36 - Gyermekeink helyes fegyelmezése és nevelése

A világban uralkodó befolyás szerint az ifjúságnak meg kell engedni, hogy kövesse a természetes hajlamait. Ha nagyon vadak ifjú korukban, a szülők azt mondják: egy idő múlva rendbe jönnek. Midőn elérik a 1618 éves kort, helyesen gondolkodnak majd, elhagyják rossz szokásaikat és végül hasznos férfiakká és nőkké válnak! Milyen tévedés!!! Éveken át megengedik az ellenségnek, hogy bevesse szívük kertjét. Megengedik, hogy a helytelen alapelvek növekedjenek bennük, azért sok esetben teljesen hiábavaló lesz gyermekeikért végzett munkájuk. {CCh 190.1}   

Sátán ravasz, kitartó munkás, halálos ellenség. Bármikor mondanak egy meggondolatlan szót az ifjúság kárára - akár hízelgésből, akár azért, hogy a bűnre kevesebb irtózattal tekintsenek - Sátán előnyt szerez belőle és táplálja a gonosz magot, hogy gyökeret verjen és bőséges termést hozzon. Némely szülő megengedi, hogy gyermekeik rossz szokásokat fejlesszenek, amelyeknek jelei egész életükön át láthatók. Ez a bűn a szülőket terheli. Ezek a gyermekek keresztényeknek vallják magukat, azonban ha a kegyelem nem munkálkodik szívükben különleges mértékben, és nem hoz létre bennük mélyreható változást, múlt szokásaik láthatók lesznek minden eljárásukban és azt a jellemet nyilvánítják ki, amelynek kiformálását szüleik megengedték nekik (1T 403). {CCh 190.2}   

A szülők irányítsák gyermekeiket és zabolázzák meg szenvedélyeiket, mert Isten biztosan megsemmisíti őket haragjának napján és a szülőket sem találja majd feddhetetlennek, akik nem fegyelmezték meg gyermekeiket. Különösen Isten szolgájának kell jól kormányozniuk és fegyelmezniük családjukat. Láttam, hogyha nem irányítják jól házuk népét, akkor nincsenek felkészülve arra, hogy ítélkezzenek vagy döntést hozzanak a gyülekezet ügyeiben is (1T 119). {CCh 190.3}   

A szülők vonják felelősségre fiaikat és leányaikat, ha este távol maradnak otthonuktól. Tudniuk kell, hogy milyen társaságban vannak gyermekeik és kinek a házában töltik az estéket (4T 651). {CCh 190.4}   

A gyermekekkel való bánásmód tekintetében az emberi bölcselet nem fedezett fel többet, mint amit Isten tud, és nem dolgozott ki bölcsebb tervet annál, mint amit Isten adott. Ki értheti jobban a gyermekek szükségleteit, mint Teremtőjük? Ki érdeklődhetik jobban jólétük iránt, mint Ő, aki vérén vásárolta meg őket? Ha Isten Igéjét gondosabban tanulmányoznák és hűségesen engedelmeskednének tanításainak, akkor kevesebbet kellene gyötrődniük a gonosz gyermekek helytelen magatartása miatt. {CCh 190.5}   

A gyermekeknek is vannak jogaik, amelyeket szüleik ismerjenek el és tiszteljenek. Joguk van olyan neveléshez és kiképzéshez, amely a társadalom hasznos, tisztelt és szeretetreméltó tagjaivá teszi őket itt e földön, és erkölcsileg alkalmassá teszi őket a menny tiszta társaságára. Értessék meg az ifjakkal, hogy mind a jelen, mind a jövő jólétük nagymértékben függ azoktól a szokásoktól, amelyeket gyermek- és ifjúkorukban kifejlesztenek (AH 306). {CCh 190.6}   

Azok a férfiak és nők, akik azt állítják, hogy tisztelik a Bibliát és követik tanításait, sok esetben nem tartják meg követelményeit. Gyermekeik nevelésében a szülők inkább saját romlott természetüket követik, mint Isten kijelentett akaratát. E kötelességük elhanyagolása miatt a lelkek ezrei vesznek el. A Biblia szabályokat fektet le a gyermekek helyes fegyelmezésére. Ha a szülők ügyelnének Isten követelményeire, akkor ma más ifjúságot látnánk szerepelni az élet színpadán. Azonban a szülők, akik azt állítják, hogy olvassák és követik a Bibliát, egyenes ellentétben járnak el annak tanításával. Mindenütt hallják az apák ás anyák gyötrelmes kiáltásait, akik panaszkodnak gyermekeik magatartása miatt, de alig ismerik fel, hogy ők hozzák magukra ezt a szomorúságot és gyötrelmet, mert helytelen szeretetükkel tönkre teszik gyermekeiket. Nem ismerik fel Istentől kapott felelősségüket, hogy gyermekeiket már csecsemőkoruktól kezdve kell ránevelni a helyes szokásokra (4T 313). {CCh 191.1}   

