× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Október 29. Isten gyermekeinek boldogsága

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek.” (Jak 1,12) {Mar 310.1}   

„Láttam, hogy nagyon sok angyal dicsőséges koronákat hoz a városból, koronát minden szentnek, rajta a nevével. Amint Jézus elkérte a koronákat, az angyalok átadták Neki, és a szeretett Jézus saját kezével helyezte a koronákat a szentek fejére. Ugyanígy hozták el az angyalok a hárfákat is, és Jézus azokat is a szenteknek adta. Az angyalok vezetésével minden hang hálás, boldog dicséretben csendült fel, és minden kéz rátermetten játszott a hárfák húrjain, gazdag és tökéletes dallamot… {Mar 310.2}   

A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Jézus megváltott szentjeire nézett, arcuk ragyogott a dicsőségtől. A Megváltó így szólt hozzájuk: »Látom lelkem szenvedésének gyümölcsét, és elégedett vagyok. Ez a mérhetetlen dicsőség örökké a tiétek. Szomorúságotok véget ért. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem kiáltás, és nem lesz több fájdalom sem…« {Mar 310.3}   

Majd láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét… Az élet fájának csodálatos gyümölcséből a szentek szabadon vehettek. A városban volt a dicsőséges királyi szék, amelyből az élet vizének kristálytiszta folyója áradt, s partján gyümölcsöt termő, gyönyörű fák voltak, és az élet fája… {Mar 310.4}   

A nyelv túl erőtlen, hogy megkísérelje a menny leírását. Amint elvonult előttem a tündöklő fény és dicsőség, letettem a tollat és felkiáltottam: »Ó, micsoda szeretet! Milyen csodálatra méltó szeretet! A legemelkedettebb nyelv sem képes leírni a menny dicsőségét és az Üdvözítő szeretetének egyedülálló mélységeit.«” (The Story of Redemption [A megváltás története], 413–414. o.) {Mar 310.5}