× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

A SZOMBAT MEGÜNNEPLÉSE

Isten komoly áldásokat szőtt a szombat megünneplésébe, ezért azt kívánja, hogy a szombat az öröm napja legyen számunkra. A szombat beiktatásánál jelen volt az öröm is. Isten elégedetten szemlélte keze munkáját. Mindarról, amit teremtett, megállapította, hogy igen jó. (1Móz 1:31) A menny és a föld ujjongással telt meg. „Együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak.” (Jób 38:7) Bár később bűn tört be a világba, hogy tönkretegye Isten tökéletes művét, az Úr még mindig nekünk adja szombatját, annak tanúját, hogy mindent a végtelen jóságú és kegyelmű Mindenható teremtett. Mennyei Atyánk azt kívánja, hogy a szombatünneplés segítségével megőrizze az emberek között az igaz Isten ismeretét. Azt kívánja, hogy a szombat őrá, az igaz, élő Istenre terelje gondolatainkat, s Isten ismerete életet és békét adjon nekünk. {6T 349.1}   

Amikor az Úr kiszabadította Egyiptomból Izráel népét, s rájuk bízta törvényét, akkor arra is tanította őket, hogy a szombat megünneplése által legyenek megkülönböztethetők a bálványimádóktól. Ez különböztette meg Isten fensőbbségének elismerőit azoktól, akik nem hajlandók teremtőjüknek és királyuknak ismerni el Istent. „Legyen közöttem és Izráel fiai között örök jel ez” – mondta az Úr, „megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (2Móz 31:17, 16) {6T 349.2}   

Amikor Izráel gyermekei kijöttek Egyiptomból, hogy Kánaánba vonuljanak, a szombat volt a megkülönböztető jel. Úgy ma is ez a jel különbözteti meg Isten népét a világtól, amikor kijönnek onnan, hogy belépjenek a mennyei nyugalomba. A szombat az Isten és népe között fennálló kapcsolat jele. Annak jele, hogy tisztelik Isten törvényét, s ez különbözteti meg a hű alattvalókat a törvényszegőktől. {6T 349.3}   

Krisztus a felhőoszlopból jelentette ki: „Szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel ez énköztem és tiközöttetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.” (2Móz 31:13) A világnak adott szombat Istennek, a Teremtőnek a jele. De jele annak is, hogy Isten szentel meg. A mindeneket teremtő hatalom teremti újjá az embert is, Isten képmására. Akik szentnek tartják meg a szombatot, azoknak a megszentelődés jele ez a nap. Az igazi megszentelődés nem más, mint Istennel való összhang, Isten jellemével való egység. Úgy érhetjük ezt el, ha engedelmeskedünk az Isten jellemét tükröző elveknek. A szombat a megszentelődésnek is jele. Aki szívből engedelmeskedik a negyedik parancsnak, az az egész törvénynek engedelmeskedni fog. Az engedelmesség pedig megszentel. {6T 350.1}   

Akár Izráelnek, Isten nekünk is örök szövetségül adta a szombatot. Akik tisztelik Isten szent napját, azoknak a szombat a jelük, hogy választott népének ismeri el őket. Az ígéret az, hogy megtartja a szövetséget. Aki elfogadja Isten kormányának jelét, isteni, örök szövetségbe helyezi magát. Hozzáerősíti magát az engedelmesség aranyláncához, melynek minden láncszeme ígéret. {6T 350.2}   

A Tízparancsolat közül egyedül a negyedik tartalmazza a mindenható törvényadó, a menny és föld Teremtőjének pecsétjét. Akik engedelmeskednek a parancsnak, azok magukra veszik Isten nevét és övék az összes ezzel járó áldás. „Szólt az Úr Mózesnek mondván: Szólj Áronnak és az ő fiainak mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait mondván nekik. {6T 350.3}   

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg tégedet.
Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad.
Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet néked.
Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket.”
(4Móz 6:22-27)
{6T 351.1}   

Mózesen keresztül adta az ígéretet: „Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetsz… És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma neked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat.” (5Móz 28:913) {6T 351.2}   

A Szentlélek ihlette a zsoltárost, mikor így szólt: {6T 351.3}   

Gyertek, örvendjünk az Úrnak, vigadjunk szabadításunk Kősziklájának!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
Akinek kezében a föld mélységei, és a hegyek magasságai is az övéi.
Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő keze formálta.
Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le,
essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei
és az ő kezének juhai vagyunk.
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, ő alkotott minket és nem magunk,
az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
{6T 351.4}   

(Zsolt 95:17; 100:3) {6T 351}   

Az Izráelnek adott ígéretek Isten népének adott ígéretek ma is. A szombat ezeket az üzeneteket hozza el nekünk. {6T 351.5}   

