29 - Üdülés

A keresztényeknek a boldogság sok forrása áll rendelkezésére, és tévedhetetlenül megmondhatják, hogy milyen élvezetek törvényesek és helyesek. Oly szórakozásoknak örvendhetnek, amelyek nem terelik el és nem alacsonyítják le gondolataikat, amelyek nem okoznak csalódást, nem hagynak vissza szomorú utóhatást, nem semmisítik meg önbecsülésüket és nem zárják el használhatóságuk útját. Ha Jézust magukkal vihetik szórakozóhelyükre és megőrizhetik az imádkozás lelkületét, akkor biztonságban vannak. {CCh 160.1}   

Nem veszedelmesek számodra azok a szórakozások, amelyekre hitben kérheted Isten áldását, ezért részt vehetsz bennük. Azonban minden olyan szórakozás, amely képtelenné tesz a titkos imára, az ima oltárán való odaszentelődésre, vagy az imaórákon való megjelenésre, az nem biztonságos, hanem veszedelmes. {CCh 160.2}   

Mi azok közé tartozunk, akik kiváltságunknak tartjuk, hogy életünknek minden napján dicsőítsük Istent e földön. Hisszük, hogy nemcsak saját szórakozásunkért élünk e földön, hogy csupán a magunk tetszését keressük. Mi azért vagyunk itt a földön, hogy az emberiségnek és a társadalomnak áldására szolgáljunk. Ha azonban megengedjük, hogy gondolataink alacsony színvonalra süllyedjenek, amit sokan megengednek, akik csak a hiábavalóságot és a balgaságot keresik, akkor hogyan lehetünk az emberiség áldására? Hogyan szolgálhatunk a társadalom áldására? Nem hódolhatunk bűntelenül oly szórakozásnak, amely alkalmatlanná tesz bennünket mindennapi kötelességeink hűséges teljesítésére. {CCh 160.3}   

Sok olyan dolog van, amelyek önmagukban helyesek, amelyeket azonban Sátán megrontott, azért a vigyázatlanok számára tőrnek bizonyulnak. {CCh 160.4}   

Nagy szükség van a szórakozásban a mértékletességre is, mint minden más eljárásunkban. A szórakozás természetét alaposan és gondosan meg kell vizsgálnunk. Minden ifjú kérdezze meg önmagától: "Milyen befolyást gyakorolnak ezek a szórakozások testi, szellemi és erkölcsi egészségemre? Annyira megzavarják-e lelkemet, hogy megfeledkezem Istenről és többé nem tartom szem előtt az ő dicsőségét?" (AH 512-514). {CCh 160.5}   

A keresztények kiváltsága és kötelessége, hogy igyekezzenek felüdíteni lelküket és megerősíteni testüket ártatlan szórakozás, üdülés által abból a célból, hogy testi és szellemi erejüket Isten dicsőségére használják fel. Szórakozásaik ne legyenek az értelmetlen vigadozás jelenetei, amelyek közel állnak az esztelenséghez! Oly módon irányíthatjuk azokat, hogy felemeljék és áldására szolgáljanak azoknak, akikkel érintkezünk. Jobban képesítenek bennünket és őket is arra, hogy mint keresztények sikeresebben teljesítsük elvégzendő kötelességeinket (AH 493). {CCh 160.6}   

A fizikai munkában eltöltött idő nem veszett el. Testünk minden szervének megfelelő mozgása nagyon fontos az egésznek a legjobb munkája érdekében. Ha agyunkat állandóan erőltetjük, miközben élő gépezetünk más szerveit tétlenségre ítéljük, akkor elveszítjük fizikai erőnket és értelmi képességeinket is. Szervezetünket megfosztjuk egészséges tónusától, működési képességétől, aminek eredménye beteges ingerlékenység. Gondot kell fordítanunk a munka és alvás óráinak szabályozására. Időt kell szánnunk a pihenésre, üdülésre, szórakozásra és az elmélkedésre. A mértékletesség elvei szélesebb körre terjednek ki, mint sokan gondolják. {CCh 160.7}   

A tanulmányozást folytató egyéneknek szükségük van üdülésre, kikapcsolódásra. Elménket ne korlátozzuk állandóan szűk körű gondolatora, mert érzékeny gépezete elfárad. Testünknek és elménknek egyaránt gyakorlásra van szüksége (AH 494-495). {CCh 161.1}   

