× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Január 20. Isten megõrzi a hűségeseket

„Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és Jézus hitét!” (Jel 14,12) {Mar 28.1}   

„Emberi bölcsességnél többre van szükségünk a Biblia olvasásához és kutatásához. Ha alázatos szívvel nyitjuk meg Isten Igéjét, az Úr olyan zsinórmértéket állít elénk, amely megóv minket a törvénytelenségtől. {Mar 28.2}   

Nehéz dolog az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartani. Ez a nehézség csak fokozódik, amikor Sátán rejtett befolyásokkal indít egy másfajta lelkületre. Az üldözés szünetelésekor olyan emberek sodródnak közénk, akiknek a kereszténysége szilárdnak és kétségbevonhatatlannak tűnik, de az üldözés idején elhagynák sorainkat. A válság idején befolyásolná és meggyőzné őket a megtévesztő okfejtés. Sátán más és más csapdát állít az embereknek. Amikor Isten törvényét semmibe veszik, az egyház tüzes próbák által megrostáltatik, és többen, mint ahogyan azt most gondolnánk, engedni fognak a megtévesztő lelkeknek és az ördög tanításainak. Sokan ahelyett, hogy megerősödnének a próbákban, azt tanúsítják, hogy nem tartoznak az igaz szőlőtő élő szőlővesszői közé… {Mar 28.3}   

Milyen hatással lesz az engedelmesekre és igazakra, amikor a világ semmibe veszi Isten törvényét? Magával sodorja-e őket a gonoszság erős áradata? Felbontja-e Isten népe a szövetséget akkor, amikor oly sokan a sötétség fejedelmének zászlaja alá gyűlnek? Nem! A Krisztussal járók közül senki nem bukik el. Isten követői engedelmesen meghajolnak a minden földi nagyságot meghaladó hatalom előtt. Isten parancsolatainak lábbal tiprása sokakat az igazság elhallgatásához és megvetéséhez vezet, de a hűségesek még nagyobb elszántsággal emelik magasba az Úr tanításait. Nem vagyunk magunkra hagyva. Minden utunkban megláthatjuk Istent, aki ösvényeinkre világosságot áraszt. Forduljunk Igéjéhez alázatos szívvel, kérjünk tanácsot Tőle, és adjuk át neki akaratunkat. Isten nélkül semmit sem cselekedhetünk.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 349–350. o.) {Mar 28.4}