Felkészülés a szolgálatra

Az Istentől nyert világosság fényében különös, hogy nem találkozunk olyan férfiakkal és nőkkel, akik ezt kérdezik: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Apostolok 9:6) Súlyos tévedés azt képzelni, hogy csak akkor van szükség különösebb igyekezetre, ha egy ifjú elhatározta magát a prédikátori hivatásra, egyébként nem fontos, hogy alkalmassá legyen Isten szolgálatára. Bármi is legyen a hivatásotok, nagyon lényeges, hogy képességeiteket szorgalmas tanulással igyekezzetek fejleszteni. {MYP 185.1}   

Az ifjúságot ösztönözni kell, hogy becsülje meg azokat az áldásos alkalmakat, lehetőségeket, amelyek által jólnevelt és művelt emberekké lehessenek. Az iskola nyújtotta minden előnyt fordítsanak a hasznukra. Ezek az intézetek azért vannak, hogy az ifjúságnak a legértékesebb ismereteket adják. Megbocsáthatatlan bűn, ha közömbösen elhanyagoljuk, elmulasztjuk a fiatalok nevelését. Az idő rövid, mert az Úr nemsokára eljön, hogy lezárja a világ történelmét, tehát annál inkább szükséges a kínálkozó alkalmak és kiváltságok jó kihasználása. {MYP 185.2}   

Szenteld képességeidet Istennek!

A fiatalok jöjjenek a mi iskoláinkba, ahhoz a forráshoz, ahol tudást meríthetnek és fegyelmet tanulhatnak. Szenteljék képességeiket Istennek, legyenek a Biblia szorgalmas tanulmányozói, hogy körülbástyázhassák magukat a megtévesztő tanok ellen és ne engedjék félrevezettetni magukat a gonoszok tévelygéseitől. A Biblia szorgalmas kutatása teszi lehetővé az igazság ismeretét. Az így megismert igazság gyakorlása által tapasztaljuk, hogy mind nagyobb világosság ragyog felénk a Szentírásból. {MYP 185.3}   

Akik valóban Istennek szentelték életüket, azokat munkájukban nem a megélhetés biztosítása vezeti, hanem anélkül kezdenek dolgozni, hogy földi szempontok befolyásolnák őket. Tudatában vannak, hogy Isten ügye: szent. {MYP 186.1}   

Előkészületek a jövő eseményeire.

A világot figyelmeztetnünk kell, és egyetlen léleknek sem szabad megelégednie az igazság felületes ismeretével. Nem tudhatod, milyen felelősségek viselésére hívhat el Isten. Nem tudhatod, hol kell bizonyságot tenned az igazságról. Egyeseket töményszékek elé fognak állítani, mások uralkodók és a világ tudósai előtt adnak majd számot hitükről. {MYP 186.2}   

Azok, akik csak felületesen ismerték meg az igazságot, nem lesznek képesek a Szentírást világosan megmagyarázni és hitüket határozott érvekkel alátámasztani. Zavarba jönnek, és nem bizonyulnak jó munkásoknak. Senki ne képzelje azt, hogy szükségtelen tanulnia, mert úgysem szándékozik a szószékről prédikálni. Nem tudhatod, hogy Isten mit követelhet meg tőled. {MYP 186.3}   

Fájdalmas tény, hogy képzett munkások hiánya gátolja Isten ügyének előmenetelét. Az Úr hívők ezreit fogadná fel, akik alkalmasak lennének a nagy aratásban dolgozni, de nem szerezték meg ezt a lehetőséget. Mindenki, aki magáévá teszi Krisztus ügyét és önként jelentkezik az Úr seregébe, szerezze meg a kellő kiképzést a megfelelő helyen. A vallást általában igen csekély dolognak tekintették Krisztus hivatásos követői, pedig nem Isten akarata, hogy egyetlen ember is tudatlanságban maradjon akkor, amikor ismeretre és bölcsességre tehetett volna szert. {MYP 186.4}   

A helyes alapelvek szerepe.

Nem mindig állja meg a helyét az, hogy a ragyogó tehetségű fiatalok aratják a legnagyobb sikereket. Nagyon gyakran előfordult, hogy kiváló tehetségű és tanult embereket bizalmi állásba helyeztek, s nem feleltek meg feladatuknak. Csillogásuk az aranyéhoz volt hasonló, de a próba kimutatta, hogy amit aranynak néztünk, csak értéktelen és hamis ragyogás volt. Kudarcuk oka a hűtlenségük. Nem voltak szorgalmasak és kitartóak, s hiányzott az alaposság. Nem volt meg bennük az akarat, hogy a létra legalsó fokáról indulva kezdjék meg az emelkedést, és csak lassan, türelemmel, de folyton haladva jussanak fel a csúcsra. Szellemük sziporkáit szórták maguk körül, amelyeket csak önmaguknak gyújtottak meg. Függetlenítették magukat attól a bölcsességtől, melyet egyedül Isten adhat. Kudarcaikat nem az okozta, hogy nem volt alkalmuk az érvényesülésre, hanem az, hogy nem voltak józanok. Nem voltak tudatában, milyen értéket jelent a képzettség, s ezért nem haladtak kellő mértékben előre a vallás tanulmányozásában és a tudományos ismeretekben. Értelmüket és jellemüket nem tartották egyensúlyban az igazság elvei. {MYP 187.1}