× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Szeptember 30. A feltámadás reménysége

„És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.” (Dán 12,2) {Mar 281.1}   

„Isten éjfélkor szabadítja meg népét. Amint a gonoszok gúnyolódnak körülöttük, hirtelen feltűnik a Nap, és teljes erejével ragyog, s a hold megáll… Sűrű, sötét felhők tornyosulnak, egymáshoz ütődnek. Csupán egyetlen világos hely van, amely dicsfényben ragyog, ahonnan Isten szava hallatszik, mint sok vizek zúgása és morajlása, s megremegteti az eget és a földet. Ezt hatalmas földrengés követi. A sírok megnyílnak, és akik hitben haltak meg a harmadik angyal üzenete során, akik megőrizték a szent szombatot, megdicsőülve jönnek elő porágyukból, hogy részesei legyenek a békeszövetségnek, amelyet Isten köt azokkal, akik megőrizték parancsolatait.” (Early Writings [Korai írások], 285. o.) {Mar 281.2}   

„Azokat, akik Jézus Krisztusban alszanak, előhívják börtönükből – dicsőséges halhatatlanságra… Õ feltámadt, drága barátaim, és ha körülményeitek elcsüggesztenek is, tudhatjátok: Jézus mellettetek áll, hogy békességet adjon néktek. {Mar 281.3}   

Tudom, miről beszélek. Voltak időszakok, amikor úgy gondoltam, hogy a hullámok átcsapnak a fejem fölött, de akkor is úgy éreztem, hogy az én Megváltóm értékes nekem. Amikor legidősebb fiam elvétetett tőlem, a keserűség és bánat, ami éreztem, kimondhatatlan volt, de Jézus odajött mellém, békéjét éreztem a lelkemben, és a vigasztalás kelyhét nyújtotta nekem. {Mar 281.4}   

…És akkor, aki harminchat évig állt mellettem, elvétetett. Együtt munkálkodtunk a szolgálatban, de össze kellett kulcsolnom harcos kezeit, és a csendes sírba kellett helyezni őt. Bánatom megint oly nagy volt, de mindezek után vigasztalást kaptam Megváltómtól. Jézus drága nekem. Mellettem járt és… melletted is ott lesz. Lehet, hogy el kell temetnünk szeretteinket, de amikor feltámadnak, a ráncok mind eltűnnek, ott vannak, és mi ismerjük őket… {Mar 281.5}   

Fel akarunk készülni arra, hogy találkozzunk drága barátainkkal, amint kijönnek sírjukból a feltámadás reggelén… Meg kell ragadnunk az evangéliumban elénk tárt reménységet, hogy hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk látni Őt, amint van.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 353. o.) {Mar 281.6}