× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Július 2. Az Úr lesz népének védelmezője

„És imádták a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádták a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhat ővele?” (Jel 13,4) {Mar 191.1}   

„Két szarva volt, mint a bárányé, és úgy beszélt, mint a sárkány. Bár Isten Báránya követőinek vallják magukat, ezeket az embereket egyre inkább a sárkány lelke itatja át. Szelídeknek és alázatosaknak akarnak látszani, de Sátán lelkületével beszélnek és törvénykeznek, s cselekedeteikkel megmutatják, hogy éppen annak ellenzői, aminek vallják magukat. Ez a bárányhoz hasonlító hatalom egyesül a sárkánnyal: háborút szervez azok ellen, akik megtartják Isten parancsolatait és akiké Jézus Krisztus bizonyságtétele. Sátán katolikusokkal és protestánsokkal működik együtt, e világ isteneként diktál embereknek, mintha országa alattvalói lennének. Úgy bánik velük és úgy irányítja őket, ahogy nekik tetszik. Ha valaki nem akarja lábbal tiporni Isten parancsolatait, a sárkány lelkülete megnyilvánul, és az ilyen embert börtönbe vetik, zsinatok elé hurcolják és büntetéssel sújtják. »Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek.« »És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.« Sátán tehát Jahve jogait bitorolja. A bűn embere beül Isten templomába, Istennek hirdetve magát, és Isten helyett cselekedve. {Mar 191.2}   

Éles ellentét van az Isten pecsétjét viselők és azok között, akik imádják a fenevadat és képmását. Az Úr hűséges szolgái a legkeserűbb üldöztetést szenvedik el a hamis tanítóktól, akik nem hallgatnak Isten igéjére, hanem inkább botrányköveket állítanak az Úr követõinek útjába. De Isten népének nem szabad félnie. Sátán nem lépheti túl korlátait. Az Úr lesz népének védelmezője, s Ő úgy tekint a szolgáit ért sérelemre, amit az igazságért szenvedtek el, mintha ez Vele történt volna. Amikor az emberek meghozzák a végső döntést, amikor mindenki állást foglal – vagy Krisztus és parancsai mellett, vagy a nagy hitehagyó oldalán –, Isten felkél, hatalma megmutatkozik, és örökre elhallgat azok szája, akik káromlóan léptek fel ellene. Minden szembeszegülő hatalom megkapja majd büntetését.” (28. levél, 1900) {Mar 191.3}