„Az Úr napján, közvetlenül Krisztus eljövetele előtt, Isten haragjában villámokat küld az égből, melyek egyesülnek a földben lévő tűzzel. A hegyek égni fognak, mint a kemence, és kiöntik rettenetes lávafolyamaikat, elpusztítva kerteket, réteket, falvakat és városokat; és ahogy kiöntik olvadt ércüket, kőzettartalmukat és a felhevített sarat a folyókra, ezek felforrnak, mint a teásfazék, s óriási sziklákat és szikladarabokat lövellnek ki a földre, leírhatatlan erővel. Egész folyók száradnak ki majd. Az egész föld megrázkódik, rettenetes lávakitörések és földrengések lesznek mindenfelé. Isten csapással sújtja a Föld gonosz lakosait, amíg el nem pusztulnak.” (Spiritual Gifts [Lelki ajándékok], 82–83. o.) {Mar 283.2}
„Igen sok emberi élet is elvész. De amint az özönvíz napjaiban Noé megőriztetett a bárkában, amit Isten szavára készített, ugyanígy a pusztulás és zűrzavar elkövetkező napjaiban is Isten lesz híveinek menedéke. A zsoltároson keresztül kijelenti: »Mert azt mondtad te: az Úr az én oltalmam, a Felségest választottad a te hajlékoddá, nem illet téged a veszedelem, és csapás sem közelget sátorodhoz.« (Zsolt 91,9–10) »Mert a nyomorúság idején elrejt engem az Ő hajlékában…« (Zsolt 27,5) Az Urat tegyük biztonságunkká és oltalmunkká!” (258. levél, 1907) {Mar 283.6}