× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

AZ ISKOLÁK IGAZGATÁSA ÉS PÉNZÜGYEI

Szeretném, ha szavakat találnék, kifejezni az iskolák vezetésének fontosságát. Mindenki tartsa szem előtt, hogy iskoláink az Úr eszközei, ahol kijelenti magát az embereknek. Férfiakra és nőkre van szükség mindenfelé, hogy a világosság közvetítői legyenek. El kell juttatnunk az igazságot minden országba, az emberek felvilágosítására. {6T 206.1}   

Mint olyan népnek, melynek fejlett világosság van birtokában, találjunk módot, hogy képzett lélekmentők seregét teremtsük elő, akik Isten művének osztályain dolgozhatnak. Fegyelmezett, pallérozott fiatal férfiakra és nőkre van szükség iskoláinkban, kórházainkban, egészségügyi hittérítésünk mezején, kiadóhivatalainkban, a különböző államok egyházterületein, s a munka mezején általában. Igen művelt gondolkodású fiatal férfiakra és nőkre van szükség, akik képesítettek a legjobb munkát végezni az Úrért. Tettünk ugyan már keveset e színvonal eléréséért, de még mindig messze lemaradtunk az Úr tervétől. Ha a gyülekezetek és az egyének tisztán kívánnak megállni az ítéleten, akkor komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk az ifjúság neveléséért. Így jobban előkészíthetjük őket a ránk bízott felelősségteljes munka ágazatainak végzésére. Népünknek, mivel nagy világosságban részesült, bölcs terveket kell lefektetni, hogy megerősítse, fegyelmezze és csiszolja a tehetségesek leleményes gondolkodását. Akkor nem hátráltatja majd Krisztus ügyét a buzgón és hűségesen fáradozó, képzett munkások hiánya. {6T 206.2}   

Néhányan megelégednek a legtöbbet ígérő fiatalok alapos nevelésével, pedig minden fiatalnak részesülni kell a hasznos életre való nevelésben. Készítsük fel őket felelős helyek betöltésére mind a magán, mind a közéletben. Nagy szükségünk van olyan tervekre, melyek nagyszámú képzett munkást bocsátanak rendelkezésünkre. Képezzünk ki sok tanítót. Ők majd másokat tanítanak s fegyelmeznek a jövő halhatatlan munkájára. A gyülekezetek értsék meg a helyzetet, s tekintélyükkel és javaikkal törekedniük kell a kívánt cél elérésére. {6T 206.3}   

Ne adósodjunk el

Iskoláink legyenek adósságmentesek, hogy nemesen végezhessék a rájuk háruló munkát. Ne terheljük őket kamatok fizetésével. A munkásképzésére alapított iskolák építésére ugyan kölcsön kérhetünk a vállalkozás barátaitól, hogy ne késleltessék terveinket, de leginkább csak új területeken, ahol kevés a hívő, és kevés a pénz. De ahol csak lehet, adósságmentesen szenteljük fel intézményeinket. {6T 207.1}   

Az Úr javai, melyre a munkához szükség van, intézői kezében vannak. Nem nyughatunk, míg az építés vagy berendezés során felvett adósságok terhelik iskoláinkat. Kötelességünk a testvérek elé tárni a helyzetet, s felkérnünk őket az adósságok csökkentésére. Lelkészeink tartsák felelősnek magukat ezért. Buzdítsák a testvéreket összefogásra, s mindenki viselje a terhet képességeihez képest. Ha a múltban így végeztük volna híven és szorgosan kötelességünket, iskoláink adósságai régen eltűntek volna. {6T 207.2}   

Takarékosság

Mikor iskolát építünk, rendezünk be, vagy működtetünk, legyünk mindenben a legszigorúbban gazdaságosak. Ne vezessük iskoláinkat rövidlátó vagy önző szempontok szerint. Tegyük azokat oly otthonossá, amennyire csak lehet. Minden részletük tanítson egyszerűségre, hasznosságra, takarékosságra. {6T 208.1}   

