× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

AZ AVONVÖLGYI ISKOLAMAJOR

Kinyilatkoztatást kaptam iskolánk és kápolnánk körüli földekről. Utasítottak, hogy adjam tovább nektek. Nem véltem helyesnek hamarabb szólni, s még most sem tartom kötelességemnek mindent feltárni előttetek, mert népünk nem áll készen tudomásul venni mindazt, amit az isteni gondviselés tervez Avondaleen. {6T 181.1}   

Éjjeli látomásban világosan láttam néhány dolgot. Egyesek házhelyeket szemelnek ki maguknak az iskola szomszédságában. Oda szeretnének költözni. De valaki, aki közöttünk állt, így szólt. „Nagy hiba elkövetésére készültök, amit később megbántok. Ne építsetek ide, csak ami a tanítóknak s tanulóknak kell. Az iskola körüli földet tartalékoljátok iskolamajor céljára. Ez a mező élő példázattá válik a tanulók szemében. Ne tekintsük közönséges területnek, hanem inkább nyitott könyvnek. Az Úr azt akarja, hogy a fiatalok ebből tanuljanak. Az ebből fakadó tudás műveli lelküket. {6T 181.2}   

Ha hagyjátok, hogy ide építsenek, később az iskolától távol kell majd földet szereznetek, ami nagy hiba lenne, s amit később megbánnátok. Tekintsétek e földet iskolamajornak, ahol majd a fiatalok szakoktatók keze alatt tanulhatnak. A fiataloknak kell az összes közel fekvő mező. Ültessétek be az iskola körüli mezőket dísz és gyümölcsfákkal, és termeljetek kerti veteményeket is. {6T 181.3}   

Tekintsétek az iskolagazdaságot a természet tankönyvének, melyből a tanulók szemléltető példákat meríthetnek. Tanítsuk a fiatalokat, hogy minden élőlény élete és világossága Krisztus, aki megteremtette a világot és mindent, ami abban van. Minden gyermek és ifjú boldog és hálás lesz a környezetért, melyen szemük megpihen.” {6T 181.4}   

Előttünk álló feladatok

Több tanítóra és tehetségre van szükség a fiataloknak a különböző tárgyakban oktatásához. Célunk, hogy sok olyan fiatal végezze itt tanulmányait, aki tovább akarja, s tudja is adni a tudást, melyre itt szert tett. Árva fiuknak és lányoknak kell itt otthonra lelniük. Kórházépületeket kell emelnünk, az iskola befogadására pedig hajókra szert tennünk. Hozzáértő mezőgazdasági intézőt kell fogadnunk, s más eszes, tetterős férfiakat, akik a különböző iparműhelyek felügyelői lesznek, s akik a fiatalok tanítására fordítják képességeiket. {6T 182.1}   

Iskolánkban sok fiatal mesterséget szeretne tanulni. A szaktárgyak közt szerepeljen a könyvvitel, ácsmesterség, s valamennyi mezőgazdasági képesítés. Készüljünk fel kovács, festő, cipész, pék, mosoda, ruhajavítás, gépírás és nyomdászat tanítására. Ebbe bele kell vinnünk minden rendelkezésünkre álló erőt, hogy a fiatalok mindennapi kötelességeikre képzetten távozhassanak. {6T 182.2}   

Maguk a tanulók építsék a szükséges lakó és iskolaépületeket. Ne zsúfoljuk az épületeket egymás, vagy az iskolaépület köré. Erre a munkára szervezzünk kis csoportokat, akik rátermett vezető irányítása mellett megtanulhatják felelősségük teljes súlyának hordozását. Nem végezhetjük el mindezt egy csapásra, de most fogjunk hittel hozzá. {6T 182.3}   

