× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Május 23. Az ég csillagai lehullanak

„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, a csillagok az égről lehullanak, és az egek erősségei megrendülnek.” (Mát 24,29) {Mar 151.1}   

„1833-ban, két évvel azután, hogy Miller a nyilvánosság előtt Krisztus közeli eljövetelének bizonyítékairól kezdett beszélni, megjelent a második advent jelei közül az utolsó. Ezeket a jeleket Krisztus ígérte meg: »A csillagok az égről lehullanak.« János pedig, aki látomásban látta Isten napjának előjeleit, a Jelenések könyvében kijelentette: »Az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.« (Jel 6,13) Ez a prófécia megdöbbentően és megrázóan teljesedett az 1833. november 13-i meteoresőben. Ilyen nagy kiterjedésű csillaghullásról nem számol be a történelem. Az egész égbolt szerte az Egyesült Államok felett órákon át lángolt! Az első telepesek megérkezése óta egyetlen olyan égi jelenség sem volt Amerikában, amelyet az emberek egyik fele ily nagy csodálattal, a másik fele pedig oly nagy rémülettel szemlélt. Fensége és ijesztő szépsége még mindig ott él sok lélekben… Soha nem esett e meteoroknál sűrűbb eső a földre – keleten, nyugaton, északon és délen. Egyszóval úgy látszott, mintha az egész égbolt mozogna… A jelenség, miként Silliman professzor állítja, egész Észak-Amerikában látható volt… Hajnali két órától világos nappalig a teljesen felhőtlen, derült égbolton szünet nélkül villogtak a vakító fények. Nincs nyelv, amely alkalmas lenne e tündöklő színjáték pompájának leírásához… Aki nem látta, nem tud fogalmat alkotni nagyszerűségéről. Mintha az ég minden csillaga a zenit közelében egyetlen ponton gyűlt volna össze, s a fény sebességével ezrek követték egymást sebesen, mintha csak erre az alkalomra teremtődtek volna. A gyümölcseit viharos szélben hullató fügefánál találóbb képpel nem lehetett volna ábrázolni ezt a jelenséget. A New York Journal of Commerce 1833. november 14-i számában hoszszú cikk jelent meg erről a csodálatos jelenségről, amelyben ezt a kijelentést találjuk: »Azt hiszem, egyetlen filozófus vagy tudós sem tett említést sem szóban, sem írásban olyan jelenségről, amilyen a tegnap reggeli volt. De ezt a jelenséget ezernyolcszáz évvel ezelőtt egy próféta pontosan megjövendölte. A jövendölések nem szó szerinti csillaghullásról szóltak, hanem meteoresőről… csak ebben az értelemben lehet szó szerint igaz.« {Mar 151.2}   

E jelek után látta János a soron következő nagy eseményt: az ég tekercsként eltakarodott, a föld pedig megrázkódott; hegyek és szigetek léptek ki helyükből, és a gonoszok rémülten próbáltak elmenekülni az ember Fia elől (Jel 6,12–17).” (A nagy küzdelem, 333–334. o., Korszakok nyomában, 297–299. o.) {Mar 151.3}   

„Az ember Fia második eljövetelének pontos ideje Isten titka.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 344. o.) {Mar 151.4}