„Az emberek ültetnek és építenek, esznek, isznak, és senki nincs tudatában annak, hogy a végső, visszavonhatatlan döntést már kihirdették a mennyei szentélyben. Az özönvíz előtt, miután Noé belépett a bárkába, Isten kizárta az istenteleneket, akik hét napig – nem tudva, hogy végzetük megpecsételődött – folytatták a gondtalan, élvezetszerető életet, és gúnyolódtak a figyelmeztetéseken. Az Üdvözítő azt mondta, hogy így lesz az Emberfiának eljövetele is. Csendben, észrevétlenül, mint az éjjeli tolvaj jön el a döntő óra, amely jelzi, hogy minden ember sorsa eldőlt, és a bűnösöknek felkínált irgalom végérvényesen visszavonatott.” (Review and Herald, 1905. november 9.) {Mar 264.2}
„Az Úr ítélete végigjárja a Földet az idő lezárulásakor, és félelmetes csapások tanúi leszünk. Akkor azok, akik megvetéssel illették Isten szavát, és azok, akik könnyen vették, tengertől tengerig vándorolnak, ide-oda futnak, hogy keressék az Úr beszédét, de nem találják meg… Isten szolgái már mindent megtettek ekkorra, felküldték utolsó imádságaikat, elhullatták utolsó keserű könnyeiket a lázadó gyülekezetért és az istentelen népért.” (1. kézirat, 1857) {Mar 264.4}