Tartalékoljátok a földet

Az Úr azt kívánja, hogy az ő tantermeként neki szenteljük az iskola körüli tágas mezőket. Ne építsünk magánházakat az iskola és a kápolna köré. A jelen igazság hívői közül nem mindnyájuk jelleme alakult át. Nem mind példaképek, mivel nem tükrözik Krisztus jellemét. Sok olyan ember szeretne a kápolna és az iskola közelében letelepedni, aki nem segítené, de hátráltatná az iskolát. Elvárják, hogy segítsék őket, s kedvezzenek nekik. Nem becsülik célkitűzéseinket, sem a munka körülményeit. Nem értik meg, hogy amit Avondaleen elértünk, a legkeményebb munkába került, s olyan pénzbe, melyet áldozatok hozatalával adtak, vagy vissza kell fizetnünk. {6T 183.1}   

Az iskola közelében letelepedni kívánók között akadnak gőgösek és hírnevüket féltők. Érzékenyek és magukat megjátszók. Meg kell térniük, mert messze állnak attól, hogy az Úr megáldhatná őket. Sátán azzal kísérti őket, hogy kedvezményeket kérjenek. De ha megkapják, csak ártani fog nekik, s aggodalmat okoznának testvéreiknek. Be kell vinni Isten szavának élő elveit sokak életébe, akiknél most nincs ezeknek helyük. A Krisztus iskolájában tanulók minden kapott kedvezményt túl jónak tartanak. Tudják, hogy nem érdemlik a sok áldást, melyben részesülnek, ezért elégedettek. Arcuk kifejezi az Úrban nyert békét, hisz Isten szavát adta, hogy gondoskodik róluk. {6T 183.2}   

„Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábamnak zsámolya: minő ház az, amelyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye? Hiszen mindezeket kezem alkotta, így álltak elő mindezek, így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ésa 66:12) 1898 utolsó napjaiban számos tapasztalatunk megérttette velünk, mit jelentenek e szavak. Szívem akkor nagyon elnehezedett. Olyan dolgokra nyitották meg szemem, melyek világossá tették, hogy áldatlan következményekkel járna, ha magánházakat építenénk az iskola köré. Mintha megbeszélésre jöttünk volna össze. Közöttünk állt valaki, akitől a nehézségekből kivezető útmutatást vártuk. Egyszerűen és érthetőn szólt: {6T 184.1}   

„Isten terve szerint a földnek az iskola jólétét kell szolgálnia. Láttátok, milyen az ember természete, s mit vet felszínre a kísértések alatt. Minél több család telepszik az iskola köré, annál több nehézség gördül a tanítók és tanulók útjába. Az emberek természetes önzése résen áll, ha nincs minden kedvükre. Az iskola körüli mezőnek az iskolamajor céljait kell szolgálni, s ez sokkal nagyobb lesz, mint eredetileg terveztétek. Végezzétek az oktatást a megadott terv szerint. Avondale idővel a jótékonyság központjává válik. Isten Lelke indítani fogja Ausztrálázsia népét, hogy támogassák a jótékonyság és jólét vállalkozásait. Ezek eszközül szolgálnak, hogy megtanítsák a szegényeket, elhagyottakat és tudatlanokat, miként segítsenek magukon.” {6T 184.2}   

Bepillantás a jövőbe

Többször utasítottak, hogy az iskola körüli földet az Úr gazdaságának céljaira fordítsuk. E gazdaság részeit különleges értelemben magasan művelnünk kell. Gyümölcsöst láttam magam előtt, teleültetve az égöv összes gyümölcsfájával. Veteményeskertet is láttam. {6T 185.1}   

Ha a major vezetői befogadják a Szentlelket, hogy velük tevékenykedjék, vezetésük bölcs lesz, s Isten megáldja majd fáradozásukat. A tanulóknak csodálatos lecke lesz a fák ápolása, az ültetés, vetés és gyümölcs betakarítás. Tanulmányozzák a vetést és aratást összekapcsoló láthatatlan szálakat. Mutassunk Isten jóságára, s becsüljük meg azt. A magnak és a földnek az Úr adja a jó tulajdonságot és erőt. Ha Isten ereje nem párosulna az ember tudásával és képességével, a mag hasznavehetetlen lenne. Láthatatlan hatalom szakadatlanul fáradozik az emberért, hogy etesse és ruházza őt. A magvető példázata, ha a tanítók s tanulók naponta tapasztalatból tanulják, Istennek a természetben végzett munkáját tárja eléjük, s fényt vet a mennyei ország viszonyaira is. {6T 185.2}   

