Egy Afrikában élő misszionárius részére írt, második, tanácsot adó levél

„B” levél

„Sunnyside”, Cooranbong {TSA 85}   

1900 február 15 {TSA 85}   

Kedves _____ Testvérem! {TSA 85}   

Már megírtam pár dolgot _____ atyafinak és most neked kívánok írni. Testvérem, most van az ideje annak, hogy bízz Istenben. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy előrébb lépjünk. {TSA 85.1}   

Ami a bőrszínt és az osztálybeli különbséget illeti, semmit se nyernénk azzal, ha megkülönböztetést gyakorolnánk, azonban ezzel Isten Lelkét megszomorítanánk. Elvégre mindannyian ugyanabba a mennyországba készülünk. Ugyanaz a mennyei Atyánk, ugyanaz a Megváltónk, aki szeretett bennünket és magát adta értünk, bármiféle megkülönböztetés nélkül. Közeleg a földi történelem lezárása és Isten egyetlen gyermekéhez sem illő, hogy büszke, dölyfös szívvel elforduljon bárkitől, aki Istent szereti, vagy abbahagyja a munkálkodást olyanért, akiért Krisztus meghalt.  Amikor Krisztus szerelme szorongatja a szívet, ahogyan annak lennie kell, amikor az Isten iránti szeretet lelket lágyító hatalma tölti be a lélek templomát, akkor nem jöhet szóba osztálybeli különbség, nem lehet szó fajelméletről, nem lehet szó bőrszínről. Minden egyes embernek segítenie kell annak, aki gyengéd bánásmódra, vigaszra szorul, legyen az bármilyen nemzetből való. {TSA 85.2}   

Tedd fel magadnak a kérdést: Vajon Krisztus tenne-e különbséget?  Amikor összegyűjti  népét, szólna-e így? „Nézd csak, fivérem vagy húgom. Te nem zsidó vagy, te más osztályba tartozol. Vajon mondaná-e ezt? „A sötétbőrűek menjenek a hátsó sorokba, a világosabb bőrszínűek  pedig jöjjenek előre.” {TSA 85.3}   

Valahol olyan javaslat hangzott el, hogy tegyenek függönyt a színesbőrűek és a fehérek közé és ekkor a következő kérdést tettem fel: Így tenne Jézus? Megszomorodna, ha ezt látná. A bőrszín nem mutatja az emberi lélek értékét. Az igazság hatalmas bányásza vágott ki bennünket a világ kőfejtőjéből. Isten ragadott meg bennünket, minden osztálybelit, minden nemzetbelit, minden nyelvből és nemzetiségből valót, és bevitt bennünket a műhelyébe és templomául készít bennünket. {TSA 85.4}   

Munkát kell végeznünk minden emberért. Vannak nagyon ápolatlanok. A Lélek vezetésére szorulnak, hogy megtisztuljanak és elkészüljenek Isten szent országára. Amikor Izraelt Isten várta, hogy a nép a Sinai hegy közelében megjelenjen előtte a törvénye hallására, megmondta nekik, hogy megtisztálkodva, tiszta ruhában jöjjenek oda. {TSA 86.1}   

Nemesítő, felemelő hatása van az igazságnak és a hívőknek meg kell érteniük, hogy még ha szegények is, külső megjelenésük vagy otthonuk legyen tiszta. E területen igazi misszionárius munkát kell végezni azokért, akiknek nincs érzékekük ahhoz, mit jelent személyesen és öltözet szerint tisztának lenni. A szegényeket meg lehet tanítani, hogy saját maguknak vállalják ezt fel. Tanítsátok meg őket, hogy aki Istent szolgálja és parancsolatait megtartja, tisztán kell tartania lelkét és e tisztaságnak ki kell terjednie ruházatra, otthonaikra, konyhai eszközeikre, a lakás padlójára is, mivel a mennyei angyaloknak szükségük van minden bizonyítékra, hogy a szívbe fogadott drága igazság az élet határozott megjobbulását munkálta. {TSA 86.2}   

