Tudás megszerzése, Tanulás

"A nevelők tanulják meg, hogy hogyan őrizzék meg tanítványaik egészségét. Kerüljék el, hogy túl sok tanulással terheljék le a tanítványok fejét. Ha a tudományok ismeretével, de megtört egészséggel hagyják maguk mögött a főiskolát, akkor jobb lett volna, ha egyáltalán be se iratkoztak volna. Némelyik szülő azt tartja, hogy mivel jelentős anyagi áldozat árán taníttatják gyermekeiket, ezért aztán hajszolják őket a tanulásra. A hallgatók sok mindent meg szeretnének tanulni, hogy minél hamarabb elvégezzék tanulmányaikat. A tanárok megengedik, hogy némelyek túl gyorsan haladjanak előre. Bár akad, akit unszolni kell, másokat azonban vissza kell tartaniuk. A tanulók legyenek mindig szorgalmasak, mégsem szabad úgy teletömni fejüket, hogy szellemi gyomorrontást szenvedjenek. Ne terhelődjenek le annyira tanulmányaikkal, hogy elhanyagolják a viselkedés művelését; s mindenek fölött, semminek se engedjék meg, hogy megakadályozzák az imádkozás, áhitat óráit, melyek Jézus Krisztussal kapcsolják őket össze, a legkiválóbb tanítóval, akit valaha is ismert a világ. Semmi esetre se fosszák meg magukat a vallásos előjogoktól. Sok tanuló legfőbb céljává tette a tanulást, de elhanyagolta az imát, elmaradt a szombatiskoláról, imaóráról, s a vallásos kötelességek elhanyagolása következtében Istentől elszakadva tértek vissza családjukhoz."

"Ha a tanítók Isten félelmében végzik feladatukat, ha Krisztus lelkületével fáradoznak a hallgatók lelki üdvösségén, akkor Isten sikerrel fogja koronázni igyekezetüket. Az istenfélő szülőket jobban fogja érdekelni, hogy gyermekeik milyen jellemmel térnek haza a főiskoláról, mint az, hogy mennyire voltak eredményesek s mennyire haladtak a tanulásban."

"Közölték velem, hogy Isten arra szánta főiskolánkat, hogy sok lelket nyerjenek meg. Csakis amikor teljesen az Isten Lelkének vetjük alá az egyén tehetségét, akkor tesszük hasznossá azt a legteljesebb mértékben. A vallás tanításai és elvei a legfontosabb lépések a tudás elsajátításához s az igazi nevelés legmélyebb alapjához tartoznak. A tudásnak és tudománynak Isten Lelke által kell életre keltve lenniük, hogy a legnemesebb célt szolgálják."

"Ha ifjak akarnak a munka mezejére lépni, semmiképpen se bátortalanítsuk el őket; hanem először tanulják meg a szakmát."

"A főiskolánkon fiatal férfiaknak kellene tanulniuk, műveltséget szerezniük, mégpedig a lehető leggondosabban és legalaposabban, hogy felkészüljenek az Istenért végzendő munkára. Iskolánk alapításának ez volt a célja."

"Az a veszély fenyeget bennünket, hogy a főiskolánkon folyó oktatást elterelik eredeti céljától. Isten azért jelentette ki akaratát, hogy népünknek lehetősége nyíljék a szellemi fejlődésre, és legyen ideje kutatni Igéjének követelményeit. A Bibliából kell előadásokat tartanotok, s a Szentírás kutatását kell a nevelés legfőbb tárgyává tennetek."

"Intézetünk célja nem az, hogy csak könyvekből nyerhető tudást nyújtson, hiszen ilyen műveltséget az ország bármelyik főiskoláján szerezhetnek a diákok. Tudtomra adták, hogy Sátán igyekszik megakadályozni iskolaalapításunk legfőbb célját. Az ellenfél fortélyaitól akadályozva az iskola vezetői a világ szokásait utánozzák, s mivel így tesznek, munkájuk nem felel meg Isten Lelke elgondolásainak."