A szombatünneplés tökéletesítése

A szombat arany kapocs, mely egybekapcsolja Istent és népét. A szombat parancsát azonban megrontották. Isten szent napját megszentségtelenítették. A bűn embere kitépte helyéből a szombatot, s közönséges munkanapot dicsőített fel helyette. Rés támadt a törvényen, s ezt nekünk kell helyreállítanunk. Az igazi szombatot kell ismét felmagasztalnunk jogos helyére, Isten nyugalomnapjaként. Ésaiás 58. fejezete írja le ezt a feladatot, mely Isten népére vár. Fel kell magasztalniuk és tiszteltté tenniük a törvényt. Fel kell építeniük a régi romokat, az emberöltők alapjait felrakniuk. Akik ezt végzik, azokról mondja Isten: „Megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetsz romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákobnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt.” (Ésa 58:1214) {6T 351.6}   

A végső, súlyos összecsapásnak a szombatkérdés lesz a gyújtópontja. Ebben a küzdelemben az egész világ részt vesz. Az emberek többre becsülik Sátán elveit, mint a mennyet kormányzó elveket. Elfogadják a hamis szombatot, melyet tekintélyének jeléül Sátán magasztalt fel. Isten azonban rányomta pecsétjét uralkodói igényeire. Mindkét nyugalomnap magán viseli szerzőjének jelét, a kitörölhetetlen pecsétet, mely meghatározza mindkét nap felhatalmazóját. A mi feladatunk rávezetni az embereket ennek megértésére. Bizonyítsuk be nekik, hogy életkérdés, vajon Isten országának jelét viselike, vagy a lázadás országáét. Mert ezzel ismerik el, hogy annak az országnak az alattvalói, amelyiknek a jelét viselik. Isten elhívott minket, hogy emeljük magasra letiport szombatjának zászlaját. Mily fontos tehát, hogy szombattartásunk a helyes példát nyújtsa. {6T 352.1}   

Mikor lelkészeink új gyülekezetet alapítanak, messzemenően oktassák ki a hívőket a szombat helyes megünneplésére. Ügyeljünk, nehogy, akik állítják, hogy megtartják Isten szent nyugalomnapját, kövessék a vasárnapünneplők hanyag szokásait. Tegyük világossá és kirívóvá a válaszvonalat az Isten országának jelét viselő emberek, és azok között, akik a lázadás országa jelét viselik magukon. {6T 353.1}   

Sokkal több szentség járul a szombathoz, mint számos hitvalló szombattartó tulajdonít annak. Akik nem a parancs szerint tartják meg a szombatot, akár a betű, akár a lelkület terén, azok mélyen meggyalázzák az Urat. Isten felhív, hogy tökéletesítsük a szombat megünneplését. {6T 353.2}   

Előkészület a szombatra

A negyedik parancs legelején int az Úr: Megemlékezzél. Tudta, hogy a gondok és a zavarba ejtő körülmények között élő ember kísértésbe esik, hogy kimentse magát a törvény követelménye alól, vagy feledi annak szent fontosságát. Ezért mondta: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz 20:18) {6T 353.3}   

Egész héten tartsuk észben a szombatot, és tegyünk előkészületet, hogy a parancs szerint ünnepeljük meg. A szombatot nemcsak mint törvényes követelményt kell megtartanunk. Igyekezzünk megérteni a szombatnak az élet összes ügyeire kiterjedő lelki vonatkozását. Aki jelnek tekinti a szombatot Isten és maga közt, amely azt bizonyítja, hogy Isten az Úr, aki megszenteli őt, az helyesen képviseli Isten kormányának erkölcsi elveit. Naponta imáikba foglalják, hogy nyugodjék meg rajtuk a szombat megszentelő hatása. Minden napot Krisztus társaságában töltenek el és Krisztus jellemének tökéletességét testesítik meg. Másokért végzett jótettük naponta előragyog majd. {6T 353.4}   

Isten munkájának összes területei közül, a családi életben kell aratnunk a legelső győzelmeket. Itt kell megkezdődnie a szombatra való előkészületnek. Hét közben a szülők ne feledjék, hogy családi körük legyen az iskola, ahol gyermekeik felkészülnek a mennyei életre. Beszélgetésük legyen istenfélő. Ne hagyja el ajkukat olyan szó, melyet gyermekeiknek nem szabadna hallani. Tartsák féken ingerültségüket. Szülők, egész héten éljetek úgy, mintha Isten szeme előtt lennétek, aki azért adott gyermekeket, hogy neki neveljétek őket! Neveld Istennek családod kis gyülekezetét, hogy szombaton mindnyájan készen legyetek az Urat imádni szent helyén. Minden reggel és minden este ajánld gyermekeidet Istennek, mint vérén megvásárolt örökséget. Tanítsd őket arra, hogy legfőbb kötelességük és előjoguk Istent szeretni és szolgálni. {6T 354.1}   

