Az Úr tudtomra adta, hogy sok hibát követsz el igehirdető kötelességeidben. Hiányoznak belőled az elengedhetetlen minősítések. Nem él benned hittérítő lelkület. Nincs ínyedre, hogy feláldozd kényelmedet és élvezeteidet, hogy embereket ments meg. Oly férfiakat, nőket és ifjakat kell Jézushoz vezetni, akik elfogadnák az igazságot, ha valaki eléjük ragyogtatná a világosságot. Környékeden többen élnek, akiknek van fülük a hallásra. {2T 150.1}
Láttam, hogy néhányat tanítani akartál, de épp akkor csüggedtél el, vesztetted el bizalmadat, ejtetted el a munkát, amikor kitartásra, bátorságra és erőkifejtésre lett volna szükség. A magad kényelmét kívántad, ezért hagytad, hogy ellanyhuljon az érdeklődés, holott tovább növekedhetett volna. Lelkeket gyűjthettél volna be, de elszalasztottad a kínálkozó ragyogó alkalmat, mert nem erőltetted meg magad. Láttam, hogy ha nem tökéled el, hogy magadra öltöd a teljes fegyverzetet, ha nem vagy hajlandó elviselni a nehézségeket, mint Krisztus keresztjének hű katonája, ha nem tartod kitüntetésnek, hogy áldozatot hozhatsz, és magadat is feláldozhatod, hogy embereket vezess Krisztushoz, akkor mondj le lelkészhivatásodról, válasz magadnak más foglalkozást. {2T 150.2}
Nem szenteled magadat a munkának. Nem vállalod a hivatás terhét. Könnyebb sorsot választottál, mint amilyet Krisztus kijelölt szolgáinak. Ő életét sem tartotta túlzott áldozatnak. Urunk nem a maga kedvtelésére, hanem mások javára élt. Szolgai alakot vett fel, porig alázta magát. Nem elég, ha fel tudjuk sorolni az emberek előtt az álláspontunkat támogató érveket. Krisztus szolgájának olthatatlan szeretettel, lemondással és önfeláldozással kell viseltetnie az emberek iránt. Ha kell, életét is fel kell áldoznia, hogy megmentse embertársait, akikért Krisztus meghalt {2T 151.1}
Meg kell térned az Isten munkája számára. Bölcsességre és belátásra van szükséged, hogy kellőn neki láss a térítéshez, s két kézzel fogj tevékenységedhez. Nem a gyülekezetekben van szükség fáradozásra. Menj új területekre, ott mutasd meg, mit tudsz. Menj a fáradozás szellemével, hogy lelkeket nyerj meg az igazságnak. Ha megérted végre az emberek értékét, akkor a jó leghalványabb megnyilvánulása is megörvendezteti szívedet. Akkor majd törekedni fogsz, még ha mégoly fárasztó is feladatod. Miután hirdetted az igazságot, ha a jó legkisebb jele mutatkozik, ne menj máshova. Munka nélkül vársz talán aratást? Azt hiszed, hogy az ellenfél szívesen átengedi alattvalóit Krisztus soraiba? Nem, hanem elkövet majd mindent, hogy a sötétség bilincseiben, a maga fekete lobogója alatt tartsa őket. Elvárhatod-e, hogy komoly igyekezet nélkül, győzelmesen, embereket nyerj meg Krisztusnak, mikor ilyen ellenféllel kell szembeszállni és harcolni? {2T 151.2}
Több bátorságra, több lelkesedésre van szükséged. Igyekezz jobban, vagy vond le a következtetést, hogy rosszul választottad hivatásodat. A könnyen csüggedő istenszolgája kárt okoz az ügynek, melyet szolgálni kíván, de magával is gonoszul bánik. Aki Krisztus igehirdetőjének tartja magát, mind tanuljon bölcsességet. Tanulmányozza a názáreti férfi életét, Luther Márton, és a többi hitújító életét. Fárasztó volt a munkájuk, mégis elviselték a nehézségeket, mint Krisztus keresztjének hű katonái. Nem szabad meghátrálnod a felelősségek elől. Légy szerény, hallgass mások tanácsára, tanítására. S miután tanácsot kaptál a bölcstől és megfontolttól, még mindig olyan tanácsadód van, aki sohasem téved. Ne mulassz el hozzá folyamodni és kikérni a tanácsát! Megígérte, hogy ha bölcsességre szorulsz, tőle kérj, mert bőven és szemrehányó szavak nélkül ad. Az a szent, ünnepélyes munka, melyet végzel, teljes szívű, teljesen megtért férfiakat követel, akiknek élete összefonódik Krisztus életével. Ezek az élő szőlőtőből szívnak életet, táplálékot, és felvirágoznak az Úrban. Bár átérzik feladatuk nagyságát, bár felkiáltanak: „Kicsoda alkalmas erre?”, mégsem riadnak vissza feladatuktól és a fáradtságtól, hanem lelkiismeretesen és önzetlenül tevékenykednek, hogy embereket mentsenek meg. Ha a bojtárok megbízhatón végzik e kötelességüket, akkor végül belépnek Uruk örömébe, s az a megelégedés jut osztályrészükül, hogy ott látják azokat, akik hű igyekezetük által menekültek meg. {2T 151.3}