Levél egy Afrikába tartó lelkésznek és feleségének

Svédország, Stockholm {TSA 14}   

1887 június 25 {TSA 14}   

Kedves ...... Testvérem! {TSA 14}   

Vannak dolgok, melyeket főleg neked és feleségednek szeretnék elmondani. Mindkettőtöknek szól a figyelmeztetésem: vigyáznotok kell, mivel mindkettőtökre igaz: erős akaratotok van, és nem szenvedtek önbizalom hiányában... {TSA 14.1}   

Másokkal való kapcsolatok során adott annak veszélye, hogy mind fölényesek, mind sokat követelők legyetek. A saját házasságotokban is megvan ennek a veszélye, feltéve, hogy nem alázzátok meg szíveteket naponta Isten előtt és személyesen is nem érzitek azt, hogy nagy szükségetek van megtanulni Krisztus iskolájában a szelídséget és a szívbeli alázatosságot. {TSA 14.2}   

Úgy gondoljátok, hogy saját látásotok szerinti eljárásaitok rendben vannak, holott lehetséges, hogy azok messze nem helyesek. Isten azt szeretné, ha kevesebb magabízás és önhittség volna bennetek... {TSA 14.3}   

Ajánlott elképzeléseiteket és terveiteket alaposan és kritikusan vizsgálat alá vonni, mivel hajlamosak vagytok határt szabni a munkának és azt a saját terveitekbe szorítani, amelyek szűk látókörű és könnyedén (*olcsó áron, értsd: kevés fáradtsággal/kis erőfeszítéssel) kivitelezhetők, de a végén nagyon drágáknak bizonyulnak. Ha így cselekszetek, akkor a munkát becsülitek le. Miközben az igaz, hogy helyes dolog takarékosságot gyakorolni, de Isten műve kapja meg a neki kijáró méltóságot. {TSA 14.4}   

Mivel új misszió-területen kezdetek, legyetek óvatosak, hogy hiányosságaitok ne olyannak láttassanak, mint magasrendű értékek, és így Isten művét hátráltassák. Próbára tévő igazságok ezek, amelyeket emberek elé viszünk. Ezen igazságokat minden percben fel kell magasztalni, hogy azok előtt, akikért dolgozunk, erkölcsi szépségükben jelenjenek meg. Ne keverjük bele és hintsük az igazságokba saját jellemünk különleges vonásait vagy a saját munkamódszerünket... {TSA 14.5}   

Ne szállítsuk le Isten műve színvonalát. Úgy láttassék az, mint ami Istentől való. Ne viseljen magán emberi ismertetőjegyet, hanem az isteni nyomát. Az „én”-nek el kell vesznie Jézusban. Nem biztonságos engedni, hogy saját gondolataink, ítéleteink, bejáratott módszereink, sajátos jellemvonásaink uralkodó erővé váljanak. Számításainkban nagyon fontos figyelembe venni, hogy a munka igen magasztos és jelentőségével arányos helyet kapjon minden tervünkben. {TSA 14.6}   

Sokat veszítettünk azzal, hogy egyes jó testvérek hibás elgondolásait követtük. Terveik korlátozottak voltak és a szintet a sajátos módszereikre és ötleteikre engedték lealacsonyodni és így a műveltebb osztályokat nem értük el. A hitetlenek gondolkozására a munka olyan benyomást tett, mint valami nagyon keveset érő, valamilyen vallásos elmélet furcsa oldalhajtása, ami figyelmet sem érdemel. Sokat veszítettünk még a bölcs munkamódszerek hiánya miatt is. Minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a munka méltóságot és jelleget kapjon. Nagyon kell törekedni arra, hogy felelős beosztásban lévő emberek jóakaratát megnyerjük, de ne azzal, hogy az igazság vagy igaz élet akár egyetlen elvét is feláldoznánk, hanem egyszerűen azzal, hogy feladjuk saját módszereinket és azt, hogy saját elgondolásaink szerint közelítünk meg embereket. {TSA 15.1}   

Sokkal többet lehetne elérni, ha több tapintatot és megfontoltságat használnánk az igazság bemutatása során. Ennek elhanyagolása miatt sok ember tévesen ítéli meg hitünket és  tantételeinket, amelyet nem tennének, ha legelső benyomásaik kedvezőbbek lettek volna. {TSA 15.2}   