A szülők legyenek pontosak, hogy Isten tiszteletében szemléltető példát nyújtsanak gyermekeiknek. Idézzenek gyakran bibliaszövegeket, különösen azokat, melyek ájtatosságra készítik elő szívüket. Jó lenne gyakran elismételnünk e drága szavakat: „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.” (Zsolt 62:6) {6T 354.2}   

Amikor így emlékezünk meg a szombatról, ne engedjük betolakodni a világi ügyeket a lelki dolgok közé. A hat munkanap egyetlen kötelességét se hagyjuk szombatra. A hét folyamán ne merítsük ki magunkat annyira a világi munkával, hogy túl fáradtak legyünk a szolgálatra azon a napon, melyen az Úr megpihent és felüdült. {6T 354.3}   

Bár az egész hét folyamán készülnünk kell szombatra, tegyük a pénteki napot az előkészület külön napjává. Ezt mondta az Úr Izráel gyermekeinek Mózes által: „Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat, amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.” „Kiomolt a nép, és szedték a mannát, és őrölték kézi malmokban, vagy megtörték mozsárban, és megfőzték fazékban, és készítettek abból pogácsákat, az Íze pedig olyan volt, mint az olajos kalácsé.” (2Móz 16:23; 4Móz 11:8) Előre el kellett készíteniük a mennyei kenyeret. Az Úr megmondta nekik, hogy pénteken, az előkészület napján süssenekfőzzenek. Próbatétel volt ez számukra. Isten látni akarta, szentnek tartjáke a szombatot, vagy sem. {6T 354.4}   

Az Úr ajkáról elhangzott utasítás számunkra is parancs. A Biblia tökéletes vezető, s ha imádkozva tanulmányozzák lapjait, olyan szívvel, amely meg akarja érteni, ami abban van, akkor senkinek sem kell tévedésbe esnie e kérdésben. {6T 355.1}   

Sokan oktatásra szorulnak arról, hogy miként jelenjenek meg szombaton az istentiszteleten. Senki se jöjjön Isten elé közönséges, hétköznapi ruhájában. Mindenkinek legyen külön szombati ruhája, melyet Isten házában az igehirdetéskor visel. Bár nem szabad követnünk a világ divatját, mégse legyünk közömbösek külső megjelenésünk iránt. Legyünk rendesek és takarosak, de ne viseljünk díszeket. Isten gyermekei legyenek tiszták belül is, kívül is. {6T 355.2}   

A szombati előkészületeket fejezzük be pénteken. Gondoskodjunk róla, hogy a ruhák készen legyenek, s a főzést is befejezzük. Hassunk oda, hogy naplemente előtt készen álljanak a cipők, s meg is fürödjünk. Nincs ebben semmi lehetetlen. Ha szabállyá tesszük, meg is tudjuk tenni. Ne fordítsuk a szombatot ruhajavításra, főzésre, szórakozásra, vagy bármi más világi foglalkozásra. Naplemente előtt tegyünk félre minden világi elfoglaltságot, rejtsünk el szem elől minden világi könyvet. Szülők! Magyarázzátok meg gyermekeiteknek kötelességeteket, a szombat célját. Segítsenek ők is az előkészületben, hogy a parancs szerint ünnepelhessétek a szombatot. {6T 355.3}   

Őrizzük féltékenyen a szombat kezdetét és végét. Ne feledjük, hogy a szombat minden perce megszentelt. Ahol csak lehetséges, a munkaadók péntek délben engedjék haza alkalmazottjaikat. Adjatok nekik időt az előkészületre, hogy nyugodtan üdvözölhessék az Úr napját. Ha így teszel, nem szenvedsz kárt az ideiglenes dolgokban sem. {6T 356.1}   

Az előkészület napján szenteljünk figyelmet további kötelességre. Pénteken tegyünk félre minden nézeteltérést a testvérek között a családban és a gyülekezetben. Űzzünk ki lelkünkből minden keserűséget, haragot és rosszindulatot. Alázatos lelkülettel „valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5:16) {6T 356.2}   

Szombat kezdete előtt tereljük el gondolatainkat világi ügyekről, amint testünk is abbahagyja a világi foglalkozást. Isten azért helyezte szombatját a hatodik nap után, hogy az emberek megállhassanak s visszatekinthessenek az elmúlt hétre, hogy lássák, az elmúlt hét folyamán mennyiben gyarapodtak az abba a tiszta országba való előkészületeik terén, ahova nem engedik be a törvényszegőt. Minden szombaton tartsunk elszámolást magunkban, hogy lássuk, vajon az elmúlt hét lelki nyereséget, vagy lelki veszteséget hozott. {6T 356.3}   

Tartsuk meg a szombatot az Úr szent napjaként, mert ez örök üdvösséget jelent. Isten mondja: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sám 2:30) {6T 356.4}   

