Jézus megáldja a gyermekeket

Máté 19:13-15; Márk 10:13-16; Lukács 18:15-17. {DA 511}   

Jézus mindig is szerette a gyerekeket. Örömmel töltötte el gyermeki együttérzésük, és nyílt, természetes szeretetük. Tiszta ajkukról a hálás dicséret zeneként üdítette fel lelkét, amikor lehangolták a fortélyos és képmutató emberek. Amerre csak járt a Megváltó, jóságos megjelenése és szelíd kedvessége megnyerte a gyerekek bizalmát, szeretetet ébresztett a szívükben. {DA 511.1}   

A zsidó nép körében szokás volt a gyermekeket elvinni egy rabbihoz, hogy kezét rájuk téve megáldja őket. Jézus tanítványai azonban fontosabbnak gondolták Mesterük munkáját annál, hogy ilyesmivel meg lehessen szakítani. Amikor az édesanyák Jézushoz jöttek kicsinyeikkel, a tanítványok neheztelve tekintettek rájuk. Úgy vélték, ezek a gyerekek még túl kicsik, semmi hasznuk nem lesz abból, ha meglátogatják Jézust, és azt gondolták, Ő sem örülne a jelenlétüknek. Jézus azonban nem értett egyet a tanítványokkal. A Megváltó jól ismerte azoknak az anyáknak a gondjait és terheit, akik Isten Igéje szerint akarták nevelni gyermekeiket. Meghallgatta imáikat, s Ő maga vonzotta színe elé az édesanyákat. {DA 511.2}   

Az egyik édesanya gyermekével elindult otthonról, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját egyik szomszédjának, aki csatlakozott hozzá, mert ő is szerette volna, hogy Jézus megáldja gyermekeit. Többen is összegyűltek így csecsemőikkel és nagyobb gyermekeikkel. Amikor az édesanyák elmondták kívánságukat, Jézus együttérzően hallgatta a félénk, könnyes kérést. Azonban várt, hogy lássa, vajon hogyan viselkednek a tanítványok. Amikor látta, hogy elküldik az anyákat, mert azt hiszik, hogy ezzel neki kedveznek, rámutatott tévedésükre: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket: mert ilyeneké az Isten országa.” (Luk 18,16) Karjába vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve részesítette őket az áldásban, amiért jöttek. {DA 511.3}   

A gyermekeikért aggódó édesanyák megnyugodtak. Krisztus szavai megerősítették őket, és áldásával tértek vissza otthonukba. Bátorságot kaptak, hogy megújult derűvel vegyék fel terheiket, s reménykedve munkálkodjanak gyermekeikért. Ma is minden anyának ugyanezzel a hittel kell fogadnia Jézus szavait. Ő ugyanúgy személyes Megváltónk ma is, mint amikor emberként élt az emberek között. Ma is ugyanúgy segíti az édesanyákat, mint amikor karjába vette a kicsinyeket Júdeában. A mi otthonunk gyermekeit ugyanúgy a saját vérén váltotta meg, mint a hajdaniakat. {DA 512.1}   

Jézus Krisztus ismeri minden édesanya szívének terheit. Ő, akinek édesanyja szegénységgel és nélkülözéssel küszködött, együtt érez minden dolgozó édesanyával. Ő, aki hosszú utat tett meg, hogy könnyítsen egy kánaáni asszony aggódó szívén, ugyanezt megteszi a mai anyákért is. Aki visszaadta a naini özvegynek egyetlen fiát, és aki haláltusájában a kereszten megemlékezett saját édesanyjáról, ma is átérzi az édesanyák fájdalmát. Minden bajban vigaszt és segítséget nyújt. {DA 512.2}   

Jöjjenek az anyák minden gondjukkal Jézushoz! Tőle elegendő kegyelmet és segítséget kapnak gyermekeik neveléséhez. A kapuk nyitva állnak minden édesanya számára, aki terheit a Megváltó lába elé akarja tenni. Ő, aki ezt mondta: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket”, ma is hívja az anyákat, vezessék hozzá gyermekeiket, hogy megáldja őket. Az imádkozó édesanya hite által még karjában fekvő csecsemője is a Mindenható árnyékában lakozhat. Keresztelő Jánost születésétől fogva betöltötte a Szentlélek. Ha közösségben élünk Istennel, mi is számíthatunk rá, hogy már az első percektől az isteni Lélek formálja kicsinyeinket. {DA 512.3}   