A fiatalok azzal a kifejezett céllal járjanak iskoláinkba, hogy megismerkedjenek a munka valamennyi területével. Így mint maguk lábán álló, gyakorlott lélekmentők léphetnek ki az életbe, készen ellátni magukat a szükséges felszereléssel. Akár férfi, akár nő, tanuljon meg mosni, ruhát javítani, rendben tartani, főzni. Legyenek jártasak a mezőgazdaságban, és a gépektől se ijedjenek meg. Ezzel csökkenthetik költségeiket, példájukkal pedig serkenteni fogják a takarékosság elveit. Ott tanulják meg ezt a legjobban, ahol mindenben lelkiismeretesen takarékoskodnak. {6T 208.2}   

Nemcsak az iskola pénzügyi jóléte, hanem a diákok nevelése miatt is lelkiismeretesen tanulmányozzuk, majd komolyan, szorgalmasan gyakoroljuk a takarékosságot. A vezetők legyenek mindenben körültekintők. Ne költekezzenek feleslegesen, nehogy adósságokkal terheljék le az iskolát. Azok a tanulók, akik Istent szeretik mindenekfelett, segítségükre sietnek ebben. Akiket erre neveltek, gondolkodásukkal és példájukkal hirdetik igénytelen Üdvözítőnk tanításait mindenkinek, akivel érintkeznek. Súlyos gyengeség a magunk kényeztetése, ezért le kell győznünk. {6T 208.3}   

Néhányan vonakodnak a diákok elé tárni az iskola pénzügyi helyzetét, pedig sokkal jobb, ha a fiatalok tudják és megértik az anyagiak szűkét, mert segíthetnek a takarékosságban. Sokan egyszerű családból jöttek, ahol megszokták az egy tál étel rendszerét. Milyen hatást tesz majd rájuk a példánk? Mondjuk meg nekik, hogy sokfelé szükség van javainkra. Ezrek éheznek, ezrek halnak meg járványoktól, ínségtől, vérontástól, tűzvésztől. Helyénvaló tehát, hogy mindnyájan nagyon vigyázzanak, semmit se vegyenek, ami csak étvágyunkat kényezteti, vagy személyüket ékesíti. {6T 208.4}   

Ha helyesen igazgatjuk iskolánkat, nem gyűlnek fel adósságok. A tanulók kényelmesen élhetnek, asztalukra pedig elégséges, jó, laktató étel kerül. Sose takarékoskodjunk úgy, hogy sovány legyen a koszt. A tanulóknak szükséges a bőséges, egészséges étel. A maradékot pedig szedjük össze, hogy semmi se vesszen kárba. {6T 209.1}   

Tanítsuk a diákokat, hogy vigyázzanak a maguk és az iskola tulajdonára. Értessük meg velük, hogy kötelességük elkerülni a felesleges kiadást mind az iskolában, mind mikor haza, vagy hazulról utaznak. Elengedhetetlen a szerénység. Fogadjuk meg az utasításokat, mert közeledünk az idők végéhez. Egyre elkerülhetetlenebb a tervezgetés, találékonyság, takarékosság. Ne viselkedjünk úgy, mintha pénztárunk lenne, ahonnét szükség esetén pénzt vehetünk ki. Ne keveredjünk szorult anyagi helyzetbe. Az Úr intézményeiben az egyéneknek és az igazgatóknak szükségszerűen el kell hagyniuk mindent, ami fitogtatás, s bevételünk szűk keretén belül tartani kiadásainkat. {6T 209.2}   

Jó gazdálkodás

Némely iskolában alaposan megjavíthatjuk a pénzgazdálkodást. Vigyünk ebbe több bölcsességet, több értelmet. Találjunk gyakorlatiasabb utakat, hogy elkerüljük a kiadások adósságra vezető növekedését. Battle Creeken, College Viewn túl sokat fektettek építkezésekbe, s a kelleténél többet költöttek a bennlakó házak bútorzatára. {6T 210.1}   