Szombat a családi körben

Naplemente előtt jöjjön össze a család. Olvassanak fel Isten szavából, énekeljenek, imádkozzanak. Ezen a területen javulásra van szükség, mert sokan hanyagok. Valljuk hát be bűneinket Istennek, s egymásnak. Lássunk újult erővel a különleges előkészületekhez, hogy a család minden egyes tagja készen állhasson az Isten által megáldott és megszentelt nap tiszteletére. {6T 356.5}   

Ne pazaroljuk el az ágyban a szombat drága óráit. Szombat reggel ébredjen korán a család. Ha későn kelnek, zavar és tülekedés támad a reggelihez és a szombatiskolára való készülés során. Kapkodás, lökdösés és türelmetlenség lesz úrrá mindenkin. Szentségtelen gondolatok törnek a családba. Így meggyalázva, a szombat csak teherré válik. Ahelyett, hogy előre örülnének jövetelének, tartani fognak tőle. {6T 357.1}   

Ne készítsünk több vagy többféle ételt szombatra, mint más napokon. Legyen inkább egyszerűbb és kevesebb az étkezés, hogy tiszta és élénk maradjon gondolkodásunk, s felfogja a lelki dolgokat. A túl sok evés beködösíti az agyat. Hallhatjuk ugyan, de nem fogjuk fel akár a legértékesebb szavakat sem, mert a helytelen étkezés megzavarja gondolkodásunkat. A szombaton való túl sok evéssel sokkal többet tesznek Isten gyalázatára, mint gondolnák. {6T 357.2}   

Kerüljük el szombaton a főzést, de azért nem kell hideg ételt ennünk. Hideg időben melegítsük meg a pénteken megfőzött ételt, s az étkek legyenek egyszerűek, de élvezhetők és vonzók. Készítsünk valamit, ami ritka örömnek számít, valamit, amit nem minden nap eszik a család. {6T 357.3}   

A családi áhítaton a gyerekek is vegyenek részt. Hozza mindenki a Bibliáját, s olvasson fel egykét verset. Majd énekeljünk el valamely ismerős éneket, azután imádkozzunk. Az imára Krisztustól kaptunk példát. Az Úr imájának nem az a célja, hogy gépiesen elismételjük, hanem annak szemléltetése, hogy milyen legyen az imánk – egyszerű, buzgó, világos. Egyszerű fohásszal mondd el az Úrnak szükségleteidet és köszönd meg irgalmasságait. Ezzel Jézust hívod meg kedves vendégnek otthonodba és szívedbe. A családi áhítaton nem helyénvaló a hosszas, távoli dolgokról szóló ima, mert ahelyett, hogy előjognak és áldásnak tekintenék, fárasztóvá teszik az áhítat óráját. Tegyük az áhítatot érdekessé és örömtelivé. {6T 357.4}   

A szombatiskola és az istentisztelet a szombatnak csak bizonyos részét töltik ki. A nap hátralevő részét a családban a szombat legszentebb és legértékesebb óráivá tehetjük. A szülők töltsék gyermekeikkel az idő oroszlánrészét. Sok családban magukra hagyják a fiatal gyerekeket, hogy azzal szórakozzanak, amivel tudnak. A gyermekek magukra hagyva nyugtalanok lesznek, játékba kezdenek, vagy rosszalkodnak. A szombatnak így nincs számukra szent jelentősége. {6T 358.1}   

Jó időben a szülők sétáljanak gyermekeikkel a mezőn vagy az erdőn. A természet szépségei között mondd el nekik a szombat beiktatásának okát. Ecseteld nekik a teremtés lélegzetelállító munkáját. Mondd el, hogy a föld, mikor Isten kezéből kikerült, szent és szépséges volt. Minden virág, minden bokor, minden fa megfelelt Isten szándékának. Amin csak a szem megpihent, minden szép volt és Isten szeretetének gondolataival töltötte be az értelmet. Minden hang Isten hangjával összecsendülő dallam volt. Mutass rá, hogy a bűn rontotta meg Isten tökéletes munkáját, hogy a tövisek és bogáncsok, a bánat, fájdalom és halál mind az Isten iránti engedetlenség következménye. Hadd lássák, hogy a föld még mindig Isten jóságát hirdeti, ha a bűn meg is rontotta. A zöld mezők, a karcsú fák, a ragyogó verőfény, a felhők, a harmat, az éj ünnepélyes csendje, a csillagos ég dicsősége, a hold szépsége, mind a Teremtőről tanúskodik. Egyetlen esőcsepp, egyetlen fénysugár sem hull a hálátlan földre anélkül, hogy ne Isten türelmét és szeretetét bizonyítaná. {6T 358.2}   