Kötelességünk olyan közel jutni emberekhez, amennyire csak lehet. Ez a fajta munka nem fog olyan hatást gyakorolni, hogy kizárná a szegényebb és alacsonyabb sorban lévő osztályokat, hanem mind a jobb, mind az alacsonyabb sorsúak lehetőséget kapnak a bibliai igazságokat javukra fordítani. Mindkét osztály esélyt kap, hogy megismerjen benneteket és megértse: a Biblia vallása soha nem rontja meg és alacsonyítja le annak befogadóját. Meg fogják érteni, milyen kötelességek és felelősségek terhelik őket azzal, hogy Jézus Krisztus földi képviselői lehetnek. {TSA 15.3}   

A szívbe fogadott igazság folyamatosan felemeli, csiszolja és nemessé teszi annak befogadóját. Ez nem világi, hanem Istentől kapott bölcsesség. Olyan utak és eszközök ezek, melyeket az igazságban hívőnek tanulmányoznia kell, hogy az igazság elérhesse azon osztályokat, akik kedvező hatást tudnak gyakorolni és akik eszközeikkel fenntartják annak terjedését. Az a szolgálat, amellyel embertársainknak tartozunk, erkölcsileg kötelez bennünket, hogy talentumainkat kamatoztassuk, hogy sok embert nyerjünk meg Jézus Krisztus részére és így a talentumok is megduplázódhatnak. A megnyert emberek pedig, olyan befolyással bírnak majd, akiket, Isten alkalmasnak tart hogy sok jót cselekedjenek. {TSA 15.4}   

Az e munkában foglalatos emberek ne érezzék azt, hogy az egyetlen, számukra lehetséges munkamódszer, az, ha beszélnek az embereknek a Hetednapi adventisták által vallott igazság összes témaköréről és tanításairól, mivel a kezdet kezdetén el fogják őket utasítani. Hajlamosak vagyunk ilyen munkamódszerre, mivel ez megfelel a természetünknek és ez van összhangban jellemünkkel. Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint farkasok közé engedett juhok, de olyan bölcsek, mint a kígyó és olyan  ártatlanok mint a galamb. Nem lehetséges, hogy ezt tegyük és saját elgondolásainkat és terveinket is kövessük. Módosítani kell a munkamódszert. Nem szabad úgy érezni, hogy az összes igazságot ki kell mondani a nemhívőknek bármilyen és minden alkalommal. Gondosan kell tervet készíteni, mit mondjunk ki és miről hallgassunk. Ez nem tekinthető úgy, mintha megtévesztést folytatnánk, hanem olyan munkálkodás, amit Pál apostol gyakorolt. Ezt mondta:„..álnok lévén, ravaszsággal fogtalak meg titeket.” (2Kor 12:16/b). A ti munkamódszereteknek nem volna ilyen hatása. {TSA 16.1}   

Legyen változatos a fáradozásotok és ne gondoljátok azt, hogy csak egyféle módszert lehet minden időben és helyen követni. Sikeresnek tűnhet számotokra az, ahogyan eljártok, de ha több tapintatot használnátok, több mennyei bölcsességet, munkátoknak sokkal több jó eredményét látnátok. Pál apostol nem úgy közelítette meg a zsidókat, hogy felszítsa a legádázabb előítéletüket, megkockáztassa, hogy ellenségeivé váljanak azzal, hogy elmondja nekik legelőször is azt, amit hinniük kell a nazereti Jézusról. Helyette olyan Ószövetségi próféciákon időzött, amelyek Krisztusról, az Ő küldetéséről és munkájáról beszéltek. Így vezette őket lépésről-lépésre és bizonyította nekik az Isten törvénye iránti tisztelet fontosságát. Megfelelő tiszteletet tanúsított a ceremoniális törvénynek és itt is bemutatta, hogy Krisztus volt az, aki az egész zsidó üdvrendet megalapította az áldozati szolgálattal. Miután ezeket kifejtette és bizonyságát adta, hogy tisztán érti e tényeket, ekkor tért rá Krisztus első adventje témájára, és bemutatta, hogy a megfeszített Jézus minden próféciát beteljesített. {TSA 16.2}   

