A keresztényi élet tapasztalatai

Az élet és dicsőség Ura isteni mivoltában emberré lett. Ezzel mutatta be az embernek, hogy Isten az Üdvözítő odaadása által kapcsol bennünket a mennyhez. Istennel való kapcsolat nélkül senki sem lehet boldog. Világosítsuk fel az elesetteket, hogy mennyei Atyánk nem nyugszik meg addig, amíg a bűnbánó embert, akit Isten szeplőtelen Bárányának vére átformált, végtelen szeretetében magához nem öleli. {MYP 137.1}   

Ezért dolgoznak az égi seregek minden erejükkel. Vezérük irányítása mellett azért küzdenek, hogy visszatereljék a helyes útra azokat, akik vétkeik által eltávolodtak a mennyei Atyától. Tervet alkottak, amely a világ előtt feltárja Krisztus csodálatos kegyelmét és szeretetét. Az az örök váltságdíj, amelyet Isten Fia fizetett az emberiségért, Isten szeretetét bizonyítja. Ez a dicsőséges megváltási terv túláradó szeretettel gondoskodik az egész világ megmentéséről. A bűnös és eltévelyedett ember tökéletessé lehet Jézusban. Bűnbocsánatot nyer, és Isten Krisztus igazságának ruhájába öltözteti. {MYP 137.2}   

A keresztáldozat hatalma.

Jézus Krisztus magához vonta az egész emberiséget: keblére ölelte az embereket, és a Mindenhatóhoz kapcsolja őket. Keresztjét az ég és a föld közé helyezve így szólt: „És én, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (János 12:32) A kereszt: a központ. {MYP 137.3}   

Krisztus keresztje mindenkihez szóló üzenet, mindenkit ki akar menteni a bűn örvényéből, hogy a halandó embert a végtelen Istennel összekösse. Csak a keresztáldozatnak van hatalma az embert kiszabadítani a bűn hatalmából. Krisztus önmagát adta a bűnösökért. Akik szeretik Jézust, azoknak a bűnei megbocsáttattak, és egyesülni fognak Ővele. Ezek az emberek hordozzák Jézus igáját. De ez az iga nem akadályozza őket, nem teszi számukra a vallási életet elviselhetetlen robottá. Nem! Krisztus igája egyet jelent a keresztény élet örömével. A keresztény ember örömmel szemléli az Úr egyszülött Fiát, aki meghalt a keresztfán a világért, „hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). {MYP 138.1}   

A Krisztus iránti hűség.

Akik Immánuel vérrel áztatott zászlaja alá gyűlnek, legyenek Krisztus seregének hűséges katonái! Ne legyenek hitszegők, sem hűtlenek. A fiatalok közül sokan állnak Jézus, az élet fejedelme mellé. De ha szakadatlanul Őmellette akarnak küzdeni, akkor mindig fel kell tekinteniük Jézusra, vezetőjükre, várván parancsait. Nem lehetnek egyszerre Jézus katonái és Sátán segítői, mert akkor továbbra is Krisztus ellenségei, akik elárulják szent megbízatásukat, és csak összekötő kapcsot képeznek Sátán és a hű katonák között, s általuk az ellenség szakadatlanul rabolhatja Krisztus híveit. {MYP 138.2}   

Kedves fiatalok, akik Krisztus katonáinak valljátok magatokat, vajon milyen csatákat vívtatok már meg? Mivel foglalkoztok legtöbbet? Amikor Isten igéje nyíltan feltárta előttetek, hogy milyen munkát vár el tőletek, megtagadtátok-e, ha nem felelt meg terveiteknek? Vajon nem csábítottak-e el világi élvezetek Krisztus szolgálatától? Sátán mindenféle csábítást kieszel, egészen aprónak látszó bűnök által elvon Krisztustól. Azután pedig a nagyobb vonzerejű csábítás már könnyebben fog egészen elhódítani Istentől. {MYP 139.1}   

Neved szerepel a gyülekezet névsorában, és igényt tartasz arra, hogy Isten gyermekei közé soroljanak, de példád Krisztus jellemét torzítva mutatja be, és rossz befolyásoddal másokat is eltávolítasz Tőle. Az a hívő, aki nem egész lelkével szolgálja Urát és nem szenteli életét teljesen az általa kiszabott munkának, nem lehet boldog, nincs békessége, sem öröme. Állandóan a világ lelkületét hozza a gyülekezetbe. Nem mutat megbánást, nem adja át magát Istennek, hanem a világnak engedelmeskedve inkább Sátán oldalán harcol, semmint Krisztus seregében. {MYP 139.2}   

Tapasztalatokra van szükségünk!

