× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Augusztus 25. A szombat jelentõsége és dicsősége

„Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt!” (Ésa 58,14) {Mar 245.1}   

„A szombat csodálatos, dicsőséges alkalom… Isten arra teremtette, hogy örvendezzünk és dicsőítsük Őt irántunk tanúsított jóságáért… {Mar 245.2}   

Isten megmutatta, hogy csak keveset érzékeltünk és értettünk meg a szombat fontosságából és dicsőségéből, holott fel kellene fognunk és meg kellene ismernünk dicső voltát. Nem tudjuk, mit jelent a föld magaslatain hordoztatni és Jákób örökségével élni. De amikor a késői eső és a felüdülés eljön az Úrtól, és hatalmának dicsősége megnyilvánul, megtudjuk, mit jelent mindez. Akkor majd jobban megértjük a szombat jelentõségét. Azonban nem látjuk meg teljes dicsőségében mindaddig, amíg Isten szavára fel nem tárulnak az új Jeruzsálem gyöngykapui, és a szeretett Jézus örömteli hangja nem hallható, felszólítva bennünket, hogy lépjünk be oda. Láttam, hogy tökéletes világosság ragyog a városban, mert megtartottuk Isten parancsolatait, és a menny, az édes menny a mi otthonunk.” (3. levél, 1851) {Mar 245.3}   

„Láttam az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán az első négy parancsolat fényesen ragyogott, de a negyedik, a szombatparancsolat mindegyiknél fényesebb volt, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott – fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot. Láttam, hogy a szombat parancsa nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy mindet éppen úgy figyelmen kívül hagyhatnánk, mint ahogy a negyedikkel teszik sokan… {Mar 245.4}   

Isten megmutatta, hogy a szombat válaszfal, és az is lesz, amely az igazi Izráelt elválasztja a hitetlenektől, és a szombat az, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egybeforrasztja.” (Early Writings [Korai írások], 32–33. o.) {Mar 245.5}