× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Május 19. Az isteni mérce

„Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől! Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk.” (Fil 3,2–3) {Mar 147.1}   

„Vannak, akiknek a Szentlélek érintésére van szükségük. Akkor majd az időszerű üzenet válik életük súlypontjává. Nem emberekhez mérik majd magukat, s nem kutatnak valami új, valami különös után. Időszerű próbakövünk: a negyedik parancsolat szombatja, és mindaz, ami ezzel a nagy emlékünneppel kapcsolatos. {Mar 147.2}   

Isten parancsolatai, melyeket a Földön majdnem egyetemlegesen érvénytelenítettek, képezik napjaink próbakövét, szívet vizsgáló igazságát. Elérkezik az ideje, amikor Isten imádóit ez a jel különbözteti meg. Felismerik majd őket mint Isten szolgáit, a menny iránt tanúsított alattvalói hűségük e jele által. Azonban minden emberi elgondolás, amelyet mérceként alkalmaznak, eltereli a figyelmet a nagy és fontos hittételektől, melyek a korszerű igazságot alkotják. {Mar 147.3}   

Sátán közénk hozza azokat, akiket szélsőséges gondolkodás jellemez, szűk látókörű embereket, akik élesen bírálgatnak, makacsul ragaszkodnak saját fogalmaikhoz, hogy mit is jelent az igazság. Követelőzőek lesznek, szigorú kötelességeket erőszakolnak másokra, kevésbé fontos dolgokban szőrszálhasogatásig kardoskodnak, míg a törvény súlyosabb kívánalmait elhanyagolják, az ítéletet, az igazságszolgáltatást, az irgalmasságot, és Isten szeretetét. Miattuk minden szombattartót vakbuzgónak, farizeusnak és fanatikusnak fognak nyilvánítani. {Mar 147.4}   

Isten tapasztalt embereket különleges feladattal bíz meg. Isten ügyét kell őrizniük. Vigyázzanak, hogy Isten művét ne bízzák olyan emberekre, akik kiváltságuknak tartják, hogy saját független ítélkezésüket juttassák érvényre, tetszésük szerint prédikáljanak, és senkinek ne tartozzanak felelősséggel tanításukért vagy munkájukért. Ha ezt a lelkületet egyszer is érvényesülni engedjük, akkor sosem végezhetünk harmonikus munkát, nem érvényesülhet a lelkület egysége, a mű sincs biztonságban, és Isten ügye nem növekedhet megfelelően. Lesznek hamis tanítók, gonosz munkások, akik tévedéseket csempésznek be, lelkeket vonnak el az igazságtól. Krisztus imádkozott, hogy követői legyenek egyek, miként Ő és az Atya egy. Akik ennek az imának a megvalósulásáért imádkoznak, szereljék le a széthúzásnak a legcsekélyebb megnyilvánulását is, törekedjenek a testvérek között az egység és a szeretet lelkületének ápolására.” (Evangelizálás, 212–213. o., magyar kiadás: 105. o.) {Mar 147.5}