× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Augusztus 12. Látszólagos és valódi megszentelődés

„Aki ezt mondja: »Ismerem Őt«, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk.” (1Ján 2,4–5) {Mar 232.1}   

„A vallásos világban most előtérbe kerül a megszentelődés kérdése, de az önfelmagasztalás lelkületével és Isten törvényének mellőzésével, amelyek jelzik, hogy mennyire idegen a Bibliától. Támogatói azt tanítják, hogy a megszentelődés egy pillanat műve, mellyel egyedül hit által tökéletes szentségre tehetnek szert. »Csak higgy, és tiéd az áldás« – mondják. Azt feltételezik, hogy az elfogadó részéről semmiféle további erőfeszítésre nincs szükség. Ugyanakkor tagadják Isten törvényének tekintélyét, és azt hajtogatják, hogy megszabadultak a parancsolatok megtartásának kötelezettségétől. De lehetséges-e, hogy emberek szentek legyenek Isten akaratával és jellemével megegyezésben, anélkül, hogy összhangba kerülnének azokkal az elvekkel, amelyek Isten természetének és akaratának kifejeződései? {Mar 232.2}   

A könnyű vallás utáni vágy, amely nem igényel küzdést, önmegtagadást, sem elszakadást a világ szokásaitól, tette népszerű tanítássá a hit, az »egyedül a hit« tantételét – de mit mond Isten szava? »Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?« (Jak 2,20) {Mar 232.3}   

Isten a Bibliában a cselekedetek nélküli hit e megejtő tantétele ellen foglal állást. Az nem hit, amely anélkül igényli a menny jóindulatát, hogy eleget tenne a feltételeknek, amelyek nyomán az irgalom adományozható. A valódi hit az Írások ígéretein és rendelkezésein alapul. {Mar 232.4}   

Senki ne csalja meg magát azzal az elképzeléssel, hogy megszentelődhet, miközben szándékosan ellenszegül Isten kívánalmainak. Egy ismert bűn elkövetése elhallgattatja a Lélek tanúságtevő hangját, és elválasztja a lelket Istentől. »Aki ezt mondja: Ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk.« (1Ján 2,4–5)” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 15–17. o.) {Mar 232.5}