Isten és a természet

A Biblia után legyen a természet a fő tankönyvünk. Mégsem bölcs dolog isteníteni a természetet, mivel ezzel teremtett valamit magasztalunk az alkotó mesterépítész fölé, aki a természetet tervezte, aki óráról órára elgondolása szerint működteti is. Mikor elvetjük a magot, s ápoljuk a növényt, ne feledjük, hogy Isten teremtette, s adja a magot a földnek. Isten gondoskodik hatalmával arról a magról. Az ő rendelése, hogy a mag, mikor elhal, átadja életét a szárnak és kalásznak, ahol megint más magok fejlődnek, hogy megbecsüljük, majd újra a földbe ültessük termést hozni. Arra is felfigyelhetünk, hogy az embernek is közre kell működni ebben. Az embernek is meg kell tennie a magáét, neki is részt kell vennie a folyamatban. Ez az egyik tanulság, melyre a természet tanít, s felismerjük benne a komoly, szépséges rendet. {6T 185.3}   

Sok szó esik arról, hogy Isten benne él a természetben, mintha a természet törvényei megkötnék az Úr kezét, s mintha csak a természet szolgája lenne. Sok elmélet azt a hirdeti, hogy a természet magától, Istentől függetlenül működik, s hogy elidegeníthetetlen erő lakik benne, az működteti. Ezek nem tudják, miről beszélnek. Azt képzelik tán, hogy a természetnek magából eredő hatalma van, az Úr szakadatlan munkálkodása nélkül? Az Úr nem úgy működik a törvényein át, hogy hatálytalanítaná a természet törvényeit. Azokon a törvényeken és tulajdonságokon át végzi munkáját, melyeket eszközéül választ. A természet pedig engedelmeskedik az így szól az Úrnak. {6T 186.1}   

A természet Istene szüntelenül tevékenykedik. Végtelen hatalma láthatatlanul működik, hatásai azonban, melyeket a működés hoz létre szemmel láthatók. Isten, aki a bolygókat kormányozza, tevékeny a gyümölcsösökben és a zöldségeskertekben is. Ö sohasem teremtett tüskét, bogáncsot vagy gyomot. Ezt Sátán művelte, ez a korcsosodás következménye, melyet az értékes növények közé csempészett. Az viszont, hogy minden bimbó virággá tárul, Isten közvetlen tevékenységének eredménye. Mikor a földön járt emberalakban, Krisztus így szólt: „Atyám munkálkodik, és én is munkálkodom.” Tehát mikor a tanulók földművelésre fordítják idejüket és erejüket, a mennyben kijelentik róluk: „Isten munkatársai vagytok.” (1Kor 3:9) {6T 186.2}   

Ne adogassuk el az iskola és a kápolna körüli földet. Akik Cooranbongba jönnek letelepedni, ha akarnak, találhatnak maguknak területet a közelben, vagy az Avondalei birtok egyes részén. A nekem adott világosság azonban, hogy az iskola gyümölcsösétől a Maitland útig, az út mindkét oldalán az imaháztól az iskoláig az egész terület váljék majorrá és díszkertté, melyet illatozó virágok és díszfák szépítenek. Gyümölcsöst is telepítsünk, s termeljünk mindent, amit a föld megterem, hogy a hely szemléltető oktatás legyen a közel és távol élők számára. {6T 187.1}   

