Tanács egy Afrikában élő misszionáriusnak

„A” levél

Maitland, N.S.W. {TSA 77}   

1899 november 9 {TSA 77}   

Kedves _____ Testvérem! {TSA 77}   

...Minden általunk létesített intézménynek, minden szanatóriumnak, könyvkiadónak és gyülekezetnek a következő nevet kellene adnunk: „Aki szeretett bennünket és meghalt értünk, annak szenteljük ezt az épületet, amelynek alapköve és záróköve az Ő drága nevében került a helyére.” Mindent, amit ezen épületek berendezése céljából végzünk, legyen tekintettel a költség-takarékosságra. Ízléses, megfelelő szerkezetek épüljenek, hogy legyen a munkának jellege, azonban ne legyenek felesleges kiadások. Isten elgondolása az, hogy a szolgálat munkája szent legyen. Semmi olyan nem kerülhet bele, amely nem méltó hozzá. {TSA 77.1}   

Isten terve, hogy az eszközein át munkálkodik. Választott földi edényeit és embereket tisztel meg azzal, hogy küldöttei lesznek.  Az igehirdetés munkája, Krisztusnak, mint a világ megfeszített Üdvözítőjének a bemutatása az Istentől kapott megbízatás jegyeit viseli. E munka szent jellegének bizonyítéka emberek megtérése. A munka jellegét nem az adja, ha hivalkodó, nagy épületek születnek, hanem ha lelkeket sikerül Krisztusnak megnyerni. Ez  hitelesíti a tanítót és teszi őt Isten Igéjének élő hordozójává, Krisztus apostolává. Ez bizonyítja, hogy az általunk végzett munka Istentől van. Krisztus ezt mondja: „Gyümölcseiről ismeritek meg őket...” {TSA 77.2}   

El kívánom mondani a(z) _____ településen élő testvéremnek, hogy nem gyakorolt olyan bölcsességet és alapos körültekintést, amikor a(z) _____ család dolgaival foglkozott mint amilyet kellett volna... Meg kell hagyni, hogy e család nem volt mentes hibáktól és tévelygésektől, azonban mások, akiknek sokkal nagyobb a világossága, elmondták, hogy ők is tévelyegtek. Adtál-e biztatást, bölcs és megfontolt segítséget e testvéreinknek, avagy minden olyan utat elzártál, amelyek által segítséget kaphattak volna, hogy Isten munkatársaivá váljanak? Hagytad őket sodródni olyan irányba, amerre menni akartak?... Nem voltak rád elég hatással, hogy sorsukban osztozz velük? Sokkal többet lehetett volna tenni, mint ahogyan az történt, hogy beálljanak a munkába... El lehetett volna kezdeni olyan munkaterületeket, amelyek a(z) _____  család ifjait elhívta volna, hogy vegyék ki részüket Isten ügyében.   Ekkor nem sodródtak volna el a világ felé... {TSA 77.3}   

Isten hitvalló népének szüksége van az előbbre lépésre. Közelebb kell húzódnunk Istenhez és meg kell vizsgálnunk, van-e féltékenység, gonosz gonolkodásmód, amely az Üdvözítőt távoltartaná. Az önzés és önelégültség Jézus előtt bezárja a szív ajtaját. Az ilyen ember ezt mondja: „Nem a te utadat választom, hanem az enyémet.”  Alázzátok meg magatokat Isten keze alatt és Ő felemel benneteket. Ha egyszerűen és őszintén megvalljátok keményszívűségeteket, világiasságotokat, a feltűnés és az élvezetek szeretetét, Isten meghallgat benneteket és e bűnökre úgy fogtok tekinteni, ahogyan a szent Isten látja azokat. Az egyszerű, hittel mondott ima kedves Isten előtt.  Addig azonban nem lehet hitetek, amíg erről nem szóltok és nem élitek meg. Ha ezt teszitek, akkor nagy dolgokra számíthattok. Eljön reátok a Szentlélek, megtértek lélekben, testben és szellemben és mindenki láthatja körülöttetek, hogy arcotok a menny felé fordul. Szent igyekezet lesz úrrá rajtatok. Istent kereső szívre van szükség. Ekkor Isten fogja elvenni a kőszívet és hús-szívet ad. Olyan gyengéd szívet, amelyre hatással tud lenni. Segítsen, tanítson, vezessen és vezéreljen bennünket az Ő Szentlelke, hogy életünkben és jellemünkben az isteni mintára formálódjunk és változzunk. {TSA 78.1}   

