6. fejezet

A tanítások kiapadhatatlan forrása — A Biblia után fő tankönyvünk a természet legyen. {CG 45.1}   

A kisgyermek számára - aki még nem alkalmas arra, hogy nyomtatott lapokról olvasson, vagy a tantermi oktatás hétköznapjaiba bevezessék - a természet az örömök és tanítások kiapadhatatlan forrását nyújtja. Szívük, amely még nem keményedett meg a gonosszal való állandó érintkezéstől, gyorsan felismeri Azt, akinek jelenléte átjár minden teremtett dolgot. Fülük, melyet még nem tompított el a világ zaja, felfigyel Annak hangjára, aki a természet megnyilatkozásain keresztül szól hozzá. A természet tanítása az idősebbeknek sem nyújt kevesebb élményt, hiszen nekik is állandóan szükségük van a lelki és örökkévaló dolgok csendes tanúságtevőire. {CG 45.2}   

Az Éden tankönyve — A természet egész világa úgy teremtetett, hogy Isten dolgainak tolmácsa legyen. Ádám és Éva édeni otthonában a természet telve volt Isten ismeretével. Érzékeny füleik összhangot hallottak a bölcsesség hangjában. Szemeiken keresztül szívükig hatoltak a mennyei tanítások, mert érintkeztek Istennel az Ő teremtett munkáiban. {CG 45.3}   

Az élő tanításokat eléjük táró természet könyve az oktatás és gyönyörűség kimeríthetetlen forrását nyújtotta nekik. Isten neve volt írva az erdő minden levelére, a hegyek minden kövére, minden ragyogó csillagra, a földre, a tengerre, az égre. Az Éden lakói egyaránt megértették az élő, szerves, az élettelen, szervetlen dolgok üzenetét - a vizek leviatánjától a napfényben megcsillanó porszemig, a levelekkel, virágokkal, fákkal és minden élő teremtménnyel; mindegyiktől összegyűjtve és ellesve az élet titkait. Az első földi iskola tanulói tanulmányozhatták Isten mennyei dicsőségét, a megszámlálhatatlan világokat szabályos körforgásukban, a „felhők lebegését” (Jób37:15), a fény, a hang, a nappal és az éjszaka rejtélyeit. {CG 45.4}   

A bukás óta újabb tanítások adattak — Bár a földet átok sújtotta, még mindig a természet maradt az ember legjobb tankönyve. Most már azonban nemcsak a jót szemléltette, mert a gonosz mindenütt jelen volt. Megfertőzte a földet, a tengert és a levegőt. Ahol egykor csak Isten jelleme és ismerete mutatkozott, most Sátán jelleme és a gonosz ismerete is olvasható. Az embernek, bűne következményeként, a természetből - amely most a jó és gonosz ismeretét egyaránt szemléltette - állandó figyelmeztetéseket kellett kapnia. {CG 46.1}   

A természet szemlélteti a Biblia példáit — A Biblia írói sok szemléltető példát vettek a természetből, és amikor a természet világát figyeljük, a Szentlélek vezetése által még jobban megértjük Isten Igéje tanításait. {CG 46.2}   

A természet világával Isten az emberek kezébe helyezte a kulcsot, amely az Ő Szavának kincsestárát megnyitja. A láthatatlan dolgokat itt a láthatók szemléltetik, az Isten által teremtett világ az Ő bölcsességét, örökkévalóságát, igazságosságát és végtelen kegyelmét nyilatkoztatja ki, s teszi még jobban érthetővé. {CG 46.3}   

A gyermekeket buzdítsuk arra, hogy keressék meg a természetben azokat a tárgyakat, amelyek a Biblia tanításait szemléltetik, és keressék meg a Bibliában a természetből vett hasonlatokat! Keressék meg mind a természetben, mint a Szentírásban azokat a helyeket, amelyek Krisztust ábrázolják, s mindazokat a dolgokat, amelyeket Krisztus használt fel az igazság szemléltető bemutatására. Így meglátják Őt a fában, a szőlőtőben, a liliomban, a rózsában, a napban és a csillagokban. Megtanulják meghallani az Ő hangját a madarak énekében, a fák suhogásában, a mennydörgésben és a tenger zúgásában. A természet minden jelensége megismétli számukra Isten drága tanításait. {CG 46.4}   