Tartsunk tehát távol mindent, ami nem feltétlenül szükséges az iskola működéséhez, nehogy a családok és az épületek közelsége megzavarja az iskola szentségét. Az iskola csak hadd álljon magában. Jobb, ha a magáncsaládok – bármilyen odaadóak is Isten szolgálata iránt – az iskolaépületektől bizonyos távolságokra telepednek le. Az iskola az Úr tulajdona, az iskola körüli terület pedig az ő gazdasága, ahol a mindenható Magvető tankönyvvé teheti kertjét. A munka eredményei láthatóvá fognak válni. „Először szár, aztán a kalász, majd a telt szem a kalászban.” A föld megtermi kincsét, meghozza a bő aratás örömét. S az Isten áldásával begyűjtött terméket használjuk a természet tankönyveként, melyből világosság árad a lelki tanításokra, s mely alkalmazható a lélek szükségleteinek kielégítésére. {6T 187.2}   

Szemléltető ábra

Nagyszerű dolgok állnak előttünk, melyekről tudjuk, hogy el kell végeznünk. S amilyen gyorsan szert tudunk tenni anyagiakra, olyan gyorsan kell előrehaladnunk. Türelmes, lelkiismeretes erőfeszítéssel, szakoktatással és egészségügyi neveléssel segítsünk az embereken. Iskolánk és környezete váljék szemléltető oktatássá. Tanítsa a tökéletesedés módjait, s hívjon fel a lelki megújulásra, hogy jó ízlés, szorgalom és kifinomultság foglalhassa el a durvaság, tisztátalanság, rendetlenség, tudatlanság és bűn helyét. Még a legszegényebbek is javíthatnak környezetükön, ha korán kelnek és szorgalmasan dolgoznak. Életünkkel és példánkkal segíteni tudunk az embereknek, hogy észrevegyék jellemükben és házuk táján a visszataszító dolgokat, és keresztény előzékenységgel buzdíthatunk a javulásra. {6T 188.1}   

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy mit tehetünk ott, ahol a nyomor az úr, s minden fordulónál nincstelenségbe ütközünk? Ilyen körülmények között hogyan véshetjük az emberek értelmébe a javulásjavítás helyes elgondolásait? Kemény dió ez, s ha a tanítók, a gondolkodók, a jómódúak nem vetik latba képességeiket, s nem emelik fel az embereket, amint Krisztus emelné őket a helyükben, akkor fontos feladatot hagyunk elvégezetlenül. A szükséges megújulás soha be nem következik, ha rajtuk kívül álló hatalom segítségükre nem siet. A tehetségesek és tehetősek legyenek embertársaik áldására, igyekezzenek oly körülményeket teremteni számukra, hogy segíteni tudjanak magukon. Így kell az iskolánkban nyert nevelést a legjobban felhasználnunk. {6T 188.2}   

Nem szabad a szakajtó vagy az ágy alá rejtenünk az Istenránkbízta tehetségeket. „Ti vagytok a világ világossága”, mondta Krisztus. (Mt 5:14) Mikor nyomortanyákon látjátok élni az embereket, kevés bútorral, s ruházattal, szerszámok, könyvek, vagy a kifinomultság más jele nélkül, felébrede irántuk szánakozásotok? Igyekezteke megtanítani őket, miként használják ki legjobban erejüket helyzetük megjavítására, munkájuk végzésére? A szorgalmas munka, a képességek legokosabb felhasználása, annak megtanulása, hogy ne pazarolják el idejüket – ezzel tudják helyrehozni házuk táját, s művelni földjüket. {6T 188.3}   

Testi és erkölcsi erőnk fogjon össze igyekezetünkben, hogy lelkilegtestileg újjáéledjünk és megújuljunk. Igyekezzünk tanulni mind külső, mind lelki téren, hogy továbbadhassuk tudásunkat. Iparkodjunk átültetni életünkbe az örömhír összes tájékozódási pontját, hogy ideiglenes és lelki áldásai érezhetővé váljanak körülöttünk. {6T 189.1}   