Mondjátok el gyermekeiteknek a megváltás útját, hogy „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Ismételjétek el nekik Betlehem szívet melegítő történetét. Írjátok le előttük a gyermek Jézust, mint szüleinek engedelmes fiúcskát, mint kötelességtudó és szorgalmas ifjút, aki segédkezett családja eltartásában. Így megtaníthatjátok őket, hogy az Üdvözítő ismeri a fiatalok megpróbáltatásait, kételyeit, kísértéseit, reményeit és örömeit, ezért együttérzést és szeretetet nyújthat nekik. Időről időre olvasd el velük a Biblia érdekes történeteit. Kérdezzétek meg tőlük, mit tanultak a szombatiskolában, s tanuljátok együtt a következő szombat leckéjét. {6T 358.3}   

Mikor a nap lenyugszik, ima és dicsérő ének jelezze a szent órák végét. Hívjátok meg Istent, legyen veletek a munkahét gondjainak idején is. {6T 359.1}   

A szülők így tehetik a szombatot azzá, aminek lennie kell: a hét legörömtelibb napjává. Arra nevelhetik gyermekeiket, hogy örömnek, napok napjának az Úr szent, tiszteletreméltó napjának tekintsék azt. {6T 359.2}   

Fivéreim és nővéreim, tanácsom ez: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” Ha azt kívánjátok, hogy gyermekeitek a parancs szerint ünnepeljék meg a szombatot, akkor szavaitokkal és példátokkal tanítsatok erre. Semmi sem törli ki teljesen a mélyen szívbe vésett igazságot. Valami eltakarhatja ugyan, de soha ki nem törölheti. A zsenge években nyert benyomások meglátszanak a későbbi idők folyamán. A körülmények elválaszthatják a gyermekeket a szülőktől és otthonuktól, de amíg a gyermek és ifjúkorban kapott tanítások szerint élnek, mindig áldás lesznek. {6T 359.3}   

Utazás szombaton

Ha el szeretnénk nyerni az engedelmesnek ígért áldásokat, akkor szigorúbban kell megünnepelnünk a szombatot. Bizonyos vagyok benne, hogy számos olyan alkalommal utazunk szombaton, amikor elkerülhetnénk. Legyünk elővigyázatosabbak, s ne utazgassunk szombaton, azzal a világossággal összhangban, melyet az Úr adott nekünk a szombat megünneplésére. Járjunk jó példával gyermekeink és fiataljaink előtt. Szükségessé válhat, hogy ha el akarunk jutni a segítségünkre szoruló gyülekezetbe, hogy szombaton utazzunk, átadni az üzenetet, melyet Isten el akar juttatni hozzájuk. Mégis, amennyiben lehetséges, más napon vegyünk jegyet, s végezzük el az összes többi szükséges előkészületeket. Utazásunkat megkezdve, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ne szombaton érjünk célunkhoz. {6T 359.4}   

Mikor szombaton vagyunk kénytelenek utazni, igyekezzünk elkerülni azok társaságát, akik világi dolgokra terelnék figyelmünket. Gondolatunkban foglalkozzunk Istennel, vele társalogjunk. Ha alkalom kínálkozik, szóljunk az igazságról. Álljunk mindig készen enyhíteni mások szenvedését, és segíteni az arra rászorulókat. Ilyen esetekben Isten azt kívánja, hogy használjuk a nekünk adott tudást és bölcsességet. Ne beszélgessünk üzleti dolgokról, sem közönséges, világi ügyekről. Isten elvárja, hogy mindig és mindenhol a szombat tiszteletben tartásával bizonyítsuk be hűségünket. {6T 360.1}   

Szombati összejövetelek

Krisztus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20) Ahol akad kéthárom hívő, szombatonként jöjjenek össze, s tartsanak igényt az Úr ígéretére. {6T 360.2}   

Amikor ezek a kis csoportok a szent napon istentiszteletre gyűlnek össze, joguk van igényt tartani az Úr gazdag áldására. Hinniük kell, hogy az Úr Jézus összejöveteleik tisztelt látogatója. Minden igaz imádónak, aki szentnek tartja meg a szombatot, igényelnie kell az ígéretet: „Hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.” (2Móz 31:13) {6T 360.3}   

A szombati szentbeszédek általában legyenek rövidek. Adjunk lehetőséget azoknak, akik szeretik Istent, hogy kifejezzék hálájukat és imádatukat Isten iránt. {6T 361.1}   

Ha a gyülekezetnek nincs lelkésze, bízzunk meg valakit a gyülekezet vezetésével. Nem szükséges beszédeket tartania, sem neki tölteni be az összejövetel nagy részét. A rövid, érdekes Bibliaolvasás gyakran hasznosabb, mint a beszéd. Ezt ima és tapasztalati óra követheti. {6T 361.2}   

