× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Március 17. Péter létráján

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.” (2Pét 1,5–7) {Mar 84.1}   

„Irányítsátok őket Péter nyolcfokú létrájához. Segítsetek nekik fellépni először a legalsó fokra, és segítőkészen biztassátok őket, hogy haladjanak fölfelé, míg elérik a legfelső fokot is. {Mar 84.2}   

Jézus kapcsolja össze a földet a mennyel – Õ a létra, amely szilárdan a földön áll, Krisztus emberi voltában megnyilvánulva, legfelső foka pedig felér Isten trónjához, Krisztus istenségéhez. Emberi voltával átöleli a bukott emberiséget, istensége pedig Atyjához kapcsolja. Úgy menekülünk meg, ha felmegyünk a létrán, fokról fokra haladva, miközben Jézusra tekintünk, belekapaszkodunk, s így emelkedünk fel Isten Fiához. Úgy, hogy Ő lesz számunkra a bölcsesség, hit, erény, tudás, önuralom, állhatatosság, istenfélelem, testvéri jóindulat és felebaráti szeretet. A keresztény jellemben mindezeknek nyilvánvalóvá kell válniuk. »Mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.« (2Pét 1,10–11)” (Bizonyságtételek VI., 147. o.) {Mar 84.3}   

„Ne gondoljuk, hogy várnunk kell, míg az egyik erényt tökéletesítjük, mielőtt a másik jó tulajdonság elérésére törekednénk. Együtt kell növekedniük a szeretet forrásából táplálkozva, szüntelenül. Mindennap tökéletesíthetitek az áldott tulajdonságokat, melyek Krisztus jellemében láthatók teljességükben.” (Biblia–kommentár VII., 943. o.) {Mar 84.4}   

„Ne terheljük túl magunkat a sok munkával, amit életünk során el kell végeznünk. Nem kívánják tőlünk, hogy mindent azonnal végezzünk el. Lényünk minden erejét vigyük bele a mindennapi munkába, megragadva minden értékes lehetőséget, becsüljük meg a segítséget, amit Isten ad nekünk, és haladjunk fölfelé a létrán, lépésről lépésre. Emlékezzünk arra, hogy egyszerre csak egy napon kell élnünk, hogy Isten egy napot adott, mert a mennyei feljegyzések megmutatják, mennyire értékeltük e nap lehetőségeit. Bárcsak úgy alakulnánk minden Istentől nekünk ajándékozott napon, hogy végül hallhassuk, amint a Mester azt mondja: »Jól van, jó és hű szolgám!«” (Üzenet az ifjúságnak, 46. o.) {Mar 84.5}