Ilyen bölcsesség volt az, amit Pál apostol gyakorolt. A pogányokat nem azzal közelítette meg, hogy felmagasztalta a törvényt, hanem hogy felmagasztalta Krisztust majd utána mutatta be a törvény kötelező követelményeit. Világosan eléjük tárta, hogyan adott jelentőséget és dicsőséget a Kálvária keresztjéről kapott világosság az egész zsidó üdvrendnek. Ezután változtatott módszerén és mindig azon adott körülményekhez igazította üzenetét, amiben éppen találta magát.   Türelmes munkálkodás után nagy sikerben volt része, de sokakat így sem tudott meggyőzni. Vannak olyanok, akiket nem lehet semmilyen igazságfeltárási módszerrel meggyőzni, azonban Isten munkásának gondosan tanulmányoznia kell a legjobb módszert, hogy ne keltsen előítéletet, sem harciasságot. {TSA 16.3}   

Ebben nem voltatok sikeresek, amikor a múltban lelkeket próbáltatok elérni.  Amikor saját, természetes elképzeléseiteket követtétek, bezártátok azt az ajtót, ami által, más munkamódszerrel, megtaláltátok volna emberek szíveihez a hozzáférést és rajtuk keresztül mások szívéhez is. Azzal, ha csak egyetlen lelket is megnyerünk, messze terjedő befolyást gyakorolhatunk. Ő is elkezdi szaporítani a talentumait és ez folyamatosan kamatozik. {TSA 17.1}   

Nos, kedves Testvérem, tehát jól teszed, ha alaposan megfontolod e dolgokat, és amikor a saját területeden végzed a munkádat, ne érezd úgy, hogy – mint őszinte ember – minden hited szerint való dolgot el kell mondanod a kezdet kezdetén, mivel Krisztus nem így tett. Ezt mondta a tanítványainak, „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16:12) Valóban, sok mindent nem mondott el nekik, mivel neveltetésük és elgondolásaik olyanok voltak, hogy megzavarta volna őket. Olyan kérdéseket és hitetlenséget váltott volna ki belőlük, melyeket nehéz lett volna a lelkükből eltávolítani. {TSA 17.2}   

Isten munkásai legyenek sokoldalú emberek, vagyis: széles látókörűek és ne egyetlen elképzeléshez ragaszkodók, ne egyetlen módszer sablonja szerint dolgozók, akik egyetlen kerékvágásban járnak és nem képesek meglátni és  megérezni, hogy szavaik, és az igazság melletti kiállásuk más és más kell, hogy legyen attól függően, milyen társadalmi osztállyal van éppen dolguk és milyen körülmények közé kerültek, amelyeknek meg kell felelniük. Mindnyájan folyamatosan törekedjenek arra, hogy egyenletesen fejlesszék gondolkozásukat és legyőzzék kiegyensúlyozatlan jellemvonásaikat. Ha hasznos, sikeres munkásokká akartok válni, akkor ezt folyamatosan tanulmányozni kell. Isten azt kívánja, még az idősebbektől is, hogy folyamatosan fejlődjenek és tanulják meg, hogy tudnak jobban embereket elérni... {TSA 17.3}   

Nagyszerű és szent munka vár ránk – elérni az embereket ott, ahol vannak. Ne érezzétek, hogy kötelességetek volna egyből elmondani az embereknek: „Hetednapi Adventisták vagyunk. Hiszünk abban, hogy a hetedik nap a szombatnap. Hiszünk a lélek halandóságában” – mert ezzel hatalmas falakat fogtok építeni köztetek és azok között, akiket el akartok érni. Azonban úgy szóljatok hozzájuk, ahogyan a lehetőség adja és amely tanításokban egyet tudtok érteni, ezt tegyétek. Beszéljétek meg a gyakorlati istenfélelem kérdéseit. Adjátok bizonyságát annak, hogy keresztények vagytok, akik békességre vágynak és szeretitek őket. Lássák meg bennetek, hogy lelkiismeretesek vagytok. Így fogjátok megnyerni bizalmukat és majd lesz idő a tantételekre is. A kemény szívek hadd lágyuljanak, a szív talaját elő kell készíteni és ezután  jöhet az óvatos vezetgetés, az igazság szeretetben történő bemutatása úgy, ahogyan az Krisztusban van. {TSA 17.4}   

