× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Augusztus 7. „Akik az Ő nevében hisznek”

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mát 5,48) {Mar 227.1}   

„Üdvözítőnk mindent tudott a természetünkről, mégis ezt mondja minden embernek: »Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes.« Amint Isten tökéletes saját közegében, úgy az embernek is tökéletesnek kell lennie a magáéban. Akik elfogadják Krisztust, azok számára ezek a szavak tele vannak reménységgel: »Valakik befogadják Őt, hatalmat kapnak arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azok, akik az Ő nevében hisznek.« Ezek a szavak kijelentik, hogy nem szabad beérnünk kevesebbel, mint a legnemesebb jellemmel, az isteni hasonlóságra átformálódott lelkivilággal. Amikor ilyen a jellemünk, az élet, a hit, a vallás tisztasága példa lesz mások számára is.” (Medical Ministry [Egészségügyi szolgálat], 112–113. o.) {Mar 227.2}   

„Csalódni fognak azok, akik határozott igyekezet nélkül várnak valamiféle varázslatos jellemváltozásra. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hiszen Ő képes megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát, és az ellenség olyan csapdát állít, amely által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, jókedvéből. Korlátozott lehetőségeinkhez mérten olyan szentnek kell lennünk saját körünkben, amilyen Isten az Ő körében. Képességeinknek megfelelően be kell mutatnunk az igazságot, a szeretetet és Isten jellemének kiválóságát. Ahogyan a viasz felveszi a pecsét lenyomatát, úgy kell az embernek is felvennie Isten Lelkének képét, és megtartania Krisztushoz való hasonlóságát. {Mar 227.3}   

Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Igyekezetünkben, hogy az isteni mintát kövessük, gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor kell még sírnunk Jézus lábainál. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlóságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és ékességünk.” (Selected Messages I., 336– 337. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 309–310. o.) {Mar 227.4}