× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Augusztus 15. Sohasem kérkedhetünk

„Akkor mondtam: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” (Ésa 6,5) {Mar 235.1}   

„Akik tapasztalatból ismerik a bibliai megszentelődést, alázatos lelkületet tanúsítanak majd. Mint Mózesnek, nekik is világos meggyőződésük van a szentség félelmetes fenségéről, és látják saját értéktelenségüket a Végtelen Hatalom tisztaságával és tökéletességével ellentétben. {Mar 235.2}   

Dániel az igazi megszentelődés példája volt. Hosszú életét az Istenért végzett nemes szolgálatban töltötte. »Kedves férfiú« volt a menny szemében (Dán 10,11). De ahelyett, hogy tisztának és szentnek tartotta volna magát, ez a megbecsült próféta azonosult Izráel igazán bűnös voltával, amint Isten előtt esedezett népe érdekében: »Mert nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd a mi esedezésünket… Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk… És még szóltam és imádkoztam, s vallást tettem az én bűnömről és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről…« (Dán 9,18. 15. 20) {Mar 235.3}   

Amikor Jób hallotta az Úr hangját a forgószélből, így kiáltott: »Hibáztatom magam, és bánkódom a porban és a hamuban!« (Jób 42,6) Így volt ez akkor is, amikor Ésaiás látta az Úr dicsőségét, és hallotta, amint a kérubok kiáltották: »Szent, szent, szent a Seregek Ura!« – Ésaiás ekkor ezt mondta: »Jaj nékem, elvesztem!« (Ésa 6,3. 5) Miután Pál elragadtatott a mennybe, és hallott »kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie«, azt mondja önmagáról, hogy ő minden szentek közül a legeslegkisebb (2Kor 12,2–4; Eféz 3,8). Így volt ez a szeretett tanítvány esetében is, aki szemlélve az Úr dicsőségét, »leesett az angyal lábai elé, mint egy holt« (Jel 1,17). {Mar 235.4}   

Akik a Golgota keresztjének árnyékában járnak, nem magasztalják fel önmagukat, nem tesznek dicsekedő kijelentéseket, miszerint szabadok a bűntől. Érzik, hogy bűnük okozta a haláltusát, amely megtörte Isten Fiának szívét, és ez a gondolat megalázkodáshoz vezeti őket. Akik a legközelebb élnek Jézushoz, azok értik legtisztábban az emberiség esendőségét és bűnös voltát, s egyetlen reményük a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemében van.” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 14–15. o.) {Mar 235.5}