Mindegyik gyülekezeti tagnak üzenem: nyissátok meg a szív ajtaját és engedjétek be Krisztust. Minden munkásnak üzenem: Öltözzétek fel Krisztust. Ebben rejlik legnagyobb  győzelmetek. Valamennyi területen dolgozó minden lelkésznek, minden munkásnak: öltse magára Krisztust és lakozzon bennetek Krisztus értelme. Nem értjük igazán mélyen a helyzetet és nem világos az, hogy milyen valódi szükségletei vannak az Úr vérrel megvásárolt örökségének. Túl nagy ára volt a lelkek megváltásának, hogy gondatlanok és közönyösek legyünk irántuk.   {TSA 78.2}   

Szomorú az a tény, hogy nem minden Amerikából jött ember, akik munkásként érkezett, számít segítségnek és áldásnak Dél-Afrikában. Nem voltak élő kapcsolatban Istennel. Dél-Afrikának ez sokba került. Ott vannak azok, akik nem bölcsességgel jártak el, amikor emberekkel volt dolguk. Túl közönyösek voltak, hogy meleg szeretettel és együttérzéssel közeledjenek hozzájuk és intelligens szeretettel segítsenek azokon, akiket Sátán megpróbált a szolgálatába állítani. Legyen bármilyen helyzetben, minden embert a körülményei teszik gyakorlatias próbára, és e próbák tényleges eredményeit vizsgálja a világ. „A gyümölcseikről” – mondja Krisztus – „ismeritek őket meg”. {TSA 79.1}   

Mindig létezni fognak véleménykülönbségek, mivel nem minden gondolkozásmód halad azonos utakon. Ügyelni kell, hogy merre visznek az öröklött és szerzett tulajdonságok, hajlamok, hogy apróbb ügyekben ne legyenek viták. Krisztus munkásainak gyengéd együttérzéssel és szeretetben kell egymáshoz közeledni. Senki ne legyen, aki úgy gondolja: erény a saját nézeteit fenntartani és feltételezni, hogy ő az egyetlen, akinek az Úr tisztánlátást és megérzést adott. A keresztény irgalmasságnak széles skálája van, amelyről az ember azt gondolhatja, hogy az a másik emberben fogyatékosság. Sok szeretetre és jóval kevesebb kritikára van szükség. Amikor a Szentlélek nyilvánvaló módon munkálkodik lelkészek és pártfogók szívében, akkor bennük Krisztus gyengédsége és szeretete mutatkozik meg. {TSA 79.2}   

Sok olyan külsődleges formaság van, amelyet az Írások nem határoznak meg és eldöntetlenül maradnak. Aztán gyakran megesik, hogy személyes nézeteket akarnak erőteljes módon érvényre juttatni ezekben. Amikor nincs összhangban minden dolog a másként gondolkozó hívők testével, ne engedjük, hogy kis különbségek sérelmekké váljanak és meghasonlás keletkezzen. Az általunk használt módszerek és intézkedések, amelyekkel bizonyos célokat akarunk elérni, nem mindig pontosan azonosak. Szükséges használnunk a józan észt és ítélőképességet, hogyan járjunk el és milyen útra lépjünk. A tapasztalat bizonyítja, mi a legalkalmasabb eljárás a fennálló körülmények között. Ne legyenek viták csip-csup dolgok miatt.   A szeretet lelkülete és a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme köt össze szíveket egymással, ha mindegyik szív hajlandó mennyei befolyásokra megnyílni és a földiekre bezárulni. {TSA 79.3}   