Üdülés gazdag és szegény számára

Az ifjútól nem kívánhatjuk, hogy egy helyben üljön és olyan komoly legyen mint az aggastyán; és hogy a gyermek olyan józan gondolkodású legyen, mint az apja. Miközben elítéljük a bűnös szórakozásokat, a szülők és tanítók gondoskodjanak ártatlan örömökről, amelyek nem rontják meg és nem szennyezik be az ifjúság erkölcseit. Ne kössétek az ifjakat merev szabályokhoz és korlátozásokhoz, amelyek miatt elnyomva érzik magukat, mert a korlátokon áttörve a balgaság és pusztulás útjára rohannak. Szilárd, kedves, megfontolt kezekkel tartsátok a kormányzás gyeplőit. Olyan szelíden, bölcsen és szeretettel vezessétek gondolkodásukat, célkitűzésüket, hogy lássák meg, hogy a legjobbat akarjátok nekik (CT 335). {CCh 161.2}   

Az üdülésnek vannak olyan módjai, amelyek a testre és lélekre egyaránt áldásosak. Egy felvilágosodott, józan ítélőképességű egyén bőséges alkalmat talál a felüdülésre és szórakozásokra, amelyek nemcsak ártatlanok, hanem tanulságosak is. A szabad levegőn való felüdülés, Isten művéről való elmélkedés a természetben a legnagyobb áldással jár (4T 653). {CCh 161.3}   

Egy üdülés se bizonyul oly nagy áldásnak a gyermekek és ifjak számára, mint az, amelyik alkalmassá teszi őket arra, hogy másokon segítsenek. Mivel az ifjúság természeténél fogva lelkesedő és fogékony, így gyorsan elfogadja a javaslatokat (ED 212). {CCh 161.4}   

Isten mindenki számára gondoskodott örömökről, amelyekben szegény és gazdag egyaránt részesülhet. Élvezetet találnak a tiszta gondolatok ápolásában, az önzetlen cselekedetekben, a részvétteljes szavakban és kedves cselekedetekben. Azoktól, akik ilyen szolgálatot végeznek, Krisztus világossága árad szét és beragyogja azoknak sötét életét, akiket elsötétített a sok szomorúság (9T 57). {CCh 161.5}   

Bőségesen találunk szükséges és hasznos, a világban elvégzendő dolgokat, amelyek oly élvezetet szereznének, hogy a szórakozások majdnem teljesen szükségtelenné válnának. Agyuk, csontjaik, izmaik megerősödnének, ha mély gondolatokra, jó cselekedetekre, s olyan tervek készítésére használnák azokat, amelyek szellemi képességük és testi erejük fejlesztésére nevelnék őket, amelyek lehetővé tennék, hogy az Istentől nyert tálentumaik gyakorlati felhasználása által Istent dicsőítsék (AH 509). {CCh 161.6}   

Nem kárhoztatom az egyszerű labdarúgást, azonban ezt is túlzásba vihetik. {CCh 161.7}   

Mindig visszariadok attól a majdnem biztos eredménytől, amely az ilyen szórakozások lendülete folytán bekövetkezik. Oly javaknak kiadására vezet, amelyeket arra kellene költenünk, hogy elvigyük az igazság világosságát azokhoz az emberekhez, akik elvesznének Krisztus nélkül. A szórakozások és a javaknak saját kívánságokra való elköltése fokozatosan önző, önszerető életre vezet. Az ilyen élvezetül szolgáló játékokra való nevelés felkelti a szeretetet és szenvedélyt oly dolgok iránt, amelyek nem segítik elő a keresztényi jellem tökéletesítését (AH 479). {CCh 162.1}   

A társaság és a helyes szokások

Az ifjak egymással való társas kapcsolatukat áldássá vagy átokká tehetik. Megnemesíthetik egymást. Egymás áldására és erősítésére szolgálhatnak. Javulhat magaviseletük, vagy ha megengedik, hogy gondtalanok és hűtlenek legyenek, akkor csak erkölcsromboló befolyást árasztanak. {CCh 162.2}   

Jézus segítséget nyújt mindazoknak, akik bíznak Benne. Azok, akik kapcsolatban állnak Krisztussal, boldogok lehetnek. Azon az ösvényen haladnak, amelyen a Megváltó vezeti őket. Őérte megfeszítik énjüket minden vágyaival és kívánságaival. Ezek a személyek reménységüket Krisztusba vetik, azért a földi viharok nem sodorhatják le őket a biztos alapról. {CCh 162.3}   

Ifjú férfiak és nők, tőletek függ, hogy megbízható, feddhetetlen és valóban hasznos emberek lesztek-e. Álljatok ki határozottan az igazság mellett minden körülmények között! Rossz szokásainkat nem vihetjük magunkkal a Mennybe, azért ha nem győzzük le azokat itt e földön, kizárnak bennünket az igazak mennyei otthonából. Ha el akarjuk hagyni rossz szokásainkat, a leghevesebben ellenállnak, ha azonban szilárdan és kitartóan folytatjuk a harcot, legyőzhetjük azokat. {CCh 162.4}   

Ha helyes szokásokat akarunk kifejleszteni, akkor keressük a tiszta erkölcsű, vallásos emberek társaságát (4T 655). {CCh 162.5}   