Isten szava ezt mondja: „Járuljunk hozzá... megkeresztelve a szívünket a gonosz lelkiismerettől és megmosván testünket tiszta vízzel” (Zsid 10:22, az angol King James fordítás szerint). Isten különleges utasításokat adott Mózesnek Izrael fiait illetően, hogy ne legyen náluk semmi visszatetsző vagy tisztátalan látvány a lakóhelyükön, nehogy megbotránkozzon ezen, amint  köztük jár és nehogy az történjen, hogy nem hajlandó velük együttműködni amikor ellenségeik ellen csatába mennek. {TSA 86.3}   

A mennyei seregeknek mindazokat segíteni kell, akik Isten munkáját végzik. Akik igényt tartanak arra, hogy Isten gyermekei és megtartják parancsolatait, bizonyítaniuk kell a világ részére, hogy az igazság jobbá tette szívüket, megtisztította lelküket, megnemesítette elgondolásaikat és ízlésüket. Be kell mutatniuk, hogy hajlandók tanulni, hajlandók tanácsot elfogadni Mózestől, aki az Úrtól kapta az utasítását. Az Izrael fiai részére elhangzott szavak mindazokat is megszólítják, akiknek akadnak rendetlen szokásaik. Azt a parancsolatot kapják, hogy tisztítsák meg magukat testük és lelkük minden szennyétől, és Isten félelmében haladjanak a tökéletes szentség felé. Az Úr szeme nem nézheti el egyetlen családnak a tisztátalanságát sem. {TSA 86.4}   

A templomban, az úr előtt szolgáló papoknak belépés előtt le kellett vetniük a cipőjüket, nehogy porszemecskéket vigyenek be. Meg kellett mosniuk lábukat, mielőtt Istenhez közeledtek volna. Annyira gondosan kellett ügyelniük személyes tisztaságukra, hogy nem volt szabad a lépcsőkön felmenni az oltárra, nehogy valamilyen testrészük kilátszódjon. Mindezekre a dolgokra a leggondosabb figyelmet kellett fordítani. {TSA 87.1}   

Nevelni, nevelni és ismét csak nevelni. Az igazságot a szívükbe fogadó szülők az Istentől kapott utasításokkal hozzák összhangba szokásaikat és gyakorlati dolgaikat. Az Úr mindenkit emlékeztetni akar arra, hogy a neki tett szolgálat tiszta, szent legyen és akik befogadják az igazságot, azoknak hajlamaikban, vérmérsékletükben, szívükben, beszédükben megtisztultnak kell lenniük az otthonukban, hogy Isten láthatlan angyalai eljöjjenek szolgálni azokhoz, akik az üdvösséget fogják örökölni. {TSA 87.2}   

Mindaz, aki az egyháznak tagja lesz, mutassa be átalakult jellemében, hogy tiszteletet tanúsít a szent dolgok iránt. Egész élete Krisztus jellemére formálódjon, nemesedjen. Akik tagok lesznek, legyenek elég alázatosak ahhoz, hogy mulasztásaikban, gyenge pontjaikon elfogadják az intést, és azokban változniuk kell. Keresztény befolyást kell árasztaniuk. Akik nem változnak beszédben és magaviseletükben, öltözetükben vagy otthonukban, azok önmaguknak élnek és nem Krisztusnak. Nem születtek újjá Jézus Krisztusban a szív megtisztulásáig és a külső környezet megváltozásáig. {TSA 87.3}   

A keresztényeket a jó útra térésük gyümölcse alapján lehet megítélni. Minden igaz keresztény bemutatja, mit végzett az életében az evangélium igazsága. Aki Isten fia lett, ápoltságot és tisztaságot kell gyakorolnia. Legyen bármilyen csekély dolog is, minden cselekedetnek kihatása van. Isten arra vágyik, hogy minden emberi lény olyanná váljon, akin keresztül Krisztus ki tudja nyilvánítani Szentlelkét. A keresztényeknek semmiképpen nem szabad hanyagnak vagy közönyösnek lenni a külső megjelenésüket illetően. Legyenek ápoltak, jól öltözöttek, de természetes egyszerűséggel. Kívül és belül tisztának kell lenniük. {TSA 87.4}   