"Semmilyen más tanulás sem nemesíti meg annyira a gondolat- és érzésvilágot, mint a Szentírás kutatása. A szent Ige Isten kijelentett akarata. Ebből tanulhatjuk meg, hogyan javítsunk jelenlegi életünkön, s hogyan biztosítsuk eljövendő életünket. Egyetlen más könyv sem tudja betölteni értelmünk kíváncsiságát és szívünk vágyakozását. Ha az ember megismeri Isten szavát, és engedelmeskedik is neki, akkor akár a tudatlanság és az elaljasodás legmélyéből is Isten Fává, az ártatlan angyalok barátjává emelkedhet."

"Az isteni kegyelem híján az iskolázottság nem előny. Kegyelem híján a tanult ember büszke, hiú és nagyképű lesz. De az a nevelés, amit a mindenható Tanító nemesítő, csiszoló munkája révén kapunk, fölemeli az embert erkölcsileg - képesíti, hogy fölébe kerekedjen a büszkeségnek, a szenvedélyeknek, s alázatosan járjon Isten előtt, Őhozzá folyamodva minden képességért, lehetőségért és kiváltságért."

"Főiskolánknak az volt a fő célja, hogy lehetővé tegye a lelkészi pályára való felkészülést, s hogy a fiatalok a különböző területek munkásaivá nevelkedhessenek. A tanulóknak el kellett sajátítani az általános műveltséget, de legfőképpen Isten Igéjét. Ezen a téren nem kielégítő az iskolánk. Nem akadt Istennek szentelt férfi, aki ennek a munkának áldozta volna magát. Isten Lelke ifjakat indított, hogy az igehirdetésre szenteljék magukat, s ezzel a célkitűzéssel jöttek a főiskolára, de csalódniuk kellett. Nem készültünk fel eléggé, hogy megfelelően tanítsuk, neveljük őket"

"Az iskola nem válna a tanulók javára, ha szerelmi ügyekbe keverednének, mint ahogy te teszed. Főiskolánk rövid időn belül erkölcsi romlásba süllyedne. A szülők nem azért küldik gyermekeiket oda, hogy szerelemsóvár érzelgősségbe merüljenek, hanem hogy tanuljanak. Ha a házirend lazasága megengedné a fiataloknak, hogy elveszítsék a fejüket, amint te tetted az elmúlt néhány hónapban, akkor semmi értelme sem lenne annak, hogy oda járjanak. Jobb lenne, ha otthon maradnál, ha nem tudod teljesen kivetni a fejedből a szerelem utáni vágyakozást, s valóban a tanulás vágyával menni az iskolába, a legkomolyabb, legalázatosabb és legőszintébb igyekezettel imádkozva, hogy közeli kapcsolatban állhass Istennel."

"A főiskola néhány hallgatója nem használja ki kellően az idejét. Le akarják rázni a rájuk kényszerítettnek érzett fegyelmet. Különösen az ellen lázadoznak, hogy az ifjak ne legyeskedhessenek a lányok körül. Ennek rossz következményei azonban nagyon is ismertek a mi romlott korunkban. Ha a világ szokásait utánoznák a főiskolán, ahol sok fiatal kerül össze, olyan vágányra terelnék gondolataikat, ami hátráltatná a tanulást és a vallás iránti érdeklődést. A ifjak és lányok lángra lobbanása egymás iránt az iskolaév alatt azt mutatja, hogy hiányzik belőlük a jó ítélőképesség"

"Azok a fiatalok, akik mint lelkészek vagy könyvterjesztők kívánnak dolgozni, először szerezzenek megfelelő műveltséget, azonkívül készüljenek fel hivatásuk sajátos feladataira. Aki műveletlen, képzetlen és bárdolatlan, az nincs felkészülve arra, hogy a munkamezőre lépjen, ahol a tehetség és műveltség elsöprő tekintélye áll szemben Isten szavának igazságaival. A tanulatlanok a vallásos és a bölcseleti tévelygés sokféle változatával sem tudnak eredményesen szembeszállni, amelyek leleplezéséhez a tudományok ismeretére is szükség van, a Szentírás igazságaival együtt."