A lélekmentő munka a legmagasabb nevelés

Az Úr kétségkívül megáldja mindazt, aki mások áldására igyekszik élni. Úgy vezessük az iskolát, hogy a tanítók és tanulók tehetségeik lelkiismeretes felhasználásával szüntelen gyarapodjanak testilelki erőben. Ha gyakorlatilag alkalmazzák a tanultakat, akkor szüntelenül növekednek a bölcsességben és tudásban. A Könyvek Könyvéből kell megtanulnunk az elveket, amelyek alapján élnünk, s munkálkodnunk kell. Ha Istennek szenteljük összes tőle nyert képességünket – mert elsősorban neki van joga hozzá – akkor sikeresek leszünk mindenben, ami méltó figyelmünkre. {6T 189.2}   

Amikor ezzel a lelkülettel látunk hozzá, a lélekmentő tevékenység felemelővé és emelkedetté válik mind a munkásnak, mind annak, akit segít. Aki azt állítja magáról, hogy a mennyei király gyermeke, szüntelenül igyekezzék Isten országának elveit képviselni. Senki se feledje, hogy lelkületükkel, szavukkal és tevékenységükkel legyenek hűek és igazak az Úr összes tanításához és parancsához. Legyünk Krisztus országának megbízható alattvalói, hogy igazán képviseljük Isten országa polgárainak lelki gazdagságát, jóságát, könyörületességét, gyengédségét és előzékenységét a világi gondolkodásúak előtt. {6T 189.3}   

Azok a tanulók használják életüket a legjobban, akik embertársaikkal való kapcsolataikban és viselkedésükkel Isten szava szerint élnek. Azoknak legkielégítőbb az életük, akik azért kapnak, hogy adjanak. Akik csak magukért élnek, mindig ínségesek lesznek, mert soha meg nem elégednek. Nem kereszténység, ha önző szívünkbe zárjuk szeretetünket. Isten eszközöket rendel, ezeken át árasztja szét jóságát, kegyelmét és igazságát, s nekünk Krisztus munkatársaivá kell válnunk abban, hogy továbbadjuk az embereknek a gyakorlati bölcsességet és gyakoroljuk a jótékonyságot. Vigyünk fényt és áldást életükbe, ezzel jó és szent munkát végzünk. {6T 190.1}   

Ha az Avondalei iskola valaha is azzá válik, amivé az Úr törekszik tenni, a tanítók és tanulók lélekmentő igyekezete gyümölcsöt fog teremni. Mind az iskolában, mind az iskolán kívül készséges alattvalókat hoznak szövetségre Istennel. A lázadás, mely egy hazugság hatalma által a mennyben robbant ki, s az ámítás, mely Isten törvénye elleni lázadásra vezette Adámat és Évát, megnyitotta a nyomorúság zsilipjeit világunk előtt. De akik hisznek Krisztusban, újra Isten fiai és lányai lehetnek. Az igazság hatalma vissza tudja állítani őket előbbi állapotukba, s a bukott ember újra hűségessé válhat Teremtőjéhez. Az igazság különleges hatalma a tévelygő bűnös gondolataihoz és szívéhez szabott. Hatására az elveszett bárány visszatérhet a nyájhoz. {6T 190.2}   

Bármi legyen valaki állása vagy bármekkorák a birtokai, ha ismeri az igazságot, Isten Igéje arra tanítja, hogy mindezt csak gondjaira bízták. Kölcsönkapta jellemének megvizsgálása végett. Annak kell elszámolnia világi ügyeivel, tehetségeivel, jövedelmével, lehetőségeivel, akié maga is a teremtés és megváltás jogán. Mikor arra használja értékes talentumait, hogy fejlessze Isten nagy munkáját, a nevelést, mikor minden erejével igyekszik szert tenni a hasznavehetőség legnagyobb fokára, arra, hogy miként fáradozzék a halálra kész lelkekért, akkor Isten áldása kétségkívül elkíséri igyekezetét. Isten áldásokat adományoz nekünk, hogy szolgáljuk az embereket, így hozzá hasonlóvá váljunk. Akik elfogadják Isten ajándékait, hogy továbbadják őket, hasonlóvá válnak Krisztushoz. Az tesz minket nemessé és tisztává, hogy segítünk és felemelünk. Ez az a tevékenység, mely dicsőséget áraszt vissza Istenhez. Legyünk ezen a téren értelmesek. Tisztítsuk meg lelkünket minden önzéstől, mert Isten a mennyei ország képviselőiként kívánja felhasználni népét. {6T 190.3}   