A gyülekezetben vezető állást betöltők, ne merítsék ki testi és szellemi erejüket a hét folyamán, ne tegyék ezzel alkalmatlanná magukat, hogy az összejövetelekre magukkal hozzák Krisztus örömhírének éltető légkörét. Végezzetek kevesebb világi, hétköznapi munkát, de ne raboljátok meg Istent, hogy olyan szolgálatot ajánljatok fel neki, melyet nem fogadhat el. Ne legyetek olyanok, mint akik nem élnek lelki életet. A gyülekezet szombaton segítségedre szorul. Tápláld őket az Igéből. Hozd el Istennek legjobb ajándékaidat szent napján. Adjuk át megszentelt szolgálatra lelkünk értékes életét. {6T 361.3}   

Senki se jöjjön szunyókálni az istentisztelet helyére. Isten házában nem szabadna elaludni. Világi munkád közben nem alszol el, mert érdekel. Engedjük meg magunknak, hogy az ideiglenes élet ügyeinél kevésbé becsüljük az istentiszteletet, ahol örök javunk forog kockán? {6T 361.4}   

Ha ezt tesszük, elveszítjük az áldást, melyet az Úr adni kíván. A szombat ne legyen a haszontalan semmittevés napja. A szolgálat lelkülete legyen nyilvánvaló otthon, és a gyülekezetben is. Aki hat napot adott a világi munkára, megáldotta és megszentelte a hetediket, elkülönítve azt a maga számára. Ezen a napon különösen megáld mindenkit, aki szolgálatára szenteli magát. {6T 361.5}   

Az egész menny megüli a szombatot, de nem közönyös, semmittevő módon. Ezen a napon összes lelki erőnknek ébren kellene lennie, mert Istennel és Krisztussal, Üdvözítőnkkel találkozunk. Hit által láthatjuk öt. Arra vágyik, hogy felfrissítsen és megáldjon minden embert. {6T 362.1}   

Mindenki tartsa kötelességének, hogy a lehető legvonzóbbá tegye a szombati összejövetelt. Ne jöjjetek össze puszta megszokásból, hanem kicserélni gondolataitokat, beszámolni tapasztalataitokról, kifejezni hálátokat és őszinte vágyatokat az isteni világosság után, megismerni Istent, s akit elküldött, Jézus Krisztust. Ha Krisztusról beszélgettek, megerősödtök az élet próbáira és harcaira. Ne gondoljátok, hogy ha csak magatokba zárkóztok, krisztusiak lehettek. Mindenikünk az emberiség bonyolult szövevényének része. Tapasztalataink, lelki életünk nagy részét társaink tapasztalatai határozzák meg. {6T 362.2}   

Századrésznyi áldást sem nyerünk, mint akkor nyerhetünk, ha együtt imádjuk Istent. Értelmünknek élesebbé kell válni. Örülnünk kellene a közösségi életnek. Olyan reménységgel, mint a miénk, miért nem izzik szívünk Isten szeretetétől? {6T 362.3}   

A vallásos összejövetelekre vigyük magunkkal annak erős tudatát, hogy Istennel és angyalaival fogunk találkozni, akik együttmunkálkodnak Isten igaz tisztelőivel. Mikor belépsz az istentisztelet helyére, kérd az Urat, hogy távolítson el szívedből minden gonoszságot. Csak azt hozd Isten házába, amit megáldhat. Borulj az Úr elé templomában és szenteld magad neki, mert Krisztus a vérével váltott meg. Imádkozz az összejövetel igehirdetőjéért vagy vezetőjéért. Imádkozz, hogy az élet Igéjének hirdetőjén át áldást nyerjetek. {6T 362.4}   

Minden erőddel igyekezz áldást nyerni. Isten megáld mindenkit, aki így készül elő szolgálatára. Azok megértik, mit jelent a Lélek bizonyosságával bírni, mert hit által befogadták Krisztust. {6T 363.1}   

Az istentisztelet helye igen szerény lehet. Isten mégis a magáénak ismeri el. Akik lélekben, igazságban s a szentség szépségében imádják őt, azoknak ez lesz a menny kapuja. A hívők csoportja lehet igen kicsiny, Isten szemében mégis nagyon értékes. Az igazság fejszéje durva kövekként hasította ki őket a világ kőbányájából, s Isten műhelyébe kerültek faragásra és formálásra. De még faragatlan állapotukban is értékesek az Isten előtt. A próbák fejszéje, kalapácsa, vésője hozzáértő kézben van. Nem rontásra használja szerszámait, hanem tökéletessé munkálni a lelkeket. Isten terve, hogy mint palotákba illő, csiszolt drágakövek, a mennyei templomban leljük meg helyünket. {6T 363.2}   

