× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

November 21. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18) {Mar 333.1}   

„Ha a gyülekezet magára öltené Jézus Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindenfajta közösséget a világgal, akkor fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretek örök időkre szólnak. Örök gyönyörűségre, örökké tartó örömre. Az igazság elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is, előrehaladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik, fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik. {Mar 333.2}   

Mi volt az, ami Isten Fiát segítette fáradságos és áldozatos életén át? Látta lelke szenvedésének gyümölcseit, és megelégedett. Az örökkévalóságba pillantva látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását. Hallotta énekelni a vére árán megváltottakat, akik Mózes és a Bárány énekét zengték. {Mar 333.3}   

Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a menny boldogságát. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a szívélyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha Őérte szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: »Jertek, én Atyámnak áldottai«, leteszik koronáikat a Megváltó lábához, és így kiáltanak fel: »Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot, bölcsességet és hatalmat!… A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!« (Mát 25,34; Jel 5,12–13) {Mar 333.4}   

Ott a megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették őket, és mindannyian Jézus Krisztust dicsőítik, aki meghalt, hogy emberek elnyerhessék az Isten létéhez hasonló, magasabb rendű életet. A küzdelem befejeződött. A nyomorúság, viszontagság és harc véget ért. Az egész menny visszhangzik a megváltottak győzelmi énekétől, amikor örömmel zengik: »Méltó, méltó a Bárány, aki megöletett és él, a diadalmas győző!«” (Az apostolok története, 601–602. o., magyar kiadás: 409–410. o.) {Mar 333.5}