× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Október 1. „Meglátjátok az embernek Fiát”

„Ímé eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt, még akik Őt általszegezték is, és siratja Őt e föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1,7) {Mar 282.1}   

„Azok is, »akik Őt általszegezték« (Jel 1,7), akik gúnyolódtak és nevettek Krisztus haláltusáján, és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőítését.” (A nagy küzdelem, 637. o., Korszakok nyomában, 567. o.) {Mar 282.2}   

„(A kihallgatáson) Kajafás jobb kezét az égre emelte, ünnepélyes eskü formájában szólította fel Jézust: »Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?« (Mát 26,63) {Mar 282.3}   

Mindenki figyelt, és minden szem Krisztus arcára szegeződött, miközben Ő válaszolt: »Te mondád.« (Mát 26,64) Úgy tűnt, mintha mennyei világosság ragyogta volna be Krisztus sápadt arcát, amikor hozzátette: »Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Isten hatalmas jobbján, és eljőni az ég felhőiben.« (Mát 26,64) {Mar 282.4}   

Krisztus istensége egy pillanatra átvillant emberi alakján. A főpap megijedt a Megváltó átható pillantásától. Olyan volt ez a pillantás, mintha ismerné Kajafás rejtett gondolatait, és égette a szívét. Kajafás sohasem felejtette el a megkínzott Krisztus kutató pillantását. Egy pillanatig úgy érezte, hogy az örökkévaló Bíró előtt áll, aki olvas a lelkében, napvilágra hozva minden olyan titkot, melyről azt hitte, hogy örökre magával viszi a sírba. {Mar 282.5}   

A jelenet azután eltűnt a főpap szemei elől. Krisztus szavai hasítottak szadduceusi lelkébe. Kajafás tagadta a feltámadás, az ítélet és az eljövendő élet tanát. Sátáni dühvel kezdett őrjöngeni. Talán épp ez az ember, aki fogolyként áll előtte, rombolná le legdédelgetettebb elméleteit? Megszaggatta köntösét, hogy az emberek lássák színlelt borzalmát, és megparancsolta, hogy további előzetes tárgyalások nélkül ítéljék el a foglyot istenkáromlásért.” (Jézus élete, 707–709. o., magyar kiadás: 616–618. o.) {Mar 282.6}   

„A zsidó nép vezetői tehát így döntöttek. Döntésüket bejegyezték abba a könyvbe, amelyet János a trónon ülő kezében látott; a könyvbe, amelyet senki ember nem nyithatott fel. E bosszúszomjas döntésükkel találkozniuk kell azon a napon, amikor Júda törzsének Oroszlánja feltöri a könyv pecsétjét.” (Krisztus példázatai, 294. o., magyar kiadás: 200. o.) {Mar 282.7}   

„Amikor Krisztus másodszor jön el, nem csőcseléktől körülvett fogolyként látják majd Őt, hanem mint a menny királyát… A papok és a vezetők egészen tisztán visszaemlékeznek a jelenetre a kihallgatási teremben. Minden egyes körülmény felötlik előttük, mintha tüzes betűkkel lenne felírva.” (Signs of the Times, 1900. január 17.) {Mar 282.8}