Isten gondoskodásai és adományai nem ismernek határt. Maga a kegyelem trónja a legnagyobb vonzerő, mert az ül benne, aki megengedi, hogy Atyánknak nevezzük. Ámde Isten nem tartotta teljesnek a megváltás elvét amíg kizárólag az ő szeretete nyilvánult meg benne. Olyan szószólót nevezett ki oltárához, aki magára vette természetünket. A közbenjárónak az a hivatása, hogy fiaiként és lányaiként mutasson be minket Istennek. Krisztus közbenjár azokért, akik befogadják őt. Érdemeivel erőt ad nekik, hogy a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei lehessenek. Isten pedig azzal fejezi ki végtelen szeretetét Krisztus iránt, aki vérével fizette ki válságunkat, hogy elfogadja, szívesen látja, s barátainak tekinti Krisztus barátait. Megelégedett a jóvátétellel. Fiának emberré válása, élete, halála és közbenjárása öt dicsőíti meg. {6T 363.3}   

Amikor Isten egy gyermeke a kegyelem trónjához közeledik, máris a mindenható Közbenjáró pártfogoltjává válik. A bűnbánat első szavára, a bocsánat első kérésére Krisztus magáévá teszi az ügyét, kérelmét pedig mint a maga kérését terjeszti az Atya elé. {6T 364.1}   

Amint Krisztus közbenjár értünk, az Atya megnyitja előttünk kegyelmének összes kincsét, hogy vegyük birtokba, örvendezzünk neki és közöljük másokkal is. Kérjetek az én nevemben, mondja Krisztus. „Nem mondom, hogy kérlelem értetek az Atyát, mert ő maga szeret titeket, mivel szerettek engem. Hivatkozzatok rám. Ez majd hatékonnyá teszi imáitokat, az Atya pedig nektek adja kegyelmének gazdagságát. Azért hát kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” (Jn 16:24) {6T 364.2}   

Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt tartsanak áldására, s dicsérettel és hálaadással járuljanak elébe. Isten az élet és az erő forrása. Gyümölcstermő mezővé tudja tenni a pusztát parancstartó népe számára, mert nevének dicsőségét szolgálja. Választott népéért megteszi, aminek minden szívet hálára kell ihletni. Ezért elszomorítja, hogy olyan kevés hálát mutatunk ki. Azt kívánja, hogy népe erőteljesebben fejezze ki magát, bebizonyítsák, hogy tudják, okuk van az örömre és vidámságra. {6T 364.3}   

Emlékezzünk gyakran, hogy miként bánt Isten a népével. Az Úr hányszor felállította az útjelzőket ősi Izráel számára. Hogy el ne feledjék a múlt történetét, megparancsolta Mózesnek, szedje verses énekekbe a történeteket, hogy a szülők megtaníthassák arra gyermekeiket, hogy mikor a gyermekek kérdezősködnek, a teljes történetet elismételhessék nekik. Állítsanak emlékműveket feltűnő helyekre. Ezeket mindig jó karban kellett tartaniuk. Így Isten gondoskodó tettei, szembetűnő jósága, irgalma, mely népéről való gondoskodásban és szabadításban jutott kifejezésre, nem merültek feledésbe. Minket is szólít: „Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok sok szenvedés teljes küzdelmet álltatok ki.” (Zsid 10:32) A mi nemzedékünkben is csodatévő Istenként fáradozott népéért. Gyakran kell ráterelni mind a fiatalok, mind az öregek figyelmét Isten ügyének múlt történetére. Szükségünk van arra, hogy gyakran emlegessük Isten jóságát és dicsérjük őt csodatetteiért. {6T 364.4}   

Bár serkent minket, hogy ne hanyagoljuk el a testvéreinkkel az összejöveteleket, ezeknek nem kizárólagos célja a mi felüdülésünk. Ihlessen bennünket lobogó lelkesedéssel, hogy továbbadjuk az elnyert vigasztalást. Kötelességünk féltékenyen őrizni Isten dicsőségét, s nem terjeszteni leverő híreket, még szomorú ábrázattal, meggondolatlan szavakkal se, nehogy azt a benyomást keltsük, hogy Isten kívánalmai korlátozzák szabadságunkat. Az Úr azt akarja, hogy a szomorúság, csalódás és bűnnek eme világában is vidámak legyünk, erősek az ő erejével. Egész lényünk kiváltsága, hogy határozott bizonyságot tegyünk minden tekintetben. Tanúsítsuk arckifejezésünkkel, viselkedésünkkel, jellemünkkel, hogy Istent szolgálni jó. Így mutassuk ki, hogy „az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) {6T 365.1}   

Aki naponta Istennek szenteli magát, vallásunk boldog és derűs oldalát képviseli. Ne hozzunk szégyent Istenre súlyosnak tűnő megpróbáltatásaink panaszos felsorolásával. Minden nevelésként fogadott próbának öröm a terméke. Nyájas szavaktól és szeretetteljes tettektől egész vallásos életünk felemelő, nemesítő és jó illatú lesz. A lehangolt, levert, gyászoló és zúgolódó lelkületnek csak az ellenség örül. Épp ilyen benyomást szeretne kelteni hitünk hatásáról. Isten terve ellenben az, hogy gondolkodásunk ne süllyedjen alacsony szintre. Azt kívánja, hogy a Megváltó fenntartó hatalma által mindenki diadalmaskodjék. A zsoltáros mondja: „Adjatok az Úrnak, a ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.” „Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! … Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.” (Zsolt 29:12; 30:25) {6T 365.2}   