A föld soha nem lesz többé elhagyott, puszta hely azok számára, akik így ismerkednek meg Krisztussal, hanem mennyei Atyjuk háza lesz, amely telve van az Ő jelenlétével, aki egykor az emberek között időzött. {CG 47.1}   

A Biblia magyarázza a természet rejtélyeit — A természettel kapcsolatba kerülve még a gyermeknek is oka van zavarba jönni, mert ellentétes erők munkáját ismeri fel benne, ezért magyarázatra van szüksége. Amikor a természetben megnyilvánuló gonoszt szemléljük, mindnyájunknak meg kell tanulnunk ezt a szomorú leckét: „valamely ellenség cselekedte ezt...” (Mt.13:28) {CG 47.2}   

Csak a Golgota hegyéről ragyogó világosság fényében lehet igazán olvasni a természet tanításait. Mutassa meg Betlehem és a kereszt története, hogy milyen jó legyőzni a gonoszt, és hogy minden áldás, amelyet nyerünk, a megváltás ajándéka! {CG 47.3}   

A vadrózsa és a tüske, a bogáncs és a konkoly jelképezi a természetben a rosszat és a rombolást. A madarak éneke, a rügyfakadás, az eső és a napfény, a nyári zápor és a reggeli harmat, a természet ezernyi megnyilvánulása, az erdő fái és tövükben a nyíló ibolyák a mindent helyreállító szeretetet jelképezik. A természet még mindig Isten jóságáról beszél nekünk. {CG 47.4}   

Oktatás a legalkalmasabb „tanteremben” — Ahogy az Éden lakói tanultak a természet könyvéből, ahogy Mózes felismerte Isten kézírását Arábia síkságain és hegyein, és a gyermek Jézus Názáret domboldalain, úgy a mai gyermekek is tanulhatnak e könyvből. A látható szemlélteti a láthatatlant. {CG 47.5}   

Ápoljátok a természet szeretetét! — Az anya fordítson időt arra, hogy ápolja magában és gyermekeiben a természet csodálatos dolgai iránt érzett szeretetet! Mutasson rá arra, hogy a földünket ékesítő ezernyi csoda a dicsőséges mennyből árad ránk, s beszéljen gyermekeinek arról, Aki mindezt alkotta. Így irányíthatja gondolataikat Teremtőjükre, és ébreszthet szívükben tiszteletet és szeretetet az áldások adományozója iránt. A természet színterei - az erdők, mezők és hegyek - legyenek a kisgyermekek tantermei, s azok kincsestára legyen tankönyvük, mert az így elméjükbe vésett tanításokat nem fogják soha elfelejteni… {CG 48.1}   

A szülők sokat tehetnek gyermekeik Istennel való kapcsolatáért, ha arra buzdítják őket, hogy szeressék a természetet, s ha megtanítják őket arra, hogy mindenben, amit csak kapnak, észrevegyék az adományozó gondviselését. Ily módon a szív talaja korán előkészül az igazság magvai befogadására, amelyek majd a kellő időben kikelnek és gazdag aratást eredményeznek. {CG 48.2}   

Csatlakozzatok a madarak dicsőítő énekéhez! — A kisgyermekek legyenek szoros közelségben a természettel. Ahelyett, hogy a divat kedvéért kényelmetlen ruhákkal béklyóznátok meg őket, hagyjátok, hogy a friss levegőn és a napfényben szabadon játszadozhassanak, mint a kis bárányok! Mutassátok meg nekik a bokrokat, virágokat, a füvet és a magas fákat, hadd barátkozzanak meg gyönyörű, változatos és pompás formáikkal! Tanítsátok őket arra, hogy vegyék észre az isteni bölcsességet és szeretetet az Ő teremtett dolgaiban; és ahogy szívük megtelik örömmel és hálás szeretettel, csatlakozni fognak a madarak dicsőítő énekéhez! {CG 48.3}   

