× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

4. fejezet

1. Lásd 2Korintus 5:11 megjegyzéseit. {7BC 928.6}   

9,11. (Lásd Példa 31:27 megjegyzéseit) Munkával érjük el a pihenőt - (9. és11. vers) Az itt említett pihenő a kegyelem pihenője, melyet az előírás követése által érhetünk el: „Igyekezzünk," fáradozzunk szorgalmasan. Aki megtanulja Jézustól a szelídséget és alázatosszívűséget, az nyugalmat talál tanításai gyakorlásának tapasztalatában. Nem tétlenség, nem önző semmittevés vagy élvezethajhászás által nyerjük el a nyugalmat sem ebben, sem az eljövendő életben. Csak a komoly munkából fakad békesség és Szentlélek általi öröm a földön, és a földön túl dicsőség. {7BC 928.7}   

Munkálkodjunk tehát. Szóljunk gyakran olyan szavakat, melyekből erőt és ihletést merít, aki hallja. Mindenestől túl közönyösek vagyunk egymás iránt. Elfeledjük, hogy munkatársaink gyakran a reménység és vidítás szavaira szorulnak. Mikor valaki bajban van, látogasd meg, s szólj hozzá bátorító szavakat. Ez az igazi barátság. (1901, 42. kézirat) {7BC 928.8}   

12. (Lásd János 17:17 megjegyzéseit) Lemetszi az alkalmatlant - Gyakorlati igazságot kell életűnkbe hoznunk s az igének, mint kétélű fegyvernek le kell metszem énünkről az alkalmatlan jellembeli részeket. (12.vers) (1897, 5. levél.) {7BC 928.9}   

Az ige átalakító hatalma - Az ige szerénnyé teszi a kevélyt, a romlottat szelíddé és megtört szívűvé, az engedettem engedelmessé. Az ember bűnös szokásai beleszövődtek napi tapasztalatába, életébe. Az ige viszont lemetszi a testies kívánságokat. Fölismeri, megítéli a gondolatokat és a szív indulatait. Megosztja az ízeket és velőket, lemetszi a test bűnös vágyait, készségessé tesz azúrért való szenvedésre. (1901, 42. kézirat) {7BC 928.10}   

13. Lásd Példa 16:2; Jelenések 3:1-4; 20:12,13 meglátásait. {7BC 928.11}   

14. (3:6,14; 10:23; lásd Jelenések 3:3 megjegyzéseit) - Megfontolandó - (14. vers) Mit vallunk? Hogy Krisztust követjük. Állítjuk, hogy keresztények vagyunk. Krisztusiasságot tanúsítunk-e hát? Értelmesen szolgáljuk-e az Üdvözítőt? Árad-e belőlünk Isten szeretete? Szavainkkal és tetteinkkel Krisztust valljuk-e meg? Az Úr szent elveihez szabjuk-e életünket? Tiszták és szeplőtlenek vagyunk-e? A keresztények ragaszkodjanak szilárdan mindvégig a kezdettől táplált bizalmukhoz. Nem elég vallanunk, hogy hiszünk. Türelmesen el kell viselnünk a próbákat s bátran ellenállnunk a kísértéseknek. A hitet csak úgy tudjuk megtartani, ha a keresztény vallást a gyakorlat próbájának vetjük alá. Ha így szemléljük átalakító erejét és ígéreteinek bizonyosságát. (1901, 42. kézirat) {7BC 928.12}   

14-16. (2:17; 7:24-26; Róma 8:34; 1János 2:1) Krisztus papi tisztjének szakaszai - (15. vers) Isten Fia ...betöltötte ígéretét, felment a mennybe, hogy magára vegye a mennyei sereg kormányzását. Mikor meghalt a bukott emberért, betöltötte papi tisztjének egy szakaszat. Most másik szakaszt tölt be, mikor az Atya előtt a bűnbánó, hívő bűnösért emeli fel szavát, Isten elé hozva népének áldozatait. Mikor magára vette az ember természetét, mikor e természetben legyőzte az ellenség kísértéseit és isteni tökéletességgel is rendelkezett, az Atya rá bízta a világ megítélését. Mindegyikünk esete ő elé kerül fölülvizsgálatra. Ő mondja ki az ítéletet, mindenkinek cselekedete szerint fizetve meg. (1901,42. kézirat) {7BC 929.1}   

15. (3:14; Máté 4:1-11; 19:17; János 10:30; 2Péter 1:4; Jelenések 3:21; lásd Márk 16:6; János 1:1-3,14; Róma 5:12-19; Kolossé 2:9,10; 1János 2:1 hasogatását) Krisztusban nincs tökéletlenség - Akik azt állítják, hogy Krisztus nem tudott volna bűnt elkövetni, azok nem hihetik, hogy Jézus valóban emberi természetet öltött magára. Krisztust nem csupán a pusztában, hanem egész életében, gyerekkorától fölnőtt koráig, a Sátán ténylegesen kísértette. Minden ponton kísértést szenvedett, mint mi magunk, s mivel eredményesen ellenállt a kísértés minden formájának, tökéletes példát nyújtott az embernek. S a Krisztus bőséges gondoskodása által mi is az isteni természetnek részesei lehetünk, miután elmenekültünk a romlottság elöl, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. {7BC 929.2}   