A fiatalok tépjék el a legvékonyabb szálat is, amely a világhoz köti őket. „Annakokáért menjetek ki közülük és tisztátalant ne illessetek, s én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok és ti lesztek nékem fiaimmá és leányaimmá, ezt mondja a mindenható Úr.” (II. Korinthus 6:17) {MYP 139.3}   

Vajon a fiatal hívők felfigyelnek-e erre a hívó szóra? Milyen kevéssé vannak tudatában, hogy életük és jellemük által a keresztény életszentség példáját kell adniuk a körülöttük élő fiatalok számára. Ifjaink között sokan vannak, akik elméletileg értik az igazságot, de milyen kicsiny azok száma, akik tapasztalatból tudják az igazság tetteikre gyakorolt hatását? Hol vannak azok az ifjú misszionáriusok, akik szívesen végeznek el bárminden kínálkozó munkát az aratás nagy mezején? Hol vannak, akik naponta Krisztus iskoláját járják? Ők nem fogják úgy érezni, hogy már érettek s levizsgáztak. Várjanak az Úr pitvarában, hogy utasítást kapjanak az égi sereggel való közös munkálkodásra. Kedves ifjú barátaim, határozottan szeretnék hozzátok szólni, mert a megmentéseteket kívánom. Ne vesztegessük az időt! Isten és a mammont egyszerre szolgálni nem lehet! Látszólag keresztények vagytok ti is, de ha körülvesznek a kísértések, a kemény és fájdalmas megpróbáltatások, vajon ellenálltok-e a csábításoknak? {MYP 140.1}   

Keresztény bajtársiasság.

Az a küzdelem, amelyben tevékeny részetek van, maga a mindennapi élet. A megpróbáltatások idején vágyódtok-e az Írás szavai után, és felkeresitek-e állhatatos könyörgésetekkel Jézust, hogy Ő adjon nektek tanácsot? Sokan azt állítják, hogy bizonyára nem veszélyes elmenni egy hangversenyre, de emiatt elhanyagolják az imaórákat és az előadásokat, amelyeken Isten szolgái hirdetik az ég üzeneteit. Csak ott vagytok biztonságban, ahol Krisztus is jelen van. {MYP 140.2}   

Akik megbecsülik Krisztus szavát, azok nem maradhatnak távol az imaóráktól vagy az előadásokról, amelyekre elküldi követeit az Úr, hogy az örökkévalóságról beszéljenek. Jézus így szólt: „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Megengedheted-e, hogy inkább az élvezeteket válaszd, és lemondj az áldásokról? A világhoz kapcsolódó vágyak kielégítése nemcsak a te életedre és jellemedre gyakorol mélységesen rossz befolyást, hanem társaid életére is. {MYP 140.3}   

Ha mindazok, akik magukat Krisztus követőinek vallják, cselekedeteikben és gondolkodásukban is valóban azok volnának, akkor Krisztus lelkületével bírnának és hűséges munkatársai lennének Istennek. Ellenállnának a kísértésnek, hogy saját hajlamaikat kövessék, és megmutatnák, hogy a léha élvezetek nem csábítják őket s jobban érzik magukat a gyülekezetben, Krisztus társaságában. Az ilyen fiataloknak döntő befolyásuk volna másokra is, és követnék példájukat. {MYP 141.1}   

Minden szónál többet ér a tett. Azok, akik kedvelik a földi élvezeteket, nem értékelik az áldások bőségét, azt, hogy Isten népének összejövetelein részt vehetnek. Nem becsülik meg azt a kiváltságukat sem, hogy társaikat befolyásolhatják a jó követésére, abban a reményben, hogy az Úr Lelke megihleti szívüket. Ki megy velük a világi összejövetelekre? Jézus nincs velük, hogy áldását árassza rájuk. De annál hangosabb Sátán, hogy lelkivilágukból kiűzze az örök élet utáni vágyat. Legjobb alkalma kínálkozik, hogy megtévesszen, s a jót a rosszal összevegyítse. {MYP 141.2}   

A világias összejöveteleken való részvétel felkelti az izgalmak és a szórakozások utáni vágyat, s ez nagymértékben csökkenti az erkölcsi erőt. Akik kedvelik a világias élvezeteket, azok ugyan felölthetik a kegyesség látszatát, de nincs élő összeköttetésük Istennel. Hitük holt, lelkesedésük elpárolgott. Nem érzik felelősségüket, hogy alkalmas időben az élet igéjét szólják a Krisztust nem ismerő lelkekhez, és sürgessék őket, hogy őszintén ajánlják fel szívüket az Úrnak. {MYP 141.3}   

A vallás nem érzelgősség.

A tiszta és szeplőtlen istentisztelet nem érzelgősség, hanem a szeretet és könyörületesség munkálása. Ez a vallás ad egészséget és boldogságot. Behatol a lélek megfertőzött szentélyébe és kiűzi onnan a betolakodó bűnt. Elfoglalja trónusát, jelenlétével mindent megszentel, és az igazság napjának sugaraival világítja meg a szívet. A lélek ablakait kitárja az ég felé, hogy Isten szeretetének napfénye beragyoghasson. Fenséges derű és lelki nyugalom kíséri. Gyarapítja a fizikai, lelki és erkölcsi erőt, mivel a lelket a mennyország légköre tölti be mint élő, ható erő. Bensőnkben így alakul ki a dicsőség reménysége. {MYP 142.1}