Ha egy iskola vezetői látják, hogy a bevétel nem fedezi a fenntartás költségeit, hanem gyűlik az adósság, legyenek megfontolt üzletemberek, változtassanak módszereiken és terveiken. Ha egy év pénzigazgatása helytelennek bizonyul, hallgassanak a bölcsesség szavára. Változtassanak a dolgokon. A tanítók krisztusi kiválóságot tanúsíthatnak, ha komolyan s felelősen gondolkodnak és terveznek, hogy javítsanak a helyzeten. Buzgón vegyenek részt a pénzügyi vezető tervezésében, s osszák meg a terheket. {6T 210.2}   

Alacsony tandíj

Néhány iskolánkban túl alacsony a tandíj, s ez sokféleképpen rossz hatással van a nevelőmunkára. Nyomasztó adósságokba keverednek. A téves számvetés, pazarlás és helytelen vezetés állandó gyanúját veti a vezetőkre, s a tanítóknak kedvét szegi. Arra készteti népünket, hogy többi iskoláinkban is hasonló alacsony tandíjat követeljenek. Bármi az oka, hogy kevesebbre szabták a tandíjakat, mint a fenntartás költségeit, az, hogy az iskola kölcsönöket kénytelen felvenni, elegendő a tervek megváltoztatására, s az iskola kiadásait fedező tandíj megszabására. A tanításért, ellátásért, lakásért fizetett díjnak elégnek kell lenni a tanítók fizetése, a bőséges, tápláló, egészséges étkezések, szobák bútorozása, az épületek javítása s az összes többi fenntartási költség fedezésére. Annyira fontos ez, hogy nem szűkkeblű számításokra, hanem alapos kivizsgálásra szólít. Az Úr tanácsára van szükség. Az iskolának elég bevétele kell legyen költségei fedezésére, s hogy az iskolaév alatt ellássa a tanulókat a munkájukhoz szükséges dolgokkal. {6T 210.3}   

Nem engedjük, hogy évrőlévre szaporodjanak az adósságok. A legmagasabb műveltség része, hogy mint a kolerát, kerüljük az adósságot. Ha év év után nem csökken, sőt növekedik az adósság, megálljt kell kiáltanunk. A vezetők szóljanak így: „Ha nem vezetnek be megbízhatóbb rendszert, nem vagyunk hajlandók továbbra is így gazdálkodni.” Sokkal, de sokkal jobb lenne, ha bezárnátok az iskolát, míg a vezetők meg nem tanulják annak művészetét, hogy az iskola fedezze költségeit. Krisztus szerelmére kérlek, Isten választott népe vagytok, övezzétek hát fel derekatokat, s vezessetek be helytálló pénzügyi rendszert iskoláinkba. {6T 211.1}   

Mikor egy iskolánkban elkerülhetetlenné válik a tandíjemelés, tárjuk az ügyet előbb a szülők elé. Mondjátok meg, hogy túl alacsonyra szabtátok a tandíjat, ezért adósságok halmozódnak fel, ami bénítja és hátráltatja a munkát. A megfelelő tandíj csökkentheti a tanulók számát, de jobb, ha az adósságok törlesztésének örvendezünk, mint a nagy létszámnak. {6T 211.2}   

Az alacsony tandíj hatására több diák és több család gyűlt össze Battle Creeken, mint kívánatos lenne. Ha a Battle Creekiek kétharmada más helyen lenne az Úr plántája, elég helyünk lenne a növekedésre. Ha a battle creeki nagy iskola egészséges állapotban tartására fordított időt olyan iskolákban használtuk volna, ahol fellelhetők a mezőgazdasági oktatásnak, mint a nevelés részének lehetőségei, jobb eredményeket értünk volna el. Ha követték volna az Úr útjait és terveit, sok növényünk most máshol növekedhetne. Újra meg újra üzent az Úr, hogy nyissunk iskolákat máshol is, mert túl nagy felelősség tornyosul egyetlen helyre. Vigyétek ki az embereket a túlduzzadt központokból, s kezdjetek munkát más helyeken, mint utasítva lettetek. Ha engedelmeskedtetek volna, szétosztottátok volna a javakat és eszközöket. Akkor a battle creeki főiskola új épületeinek árából két új iskolát építhettünk volna máshol. Az elültetett fa növekedhetne, s oly gyümölcsöket teremhetne, amilyet most nem látunk rajta, mert az emberek a maguk bölcsességét követték. {6T 211.3}   

