× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

1 fejezet

1, 2 (2Péter 2:1; 1János 4:1) Isteni kinyilatkoztatás megbízottja - (idézi) Az egész Biblia kinyilatkoztatás. Jézuson át jön, és rá összpontosul. Isten az ő Fia által szól hozzánk, akié a teremtés és megváltás jogán vagyunk. Jézus eljött a számkivetetett Jánoshoz, Pátmosz szigetére, hogy közölje vele az utolsó időkre szóló igazságot, hogy megmutassa neki, amiknek meg kell lenniük hamar. Jézus Krisztus az isteni kinyilatkoztatás nagy bizonysága. Tőle tudjuk, hogy minek kell figyelmet szentelnünk a föld történelmének záróeseményeiben. Ezeket a jelenéseket Isten adta a Fiúnak, a Fiú pedig kinyilatkoztatta Jánosnak. {7BC 953.7}   

Jánost, a szeretett tanítványt választotta ki a kinyilatkoztatás közlésére. Ő volt még egyedül életben az első választott tanítványok közül. Az Újszövetség üdvrendje alatt őt tisztelte meg az Úr, mint Dánielt az Ószövetség idején. {7BC 953.8}   

A Jánossal közlendő utasítás annyira fontos volt, hogy Krisztus jött el a mennyből, hogy átadja szolgájának, utasítva őt, küldje el a gyülekezeteknek. Ez az utasítás legyen gondos és imádkozó szívvel végzett tanulmányunk tárgya, mert olyan időket élünk, mikor akik nem állnak a Szentlélek hatása alatt, hamis elméletekkel hozakodnak elő. Ezek az emberek magas tisztségeket töltenek be és nagyralátó terveket akarnak megvalósítani. Magukat akarják fölmagasztalni, és fölforgatni a dolgok kiállítását, kijelentését, bizonyítását. Isten utasított, hogy őrizkedjünk az ilyenektől. Fölszólította Jánost, írja le könyvbe, hogy miknek kell meglenniük a föld történelmének záróeseményekor. (1905, 129. kézirat) {7BC 953.9}   

1-3. Nyitott könyv - Sokan gondolják, hogy a Jelenések bepecsételt könyv, ezért nem szentelnek időt titkai kutatására. Azt mondják, hogy az üdvösség dicsőségére kell ügyelniük, s hogy a Jánosnak kinyilatkoztatott titkok kevesebb figyelmet érdemelnek. Ámde Isten másként tekinti e könyvet... {7BC 954.1}   

A Jelenések könyve föltárja a világnak, hogy mi volt, mi történik, s mi lesz. Azok okulását szolgálja, akikhez a világ vége elérkezett. Tanulmányozzuk tiszteletteljesen. Előjogunk megismerni, amit okulásunkra leírtak... {7BC 954.2}   

Maga az Úr nyilatkoztatta ki szolgájának, Jánosnak a Jelenések könyve titkait, s azt akarja, hogy nyitva álljon mindenki kutatása előtt. Jeleneteket ír le, melyek most már a múltban vannak, valamint most körülöttünk történő, örök sorsunkat érintő eseményeket. A jövendölések többi része nem jut el teljes beteljesedésére az idő végéig, mikor az utolsó nagy küzdelem folyik majd le a sötétség hatalmasságai és a menny fejedelme között. (Advent szemle és szombat hírnök 1897 augusztus 31) {7BC 954.3}   

8. Lásd 1Korinthus 15:22, 45 értelmezését. {7BC 954.4}   

9. János társai Pátmoszon - Jánost száműzték Pátmosz szigetére, ahol elszakadva hittestvéreitől, ellenségei remélték, hogy a nehézségek és elhagyatottság megöli őt. János azonban itt is barátokat és megtérteket szerzett. Azt gondolták, hogy végre olyan helyre toloncolták a hű tanút, ahol sem Izraelt nem nyugtalanítja, sem a világ gonosz kormányzóit. {7BC 954.5}   

Az egész mennyei mindenség látta az idős tanítvánnyal való viszály gyümölcsét, amelyet a hittestvéreitől való elszakadás termett. A szigeten Isten, Krisztus s a mennyei sereg voltak János társai. Tőlük részesült utasításokban, melyeket továbbadott a világtól hozzá hasonlóan elkülönülteknek Ott jegyezte le Istentől nyert látomásait és jelentéseit, melyek tudtára adták a világtörténelem záró szakaszán lepergő eseményeket. Mikor hangja nem tanúskodhatott többé az igazság mellett, mikor nem tehetett többet bizonyságot arról, akit szeretett és szolgált, a sziklás, terméketlen parton nyert üzenetei égő lámpásként nyomultak előre. (1899, 150. kézirat) {7BC 954.6}   

(1János 1:1-10) Jánosra bízott dicső igazságok - Az emberi bölcsesség gyakran nem ismeri fel az Isten által fölhasznált legkiválóbb embert. Isten akkor sem feledkezik meg róluk. Mikor Jánost száműzték Pátmosz szigetére, sokan szolgálatra alkalmatlan, kivénhedett, törött nádnak tartották, mely bármely pillanatban kész a kidőlésre. Az Úr mégis jónak látta őt használni föl magános sziget-otthonában, ahol szolgája raboskodott. A világ és az elvakult papok és fejedelmek örvendeztek, hogy végre megszabadultak János mindenkor élénk színekkel ecsetelt, friss bizonyságtételétől. (1János 1:1-3) {7BC 954.7}   

