Nem túl régen egy igazán impozáns helyszín elevenedett meg előttem. Láttam óriási, gyönyörű kastélyokra hulló tűzgömböt, amely azonnal elpusztította őket. Hallottam, amint néhányan azt mondják: »Tudtuk, hogy Isten ítéletei eljönnek a földre, de nem tudtuk, hogy ilyen hamar.« Mások azt mondták: »Tudtátok? Akkor miért nem mondtátok el nekünk is? Mi nem tudtuk!« Mindenfelől efféle szavakat hallottam… {Mar 25.3}
Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összefognunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat. {Mar 25.4}
Isten ítéletei már elérték a világot. A háborúk, a háborúk hírei, a tűz és árvíz pusztításai világosan beszélnek arról, hogy a nyomorúságos idő, amely a történelem végéig egyre növekszik majd, igen közel van. Nincs elvesztegetni való időnk. A világot háborús légkör hatja át. Dániel könyve 11. fejezetének jövendölései már szinte elérték végső beteljesedésüket… {Mar 25.5}
Az elmúlt péntek reggel, éppen mielőtt felébredtem, megrendítő jelenet tárult fel előttem. Úgy tűnt, hogy épp felébredtem, de nem a saját otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzgolyók hullottak a házakra, és ezekből tüzes nyilak repültek mindenfelé. Nem lehetett eloltani a fellobbant tüzeket, és hatalmas volt a pusztulás. Az emberek rémülete leírhatatlan volt.” (Welfare Ministry, 136–137. o.) {Mar 25.6}