Testvéreink azt mondják, hogy kérések érkeznek lelkészektől és szülőktől, hogy tucatszám akadnak fiatalok, akik iskoláinkban szeretnék megszerezni a nevelést, de csak akkor iratkozhatnak be, ha alacsonyabb a tandíj. Ha a fiatalok nem tudják előteremteni az anyagiakat a jó és megfelelő oktatásra, akkor szüleik, barátaik, gyülekezetük, vagy a terület bőkezű, jótékony testvérei segédkezhetnek. Ez sokkal helyesebb eljárás, mint az iskolák eladósodása. Jobb, ha az iskola számos tanulójának szülője viseli a költséget, mintha az iskolának kölcsön pénzből kellene fedezni kiadásait. {6T 212.1}   

Dolgoznunk ki módszereket, melyek megakadályozzák intézeteink eladósodását. Nem szabad az egész ügynek szenvednie az adósságok miatt, melyeket csak úgy elégíthetünk ki, ha teljesen más alapokra fektetjük a munkát. Akinek része volt az adósságok felhalmozásában, tartsa kötelességének az adósságoktól való szabadulást is. {6T 213.1}   

Segítsük a törekvő diákokat

A gyülekezetek érezzék át komoly felelősségüket. Lélekmentésre taníttassanak és neveljenek fiatalokat. Ha látják, hogy valaki tehetséges munkásnak ígérkezik, de nem tudja eltartani magát az iskolában, vállalják a felelősséget, s küldjék el egyik iskolánkba. A gyülekezetben sokan nagyszerű képességekkel rendelkeznek. Vonjuk be őket is a munkába. Akadnak, akik jó szolgálatot végeznének az Úr szőlőjében, de túl szegények a kellő műveltség megszerzéséhez, amit ez megkívánna. A gyülekezetek tekintsék előjoguknak, ha költségeikben segédkezhetnek. {6T 213.2}   

Akiknek szívében az igazság él, azok mindig is bőkezűek. Segítenek, ahol szükséges. Az élre állnak, s a többiek követni fogják példájukat. Ha van valaki, akinek javára lenne az iskolázás, de képtelen megfizetni a teljes díjat, a gyülekezet legyen bőkezű. Segítse őket. {6T 213.3}   

Ezenkívül alapítványt kellene létrehoznunk minden egyházterületen. A törekvő, szegény diákok, akik lélekmentésre akarják szentelni magukat, kölcsönkérhetnek az alapítványtól. Olykor meg is ajándékozhatják őket a szükséges összegekkel. Mikor a battle creeki főiskola megindult, az Advent Szemle és Szombat Hírnök kiadóban alapítványt hoztak létre azoknak, akik tanulni szerettek volna, de nem volt pénzük. Ezt vette igénybe néhány hallgató, amíg a maguk lábára nem álltak. Majd visszafizették a kölcsönt, hogy mások is kaphassanak belőle. Mondjuk meg a fiataloknak, hogy munkájukból fizessenek, amennyit tudnak, így részben fedezzék költségeiket. Ami kevésbe került, nem értékelik. De ha majdnem megfizetik az érékét, akkor jobban megbecsülik. {6T 213.4}   

Neveljünk önállóságra

Tanítsuk oktatással és példaadással a lemondást, a gazdaságosságot, nagylelkűséget, s függetlenséget. Akinek valódi a jelleme, szembenéz a nehézségekkel, s habozás nélkül követi az így szól az Úr hangját. Az emberek nem akarják megérteni Isten iránti kötelességüket, amíg Krisztus iskolájában nem járnak. Nem viselik a lemondás és engedelmesség igáját. Az igazság munkájának fejlesztése és intézményeink alapítása áldozatokkal kezdődik. Ez a nevelés elengedhetetlen része. Ha kéz érintése nélkül épített örök mennyei otthonra vágyunk, életünk folyamán szokásunkká kell tennünk az önfeláldozást. {6T 214.1}   