A gyermekekben, akiket eléje hoztak, Jézus látta a felnőtt embereket, akik majd kegyelmének örökösei és országának polgárai lesznek, s akik közül néhányan mártíromságot vállalnak majd érte. Tudta, hogy ezek a gyerekek sokkal készségesebben hallgatják és fogadják el megmentőjüknek, mint a felnőttek, akik közül sokan bölcsnek képzelik magukat és keményszívűek. Lehajolt a gyerekekhez, és tanította őket. Ő, a menny Uralkodója, nem tartotta méltóságán alulinak, hogy válaszoljon kérdéseikre, és fontos tanításait gyermeki felfogóképességükhöz igazítsa. Elültette elméjükbe az igazság magvait, melyek majd évek múltán kikelnek, és az örök életre teremnek gyümölcsöt. {DA 512.4}   

Napjainkban is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az evangélium tanításai iránt; szívük nyitott az isteni befolyás előtt, és elég erős a kapott leckék megőrzésére. A kisgyermekek kereszténnyé válhatnak, koruknak megfelelő tapasztalatokra tehetnek szert. Nevelni kell őket a lelki dolgokban, és a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy gyermekeik jelleme Krisztus hasonlatosságára formálódjék. {DA 515.1}   

Az édesanyák és édesapák az Úr családjának fiatalabb tagjaiként tekintsenek gyermekeikre, akik azért lettek rájuk bízva, hogy a menny számára neveljék őket. Amit mi tanulunk Krisztustól, adjuk tovább gyermekeinknek, ahogyan zsenge elméjük be tudja azt fogadni, apránként feltárva nekik a menny igazságainak szépségét. Ezáltal a keresztény otthon iskolává válik, ahol a szülők helyettes tanítóként szolgálnak, s maga Krisztus a fő oktató. {DA 515.2}   

Amikor gyermekeink megtéréséért fáradozunk, ne heves érzelmeket várjunk a bűnről való meggyőződés megdönthetetlen bizonyítékaként. Nem szükséges tudni megtérésük pontos idejét sem. Arra tanítsuk őket, hogy bűneiket vigyék Jézushoz, kérjék bocsánatát, s higgyék, hogy megbocsát nekik és elfogadja őket – éppen úgy, ahogyan elfogadta a gyermekeket, amikor személyesen a Földön járt. {DA 515.3}   

Amikor az anya megtanítja gyermekeit, hogy szeretetből engedelmeskedjenek neki, tulajdonképpen a keresztény élet első leckéit adja. Az édesanya szeretete képviseli a gyermek számára Krisztus szeretetét, s az édesanyjukban bízó, neki engedelmeskedő kicsinyek bizalommal fordulnak majd Jézus felé is, és megtanulnak engedelmeskedni a Megváltónak. {DA 515.4}   

Jézus példakép a gyermekek számára, de Ő az édesapák példaképe is. Hatalommal szólt, szavából erő sugárzott, de amikor durva, erőszakos emberekkel beszélt, akkor sem használt goromba vagy illetlen kifejezéseket. A szívben lakozó krisztusi kegyelem mennyei méltóságban és illendő viselkedésben részesít. Meglágyítja, ami durva, és megfékez mindent, ami nyers és sértő. Megtanítja a szülőket, hogy gyermekeiket értelmes lényként kezeljék, ahogyan az apák és anyák is ilyen viselkedést várnak el másoktól. {DA 515.5}   

Szülők, gyermekeitek nevelésekor tanulmányozzátok a természetben rejlő isteni leckéket! Ha szegfűt, rózsát vagy liliomot szeretnétek nemesíteni, hogyan kellene bánnotok a fiatal növényekkel? Kérdezzétek meg a kertészt, mit tesz, hogy minden ág és levél olyan gyönyörűen zsendül, és arányosan, szépen növekszik. El fogja mondani, hogy nem durva érintés, nem erőszakos próbálkozás eredménye ez, mert akkor csak letörnének a gyönge ágak. Gyakran ismételt apró figyelmességekre van szükség. Öntözte a talajt, védte a fejlődő növényeket az erős széltől és a tűző naptól, Isten pedig megadta, hogy szépen kinyíljanak és kivirágozzanak. Amikor gyermekeitekkel foglalkoztok, kövessétek a kertész módszerét. Gyengéd érintésekkel, szerető szolgálattal alakítsátok jellemüket Krisztus jellemének mintájára. {DA 516.1}   