Krisztus tulajdonaként kell élnünk, mint akik fiai és leányai vagyunk. Mindaz, aki  befogadta Őt, hatalmat kapott, hogy fia és leánya legyen, akik hisznek a nevében. Ekkor váltak újszülött lelkekké, akik Isten országára váltak alkalmasakká. „És az Íge testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14).  Isten hatalma mindannak a jellemében munkálkodik, aki újjászületett. Isten tulajdona vagyunk és Ő azt akarja, hogy mindannyian munkatársai legyünk vele. Senkinek sincs többje, mint amit Isten ad neki. Mindaz, amije van: ideje, képességei, ereje – Isten bízta rá és áron vette meg. Váltságot fizetett érte, amely érvényes Ádám minden fiára és leányára. Krisztus drága vére adatott, hogy megváltsa az embert a földiességétől, érzékiségétől és minden lelki és testi tisztátalanságtól. Ezt a szövetséget kötötte Isten a népével. A választottaivá kell lenniük. Akik igazán befogadták Krisztust nem engednek semmilyen más, olyan követelésnek még egy percre sem, amely az igaz élettel és az igazsággal ellenséges hatalmakat erősítené.  Krisztus igáját veszik magukra és mindenkor, fenntartás nélkül Krisztusnak adják át magukat. Elkötelezik magukat arra, hogy Isten parancsának engednek, még akkor is, ha az emberi család minden többi tagja elutasítja az engedelmességet és hűtlenné válik. {TSA 87.5}   

Aki befogadja Krisztust hit által, az a királyi család tagja lesz, a mennyei Király gyermeke, Isten örököse és Krisztus társörököse. Krisztus keresztje az ő osztályrésze is. Egész életre és halálára Krisztushoz kötötte magát a megváltás nagy tervében. Aki odaszentelte magát Krisztus szolgálatára, őbenne is megjelenik az én teljes megtagadása, amely Krisztusban megvolt. Kedves szelíd szavaival, melyek tele vannak vigasztalással, reménnyel és szeretettel,  Krisztusi gyengédséget mutat. Kimondhatatlan szerető gondossággal törődik emberi lelkekkel. Képes ezt mondani: „Élek többé nem én, hanem Krisztus él bennem.”. Hajlandó bármilyen áldozatot meghozni, hogy Krisztus keresztjéhez vonja az elveszett és veszendő lelkeket. {TSA 88.1}   

Ne felejtsük el, hogy Istennél nem számít a társadalmi helyzet, vagy az, hogy ki milyen nyelvet beszél, ki hová tartozik, milyen párt híve. Az igazság nem megy olyan helyekre, ahol mocsok vagy tisztátalanság található. Az igazság nem lealacsonyítja az embert, hanem magasra, magasztos helyekre emeli. Az igazság soha nem tesz férfiakat vagy nőket közönségessé vagy durvává, vagy udvariatlanná. Megragadja az embereket a bűneikben, a közönséges dolgaikban, elválasztja őket a világtól, nemes hajlamokat teremt lelkükben még akkor is, ha szegények vagy műveltséget nem kaptak. A Krisztustól kapott nevelés folyamatossá teszi az igazság befogadásával történő megszentelődés által a lélek nemesebbé válását. Ha a legcsekélyebb kísértés éri az embereket, büszkeség, divat vagy hivalkodás miatt, amelynek során Krisztustól eltávolodva visszafelé tartanának a világba, akkor olyan szavakat szólnak, melyek az ellenség hatalmát elfordítják:  „Nem vagyok önmagam ura” – mondják. „Áron vétetettem meg. Isten fia, vagy leánya vagyok. Minden Istené teremtés és megváltás által. Krisztus megvásárolta egész lényemet, elmémet, lelkemet, erőmet, testemet és Isten iránti kötelességtudatomat ki akarom fejezni szavaimmal, viselkedésemmel, tetteimmel. Teljesen az Övé vagyok. Életem Krisztussal el van rejtve Istenben és amikor megjelenik, akkor majd én is, Ő vele együtt, dicsőségben.” (v. ö: Kol 3:4). {TSA 88.2}   