Nagy bölcsességet kíván lelkészeket és komoly beosztásban lévő embereket megközelíteni. Miért is kellene őket elhanyagolnunk vagy mellettük elmenni, mint ahogyan a népünk bizonyosan sokszor teszi.  Ők is felelősségel tartoznak Istennek a rájuk bízott talentumaik arányában. Nem kellene még inkább tanulmányozni és sokkal alázatosabban könyörögni bölcsességért, hogy meg tudjuk őket is közelíteni? „Akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” (v.ö: Lk 12:48/b) Hát nem kellene akkor bölcsességet és tapintatot gyakorolni e lelkeket Krisztusnak megnyerni, akik, ha megtérnek hozzá, az Úr kezében drága eszközökké válnak mások elérése munkájában?  Az Úr segítségére van nagy szükségünk, hogy megértsük, hogyan lássunk neki értelmesen és ügyesen munkájának. Az „én” nem uralkodhat. {TSA 18.1}   

Isten olyan elvégzendő munkát adott, amelyet munkásai még nem értettek meg teljes mértékben. Üzenetüknek el kell jutnia lelkészekhez és világi gondolkodású emberekhez, mivel az igazság világosságával kell őket próbára tenni. Okosan tárjuk e világ nagy tudású emberei elé az igazságot annak természetes méltóságában. A legbuzgóbban kell Istent keresni, a legalaposabb felkészülés szükséges a munkához, mivel az Isten rendje szerinti tervek készítése a végsőkig megpróbálja a szellemi erőket, melyekkel munkája olyan megbecsülést és rangot kell, hogy kapjon, amilyet mindig is kellett volna kapnia. Kicsinyes emberi elgondolások és szűklátókörű tervek fékezik a munkát... {TSA 18.2}   

Bárcsak helyre kerülnének ezek a dolgok a lelketekben! Miután megtörténtek a leglelkiismeretesebb erőfeszítések, hogy az igazságot megértsék azok, akikre Isten nagy felelősséget bízott, ne csüggedjetek, ha elutasítást kaptok. Krisztus napjaiban is ez történt. Feltétlenül tartsatok ki abban, hogy a munka a maga méltósága szerint folytatódjon helyesen összeállított tervekkel és Isten előtt kedves lelkületű beszélgetésekben. Ne gondoljátok, hogy túl magasra tettétek a mércét. Szívek közelében kell kerülnie azon családoknak, akik ebben a misszió-munkában részt vesznek. Járja át Jézus Lelke a munkások lelkét. Ne csapja be senki magát a munka e szakaszában, mivel a kedves, együttérző szavak, amelyeket szeretetben szólunk egymással, a lelkek iránti önzetlen szeretet megnyilvánulása az, amely képes a büszkeség és önzés korlátait lerontani és a hitetlenek számára nyilvánvalóvá tenni, hogy bennünk Krisztus szeretete él és ekkor éri el a szíveket az igazság. Elmondhatjuk, hogy ez a mi munkánk és Isten terveinek betöltése. Azonban a munkásoknak meg kell szabadulniuk az önzéstől és a kritizáló lelkülettől. {TSA 18.3}   

Kedves Testvérem! Gondot fordíts arra, hogy a veled kapcsolatba kerülő tapasztalatlan embereket ne a saját útjaidra formáld azt gondolva, hogy nekik éppen úgy kell dolgozniuk, ahogyan te teszed. A munkánknak meg kell szabadulni minden közönséges és durva dologtól és nagy bölcsességet kell gyakorolnunk azok megközelítésében, akikkel nem vagyunk egy hiten. Nagyon ügyelnünk kell az udvariasságra, a finom stílusra és a keresztény udvariasságra. Őrizkedjünk attól, hogy hirtelen és nyers modorral reagáljunk. Ne tartsuk e sajátosságokat erényeknek, mert Isten nem tartja azoknak. Minden dologban arra törekedjünk, hogy hitünk mások számára kellemetlen jellegzetességeinek kiemelésével ne bántsuk meg azokat, akik nem úgy hisznek, mint mi, amikor erről inkább hallgatni kell. Csak károkat okozunk ezzel, ha nem ezt tesszük..... {TSA 19.1}   

Több és sokkal több kell nekünk Krisztus Lelkéből és kevesebb, sokkal kevesebb az énünkből és azon jellemből, amely falat épít és elválaszt bennünket munkatársainktól. Sokat tehetünk, hogy lebontsuk e falakat. Sokat tehetünk, hogy Krisztus szépségét ismerjék meg életünk által. {TSA 19.2}   