"Különösen azoknak fontos a lelkészképzés Szentíráson alapuló módszere, akik az igeszolgálatra gondolnak. Komolyan munkához kell látniuk, és mielőtt az iskolában képezik magukat, meg kell tanulniuk Krisztus szelídségét és alázatos szívűségét a mindenható tanítótól. A szövetségéhez hűséges Isten megígérte, hogy válaszként imájukra kitölti Lelkét azokra, akik Krisztus iskolájában tanulnak, hogy az igazságos tettek igehirdetőivé válhassanak.

Kemény munka vár rájuk, hogy kivessék gondolkodásukból a tévelygést és a hamis tanításokat, s a Biblia igazsága és vallása találjon helyet a szívükben. Azért rendelte Isten, hogy iskolákat alapítsunk közösségünkben, hogy fiatalokat képezhessünk ki a misszió különböző területein végzendő munkára."

"Olykor az is szükségessé válhat, hogy a fiatalok idegen nyelvet tanuljanak. Ez úgy a legkönnyebb, ha az emberek közé mennek és a nap bizonyos ,részét nyelvtanulással töltik. Ezt azonban csak azért kell tenniük, hogy majd kiképezhessék azokat, akik a misszióterületen élnek, s akik kellő előkészület után maguk is munkások lehetnek. Feltétlenül szükséges, hogy azokat vonjuk be a szolgálatba, akiknek anyanyelve a misszióterületen beszélt nyelv. Nem könnyű egy élete derekán levő embernek idegen nyelvet tanulni. Minden igyekezete mellett is csaknem lehetetlen lesz számára olyan folyékonyan és hibátlanul beszélni az új nyelvet, hogy eredményes munkássá válhasson."

"Bizonyos körülmények között a tornatermi gyakorlatok előnyösek lehetnek. Ha iskoláinkban megfelelően irányítjuk a szakmai képzést, az jórészt pótolja a tornatermeket. A tanítók figyeljenek jobban a testi, szellemi és erkölcsi nevelésre. Bár a tudományokkal való foglalkozás nagyobb műveltséghez vezet, mégsem nyújt teljes, tökéletes nevelést. Amikor különleges figyelmet fordítanak minden Istentől kapott testi és erkölcsi erő alapos kiművelésére, akkor a tanulók nem úgy hagyják maguk mögött az iskolát, hogy bár műveltnek nevezik magukat, még sincs fogalmuk a gyakorlati életről, sem a tökéletes jellem fejlesztésének mikéntjéről."

"Tanulóink között nagyon kevés lelkesedés tapasztalható. Sokkal komolyabban kellene igyekezniük. Azt is meg kell tanulniuk, hogy miként tanuljanak. Ápolniuk kell a szorgalom szokásait. Ne engedjék, hogy selejtes munka kerüljön ki a kezükből. Alkalmazzák magukra Pál Timóteushoz intézett szavait: "Legyén gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. El ne hanyagold a benned lévő kegyelmet, melyet prófétai szó által, az elöljáró, kézrátételével kaptál. Ezekben gyakorold s ezeknek szenteld magadat, hogy haladásod mindenki előtt nyilvánvaló legyen. Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted." (I. Tim. 4:13-16)"

"A hallgatókat meg kell tanítani, miként fogjanak a tanuláshoz."

"Tanítsatok bibliai modort, neveljetek tiszta gondolkodásra és a legszigorúbb becsületességre Ez a lehető legértékesebb műveltség."