Jézus mondja: „A győzőnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem és Istennel ülök trónján." Itt a mi kezdettől táplált bizalmunk, melyet mindvégig meg kell tartanunk. Ha Jézus ellenállt a Sátán kísértéseinek, nekünk is segíteni fog ellenállnunk. Isteni hatalmat hozni jött, hogy az párosuljon emberi erőfeszítésünkkel. {7BC 929.3}   

Jézus minden bűntől és tévedéstől mentes volt; a tökéletlenségnek nyoma sem volt életében vagy jellemében. A legmegpróbáltatóbb körülmények között is fönntartotta a szeplőtlen tisztaságot. Igaz, kijelentette: „Senki sem jó, csak egy, az Isten;" de azt is mondta: „Én és az Atya egy vagyunk." Jézus magáról is, az Atyáról is, mint Istenről beszél, s tökéletesen igazságosnak, szentnek mondja magát is. (1901,141. kézirat) {7BC 929.4}   

Isten vagy ember engedelmessége - Krisztus győzelme és engedelmessége valóságos ember győzelme és engedelmessége. Következtetéseinkben számos hibát követhetünk el, mivel téves nézetünk van Urunk emberi természetéről. Mikor olyan erőt tulajdonítunk emberi természetének, mellyel a Sátánnal való küzdelemben az ember nem rendelkezhetik, akkor elpusztítjuk emberi voltának teljességét. Aki hit által elfogadja őt, azt betudott kegyességében és erejében fogja részesíteni. {7BC 929.5}   

Krisztus Atya iránti engedelmessége ugyanaz volt, mint amit az embertől vár el. Az ember nem tudja legyőzni a Sátán kísértéseit anélkül, hogy Isten hatalma ne egyesülne erejével. így volt ez Jézussal is; Jézus megragadhatta Isten erejét. Nem azért jött a világra, hogy a kisebb Isten nagyobb Isten iránti engedelmességét szemléltesse, hanem hogy mint ember engedelmeskedjék Isten törvényének; s ezúton ő a példaképünk. Az Úr Jézus eljött a világra, nem azt nyilvánítani ki, amire Isten képes, hanem hogy az ember mire képes az Isten azon hatalmába vetett hit által, hogy segíteni tud minden szorult helyzetben. Hit által az isteni természet részesévé kell válnia, s le kell győznie kísértéseinek támadásait. {7BC 929.6}   

Az Úr most megköveteli, hogy a Jézusba vetett hit által Ádám minden fia őt szolgálja mostani emberi természetében. Az Úr Jézus áthidalta a bűnhasította szakadékot. Összekapcsolta a földet a mennyel, a véges embert a mindenható Istennel. Jézus, a világ megváltója is csak azon az úton tudta megtartani Isten parancsolatait, melyen az emberiség megtarthatja. (1892,1. kézirat) {7BC 929.7}   

(2:14) Krisztus megtartotta emberi voltát - Az ellenfél azt gondolta, hogy kísértései segítségével ráveheti a világ megváltóját, hogy egyetlen lépést tegyen isteni hatalma kinyilvánítására... {7BC 929.8}   

Az élet fejedelmének súlyos föladat volt megvalósítani az ember megváltásáért vállalt tervét, emberi léttel elfödni istenségét. A mennyei udvarokban megtiszteltetésben, teljhatalomban volt része. Olyan nehéz volt számára az emberi színvonalon maradni, mint az embernek fölülemelkedni romlott, alacsony színvonalán, s az isteni természet részesévé válni. {7BC 930.1}   

Krisztus a legsúlyosabb próbának lett alávetve. Összes képességének erejére szüksége volt, hogy ellenálljon a hajlamnak, mikor veszély fenyegette, hogy isteni hatalmával szabadítsa meg magát, így győzedelmeskedjék a sötétség fejedelmének hatalmán. A Sátán bebizonyította az emberi szív gyöngeségeinek ismeretét és minden erejét latba vetette, hogy kihasználja az emberi gyöngeséget, melyet Krisztus magára öltött, hogy az emberiség javára legyőzze a Sátán kísértéseit. (Szemle és hírnök 1875 április 1) {7BC 930.2}   

Nem volt beállítva engedelmességre - Nem kell úgy állítanunk be Krisztus engedelmességét, mint amire isteni természete által rendkívüli módon alkalmassá lett volna téve, mert hiszen az ember képviselőjeként állt Isten előtt, s mint az ember helyettesét és kezesét érték őt kísértések. Ha Krisztusnak az emberek képességén fölüli hatalma lett volna, a Sátán tőkét kovácsolt volna e körülményből. Krisztus föladata volt kiemelni az embert a Sátán uralma alól, s ezt csak oly módon tudta elérni, ahogyan eljött - emberként, megkísértve, mint ember, és engedelmességével adózva. (1892, 1. kézirat) {7BC 930.3}   

(2Korintus 5:19) Krisztusban Isten viselt el kísértést - Isten Krisztusban volt emberi alakban, s elviselt minden embert ostromló kísértést; a nyomorult emberi természet gyötrelmeiben és próbáiban vett részt értünk. (Szombatiskolai munkás 1907 december 10) {7BC 930.4}   

15,16. Lásd Efézus 2:18 fejtegetését. {7BC 930.5}   

16. Lásd Máté 3:13-17 megjegyzéseit {7BC 930.6}