Jézus egyik korszakról a másik korszakra, folyamatosan rábízza javait az egyházára.  Nemzedékről nemzedékre, több mint 18 évszázad gyűjti az örökséget és e kötelezettségek, amelyek a kapott világosságnak megfelelően azóta szaporodnak, hozzánk, a mi időnkig is eljutottak. Átérezzük-e, milyen feladataink vannak? Felfogjuk-e, hogy Isten kegyelmének sáfárai vagyunk?  Tudjuk-e, hogy a legalantasabb, legszerényebb szolgálat is lehet megszentelt, ha azt azzal a magasra tett céllal gyakoroljuk, hogy nem önmagunk, hanem  Mesterünk dicsőségét akarjuk vele növelni? Az igaz élet teljes fegyverzetét akarjuk felvenni és nem a saját öltözetünket.... {TSA 19.3}   

Nem ismeritek magatokat és naponta szükséges, hogy Jézus Lelkével átitatódjatok, vagy ha nem ez történik, akkor hittársaitokkal és a nem hívőkkel való kapcsolataitokban szűkkeblűek, szűk látókörűek és kicsinyesek lesztek, ami által a lelkek undorral fognak elfordulni az igazságtól. Ha az ilyen jellemtulajdonságok fejlődnek tovább, akkor a munka eltorzul. Ki kell nőni az ilyen beszűkültségből és fel kell emelkedni. El kell hagynotok az ilyen kicsinyes dolgokat, mivel minden tekintetben rossz színben tüntet fel benneteket... {TSA 19.4}   

Most, hogy új területre léptek, kezdettől fogva emeljétek magasra a munkát. Tűzzétek magasra a célokat és ilyen szívvel-lélekkel tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy minden igazság iránt érdeklődőt nemes és magas szintre hozzatok, amely megfelel a munka súlyának, hogy megfelelő műveltségre tegyenek szert és képesek legyenek másokat tanítani. Az igazság mennyei eredetű és a Menny bízta ránk irgalmában. Kívánom, hogy az Úr erősítsen és áldjon meg mindkettőtöket, hogy ne önmagatoktól dolgozzatok és minden  fáradozásotokban látható legyen Jézus és ekkor Isten áldása fog rajtatok nyugodni. {TSA 20.1}   

Kedves _____ Testvérem és _____ Nőtestvérem!
Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, mindkettőtöket és gyermekeiteket, ahogyan elkezdetik a munkát ezen az új területen.  Tudjuk, hogy szomorúság tölt el benneteket a szeretett barátoktól és ismerősöktől, testvérektől való elválás miatt. Azonban azt is tudjuk, hogy az üzenetnek el kell jutnia a világba, mindenhová.  Isten munkásai vagyunk és folytatnunk kell a Vele való fáradozásainkat. Tudom, hogy Isten szeret benneteket és közelebbi kapcsolatba akar veletek kerülni. Csak azon legyetek, hogy Isten szerint valók legyenek a dolgaitok és folyamatosan jobb és jobb lesz a munkátok minden területen, amíg el nem nyeritek a menny teljes tetszését. Azonban egy percre sem adjatok helyet annak a gondolatnak, hogy ne volna mit javítani, mivel sok ilyen dolog van... Nem olyanok vagytok, akik folyamatosan tanulnak, jobbá válnak és azt tanulmányozzák, hogyan alkalmazkodjanak a körülményekhez. Nem történt ilyen alkalmazkodás a dolgokhoz a részetekről, hanem arra voltatok hajlamosak, hogy független módon járjatok el, saját terveiteket kövessétek ahelyett, hogy a munkásokkal összhangba kerültetek volna....
{TSA 20.2}   

Isten veletek lesz, ha ti is Vele akartok lenni. Legyen gondotok arra, hogy ne maradjanak rossz benyomások rólatok mások lelkében....A felhőoszlop vezetésére van folyamatosan szükségünk. Isten jelenlétének bizonyossága kell nekünk és ez a tiétek:  – „Íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28:20.) Isten áldjon benneteket. {TSA 20.3}   

Szeretettel, {TSA 20}   

Ellen G. White {TSA 20}   

– 12 sz, levél, 1887. {TSA 20}