Az egész fejezet tele van bátorsággal, bizakodással, reménnyel, hittel és megnyugtatással. Bizonyságtétele volt az oka, mely oly igen megdöbbentő volt a Krisztust elfelejtem akaróknak, akik gyűlölték a megfeszített s általuk elvetett Üdvözítő, akik János hangját hallótávolságon kívül akarták helyezni, hogy bizonyságtétele ne legyen többé tanúság gonosz cselekedetük ellen, amiért megfeszítették a dicsőség Urát. Mégsem tudták öt oda száműzni, ahol Ura és megváltója rá ne talált volna. {7BC 954.8}   

Az emberek talán nem ismerik el és nem becsülik meg Krisztus igaz és hű szolgáit... az Úr mégis megtiszteltetésben részesíti őket. Isten nem feledkezik meg róluk. Jelenlétével tiszteli meg ezeket, mert igaznak és hűnek találta őket. Akik Isten ügyében öregedtek meg, értékes tapasztalattal rendelkeznek a gyülekezet számára. Isten tiszteli szolgálatában megvénhedett szolgáit. A történelem utolsó fejezeteire vonatkozó legdicsőbb igazságokat azzal az idős tanítvánnyal közölte, akit Jézus szeretett. (1897, 109. oldal) {7BC 954.9}   

9, 10. (Zsoltár 71:9; 92:14; Ésaiás 46:4) János utolsó évei - Jánost, miután Krisztus szolgálatában megvénhedett, száműzték Pátmoszra, Az elhagyatott szigeten többet érintkezett a mennyel, mint élete többi részén. (Szemle és hírnök 1906 július 26) {7BC 955.1}   

Krisztus koros képviselője száműzve lett, hogy bizonyságtétele ne hangozzék többé, mert életerős hatalmat jelentett az igazság oldalán. Bár elválasztották testvéreitől, Krisztus - akit mennybemenetele óta nem látott - meglátogatta öt. (Szemle és hírnök 1899 május 16) {7BC 955.2}   

9-15. Isten terve a jövő korszakaira - Az üldözés keze súlyosan nehezedik az apostolra. Száműzik őt Pátmosz szigetére „Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért." Ő írja: „Lélekben voltam ott az Úrnak napján." Leírhatatlan öröm töltötte el, hiszen a menny megnyílni látszott előtte. Világos beszédű hang szólította meg: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég," Megfordulva Mesterét látta, kivel régen együtt járt és beszélt Júdeában. Akinek a keblén nyugodott is. {7BC 955.3}   

De óh, mennyire megváltozott a megjelenése! Akkor ócska bíborpalástban és töviskoszorúval látta őt. Most pedig mennyei tündöklésű ruhában állt ott, aranyövvel a derekán. Ezt írja megjelenéséről: „Feje és haja fehér volt, mint a gyapjú, mint a hó; szeme, akár a tűzláng. Lába hasonló volt az izzó érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg, hangja pedig mint sok víznek zúgása..." {7BC 955.4}   

Isten kinyilatkoztatta Jánosnak a jövő korokra szóló tervét. Elragadtatott látása előtt megnyitotta a menny dicsőségeit. Látta Isten királyi székét, hallotta a mennyei udvarokban visszhangzó dicshimnuszokat. Látomásáról szóló beszámolóját olvasva vágyva vágyunk a megváltottakkal Isten előtt állni. {7BC 955.5}   

Fél század múlt el Krisztus mennybemenetele óta, hogy bemutassa egyházát Isten előtt és helyet készítsen hűségeseinek. Még mindig szerette népét, hiszen eljött idős szolgájához kinyilatkoztatni neki Istennek jövőre vonatkozó tervét. {7BC 955.6}   

A sziklás, elhagyatott szigeten János magára maradt Istennel és hitével. Itt a kövek és a sziklák közt tartott fönn közösséget alkotójával. Áttekintette életét s arra gondolva, hogy mennyi áldásban volt része Istentől, békesség töltötte el szívét. A keresztény életét élte, s hittel elmondhatta: Lelkem nyugalomban él. Nem így az őt száműzetésbe küldő császár. Az csak harcmezőkre és pusztulásra tekinthetett vissza. Földúlt otthonokra, zokogó özvegyekre, árvákra - nagyravágyása áldozataira. (1902, 99. kézirat) {7BC 955.7}   

10. Krisztus megjelenik szombaton - Az Isten által az Édenben megalapozott szombat ugyanolyan becses volt János előtt a magányos szigeten, mint mikor barátaival töltötte a városokban. Elismételte a Krisztus szombatra vonatkozó Ígéreteit és igényelte ezeket. Annak jele volt ez számára, hogy Isten az övé... A föltámadt Üdvözítő szombaton megjelent János előtt. (1:10-13, 17, 18) {7BC 955.8}   

János üldöztetése a kegyelem eszközévé vált. Pátmosz tündöklött a föltámadott Üdvözítő dicsőségétől. János emberi alakban látta Krisztust, a szögek helyével kezén és lábán, melyek örökre Urunk dicsősége lesznek. Újra láthatta most Megváltóját, annyi dicsőséggel övezetten, amennyit ember el bírt viselni anélkül, hogy meghalt volna. Minő szombat volt ez a magános száműzöttnek, aki mindenkor drága volt Krisztus szemében, s most még inkább megtiszteltetés érte. Sohasem tanult ennyit Jézustól. Sohasem hallott ilyen magasztos igazságokat! (Ifjúsági nevelő 1900 április 5) {7BC 955.9}   

16,20. lásd 2:1, 1-5 megvilágítását. {7BC 955.10}   

18-20. (János 1:1-3) Az örök, változatlan Isten - (18-20. vers) Csodálatosan komoly és jelentőségteljes kijelentések. Minden irgalom és bocsánat, béke és kegyelem, kegyesség forrása, az örökkévaló, változatlan Isten látogatta meg Pátmosz szigetére száműzött szolgáját (1900, 81. kézirat) {7BC 955.11}