: addig játszanak a kísértésekkel, míg azután a bűn igazi mibenlétét már nem ismerik fel. Elhitetik magukkal, hogy nem követnek el igazságtalanságot, ha jó szándékból hajolnak el Isten rendelkezésétől. Addig-addig ellenkeznek a kegyelem Lelkével, amíg annak szavát nem hallják meg többé, s így áldozatul esnek a maguk választotta tévelygésnek." (Pátriárkák és Próféták, Saul elvettetése c. fejezetből)

JANUÁR 25.

"Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek,

óh Felséges, hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente

a te hűséges voltodat!" (Zsolt 92,2-3)

"Dávid változatos életének viszontagságaiban énekek által tartotta fenn a mennyel való összeköttetését… Jézus gyakran hárította el földi életében a kísértéseket énekkel. Ha éles, bántó szavak hangzottak el ellene, vagy ha az őt körülvevő légkör elégedetlenséggel, bizalmatlansággal, vagy ellenségességgel telítődött, akkor gyakran hallatta a hit és a szent öröm énekét. A húsvéti ünnepek ama szomorú estéjén is, mikor elárultatása és halála előtt állt, a zsoltár szavaival emelte fel hangját…

Ha helyesen alkalmazzuk, a zene Isten értékes adománya, amely felemeli a gondolatokat, fogékonnyá tesz a magasabbrendű dolgok iránt… Kevés olyan hatásos eszköz van arra, hogy Isten igéjét az emlékezetünkben tartsuk, mintha ének formájában ismételjük el. Egy ilyen éneknek csodálatos hatalma van. Ereje van arra, hogy a nyers és faragatlan természetet legyőzze, a gondolatokat megelevenítse, együttérzést ébresszen, harmóniát hozzon létre a cselekedetekben, száműzze a sötétséget és a balsejtelmeket, amelyek megsemmisítik a bátorságot és meggyengítik a jóért való fáradozások erejét… Sohase tévesszük szem elől az ének, mint nevelő eszköz értékét!" (Nevelés, Költészet és ének c. fejezetből)

JANUÁR 26.

"Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra." (1Tim 6,17)

"A jólét közepette nagy veszély leselkedik ránk. A gazdagság és dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és lelkiséget… A szenvedés, a megpróbáltatás, a csapás fájdalmat okozhat, de a legnagyobb veszélyt a lelki életre a jólét jelenti. Ha az ember nem veti alá magát állandóan Isten akaratának, ha az igazság nem szenteli meg, a siker biztosan felébreszti benne az elbizakodottságra való természetes hajlamot.

Az alázat völgye - ahol az ember minden lépésénél csak Istentől várhat tanítást és eligazítást - veszélytelen. A legsúlyosabb veszélyben az az ember van, aki magas csúcson áll, és akit helyzete, állása folytán nagyon bölcsnek tartanak. Ha nem Istenre támaszkodik, biztosan elbukik. A gőg és becsvágy - ha ápoljuk magunkban - megrontja az életünket, mert a büszkeség és önelégültség bezárja szívünket a menny végtelen áldásai előtt… Szegény esendő ember! Mit is tehet Isten az olyan emberekért, akik elfeledkeznek arról, hogy teremtőjüktől függnek!" (Próféták és királyok, 38-39. l.)

JANUÁR 27.

"Ki az - mondod - aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem, csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, te pedig taníts engem!" (Jób 42,3-4)

"A legértelmesebb emberek sem képesek megérteni az Úr titkait. A Biblia számos kérdést vet fel, amelyre nem tudnak megfelelni még a legnagyobb tudósok sem. Nem is azért veti fel az Írás ezeket a kérdéseket, hogy felelni tudjunk rájuk, hanem hogy felhívja a figyelmünket Isten mélységes titkaira, hogy ezek megtanítsanak bennünket bölcsességünk korlátolt voltára, arra, hogy mindennapi környezetünkben sok minden felülmúlja véges értelmünket. Isten bölcsességét, szándékait képtelenek vagyunk kifürkészni… Örökké kutathatunk, örökké tanulhatunk, de azon túl mégis ott marad a végtelenség." (Bizonyságtételek. VIII. kötet 26. l.)

"A titkok, amelyek meghaladják a kutató elme képességeit és lehetőségeit, tiszteletet és hitet ébresztenek az igazság őszinte keresőjében… Az Úr tervezte így, hogy egyes dolgokat kénytelenek legyünk kizárólag hit által elfogadni. Ha elismerjük ezt, csupán csak azt ismerjük el, hogy a véges elme elégtelen a végtelen felfogására, hogy a korlátolt emberi tudás nem értheti meg teljesen a Mindenható szándékait… Helyénvaló, ha alaposan tanulmányozzuk a Biblia tanításait és kutatjuk Isten mélységeit, amennyi a Szentírásból feltárul. De »a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainké« (5Móz 29,29)." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 349-351. l.)

JANUÁR 28.

"Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye,

amely meg nem inog, örökké megáll." (Zsolt 125,1)

"Az Úr utálja, ha valaki közömbös és hűtlen, amikor ügye válságba jut. Az egész világegyetem leírhatatlan érdeklődéssel figyeli a jó és a rossz közötti nagy küzdelem záró jeleneteit. Isten népe közeledik az örökkévalóság határához. Mi lehetne fontosabb számára, mint az, hogy hű legyen a menny Istenéhez?… Isten különös áldása kíséri a tettek embereinek fáradozását. Azokét, akik nem hagyják magukat letéríteni az egyenes útról, hanem mennyei hatalommal kérdezik: »Ki az Úré?« És nem állnak meg a puszta kérdezésnél, hanem követelik, hogy mindazok, akik egyek akarnak lenni Isten népével, lépjenek elő és félreérthetetlenül tegyenek tanúságot a királyok Királya és a mennyeknek Ura iránti hűségükről. Ezek az emberek akaratukat és terveiket Isten törvénye alá rendelik. Saját életük sem drága nekik, mert szeretik Istent. Feladatuk az, hogy felfogják az Ige fényét, és ragyogtassák a világnak tiszta, szakadatlan sugarakban. Hűség Istenhez - ez a jelszavuk." (Próféták és királyok, 94-95. l.)

JANUÁR 29.

"Adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. Az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ezék 36,26-27)

"Különösképpen a fiatalok hajlamosak tévedésbe esni, hogy mi is az az új szív. Nem tudják, hogy ez mit jelent. Különleges változásra várnak az érzelmeikben. Ezt értik megtérésen. E tévedés miatt ezrek és ezrek szenvedtek lelki hajótörést, mivelhogy nem értették meg jól e kijelentést: »szükség néktek újonnan születnetek«. Sátán törekszik úgy formálni az emberek gondolkodását, hogy úgy véljék, ha bizonyos érzelmi elragadtatást éreznek, akkor már megtértek. A gyakorlati életük azonban nem változik meg. Cselekedeteik ugyanolyanok, mint azelőtt. Életükben nem láthatók a jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak, és állandóan az érzelmeikre hivatkoznak, amelyeket ekkor meg akkor éltek át. De nem nyertek új életet. Megcsalatottak. Tapasztalatuk nem hatol mélyebbre érzelmeiknél. A homokra építenek, és amikor a vad, viharos szelek jönnek, elseprik házukat…

Amikor Krisztus új szívről beszél, akkor az elmét, az életet és a teljes emberi lényt érintő változásról beszél… Új szívet nyerni annyi, mint új gondolkodást, új életcélokat, új indítékokat nyerni. Mi az új szív külső jele? Egy megváltozott élet. A naponkénti, óránkénti meghalás az önzésnek és a büszkeségnek." (Youth Instructor, 1901. szept. 26.)

JANUÁR 30.

"És mondta nékem: Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek? És mondtam: Uram Isten, te tudod! És mondta nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!"

(Ezék 37,3-4)

"Amiképpen nem tudod a szélnek útját, és azt, hogy miként vannak a csontok a terhes asszony méhében, akképpen nem tudod az Isten dolgát, aki mindeneket cselekszik."

(Préd 11,5)

"Az emberi lelkek, akiket megmenteni szeretnénk, olyanok, mint az Ezékiel látomásában elénk táruló látvány: megszáradt csontok völgye. Halottak törvényszegéseikben és bűneikben… Amikor a kérdés elhangzik nekünk is: »embernek fia, megelevenedhetnek-e ezek a csontok?« - a mi válaszunk is tudatlanságunk beismerése legyen: »Te tudod, Uram«. Külső látszatra semmi sem mutathat arra, hogy valami reménységünk lehetne megelevenedésükre. A prófétai igét azonban mégis hirdetni kell, mint ahogyan Ezékiel szólt a megszáradt csontoknak az Úr parancsára… Prédikálnunk kell az Igét azoknak is, akik a mi megítélésünk szerint oly reménytelenek, mintha már sírjaikban feküdnének." (Review and Herald, 1893. jan. 17.)

JANUÁR 31.

"Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat. Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket." (Zsolt 33,18-19)

"Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmel tartja népét. Gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már megemészti őket. De Jézus tűzben megpróbált aranyként hozza ki őket a lángokból. Földiességük leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen megmutatkozzék bennük. Úgy tűnik, mintha az Úr időnként elfeledkeznék az egyházát fenyegető veszélyekről és az ellenség okozta sebeikről. De Isten nem felejt. A világon semmi sem olyan drága neki, mint egyháza… Isten hűséges, imádkozó gyermekei benne rejtik el életüket. Maguk sem tudják milyen biztonságban vannak. Sátán késztetésére e világ uralkodói életükre törnek. De, ha megnyílna a szemük, mint Elizeus szolgájáé Dótánban, látnák, amint a körülöttük táborozó angyalok féken tartják a sötétség seregeit." (Próféták és királyok, 366-367. l.)