Isten földi és mennyei egyháza egyazon gyülekezetet alkotnak. A földi hívők s a soha el nem bukott mennyei lények egyetlen gyülekezetet képeznek. A szentek földi istentiszteletét minden mennyei értelmes lény szívén viseli. A menny belső udvaraiban figyelnek a föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A földön imádkozók dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei karok. Dicséret és hálaadás hangzik a menny udvaraiban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért. Míg az angyalok a kútfőből isznak, a földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat, azokból, melyek megörvendeztetik Isten városát. Bárcsak valamennyien tudatában lennénk, hogy milyen közel van a menny a földhöz! Mikor a föld gyermekei nem is gondolják, a világosság angyalainak társaságában vannak. Mindenkit csendes tanú őriz és igyekszik Krisztushoz vonni. Mindaddig mennyei értelmes lények vigyáznak rá, míg van remény, míg valaki nem áll ellene a Szentléleknek, a maga örök romlását okozva. Senki se feledje, hogy a földön Isten angyalai jelen vannak a szentek minden gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az énekeket és imákat. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek énekkara kíséri dicséreteinket. {6T 366.1}   

Tehát mikor szombatról-szombatra összejöttök, zengjétek annak dicséretét, aki a sötétségből a csodálatos világosságára hívott ki titeket. Adjuk szívünk imádatát annak, aki szeretett, és vérével mosott meg minket bűneinktől. Legyen Krisztus szeretete az igehirdető visszatérő témája. Fejezzük ki ezt egyszerű szavakkal, minden dicsérő énekben. Sugallja imáitokat Isten Lelke. Amikor az élet Igéjét hallgatjátok, bizonyítsa szívetekből jövő válaszotok (ámen), hogy úgy fogadjátok az üzenetet, mintha a mennyből jönne. Tudom, hogy az nagyon régimódi szokás, mégis hálaáldozat ez Isten előtt, hogy az élet kenyerével táplálja éhes lelkünket. Ez a Szentlélek ihletésére mondott válaszotok lelketek ereje lesz, másoknak pedig bátorítás. Azt bizonyítjuk ezzel valamelyest, hogy Isten épületének élő kövei vannak, melyek világosságot árasztanak. {6T 367.1}   

Ha áttekintjük Isten kegyelmének és kimeríthetetlen szeretetének megnyilvánulásait – nem pedig élményeink sötét fejezeteit – sokkal több dicséret hangzik majd el ajkunkról, mint panasz. Akkor Isten szerető hűségéről beszélünk majd, a nyáj gyengéd, megértő pásztoráról. Akinek kezéből senki ki nem ragadhatja a juhokat. Akkor majd nem önző zúgolódás és panasz tör elő szívünkből, hanem kristály patakhoz hasonló dicséret árad az Istenben igazán hívő emberekből. „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.” „Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön.” (Zsolt 23:6; 73:2425) {6T 367.2}   

Miért ne adnánk hangot benső lelki örömünknek zarándokutunk folyamán? Miért is ne térnénk vissza az egyszerű, őszinte és odaadó élethez? Azért nem örvendezünk többet, mert elveszítettük első szeretetünket. Legyünk hát buzgók és tartsunk bűnbánatot, nehogy az Úr elmozdítsa gyertyatartónkat. {6T 368.1}   

Isten mennyei temploma nyitva áll, s a küszöbe ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, mely szereti Istent s megtartja parancsait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk. Akkor megnyílik lelki látásunk, akkor látni fogjuk a mennyei templom belső udvarait. Fülünk felfogja a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásának témáit. Akkor Sion felkel és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és hála drága énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik a zúgolódás és panasz az apró kellemetlenségek s csalódások miatt. Ha használjuk a drága szemgyógyító írt, megpillantjuk a menny dicsőségét. A hit áttör az ellenfél sötét árnyain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amint érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk. Ha majd úgy látunk, amint a dolgok valóban vannak, amint az Úr akarja, hogy lássuk, akkor megértjük Isten szeretetének nagyságát és sokoldalúságát. {6T 368.2}   

Isten arra tanít, hogy jöjjünk össze házában a tökéletes szeretet gyakorlására. Ez majd előkészíti a föld lakosait azokra a lakóhelyekre, melyekért Krisztus mennybement, hogy elkészítse az őt szeretők számára. Ott majd szombatrólszombatra, újholdrólújholdra összejönnek a szenthelyen, s egyesítik hangjukat a legmagasztosabb énekekben, dicséretekben és hálaadásokban a trónon ülő és a Bárány iránt örökkön örökké. {6T 368.3}