"A legmagasabb fokig vegyék igénybe az értelem, a lélek és a test képességeit, hogy megértsék Isten szavát, s helyes ismeretük legyen azokról az emberekről és viselkedés-módjukról, akiket Isten az ő választottainak választott, akik majd elnyerik a jól van-t a Mester ajkáról - akik Isten mennyei családját fogják alkotni. Ezt mindenki végezheti."

"Az iskolát említed. Esedezem az Úrhoz, hogy ő álljon az iskola fejénél igazgatóként, s mindenki az ő isteni irányítása alatt munkálkodjék. Ha az Úr akarata meglesz, nem bátorítjátok a fiatalokat, hogy évekig iskolások maradjanak. Ez emberi kitalálás, nem pedig Isten terve. Ha a beiratkozók teljes erejükkel a könyvek könyvének tanulmányozását végzik, ima és mély, alapos, kutatás által sokkal rövidebb idő alatt ismeretre tesznek szert a bibliai tanításban. Jézustól tanulnak Krisztus iskolájában. Az olyan könyvek évekig tartó tanulmányozása, melyeket olvasni sem lenne szabad, alkalmatlanná teszi a tanulókat a munkára, melyet a földi történelem mai fontos szakaszán végeznünk kell. Egy ifjú öt éves tanulás után hazajött az iskolából, alkalmatlanul, hogy tanítson, vagy igét hirdessen. El kell felejteni és elvetni a rengeteg szemetet, ami megfosztja attól, hogy eredményes legyen a mai időkért végzett munkában.

Fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy sokan örvendeznének az előjognak, hogy rövid időt iskolában töltsenek, ahol néhány fontos ponton kiképzést nyerhetnek. Sokan fölbecsülhetetlen kiváltságnak tartanák, ha megnyitnák előttük az Írást, tiszta, elegyítetlen egyszerűségében; ha tanítva lennének, miként maradhatnak távola vitatkozó módszerektől, miként közelíthetik meg a szíveket, miként tanulhatják meg az igazság egyszerű, közvetlen és egyenes hirdetését, hogy az világosan fölismerhető legyen. A tanulás évei olyan szokásokat és módszereket nevelhetnek a tanulókba, melyek megrokkantják eredményességüket. Utána a nevelés másik folyamatán kell átesniük, és sok tanultat elfelejteniük. Az Úr elém tárta a helyes módszereket. A tanulók, a szellemi tanulmányokkal együtt, gyakorolják a testi és erkölcsi erőiket is. Arányosan vegyék igénybe az élő gépezetet is. Nem helyes az agy szüntelen foglalkoztatása. Bárcsak világosan ki tudnám ezt fejteni. Az agy szüntelen erőltetése beteges gondolkodást idéz elő. Szórakozottságra, szétszórtságára vezet. Az öt éves erőltetett tanulás kevesebbet ér, mint az egyéves sokoldalú nevelés.

A tanulók álljanak munkába, fölhasználva a már elnyert ismereteket. Adják tovább a jót, melyben részesültek. Továbbra is szorgalmasan folytassák a biblia-tanulmányozást. Ha a tanulók alázatosan keresik az Urat, a menny Istene megnyitja értelmüket. Időt szakítanak fölülvizsgálni könyvtudásukat, bírálva szemügyre veszik iskolai haladásukat, és testgyakorlattal kötik össze tanulmányaikat, ami a legfontosabb a sokoldalú nevelés elsajátításánál. Ha férfiak és nők felnőtté akarnak növekedni Jézus Krisztusban, bánjanak bölcsen magukkal. A lelkiismeretesség a tanulásmódnál ugyanolyan fontos, mint hitünk tanításainak átgondolásánál.

A tanuló iratkozzék be, ha a maga erejéből fizetni tudja a tandíj részleteket. Tanuljon egy évet, majd tegye föl a kérdést, hogy miből áll az igaz nevelés. Nincs elválasztó vonal: "Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére." A hosszú évek alatt fölhalmozott tudás káros, ártalmas, romboló, gyilkos a lelki életre. A tanítók adjanak megbízható tanácsot a tanulóknak. Ne javasolják az évekig tattó könyvtanulást. Tanuljanak, s máris adják tovább, amiben részesültek, amit elsajátítottak. Végezzenek kétkezi munkát is, ezzel téve teljesebbé nevelésüket, mely képesít, hogy szilárd elvekkel, sokoldalú emberként távozzanak."