A gyermekeket és fiatalokat ösztönözzétek arra, hogy tanulmányozzák a mesteri Alkotó műveit, és másolják le jellemük építésében a természet különleges szépségét. Amint Isten szeretete megnyeri szívüket, életükbe a szentség tisztasága és szépsége költözik, s így képességeiket mások áldására és Isten dicsőségére fogják felhasználni. {CG 48.4}   

A természet által a természet Istenére mutatni — A gyermekeknek olyan tanításokra van szükségük, melyek bátorságot adnak nekik, hogy ellenálljanak a gonosznak. Mutassatok rá a természetből a természet Istenére, hogy megismerkedjenek Teremtőjükkel! Foglalja el a szülők gondolkodását ez a kérdés: Hogyan tudom a legjobban Isten szolgálatára és dicsőségére nevelni gyermekeimet? Hiszen ha az egész menny érdeklődik az emberi faj boldogulása iránt, nem kellene nekünk is szorgalmasan és minden erőnkből tevékenykedni gyermekeink jólétéért? {CG 49.1}   

A természet tanulmányozása erősíti az értelmet — Isten dicsősége szemmel láthatóan megnyilatkozik az Ő kezének alkotásaiban, amelyek rejtőzködő titkai, kifürkészése által erősödik az értelem. Akiket eddig kitalált történetek olvasása szórakoztatott és rontott meg, ezután a természet nyitott könyvéből, Isten körülöttük lévő alkotásaiból az Igazságra találhatnak. Mindenki vizsgálódása tárgyára bukkanhat az erdő fáinak egyszerű leveleiben, a talajt zöld bársonyszőnyegként borító, hullámzó fűben, a virágokban, az erdő méltóságteljes fáiban, a magasba nyúló hegyekben, a gránitsziklákban, a nyugtalan óceánban, a drágakövekként ragyogó csillagokban, amelyek hogy megszépítsék az éjszakát, fénnyel hintik tele az égboltot, a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a hold ünnepélyes tündöklésében, a tél zimankójában, a nyár hevében, az egymást váltó, majd újra visszatérő évszakokban, abban a tökéletes rendben és összhangban, melyet a végtelen hatalom ellenőriz - ezek azok a tárgyak, melyek mély gondolkodásra késztetnek és kiterjesztik, szélesítik képzeletünket. {CG 49.2}   

Ha a könnyelmű és szórakozást kereső ember hagyja gondolatait a valóságos és igaz dolgokon időzni, akkor szíve önkéntelenül is tisztelettel s a természet Istenének csodálatával telik meg. Isten jellemének tanulmányozása, teremtett munkáinak szemlélése a gondolatok olyan mezejét nyitja meg, mely elvonja az elmét az alantas, elgyengítő és izgató szórakozásoktól. Isten alkotásainak és útjainak megismerését csak elkezdhetjük ezen a földön, s majd az örökkévalóságon át folytatódik a tanulás. Isten gondoskodott az ember számára olyan dolgokról, melyeken elgondolkozhat, és amelyek működésbe hozzák elméje valamennyi képességét. A Teremtő jellemét olvashatjuk ki a mennyei magasságból és alant a földön, s közben hálával telik meg szívünk. Minden idegszálunk és érzékünk reagál majd Isten csodálatos alkotásaiból megnyilvánuló szeretetére. {CG 50.1}   

A természet és a Biblia voltak Jézus tankönyvei — Műveltségét a menny által kijelölt forrásokból, hasznos munkából, az Írások tanulmányozásából, a természetből és élettapasztalatokból - Isten tankönyveiből - merítette, melyek gazdag tanulságot kínálnak mindazoknak, akik tettrekészen, látó szemekkel és értelmes szívvel tanulmányozzák őket. {CG 50.2}   