Az Isten igéje által beazonosított bűnöket nem szabad úgy beengedni a lelkünkbe, mint amelyeknek csekély következményei volnának.  Ha hajlandók vagyunk hűségesen járni az Ige világosságában és Isten akarata szerint, akkor eltökéltnek kell lennünk, hogy nem hozunk Istenre szégyent hanyagsággal, szabados erkölcsi választásokkal. Gyakran megesik, hogy hogy egy ország szokásai és szellemi légköre olyan körülményeket hoznak, amelyeket egy másik országban nem lehetne megtűrni. Jobbra vivő változtatásokat kell tenni, azonban nem a legokosabb ezt hirtelenkedve kivitelezni. A szívbe fogadott igazság megszenteli annak befogadóját. Isten kegyelmének hatalma többet tesz, mint egy életen át tartó vita. Milyen sok dolgot lehetne helyreigazítani az igazság hatalma által és réges régen fennálló vitákat békességgel elsímítani jobb módszerek elfogadásával. Amikor azok, akik hisznek Krisztusban valóban Isten munkatársai ( v.ö:1 Kor. 3:9), mennyivel jobban valóra válik a nagyszerű és csodálatos alapelv: „...e földön békesség, és az emberekhez jó akarat„. Ekkor minden csekélység, amelyek egyeseknek vesszőparipája, amelyeket Isten Igéje a tekintély szavával nem határoz meg, nem válik felnagyított, fontos üggyé. {TSA 79.4}   

Dél-Afrikában, a vallást érintő dolgokban világosabban érzik Isten jelenlétét minden körülményben és minden (hitbeli) vállalkozásban. Isten tisztasága és szentsége az a nagyszerű téma, amely a valódi megtérés szükségességére kell, hogy ébresszen. Miközben egyfelől, adott az előítélettel teli gondolkozásmódban és a kemény, rideg ortodoxiában leselkedő veszély, másfelől nagyon veszélyes a könnyelmű, nem tiszta szabadelvűség. Mindig hozzuk az emberek gondolkozásának homlokterébe azon nagyszerű témát, amely az istenség bennünk lakozása és együttmunkálkodása és amelyet Krisztus e szavakkal fejezett ki: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. 5:48) {TSA 80.1}   

„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”(Mt. 5:44-45) {TSA 80.2}   

„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.” (Efez 5:1-4) {TSA 80.3}   

Akik állítják, hogy hiszik a jelenvaló igazságot, tanulmányozzák ezen egész fejezetet. Nyissátok meg a szíveteket Krisztus kegyelme számára. Miközben sajnálatos hibákon kesergünk, fogadjuk be azon drága útbaigazításokat, amelyeket az Úr Jézus adott nekünk. Isten azt kívánja, hogy minden szív teljen meg tiszta, nemes Krisztusi szeretettel. Nem tűnhet el Krisztus szeretete emberek közül. Isten munkatársai vagyunk. Isten szántóföldje vagytok, Isten épülete vagytok. Krisztus kijelenti: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Nyissuk meg tehát a szív ajtaját és engedjük be Jézust. Ő a nagy munkás, valamint a törvényadó is. Gyülekezeteink tagjai ébredjenek arra, amelyet így lehet megfogalmazni: az én-ből semmit és Krisztusból mindent. Együtt kell működni az Úr Jézussal. Ébredjen a lélek, hogy az élő Isten után kiáltson teljes vágyódással. Fakadjon fel a küzdő szívből a vágyódás a Szentlélek bennünk lakozása után. Minden ember, akinek már volt Krisztusban tapasztalata bizonyítsa Istenbe vetett hitét, mint igazi munkás. Mutassátok ki, hogy felfogtátok: Istennek csupán eszközei vagytok, akiken keresztül Ő munkálkodik. Becsüljétek meg a tényt, hogy Isten az erősségetek. Nem szoktunk ezekre emlékezni és így hitbeli tapasztalatainkban sok mindent elveszítünk. Mi magunk munkálkodunk ahelyett, hogy a Szentlélek hatalma dolgozna. Elfelejtjük magunkat úgy tekinteni, hogy pusztán eszközök vagyunk. {TSA 80.4}   