A keresztény életünk minden órájában ily módon kell állást foglalni és ezt fenn is kell tartani. Krisztus hívő gyermekein keresztül éreznie kell a világunknak az Ő befolyását. A megtért embernek ugyanolyan befolyást kell gyakorolnia, mint amely Isten eszközein át volt érezhető a megtérésekor. E világban végzendő minden dolgunk összhangban és szeretetben történjen. Lábnyomában járva, mindig Krisztus példája álljon előttünk. Az egység erőt jelent és az Úr azt kívánja, hogy Krisztus testének valamennyi tagja között látható legyen ezen igazság. Szeretetben, szelídségben és alázatosságban egyesüljön mindenki. Hívők társulatavá szerveződve, befolyásukat egyesítve és kiárasztva, úgy dolgozzanak, ahogyan Krisztus tette. Tanúsítsanak mindig udvariasságot és tiszteletet egymás iránt. Minden talentumnak megvan a maga helye és mindet a Szentlélek irányítása alatt kell tartani. {TSA 89.1}   

Az egyház keresztények társulata, amelyet úgy alkotnak a tagok, hogy mindegyik élvezheti a többi tagnak adatott összes kegyelmet és talentumot és azt, ahogyan Isten munkálkodik rajtuk a sokféle ajándék és képesség szerint. A gyülekezetet szent kötelékek fogják össze közösséggé, hogy minden egyes tag hasznára legyen a másiknak. Valamennyit a szeretet és az egyetértés szövetsége köti össze. A hívők egész társulata keresztény alapelveik és kegyelmi ajándékaik szerinti összhangban végzett tettekkel gyűjtsön erőt. Minden egyes hívő hasznára van a többieknek és általuk jobbá is lesz a különféle képességeik nemesítő és átformáló befolyása által. Így azok a dolgok, amelyek egyikben hiányoznak, bőséggel megmutatkozhatnak a másikban.  Minden tag közeledjen egymáshoz, hogy az egyház a világ, az angyalok és az emberek „látványosságává” válhasson. (v.ö: 1Kor 4:9). {TSA 89.2}   

Az a szövetség, amely a egyházi tagságból következik azt jelenti, hogy mindegyik tag Krisztus nyomdokain jár, mind az Ő igáját veszi magára és tőle tanul, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek – mondta a drága Megváltó  - „nyugalmat találtok a lelkeiteknek, mert az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.” Akik Krisztus igáját hordják, azok egymáshoz közelebb kerülnek. Együttérzést és béketűrést gyakorolnak és szent érzelmek között arra törekednek, hogy egymás iránt gyengéd részvétet és szeretetet tanúsítsanak, amelyre, maguk is érzik, nagy szükségük van. Aki gyenge és tapasztalatlan, gyengesége ellenére erősebbé válhat a jobban bízó és tapasztaltabb társa által.  Bár a legkisebb valamennyi között, olyanná válik, mint akinek világosságot kell kibocsátania valamennyire. A szervezetben élő testnek életerős tagja, aki Krisztushoz, az élő fejhez kapcsolódik és Krisztus jellemének valamennyi érdemével azonosul, hogy az Üdvözlítő ne szégyellje őt testvérének mondani. {TSA 90.1}   

Miért szerveződnek a hívők egyházzá? Mert ezen keresztül növeli Krisztus a világ iránti hasznosságukat és erősíti személyes, jóra munkáló befolyásukat. A gyülekezetben olyan rendet és légkört kell fenntartani, amely mindenki jogát védi és növeli az egymástól való kölcsönös függés érzését. Istennek soha nem volt olyan elgondolása, hogy egy ember gondolatai és ítélete legyen uralkodó erővé. (God never designed that one man's mind and judgment should be a controlling power.) Soha nem tervezett olyat, hogy egy ember kormányozzon, gondoljon és tervezzen dolgokat az egész testület körültekintő és imádságos megfontolása nélkül, hogy valamennyien helyesen, tökéletesen és összhangban cselekedjenek. {TSA 90.2}   

A hívőknek világosságot kell árasztaniuk a világban. A hegyre épített várost nem lehet elrejteni. A világtól elkülönült, jól megkülönböztethető gyülekezet, a menny szemében az egész föld legfontosabb objektuma. A tagok elkötelezték magukat, hogy elkülönülnek a világtól és szolgálatukat Mesterüknek, Jézus Krisztusnak adják. Látszani kell rajtuk, hogy Krisztust választották vezetőjüknek.  A Cape Town-ban végzendő munka fontos és a gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten rendelte: Isten családját képviselje egy másik világban. {TSA 90.3}   

„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;  Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (1 Pt 2:1-12). – 26-ik levél, 1900. {TSA 90.4}