Az Írásokban való alapos jártasságából látható, milyen szorgalommal szentelte gyermekéveit Isten szavának tanulmányozására. Isten teremtett műveinek nagy könyvtára is nyitva állt előtte. Ő, a mindenség Teremtője, elmélyült azokban a tanításokban, amelyeket Ő maga írt a földre, a tengerre és az égboltra. Tudományos ismereteit nem a világ istentelen dolgaiból, hanem a természetből gyűjtötte. Tanulmányozta a növények, az állatok és az emberek életét. Kicsiny korától egyetlen célja volt: mások áldására élni. Ennek forrását a természetben találta meg. Amint a növény- és állatvilágot tanulmányozta, új gondolatok és elképzelések ébredtek benne. A látottakból mindig igyekezett olyan példákat meríteni, melyekből Isten élő kinyilatkoztatásait mutathatja be. A példázatok - amelyeket szolgálata során az igazság tanításához előszeretettel alkalmazott - tanúsítják, mennyire nyitva állt lelke a természet megnyilatkozásai előtt, és hogyan gyűjtögette lelki tanításait a mindennapi életből. {CG 50.3}   

Miközben Jézus megpróbálta megismerni a dolgok értelmét, föltárult előtte Isten Szavának és műveinek jelentősége. Mennyei lények kísérték, szent gondolatokkal foglalatoskodott. Attól kezdve, hogy értelme nyiladozni kezdett, folyamatosan növekedett lelki ajándékokban, és az igazság ismeretében. {CG 51.1}   

Jézushoz hasonlóan minden gyermek szert tehet erre a tudásra. Ha Mennyei Atyánkat Igéje által próbáljuk megismerni, angyalok szegődnek mellénk, értelmünk megnyílik, jellemünk tisztul és nemessé válik. {CG 51.2}   

Az igazság leckéi — A nagy Tanító kapcsolatba hozta hallgatóit a természettel, hogy hallhassák azt a hangot, amely minden teremtett dologban szól hozzájuk, és amikor szívük meglágyult és fogékonnyá váltak, segített nekik, hogy magyarázatot kapjanak a szemük elé táruló jelenetek lelki tanításairól. A példázatok, melyek által az igazság leckéit szerette tanítani, mutatják, hogy lelke mennyire nyitva volt a természet tanításai előtt, és mennyire gyönyörködött abban, hogy összegyűjtse a mindennapi életből vett tanulságokat. {CG 51.3}   

Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a nyáj példázatai által Krisztus örökkévaló igazságokat mutatott be. Tanulságot vont le a mindennapi élet eseményeiből is, azokból a tapasztalatokból, melyeket hallgatói jól ismertek, mint a kovász, az elrejtett kincs, az igazgyöngy, a halászháló, az elveszett drachma, a tékozló fiú, a sziklára és a fövényre épített ház. Tanításaiban volt valami, ami mindenki érdeklődését felkeltette, valami, ami minden szívhez szólt. Így a mindennapi munkát - ahelyett, hogy az a nemesebb gondolatoktól megfosztott, szokásos robot lett volna - beragyogta és felemelte az állandó emlékeztetés a lelkiekre és a láthatatlan dolgokra. {CG 51.4}   

Így kell tanítanunk nekünk is! Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy a természetben meglássák Isten bölcsességének és szeretetének megnyilatkozásait! Istenről való gondolataik kapcsolódjanak össze a madarakkal, virágokkal és fákkal! Minden látható dolog szolgáljon számukra a láthatatlanok magyarázatául és az élet minden eseménye legyen számukra az isteni tanítás eszköze. {CG 52.1}   

Ha a teremtett dolgokban és az élet minden tapasztalatában rejlő leckéket tanulmányozzák, arra is fény derül, hogy mindazok a törvények, amelyek a természetet és az élet eseményeit kormányozzák, bennünket is uralnak és javunkat szolgálják, s csak az irántuk tanúsított engedelmességben találhatjuk meg az igazi boldogságot. {CG 52.2}