A pénz használatának helytelen elgondolásai miatt számos veszély fenyegeti a fiatalokat. Ne cipeljük őket a hátunkon. Ne lássuk el őket pénzzel, mintha kiapadhatatlan forrás állna rendelkezésünkre, melyből szabadon vehetnek, hogy kielégíthessék képzelt szükségleteiket. Tekintsük a pénzt Isten ránk bízott ajándékának, melyből munkáját és országa építését kell végeznünk. A fiataloknak meg kell tanulni kívánságaik korlátozását. Tanítsuk őket, hogy senki se alacsonyíthatja le erejét a maga szórakozására, kielégülésére. Akiket Isten a javak szerezésének tehetségével áldott meg, azok Isten lekötelezettjei. Használják javaikat Isten nevének dicsőítésére mennyei bölcsesség szerint. Isten kincstárát megrabolja minden magunk kényeztetetésére pazarolt forint, vagy amit kedvenc barátainknak ajándékozunk, hogy azok költsék önzésük és büszkeségük legyezgetésére. A szemkápráztató ruhákra költött pénz ugyanakkora veszteség. Isten ügyét segíthettük volna újabb és újabb területeken. Bárcsak adna az Úr igaz belátást, hogy megérthetnénk mit jelent kereszténynek lenni! Olyanná lennünk, mint Krisztus volt. Krisztus nem a maga kedvtelésére élt. {6T 214.2}   

Az egyházterületek kötelessége

Területeink az iskoláktól várják a művelt és képzett munkásokat. Félreérthetetlen világosságot nyertünk, hogy fizessük a tizedből az iskolákban szolgáló lelkészeket, akik Isten szavát tanítják, magyarázzák, Isten dolgaira tanítják a tanulókat. Ezt az utasítást már régen kaptuk, s most ismételten elismételik előttem. {6T 215.1}   

Ahol iskolát alapítunk, találjunk bölcs igazgatót, „derék, istenfélő férfit, igazságos férfit, aki gyűlöli a haszonlesést”. Olyan férfit, aki legjobb képességei szerint dolgozik beosztásának minden ágazatában. Legyen üzleti képessége, de még fontosabb, hogy alázatosan Istennel járjon, s a Szentlélek irányítsa. Isten oktatja ezeket, ezért, és ezenkívül olyan testvérek tanácsát kérik ki, akik sokat imádkoznak. {6T 215.2}   

Vezesse tiszta szándék iskoláink pénzügyi vezetőit. Önzetlenül tartsák szem előtt, hogy a nagy aratásra váró mező más területei is megkívánják a lehetőségeket, amelyekkel a gondjaikra bízott iskolák rendelkeznek. Terveiknél tartsák szem előtt, hogy ragaszkodnunk kell az egyenlőséghez és egységhez. Körültekintően becsüljék fel az összes vállalkozás költségét, s ne kössenek le annyi pénzt, hogy más területeket megfosszanak a szükségesektől. {6T 215.3}   

Gyakran lelkészeket vonnak be olyan felelősségek vállalására, melyekre nem képesek. Helyezzétek e terheket üzleti érzékű emberek vállára. Üzletemberek látogathatják meg az iskolákat, számon tarthatják azok pénzügyi helyzetét, s oktathatnak az ügyvitel helyes végzésére. Évente felül kellene vizsgálni az iskola pénzügyi vezetését. A lelkészek szolgálhatnak tanácsadókként, mégse helyezzenek pénzügyi terhet a vállukra. {6T 216.1}   

A világtanács könyvelési szakértőjének felülvizsgálata

Az Úr azt a tanácsot adta, hogy minden országban bölcs pénzügyi képességű emberek látogassák az iskolákat, s tartsák számon az iskolák pénzügyi helyzetét. Ne hagyjátok lelkészekre és bizottsági tagokra, akik nem érnek rá. Ne helyezzék a tanítók vállára e felelősséget. Az iskolák pénzügyi gondozásának kívánalmait nem elégítettük ki. {6T 216.2}   