Ha az ifjúságot rábírhatnánk, hogy tiszta, megfontolt és szeretetre méltó személyekkel társalogjanak, akkor a legjobb eredményeket érnénk el. Ha istenfélő társat választanak, annak befolyása az igazságra, engedelmességre és szentségre vezeti őket. Az igazi keresztényi élet hatalom a jóra. Azonban akik kétes erkölcsű, helytelen elvvel és rossz szokásokkal bíró férfiakkal vagy nőkkel tartják fenn a kapcsolatot, hamarosan ugyanazon az ösvényen fognak haladni. A szív természetes hajlamai lefelé irányulnak. Aki kételkedőkkel barátkozik, nemsokára ő is kételkedik; aki gonoszokat választ társaiul, ő is biztosan gonosszá válik. Az istentelenek tanácsában járás az első lépés ahhoz, hogy megálljunk a bűnösök útján és beüljünk a csúfolódók székébe (Zsolt 1:1). {CCh 162.6}   

Akik nemes jellemet akarnak fejleszteni, válasszanak maguknak komoly, megfontolt, vallásos lelkületű egyéneket. Akik összeszámolták a költségeket és az örökkévalóságra akarnak építeni, használjanak jó anyagot az építéshez. {CCh 162.7}   

A jó hírnév értékesebb az aranynál. Az ifjúság hajlamos arra, hogy az alacsonyabb gondolkodású és erkölcsű személyekkel társalogjon. Milyen boldogságot várhat az ifjú az olyan személyekkel való önkéntes kapcsolattól, akik alacsonyrendű gondolkodással, érzéssel és magaviselettel bírnak? Némelyek romlott ízléssel és szokásokkal rendelkeznek, azért akik ilyen társakat választanak, követik majd példájukat (4T 587-588). {CCh 163.1}   

Talán nem láttatok valódi veszélyt abban, ha megteszitek az első lépést a léhaság és az élvezetkeresés felé. Azt gondoljátok, hogy amikor meg akarjátok változtatni életmódotokat, ugyanolyan könnyen megtehetitek, mint akkor, amikor még nem engedtetek a gonosznak. Ez azonban tévedés. Gonosz társak választása által sokan letértek az erény útjáról az engedetlenség és a kicsapongás útjára, ahová valamikor azt gondolták, hogy nem süllyedhetnek le semmiképpen (CT 424). {CCh 163.2}   

Ne gondoljátok, hogy Isten azt kívánja; adjunk fel mindent, ami itt e földön boldogságunkat szolgálja. Ő csak annak feladását kívánja, ami nem szolgálna javatokra és boldogságtokra (AH 502). {CCh 163.3}   

Teljes nyugalom és önmagunk szórakoztatása

Az ifjak gondoljanak arra, hogy számot kell adniuk minden kiváltságukért, idejük és képességeik helyes felhasználásáért. Felteszik a kérdést: "Ne szórakozzunk és ne üdüljünk fel? Állandóan dolgozzunk pihenés nélkül?" (CT 337) {CCh 163.4}   

A fizikai munkából való kikapcsolódás szükséges lehet egy ideig, mert súlyosan igénybe veheti erőnket a nehéz munka, amit a pihenés után nagyobb sikerrel folytathatunk. Azonban lehetséges, hogy nincs szükségünk a teljes nyugalomra, vagy fizikai erőnk szempontjából ez nem jár a legnagyobb eredménnyel. A család tagjai ne pazarolják el drága pillanataikat akkor se, ha elfáradtak az egyik munkában. Kereshetnek könnyebb munkát, ami által áldására szolgálhatnak anyjuknak vagy testvéreiknek. Midőn enyhítik egymás terheit, gondjait, akkor megtalálják azt az igazi szórakozást, amely elveikből ered és valódi boldogságot nyújt és idejüket nem töltik el haszontalanul, önző vágyaik kielégítésére. Idejüket mindig jól felhasználhatják, és a változatosság által mindig felüdülhetnek. Idejüket mindig úgy használhatják fel, hogy minden pillanatuk áldást hoz valaki számára (3T 223). {CCh 163.5}   

Sokan azt gondolják, hogy testi egészségük megőrzése érdekében szükséges, hogy az önző szórakozásoknak hódoljanak. Igaz, hogy a változás szükséges a test legjobb fejlődése érdekében, mert a test és a lélek a változatosság által felüdül és megerősödik, azonban ezt a célt nem érhetik el azáltal, hogy az ifjak hiábavaló szórakozásoknak hódolnak és elhanyagolják elvégzésre váró kötelességeiket, amelyeket el kellene végezniük (AH 508). {CCh 163.6}   