Krisztust kell szemlélnünk. Ki-ki a saját helyén végezze Isten-adta dolgait és saját jópéldája késztetesse a mennyei erőket a tevékeny együttműküdésre, mivel Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. (Fil 2:13). Isten neve felmagasztaltik, ha bűneink megvallásával megtiszítjuk az utat és minden botránykövet eltávolítunk azok közül, akik Krisztus követőinek vallják magukat. {TSA 81.1}   

Állandóan abba a hibába esünk, hogy emberi eszközöknek tulajdonítjuk azt, amit Istennek kellene. Ez az egyik komoly oka annak, amiért Isten nem tudja nevét úgy felmagasztaltatni, amennyire azt szeretné. Ha mégis megtenné [megdicsőítené nevét], akkor az emberek önhittek, önmagukat felmagasztalók lennének. Saját maguknak és saját erőfeszítéseiknek tulajdoníták azt a dicsőséget, ami egyedül Istennek jár. Alázatosan kell járnunk Istennel. Tanítóként nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy „lábainknak egyenes utat készítsünk, nehogy a sánta elforduljon az ő útjáról” (Zsid 12:13, az angol King James fordítás szerint). Egységben a mennyei erőkkel, reménységünk lesz és biztosak leszünk a sikerben, azonban a dicsőségnek egy szikrája sem tudható be embernek. Hit és még hozzá, élő, lankadatlan, kitartó hit által, a korlátlan hatalommal rendelkező erő elnyerésével, az emberek nem követhetnek el olyan hibákat, amelyek most a gyülekezetekben látható hatalmas gyengeségek oka, amely szerint az ő saját jóságuk és erényeiknek köszönhető ez a nagy munka. Amikor ilyen érzelmeket táplálnak, akkor bekövetkezik az önfelmagasztalás és Isten nevére szégyent hoznak. Az emberi én kisajátítja magának azt a dicsőséget, ami Istennek jár. Isten eszközeiként lankadatlan szorgalommal kell dolgoznunk minden lelki energiánkat és erőnket kihasználva, hogy megragadjuk azt a hatalmat, ami rajtunk kívül és felettünk áll. Csak ilyen módon végezhetjük be a munkát. Az Úr Jézus, aki mindenható, mellettünk áll és készségesen megragadja a felé kinyújtott kezet. Amikor reményeink valóra válnak, énünk Krisztussal Istenben elrejtett lesz, minden dicsőséget üdvösségünk Vezére kapja, aki isteni hatalma által az öröm olajával kent fel bennünket. Ekkor fogunk előlépni és Istennel együtt, tőle indíttatva dolgozni. {TSA 81.2}   

Isten művében mindig lesznek feltételek. Mindenki arra kap elhívást, hogy őszintén adja át magát Istennek, lelkében, testében és szellemében. Önmegtagadással, próbatételekben, csüggedésben és szenvedésben, egy mártír bátorságával fogja erősen annak a kezét, aki soha nem fogja elengedni és ezt mondja neki: „nem fogok kudarcot vallani, sem nem elcsüggedni...” (Ésa 42:4, az angol King James fordítás szerint) {TSA 82.1}   

Megszomorodik a szívem, ha arra gondolok: mi lehetett volna, ha azok, akik elkezdik a missziós munkát alázatos, hűséges, odaszentelt életű munkások lettek volna. {TSA 82.2}   

Meg kell érteniük azoknak, akik Isten hatalmas szőlőskertjének részét kezdik művelni, hogy képességeik, amiket vélhetőleg úgy szereztek, nem hoznak nekik sikert a munkájukban.  Ha az emberi én túl nagy elismerést kap, akkor az ember nagyon magányos helyzetbe fog kerülni. Testvérei nem fognak vele együttműködni és a mennyei lények sem. {TSA 82.3}   