Ha az elmúlt években a vezetők éleslátóan használták volna ítélőképességüket, nem hagyták volna ilyen kedvezőtlen helyzetbe kerülni az ügyet. {6T 216.3}   

Ha a kapott utasítások szerint végeztük volna a nevelés munkáját, nem csüngne a súlyos adósságok fekete fellege intézeteink fölött. {6T 216.4}   

A gyülekezeti iskolák

Ha követjük e főiskoláinknak és tanítóképzőinknek adott utasításokat, áldást és sikert hoznak majd számukra. Ez érvényes gyülekezeti iskoláinkra is. Mindenki vegye ki részét a költségekből. A gyülekezetek iskoláztassák azokat, akiknek javára válik. Segélyezzük a szegény családokat. Nem hívhatjuk magunkat igaz lélekmentőnek, ha elhanyagoljuk azokat, akik legválságosabb éveikben közvetlen közelünkben élnek, és segítségünkre szorulnak, hogy az Úr szolgálatára előkészítő tudásra s tapasztalatra tehessenek szert. {6T 216.5}   

Az Úr elvárja, hogy körültekintőn buzgólkodjunk gyermekeink nevelésének terén. A tanítók, akiket naponta Isten oktat, igaz lélekmentést végezhetnek. Sokakkal megismertethetik az igazságot, amint az Jézusban él. Az így nevelt gyermekek továbbadják majd a nyert világosságot és tudást. A gyülekezet tagjai adakozzanak Krisztus ügyének terjesztésére, ne hagyják, hogy a gyermekeik az ellenfél munkáját és szolgálatát végezzék. Amint a gyülekezeti iskolák sorra alakulnak, Isten népe tegyen szert hasznos tapasztalatokra, mikor megtanulja, miként lehet pénzügyileg szilárd alapokon működtetni az iskolákat. Ha nem tudják ezt elérni, zárják be az iskolát, amíg Isten segítségével olyan terveket nem találnak, melyekkel az adósságok szégyenfoltja nélkül folytathatják a tanítást. {6T 217.1}   

Évente egyszer, kétszer, háromszor pénzügyi képességű embereknek kell átnézni az iskola könyvvitelét, hogy felmérhessék az iskola tényleges helyzetét. Meggyőződhetnek róla, hogy nincsenek tetemes kiadásaik, aminek vége eladósodás lenne. Kerüljük az adósságot, mint a leprát. {6T 217.2}   

***** {6T 217}   

Sok iskolába járni vágyó fiatal nem bánja, ha adósságokba keveredik. A könyvet tekintik a művelődés fő eszközének. Nem tartják fontosnak a gyakorlati üzleti nevelést, s megelégszenek azzal, hogy mások pénzén tanuljanak, ahelyett, hogy maguk is keresetre tennének szert. Nem gondolják meg, mi lesz ennek a következménye. Nem tanulmányozzák az ok és okozat összefüggését. {6T 217.3}   

Az ilyen eljárás gyakran a képességek egyoldalú fejlődésével jár. A diák nem ébred tudatára jelleme gyenge oldalainak, nem veszi észre a sebezhető pontokat. Másokra támaszkodva elveszíti a gyakorlati élet egyik tapasztalatát, s később azt nagyon keserves pótolni. Nem tanul önállóságot, sem a hit gyakorlását. A valódi hit képesít, hogy kiemelkedjünk a tökéletlen, fejletlen állapotból, s megértsük az igazi bölcsességet. Ha a tanulók fejlesztik eszüket és testi erejüket, akkor könnyebben tanulnak, s felkészülnek az élet gyakorlati oldalaira is. De ha a műveltségről alkotott téves felfogásukat követik, nem válnak maguk erejéből lett sokoldalú férfivá és nővé. {6T 218.1}   

***** {6T 218}   

„Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és aki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes karbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok.” (Péld 3:1318) {6T 218.2}