Tanulj meg jól gazdálkodni!

Sokat lehetne az ifjúságnak beszélni arról, hogy kiváltságuk Isten ügyét segíteni azzal, hogy a gazdaságosság és önmegtagadás leckéjét megtanulják. Sokan azt hiszik, hogy ennek vagy annak az élvezetnek hódolniuk kell, és hogy ezt megtehessék, teljes bevételüket felélik. Isten azt kívánja, hogy ebben a vonatkozásban is változtassunk útjainkon. {MYP 299.1}   

Bűnt követünk el saját magunk ellen, ha csak önmagunkkal törődünk, hogy elég enni- és innivalónk legyen és ruházkodni tudjunk. Istennek magasabb céljai vannak velünk. Ha önző vágyainkról készségesen lemondunk és teljes szívünkkel Istent szolgáljuk, akkor mennyei erők közreműködésére számíthatunk, hogy az emberiség áldására lehessünk. {MYP 299.2}   

Takarékosság missziós célokra.

A szorgalmas és beosztással élő fiatalok akkor is megtakaríthatnak kisebb-nagyobb összegeket Isten számára, ha szegények. Amikor tizenkét éves voltam, jól tudtam, mit jelent a takarékoskodás. Nővéremmel együtt szakmát tanultam, és bár csak napi 25 centet kerestünk, félre tudtunk tenni abból missziós célokra. Apránként takarékoskodva rakosgattuk össze a pénzt, míg 30 dollárt gyűjtöttünk. Amikor elérkezett hozzánk az Úr közeli eljövetelének üzenete, és az a felhívás, hogy emberekre és anyagiakra van szükség, kiváltságnak tartottuk, hogy átadhattuk a 30 dollárt atyánknak. Az volt a kérésünk, hogy evangélizációs füzeteket és röpiratokat vásároljon érte, hogy elküldhessük az üzenetet az embereknek. {MYP 299.3}   

Mindazoknak, akik Isten munkájával kerülnek összeköttetésbe, kötelességük, hogy megtanulják gondosan beosztani az időt és a pénzt. Azok, akik hiúságoknak és a lustaságnak hódolnak, elárulják, hogy számukra csekély fontosságú a rájuk bízott dicső igazság. Nevelni kell őket, hogy megszokják a szorgalmas munkát, és megtanulják azt, hogy Isten dicsőségére dolgozzanak. {MYP 300.1}   

Önmegtagadás.

Akik idejüket és pénzüket nem tudjak megfelelően beosztani, kérjék ki a tapasztaltabbak tanácsát. Abból a pénzből, amit munkánkkal kerestünk, nővérem és én magunk gondoskodtunk ruházatunkról. Édesanyánknak adtuk át a pénzünket, és ezt kértük: „Kérünk, úgy vásárolj nekünk ruházatot, hogy missziós munkára is jusson pénz.” Anyánk pedig eszerint cselekedett, erősítve bennünk a missziós lelkületet. {MYP 300.2}   

Ha az adakozás az önmegtagadás gyümölcse, csodálatosan segíti az adakozót. Arra nevel minket, hogy tökéletesebben megértsük az Ő munkáját, aki jártában-keltében jót tett, könnyítve a szenvedők sorsán és megsegítve az elhagyottakat. Az Üdvözítő nem azért élt, hogy önmagának kedvezzen. Életében az önzésnek nyoma sem volt. Bár ezen a Földön élt, amelyet Ő teremtett, mégsem kívánta otthonának egyetlen részét sem. „A rókáknak barlangjuk van és az ég madarainak fészkük – mondta –, de az ember Fiának nincs hol fejét lehajtani.” {MYP 300.3}   

Tehetségeink helyes felhasználása.

Ha tehetségünket a lehető legjobban használjuk fel, akkor Isten Lelke állandóan alkalmasabbá, hasznosabb munkássá nevel. Az Úr így szólt ahhoz a szolgához, aki hűségesen használta fel talentumait: „Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Urad örömébe!” Az egy talentumot nyert embertől is elvárta Isten, hogy a tőle telhető legjobbat tegye. Ha kereskedett volna Urától kapott javaival, Ő megsokszorozta volna talentumát. {MYP 300.4}   

Isten minden ember munkáját a tehetségéhez mérten osztotta ki. Ismeri képességeinket, és tudja, mit róhat ki ránk. Annak, aki hűségesnek találtatott, így szól a parancs: „Bízz rá felelősségteljesebb dolgot. Ekképpen növekedik Krisztus kegyelme által érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.” {MYP 301.1}   

Vajon neked csak egy talentumod van? Helyezd el a pénzváltóknál, hogy bölcs befektetés által megkettőződjön: amit tehetsz, tedd teljes odaadással, használd fel bölcsen tehetségedet, hogy teljesíthesd kiszabott munkádat, missziós szolgálatodat. Mindent megér neked az, hogy végül ezt hallhasd: „Jól van!” De ez csak azoknak mondatik, akik jól cselekedtek. {MYP 301.2}   

Nincs elvesztegetni való időnk!

Fiatalok, nincs elvesztegetni való időtök! Törekedjetek komolyan arra, hogy jellemetek épületét erős, szilárd anyagokból emeljétek. Krisztusért kérünk benneteket: legyetek hűségesek, gazdálkodjatok jól az idővel! Mindennap szenteljétek magatokat Isten szolgálatára, s akkor majd tapasztaljátok, hogy nincs szükségetek annyi szabadidőre, hogy lustálkodjatok, sem annyi pénzre, hogy fölöslegesen költsétek magatokra. A menny figyeli azokat, akik fejlődni akarnak és Krisztushoz kívánnak hasonlóvá válni. Ha az ember átadja magát Istennek, a Szentlélek nagy munkát végez érte. {MYP 301.3}   

Istennek minden hű, önfeláldozó munkása szívesen áldoz javaiból, és szívesen adja magát áldozatul másokért. „Aki szereti az életét, elveszíti azt, aki pedig gyűlöli a maga életét, örök életre tartja meg azt.” Az igazi keresztény úgy mutatja ki Isten és embertársai iránti szeretetét, hogy komolyan és meggondoltan igyekszik segíteni ott, ahol szükség van segítségre. Lehet, hogy a szolgálatban életét veszti, de amikor Krisztus eljön, hogy összegyűjtse drágaköveit, ismét meg fogja azt kapni. {MYP 302.1}   

Az áldozat jutalma.

Azok az anyagi eszközök, amelyeket mások boldogítására fordítunk, bőségesen kamatoznak. A helyesen felhasznált anyagi javak sok jót eredményezhetnek. Lelkek nyerhetők meg Krisztusnak. Aki Krisztus élettervét követi, Isten országában látja majd azokat, akikért dolgozott és áldozatot hozott. A megváltottak hálásak azoknak, akik üdvösségük elnyerésének eszközei voltak. A menny csodálatos ajándékai várnak azokra, akik hűségesek voltak a lélekmentés munkájában. {MYP 302.2}