"Kedves testvér, egyre inkább leterhel, amint látom, hogy az ifjak megfelelő nevelés és műveltség nélkül kerülnek ki battle creek-i iskolánkból. Fáj, hogy sokaknak, akiket pedig oktatnunk kellene, nem jut ki ez az előjog. Az Úrtól nyert világosságból tudom, hogy helytelen a négy-öt éves könyvtanulás. Akik bátorítják ezt az erőltetett ütemű könyvtanulást, megdolgoztatva az agyat, s elhanyagolva azt a nevelést, mely az izmok aggyal arányos használatából fakad, egyszerűen nem tudják megjegyezni az erőltetetten tanult leckéket. Ha a könyvtanulásra fordított idő harmadrészét, a szellemi gépezet igénybevétele helyett, a testi erő igénybevételének elsajátítására fordítanák, ez sokkal inkább az Úr rendje szerinti lenne, s emelkedetté tenne a munka kérdését, oda helyezve, ahol a tétlenséget Isten szavától és tervétől való eltérésnek tekintenék. Lényünk helyes fölhasználása magában foglalja az egész emberi kötelezettség-kört, magunk, a világ és Isten iránt. Használjátok hát testi erőtöket a szellemi erőkkel arányosan.

A tanulók az idő egy részén szerzőket és tankönyveket tanulnak, majd ugyanilyen szorgosan tanulmányozzák az emberi gépezet fölhasználását, de szemléltessék is ezt, kétkezi munkára véve igénybe tagjaikat. Így felelnek meg az Alkotó szándékának. Így válnak önálló, képzett emberré."

"A latin és görög nyelv tanulása sokkal jelentéktelenebb nekünk, a világnak és Istennek, mint a teljes emberi szervezet alapos tanulmányozása és fölhasználása. Bűn könyveket tanulmányozni, ha emiatt elhanyagoljuk a gyakorlati élet hasznos ágait. A könyvek szorgos tanulása némelyek számára elfecsérelés, szétszórtság. A testi gépezet tétlensége az agy túlzott tevékenységére vezet. Ez pedig az ördög műhelyévé válik. A test működése és igénybevétele felől tudatlan élet sohasem lehet sokoldalú élet.

Az iskolák félig sincsenek ébren. Az élő gépezet egyes részeinek elhanyagolása, míg más részeket erősen igénybe vesznek, kifárasztanak és túlhajszolnak, sok fiatalt túl gyöngévé tesz, hogy ellenálljon a gonosz szokásoknak. Alig van önuralmuk. Túl sok vér tódul az agyba, s az idegrendszer kimerült. Testgyakorlásra van szükség, de nem játékokban, a maguk gyönyörűségére, hanem, hogy jót cselekedjenek. tanulni kell a kéz használatát. Földművelésnél, házépítés közben a munka különböző módszereit próbálva és kutatva, az agyat is igénybe kell venni. A tanulók sokkal jobban tudnak tanulni, ha idejük egy részét testi fáradozással töltik, kifárasztva az izmokat. A természet akkor újratölt és édes pihenőt ad."

"Akik a tanteremben teljesen szellemi munkára adják magukat, a bezártsággal az egész élő gépezetnek ártanak. Az agy kimerül, s a Sátán a kísértés egész sorát hozza eléjük, bujtogatja őket, hogy tiltott örömökbe merüljenek; hogy szabaduljanak a fölösleges erőtől. Engedve a kísértéseknek, bűnös, helytelen dolgokat cselekszenek, melyek ártanak nekik, és másoknak is kárára vannak. Az agy is túl élénk, vaskos tréfák elkövetésére serkent."