Vezessük iskolánkat Isten felügyelete alatt. Olyan munkát kell elvégeznünk a fiatalok érdekében, melyet még nem végzünk. Sokkal több fiatalnak kell részesülni nevelőiskolánk előnyében. Szükségük van a kétkezi munka nevelésére, mely megtanítja őket a tevékeny, erőteljes életre. Vezessünk iskoláinkba mindenféle munkát. Bölcs, előrelátó, istenfélő igazgatók keze alatt kell nevelkedniük ifjainknak. Vezessük a munka összes ágát a lehető legalaposabb és rendszeresebb úton, melynek tervezésére és kivitelezésére a hosszú évek tapasztalata és bölcsessége taníthat meg minket. {6T 191.1}   

A tanítók döbbenjenek rá e tárgy fontosságára, s tanítsák a tanulók számára fontos gazdálkodást és szakmákat. Minden munkaterületen igyekezzenek elérni a lehető legjobb eredményeket. Kapcsoljuk össze e munkaköröket Isten Igéjének tudományával, hogy a tanulók megértsék a helyes elveket, s a lehető legmagasabb színvonalat érjék el. Vessétek latba Istenadta képességeiteket, s vigyétek lendületetek teljes súlyát az Úr gazdagságának fejlesztésébe. Tanuljatok és munkálkodjatok, hogy a legjobb eredmények és a legnagyobb hozam kísérhesse a magvetést, hogy bőségesen legyen eledeletek – mind testi, mind lelki – az egyre több tanuló számára, akiket be fogunk gyűjteni, hogy keresztény munkássá képezzük őket. {6T 191.2}   

***** {6T 192}   

Láttuk a földre zuhanni a hatalmas fákat. Láttuk a tőkék kiemelését, majd az ekevasat, amint a földbe hasított, szántotta a mély barázdát, hogy fákat ültethessünk és veteményezhessünk. Tanulóink ebből megtanulják, mit jelent a szántás, s azt is, hogy a kapa meg az ásó, a gereblye és a borona csak mindmegannyi eszköze eme becsületes és hasznos foglalkozásnak. Gyakran követünk el majd hibákat, de minden ballépés közel fekszik az igazsághoz. Tévedések árán tanuljuk meg a bölcs igyekezetet, mely megkezdi a munkát, és a végső siker reménységével kecsegtet. A habozás lelassít, a meggondolatlan kapkodás ugyanolyan fékezően hat, de minden tanulságul szolgál, ha az emberi eszköz arra használja ki. {6T 192.1}   

***** {6T 192}   

Az a felfogás, hogy a munka lealacsonyít, ezreket fektet sírjukba. Akik testi munkát végeznek, gyakran túlzásba esnek. A szellemi munkások pedig annak az egészséges életerőnek a hiánya miatt szenvednek, melyet a testi munka ad. Ha a szellemi munkások megosztanák a testi munkások terhét, hogy megerősödjenek, akkor a testi munkás a szellemi és erkölcsi művelődéssel tölthetné idejének egy részét. Akik ülő és író foglalkozást folytatnak, azoknak testi munkát is kell végezniük. Az egészség kilátása legyen elég serkentés ahhoz, hogy rávegye őket: fogják össze a testi munkát is a szellemi munkájukkal. {6T 192.2}