× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

KÖTELESSÉGÜNK A HÍVŐK CSALÁDJA IRÁNT

Új szombattartók

Kétféle szegénnyel találkozunk. Vannak, akik önfejű tetteikkel tették tönkre magukat s folytatják vétkeiket, mások az igazság miatt kerültek kedvezőtlen körülmények közé. Szeressük felebarátainkat, mint magunkat, akkor a megbízható bölcsesség irányítása és tanítása mellett megfelelő munkát végezhetünk mindkét csoport körében. {6T 269.1}   

Az Úr szegényeivel kapcsolatban nem merül fel semmi kérdés. Segítsük őket minden esetben, ahol ez a segítség javukra válik. {6T 269.2}   

Isten, népén keresztül, azt kívánja a bűnös világ tudomására hozni, hogy nem hagyja őket a pusztulásra. Különösen segítsük azokat, akiket az igazságért űztek ki otthonaikból, akik az igazságért szenvednek. Egyre jobban rászorulnak majd a bőkezű, kitárt, adakozó szívekre, akik magukról megfeledkezve gondoskodnak az Úr szeretteiről. Nem szabad gondoskodás nélkül magukra hagynunk Isten népének szegényeit. Találjunk módot, hogy megélhetéshez jussanak. Lesz, akit meg kell tanítanunk dolgozni. Külön segítségre szorulnak azok, akik keményen, erejük végső megfeszítéséig dolgoznak családjuk eltartásáért. Viseljünk gondot róluk és segítsünk nekik munkát találni. Alapítványt kellene létrehoznunk az Istent szerető, parancsait megtartó szegény családok segélyezésére. {6T 269.3}   

Gondoskodjunk róla, hogy ne költsük másra az erre félretett összegeket. Nem mindegy, ha azokat a szegényeket segélyezzük, akik Isten parancsainak megtartása következtében szegényedtek el s szenvednek, vagy ha azért hanyagoljuk el a szegény hívőket, hogy az istenkáromlókat segélyezhessük, akik lábbal tapossák Isten parancsait. Isten figyelembe veszi a különbséget. A szombattartók ne menjenek el közömbösen az Úr szenvedő, szükséget látó gyermekei mellett, hogy azok terhét viseljék, akik továbbra is áthágják Isten törvényét, és akik arra szoktak, hogy segítséget fogadjanak el bárkitől, aki kész eltartani őket. Ez nem helyénvaló hittérítés. Ez nem egyezik meg Isten tervével. {6T 269.4}   

Ahol gyülekezetet alapítunk, a gyülekezet tagjai gondoskodjanak az ínséges hívőkről. De ne álljanak meg ennél. Másokat is segélyezzenek, tekintet nélkül hitükre. Lesznek ezek között, akik gondoskodásunk eredményeként elfogadják a jelen különleges igazságait. {6T 270.1}   

Aki szegény, aki beteg, aki öreg

„Ha mégis szegénnyé lesz valaki atyádfiai közül valamelyikben a kapuid között a földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad néked, ne keményítsd meg szívedet, be se zárjad kezedet szegény atyádfia előtt. Hanem örömest nyisd meg kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségletére ami nélkül szűkölködik. Vigyázz magadra, hogy ne legyen szívedben valami istentelenség mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje, és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki, mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a szíved, mikor adsz neki, mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.” (5Móz 15:711) {6T 270.2}   

Némely Istent szerető és neki engedelmeskedő ember körülményei miatt szegényedik el. Van, aki nem körültekintő, nem tud bánni a pénzzel Mások betegség vagy szerencsétlen véletlen folytán lettek szegények. Akármi legyen az ok, szükséget látnak, és segítésük a lélekmentő tevékenység fontos területe. {6T 271.1}   

Minden gyülekezet gondoskodjék szegényeiről. Isten iránti szeretetünket fejezzük ki, ha jót teszünk a hívők családjának ínségeseivel és szenvedőivel, kiknek szüksége tudomásunkra jutott, s akik gondoskodásunkra szorulnak. Mindenkinek külön kötelessége Isten előtt, hogy gondoskodó könyörülettel észrevegye a méltó szegényeket. Semmi körülmények között se hagyjuk őket magukra. {6T 271.2}   

Pál írta a Korinthusi gyülekezetnek: „Tudtotokra adjuk pedig atyámfiai Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak. Sok könyörgéssel kérnek minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket. És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratából. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy amiképpen elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.” {6T 271.3}   

Jeruzsálemben éhínség volt, s Pál tudta, hogy sok keresztény szétszóródott. Akik meg ottmaradtak, azok valószínűleg meg vannak fosztva az emberek szeretetétől, s vallásos gyűlölségnek vannak kitéve. Ezért felkérte a gyülekezeteket, hogy küldjenek anyagi segítséget a jeruzsálemi testvéreknek. A gyülekezetek többet gyűjtöttek össze, mint az apostol elvárta volna. A hívők, Krisztus szeretetétől áthatva, bőkezűen adtak. Még örültek is, hogy így fejezhetik ki hálájukat az Üdvözítő. és szeretetüket testvéreik iránt. Isten Igéje szerint ez a jótékonyság igazi alapja. {6T 271.4}   

Folyton sürgetjük a hajléktalan idős testvérek ellátásának ügyét. Mit is tehetnénk értük? Az Úr elismételte a velem közölt világosságot. Nem a legjobb módszer, ha otthonokat alapítunk az öregeknek, hogy együtt lakjanak. Otthonról se küldjük el őket, hogy másutt gondoskodjanak róluk. Minden család lássa el a maga rokonait. Ha ez nem lehetséges, a gyülekezetre vár a feladat, s fogadják el ezt kötelességként s kiváltságként. Akiben Krisztus lelkülete él, különleges tisztelettel és gyengédséggel tekint a gyengékre és öregekre. {6T 272.1}   

Isten minden gyülekezetében megengedi, hogy néhányan szegények legyenek. Az Úr gyülekezeteink tagjaira személyes kötelességként bízza, hogy gondoskodjunk róluk. Ne hárítsuk kötelességünket másokra. Ugyanazt a szeretetet és együttérzést gyakoroljuk, mit Krisztus gyakorolna helyünkben. Így nevel minket, hogy felkészítsen az ő módszerével munkálkodni. {6T 272.2}   

A lelkészek neveljék a családokat, erősítsék meg a gyülekezetet, hogy gondoskodjanak betegeikről és szegényeikről. Állítsa munkába a hívők Istenadta képességeit. Ha valamely gyülekezet túlterhelt ezen a téren, más gyülekezetek siessenek segítségükre. A gyülekezetek legyenek tapintatosak és találékonyak Isten e gyermekeinek gondozásában, hogy tűrhetővé tegyék a szenvedők és ínségesek életét. Ha így tesznek, gyakorolják Ésaiás 58. fejezetének utasítását, s az ott megnevezett áldásokat nyerik cserébe. {6T 272.3}