× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Július 23. Az elpecsételés és a késői eső

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2,19) {Mar 212.1}   

„Mielőtt a munka lezárul és befejeződik Isten népének elpecsételése, részesülni fogunk Isten Lelkének kitöltetésében. Mennyei angyalok lesznek köreinkben.” (Selected Messages I., 111. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 104. o.) {Mar 212.2}   

„Mennyei Atyánk nem kér olyat tőlünk, amit nem tudunk véghezvinni. Az a vágya, hogy népe odaadóan munkálkodjon, s beteljesíthesse rájuk vonatkozó terveit. Imádkoznunk kell erőért, várnunk kell az erőre, és megkapjuk az erőt, hogy érett férfiakká és asszonyokká növekedjünk Krisztus Jézusban. {Mar 212.3}   

Nem minden gyülekezeti tag gyakorolja a személyes kegyességet, ezért nem értik személyes felelősségüket sem. Nem ismerik fel, hogy kiváltságuk és kötelességük elérni a keresztény tökéletesség magas mércéjét… Vágyakozó szívvel tekintünk-e előre a késői esőre, bizakodva reménykedünk-e egy jobb napban, amikor az egyház felruháztatik erővel a magasságból, s így alkalmassá válik az Istenért végzendő munkára? A késői eső sohasem üdíti fel és tölti be erővel a tétleneket, a hanyagokat, akik nem használják az erőt, melyet Isten adott nekik. {Mar 212.4}   

Igen nagy szükségünk van tiszta, életadó légkörre, amely táplálja és erősíti a lelkünket. Nagyobb igyekezetre van szükségünk. Ünnepélyes üzenetet bízott ránk Isten, hogy a világnak adjuk – hirdessük nagyobb lelkesedéssel, olyan hatékonysággal és erővel, amely majd mély benyomást gyakorol az emberekre, s meglátják a Mindenhatót, aki velünk munkálkodik, és erőnk forrása… {Mar 212.5}   

Felhasználunk-e minden erőt, hogy az elveszett bárányokat visszavigyük a nyájhoz? Ezrek és ezrek élnek tudatlanságban, akiket figyelmeztetni lehetne. Imádkozzunk Krisztus erejéért úgy, mint még soha! Imádkozzunk Lelkének ihletéért, hogy betöltekezhessünk azzal a vággyal, hogy megmentsük a pusztulás útján járókat. Emelkedjen fel az ima a mennybe: Isten, légy irgalmas hozzánk, és áldj meg minket, világoltasd a Te orcádat rajtunk, hogy a Te utad ismertté lehessen minden nép között! »Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az Ő orcáját rajtunk.« (Zsolt 67,1–2)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 338. o.) {Mar 212.6}