× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Február 17. Az utolsó őrváltás

„Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” {Mar 56.1}   

(Márk 13,35–36) „Másik csoportot is mutattak nekem, az előbb leírtak ellentéteként. Ez a csoport vár és virraszt. Tekintetük a mennyre irányul, és Mesterük szava az ajkukon: »Amiket néktek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!« »Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel. Ha váratlanul érkeznék, aludva ne találjon.« {Mar 56.2}   

Lehetetlen, hogy valakinek a világ szeretete és érdekei kössék le a figyelmét, s közben mégis éberen várakozzon, amint ezt az Üdvözítő a lelkünkre kötötte. Az angyal megszólalt: »Csakis az egyik világot biztosíthatják maguknak. Ahhoz, hogy elnyerjék a mennyei kincset, fel kell áldozniuk a földit. Nem nyerhetik el mindkét világot.« {Mar 56.3}   

Láttam, hogy őrváltás őrváltás után múlt el. Legyünk ezért talán kevésbé éberek? Ne tegyünk ilyet! Sőt még nagyobb szükség van az éberebb virrasztásra, mert most már kevesebb idő van hátra, mint a legelső őrváltás előtt. Ha már akkor lankadatlan éberséggel vigyáztunk, mennyivel inkább ébren kell maradnunk a második őrség idején! A harmadik őrség pedig megháromszorozott lelkiismeretességet követel. Ha most fogyna el a türelmünk, ez azt jelentené, hogy semmivé válna összes előző, igyekvő őrködésünk. A sötétség hosszú éjjele próbára tesz ugyan, a reggel mégis könyörületből késik, mert ha a Mester megérkezne, sokakat készületlenül találna. Isten nem akarja, hogy népe elvesszen, ezért is várakozik még. {Mar 56.4}   

A világ szerelmesei és azok között, akik Krisztust szeretik, olyan szembeszökő a különbség, hogy lehetetlen nem észrevenni. Egyrészt a világiak halálosan komolyan veszik a mulandó világi kincsek megszerzését. Isten követői azonban nem szabják magukat a világhoz, hanem éber virrasztásukkal bizonyítják, hogy átalakultak. Nem ez a mostani az igazi otthonuk, hanem jobb, mennyei hazát várnak.” (Bizonyságtételek II., 192–194. o.) {Mar 56.5}