Október 5. Az élet kalauza

„És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró.” (Zsolt 50,6) {Mar 286.1}   

„…a felhők elvonulnak, és láthatóvá lesz a csillagos ég, amely leírhatatlan fényben tündököl a sötét és haragos égbolt hátterében. A mennyei város dicsősége átsugárzik a félig nyitott ajtókon.” (A nagy küzdelem, 639. o., Korszakok nyomában, 568. o.) {Mar 286.2}   

„A templomban látszani fog a szövetség ládája, amelybe a két kőtáblát, Isten törvényének két tábláját helyezték. A két kőtáblát előhozzák helyéről, és látni lehet rajtuk az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. A szövetség ládájában fekvő két kőtábla meggyőző bizonyságtétel lesz Isten törvénye igazságáról és kívánalmairól. {Mar 286.3}   

Szentségtörő elmék és szívek azt képzelik, elég hatalmasak ahhoz, hogy megváltoztassák az időket és Isten törvényét. Ám a menny levéltárának biztonságában, Isten szövetségének ládájában ott áll a két kőtáblára írt parancsolatok eredetije. Földi hatalmasság nem juthat hozzá a két kőtáblához.” (HNA Biblia-kommentár VII., 972. o.) {Mar 286.4}   

„Majd az égen megjelenik egy kéz. Két egymásba hajtott kőtáblát tart. A próféta ezt mondja: »Az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró.« (Zsolt 50,6) A szent törvény, Isten igazsága, amely mennydörgés és fényesség közepette az élet kalauzaként hangzott el a Sínai-hegyről, most az ítélet mércéjeként tárul az emberek elé. A kéz szétnyitja a táblákat, és a Tízparancsolat szabályai tüzes tollal írt igéknek látszanak, s oly tisztán rajzolódnak ki, hogy mindenki el tudja olvasni. Az emlékek fölelevenednek, a babonaság és az eretnekség sötétsége szertefoszlik, és Isten tíz rövid, átfogó, hiteles igéje a Föld lakói elé tárul. {Mar 286.5}   

Lehetetlen leírni azoknak a rémületét és kétségbeesését, akik lábbal tiporták Isten szent kívánalmait. {Mar 286.6}   

Isten törvényének ellenségei most új fogalmat kapnak az igazságról és a kötelességről. Túl későn ismerik fel, hogy a negyedik parancsolatban foglalt szombat az élő Isten pecsétje.” (A nagy küzdelem, 639–640. o., Korszakok nyomában, 568–569. o.) {Mar 286.7}