Egyes (Amerikából való) munkások..., inkább gátolták, mintsem segítették volna a munkát. „Ama nap” fogja megmutatni, mit ért a munkájuk. Zűrzavart idéztek elő, mert megtéretlenek voltak.  Az emberi én a tiszta, valódi közvetítő erő nélkül végezte a munkát. Ha e munkások megszentelt, minden önzéstől és önfelmagasztalástól megtisztult emberek lettek volna, ha Isten dolgait illetően hiteles tapasztalataik lettek volna, ha példájuk és befolyásuk jóra munkált volna, akkor Afrika nem az volna, mint ami ma. Az igazság nagyszerű és messze ható befolyása más területekre is eljutott volna... {TSA 82.4}   

Ha lettek volna Afrikában odaszentelt életű munkások, akik behatolnak meg nem művelt területekre felelősséget hordozó emberek együttműködésével, akkor e munka hatására sok-sok ember találta volna meg Isten országát. Azonban ugyanazon hibát követték el Afrikában is, mint Battle Creek-ben. Nagy költséggel egy központot létesítettek, miközben más területeket, amelyeket meg kellett volna művelni, elhanyagoltak. Isten olyan alázatos embereket fog használni a művében, akik nem tartják magukat oly hasznosnak, hogy a saját ítéleteikben és teljesítményeikben bíznának. {TSA 83.1}   

Voltak Afrikában olyanok, akikről alázotosságuk miatt úgy vélték, hogy nem tehetnek sokat. Krisztus ezekkel az emberekkel dolgozott együtt. Isten adott nekik bölcsességet. Azonban voltak állítólag bölcsebb emberek, akik gátolták a munkát és nem segítették annak előrehaladását. Ha az elvégzendő munkát elvégezték volna, akkor tehetséges emberek megismerték volna az igazságot. Lefordíthatták volna a könyveinket különböző nyelvekre. Minden Amerikában elköltött dollárnak helye lett volna az olyan területekre való eljutásban, ahová be lehetett volna hatolni, de arra ment el, hogy egyik épület a másik után készüljön el, de nem arra ment el, mivel sok Dél-Afrikába küldött munkás nem volt megszentelt életű. Nem voltak képesek felvállalni a helyzetet. Nem voltak hajlandók megtagadni énjüket, felvenni keresztjüket és Jézust azon az úton követni, amerre utat mutatott... {TSA 83.2}   

Azzal tudja ember a leginkább felmagasztalni Isten dicsőséget, ha megszentelt lényével eszközévé válhat, akin keresztül Ura munkálkodni képes. Az Úr munkáját el kell végezni és felszólítja „vállalkozásának” tagjait, hogy engedelmes szolgaként vegyék ki részüket. Ha a nékik adott kegyelem által felkészültek a szolgálatra, Istennel együtt dolgozó munkásokká váltak, azonban ha nem nyerték el ezt a kegyelmet, akkor a művet hátramozdító tényezőkké lesznek. Minden korszakban akadtak olyanok, akik Istennel szemben tették dolgaikat, ahogyan Bálám is, mivel önzés és telhetetlenség vegyült a munkába. Szívükből és terveikből kihagyták Istent. Az angyalokat úgy ismerjük, mint akik lelkesen és sóvárogva szeretnének segítséget nyújtani emberi eszközöknek lelkek megtérítése érdekében, az Úr dicsőítésére. Azonban itt sok olyan férfi és nő van, akik nem térnek meg naponta Istenhez. Beleviszik énjüket és saját terveiket e szent műbe és annak gátjává válnak. Isten meg tudna olyan emberi eszközöket áldani, akik hajlandók úgy használni az Ő befolyását, hogy az bejárja a világot és mégis a menny vár, miközben emberek, saját terveikkel és módszereikkel Isten művét  akadályozzák. Isten azt mondja, hogy távolítsátok el a botrányköveket, készítsetek utat az Úrnak és egyengessétek az ösvényét. – 183-as levél, 1899. {TSA 83.3}