Biztassátok az embereket, hogy fejezzék ki Isten és egymás iránti szeretetüket! Azért van olyan sok keményszívű férfi és nő a világon, mert az igazi érzelmet gyengeségnek tekintik, letörik és elnyomják. Az ilyen emberek jobbik énjét gyerekkorukban elfojtották, s ha az isteni szeretet melege fel nem olvasztja hideg önzésüket, boldogságuk örökre elvész. Ha szeretnénk, hogy gyermekünkben Jézus szelíd lelkülete és az angyalok irántunk kinyilvánított rokonszenve lakozzon, akkor bátorítanunk kell a gyermekkori bőkezű, szeretetteljes kezdeményezéseket. {DA 516.2}   

Tanítsátok meg a gyermekeket Krisztust látni a természetben. Vigyétek ki őket a szabad levegőre, a nemes fák alá, a kertbe – és tanítsátok meg őket Jézus szeretetének megnyilvánulását látni a teremtés csodálatos műveiben! Tanítsátok meg nekik, hogy Ő alkotta az egész élővilágot kormányzó törvényeket, s nekünk is adott törvényeket, amelyek boldogságunkat és örömünket szolgálják. Ne fárasszátok a gyermekeket hosszadalmas imákkal és unalmas erkölcsi leckékkel, hanem a természetből vett példákkal tanítsátok őket az Isten törvénye iránti engedelmességre. {DA 516.3}   

Ha már megbíznak bennetek mint Krisztus követőiben, könnyű lesz megtanítani őket arra a nagy szeretetre, amellyel Ő szeret minket. Amikor megpróbáljátok világossá tenni a megváltás igazságát, s a gyermekeknek személyes Megváltóként bemutatni Krisztust, az angyalok mellettetek állnak majd. Az Úr kegyelmet ad az anyáknak és apáknak, hogy felkeltsék kicsinyeik érdeklődését a betlehemi kisded drága története iránt, aki valójában a világ reménysége. {DA 517.1}   

Amikor Jézus azt mondta tanítványainak, ne tiltsák meg a gyermekeknek, hogy Őhozzá jöjjenek, minden követőjéhez szólt, éljenek bármely korszakban, bárhol a világon – egyházi tisztviselőkhöz, prédikátorokhoz, segítőkhöz, és minden keresztényhez. Jézus vonzza a gyermekeket, és megparancsolja nekünk: „Engedjétek őket hozzám jönni”, mintha csak azt mondaná: Jönnek, ha nem akadályozzátok őket. {DA 517.2}   

Ne engedjétek meg magatoknak, hogy Krisztusétól elütő jellemetek hamisan mutassa be Jézust! Ne távolítsátok el Tőle gyermekeiteket hűvösségetekkel és nyerseségetekkel! Sohase érezzék, hogy a menny nem lehet kellemes hely számukra, ha ti is ott vagytok! Ne beszéljetek úgy a vallásról, mintha azt gyerekek nem érthetnék meg, s ne tegyetek úgy, mintha nem kellene Krisztust már gyerekkorukban elfogadniuk! Ne keltsétek bennük azt a hamis benyomást, hogy Krisztus vallása a komorság vallása, és ha a Megváltóhoz jönnek, le kell mondaniuk mindenről, ami örömöt okoz az életben! {DA 517.3}   

Ha a Szentlélek megindítja a gyermekek szívét, működjetek együtt vele! Arra tanítsátok őket, hogy a Megváltó hívja őket, és semmi nem okozhat nagyobb örömet Jézusnak, mint ha életük virágjában, ifjúságukban adják át magukat neki! {DA 517.4}   

A Megváltó végtelen szeretettel tekint a lelkekre, akiket saját vérén váltott meg. Szeretete magának igényli őket. Kimondhatatlan vágyakozással figyeli életüket. Jézus szerető szíve nemcsak a legjobban viselkedő gyerekek után vágyakozik, hanem azok után is, akik kifogásolható jellemvonásokat örököltek. Sok szülő nem is érti, mennyire felelős gyermeke jellemvonásaiért. Nincs sem türelmük, sem bölcsességük, hogy a tévelygő kicsinyekkel foglalkozzanak, akiket ők tettek olyanokká, amilyenek. Jézus azonban szánalommal tekint ezekre a gyerekekre, Ő tudja az okot, amelyből az okozat származott. {DA 517.5}   

A keresztény munkás Krisztus megbízottjává válhat, hogy ezeket a gyerekeket a Megváltóhoz vezesse. Bölcsességgel és tapintattal szívéhez kötheti őket, bátorsággal és reménységgel töltheti be lelküket, és Krisztus kegyelme által láthatja átalakulni jellemüket, hogy majd elmondhassák róluk: „Ilyeneké az Isten országa.” (Luk 18,16) {DA 517.6}