A legveszedelmesebb szórakozóhely a színház. Ahelyett, hogy a jó erkölcs és erény iskolája lenne - ahogyan oly gyakran hangoztatják - ellenkezőleg, az erkölcstelenség melegágya. Ezek a szórakozások megszilárdítják és megerősítik a gonosz szokásokat és a bűnös hajlamokat. Aljas szövegű énekek, erkölcstelen mozdulatok, kifejezések és magatartás megrontják a képzeletet és lezüllesztik az erkölcsöket. Azok az ifjak, akik rendszeresen látogatják az ilyen helyeket, feladják elveiket. Nincsen erőteljesebb befolyás, amely jobban megmérgezné a képzeletet, megsemmisítené a vallásos befolyásokat és eltompítaná az ízlést a nemes szórakozások és józan valóságok iránt, mint a színházi szórakozások. E jelenetek szeretete minden alkalommal növekszik, amiképpen az alkoholos italok szeretete is növekszik fogyasztásukkal. Az egyetlen biztos eljárás: a színház, cirkusz és minden kétes szórakozóhely elkerülése (CT 334-335). {CCh 164.1}   

Az élvhajhászók a divatos, modern táncok igazolására felhozzák Dávid táncát, amelyet tiszteletteljes örömmel járt az Úr előtt, azonban érvelésüknek nincs semmi alapja. Napjainkban a táncot éjjeli mulatozással és balgasággal kötik össze. Az egészséget és a jó erkölcsöt feláldozzák az élvezeteknek. A báltermek látogatói nem gondolnak Istenre és nem tisztelik Őt. Az imának és dicséneknek nincs helye összejöveteleikben. Mindezek döntő érvek a táncmulatságok ellen. Keresztények nem mennek el olyan összejövetelekre, amelyek csökkentik Isten szolgálata és a szent dolgok iránti szeretetünket. Dávid tánca Isten örömteljes dicsőítésére a frigyláda elszállításakor, a legkisebb mértékben sem hasonlít a modern táncokkal való dobzódáshoz. Dávid tánca Isten emlékezetét szolgálta, és az ő nevét magasztalta, a modern tánc pedig Sátán ravasz kitalálása, hogy általa elfelejtesse Istent (PP 707). {CCh 164.2}   

Az ifjak általában úgy viselkednek, mintha a próbaidő drága órái, a kegyelem ideje egy nagy ünnep lenne, és mintha csak azért helyezték volna őket a világba, hogy a szórakozásoknak és az állandó izgalmaknak hódoljanak. Sátán minden erejével igyekszik rábírni őket arra, hogy a világi szórakozásokban keressék a boldogságukat és hogy azzal mentegessék magukat, hogy ezek a szórakozások ártalmatlanok, ártatlanok, sőt fontosak az egészség megőrzésére (1T 501). {CCh 164.3}   

Az izgalmak és tetszetős szórakozások utáni vágy: kísértés Isten népe számára is, különösen az ifjúság számára. Sátán állandóan igyekszik elvonni az emberek gondolatait az előkészület munkájától olyan jelenetekre, amelyek még a jövőben következnek be. A világiak által állandó izgalmakat tart ébren, és a vigyázatlanokat rábírja, hogy vegyenek részt a világi élvezetekben: kiállításokban, előadásokban és vég nélküli, változatos szórakozásokban, amelyeknek célja az, hogy felkeltsék a világ szeretetét és világgal való egyesülés által elgyengítsék Isten népének hitét. {CCh 164.4}   

{CCh 164.5}   

Krisztus nem tekinti követőinek az élvhajhászókat. Csak azok Krisztus követői, akik önmegtagadók, józanok, alázatosak és szent életet élnek. Azonban az ilyen személyek nem találnak örömöt a világot szeretők léha, üres társalgásában (CT 325, 328). {CCh 165.1}   

Ha igazán Krisztusé vagy, találsz rá alkalmat, hogy bizonyságot tégy Róla... Midőn meghívnak a szórakozóhelyre, akkor alkalmad lesz rá, hogy bizonyságot tégy Megváltódról. Ha hű vagy Krisztushoz, akkor nem keresel mentséget távolmaradásodra, hanem szerényen, de határozottan kijelented, hogy te Isten gyermeke vagy, azért elveid nem engedik meg, hogy oly helyen tartózkodj akárcsak egyetlen alkalommal is, ahová nem hívhatod meg Megváltódat, hogy Ő is jelen legyen. {CCh 165.2}   

Krisztus követőinek társas üdülése és a világnak élvhajhászó, szórakozó összejövetelei között szembetűnő ellentét és különbség van. Ima, Krisztus nevének és a szent dolgoknak említése helyett a világiak ajkairól balga nevetés és tréfálkozó beszélgetés hallatszik. Az ő céljuk az, hogy vidám hangulatban töltsék el az időt, azért szórakozásuk balgasággal kezdődik és hiábavalósággal végződik (AH 512). {CCh 165.3}