A keresztény gyermekek többre értékelik istenfélő szüleik tetszését minden földi áldásnál. Szeretik és tisztelik szüleiket. Életük fő célja az legyen, hogy tegyék boldoggá szüleiket. Ebben a lázadó korban azok a gyermekek, akik nem kaptak helyes oktatást és fegyelmezést, csak kevéssé érzik kötelességeiket szüleik iránt. Gyakori, hogy minél többet tesznek értük a szüleik, annál hálátlanabbak és annál kevésbé tisztelik őket. {CCh 191.2}   

A szülők nagymértékben kezükben tartják gyermekeik jövő boldogságát. Reájuk hárul az a fontos feladat, hogy kifejlesszék gyermekeik jellemét. A gyermekkorban kapott tanítások egész életükön át kísérik őket. A szülők elvetik a magot, amely kikel és jó vagy rossz gyümölcsöt terem. Fiaikat és leányaikat boldogokká, vagy nyomorultakká tehetik (1T 392-393). {CCh 191.3}   

A szülők legyenek összhangban egymással!

A gyermekeknek érzékeny, szerető természetük van. Könnyen elnyerhetjük tetszésüket és könnyen boldogtalanná tehetjük őket. Szeretetteljes szavak és cselekedetek gyengéd fegyelmezése által az anyák szívükhöz láncolhatják gyermekeiket. A gyermekek iránt kinyilvánított szigorúság és nyersesség nagy hiba. Egyöntetű szilárdság és szenvedélymentes irányítás szükséges minden család fegyelmezéséhez. Nyugodtan mond meg, amit akarsz, járj el megfontoltan és amit mondasz, vidd keresztül elhajlás nélkül (3T 532). {CCh 191.4}   

A szülők ne felejtsék el, hogy gyermekkorukban mennyire sóvárogtak részvét és szeretet után és hogy milyen boldogtalanoknak érezték magukat, amikor korholták és ingerülten szidták őket. Legyenek újra fiatalok érzésükben! Gondolkodásukban ereszkedjenek le, hogy megértsék a gyermekek szükségleteit. Azonban szertettel gyakorolt szilárdsággal kívánják meg gyermekeiktől az engedelmességet. A gyermekek feltétlenül engedelmeskedjenek szüleiknek! (1T 388) {CCh 191.5}   

A család ingadozó, határozatlan kormányzása nagyon káros és a valóságban majdnem olyan rossz, mintha egyáltalán nem kormányoznák. Gyakran felteszik a kérdést: "A vallásos szülők gyermekei gyakran miért oly makacsok, kihívók és lázadók?" Az okot otthoni nevelésükben találjuk meg. {CCh 192.1}   

Ha a szülők nem egyeznek meg egymással, vonuljanak el gyermekeik jelenlétéből, amíg közös megegyezésre jutnak! {CCh 192.2}   

Ha a szülők egyesülnek a fegyelmezés munkájában, akkor a gyermek megérti, mit kívánnak tőle. Ha azonban az apa azt mutatja szavaival vagy tekintetével, hogy nem helyesli az anya figyelmeztetését, ha úgy érzi, hogy az anya túl szigorú, és azt gondolja, hogy neki az anya szigorúságát kényeztetéssel és dédelgetéssel kell ellensúlyoznia, akkor elrontja a gyermeket, mert hamar megtanulja, hogy azt teheti, ami neki tetszik. Azok a szülők, akik elkövetik ezt a bűnt gyermekeik ellen, felelősek lelkük megromlásáért (AH 310-315). {CCh 192.3}   

A szülők először tanuljanak meg uralkodni magukon, akkor sikeresebben megfékezhetik gyermekeiket! Amikor elvesztik önuralmukat és türelmetlenül szólnak vagy cselekszenek, akkor vétkeznek Isten ellen. Először beszéljenek gyermekeikkel! Világosan mutassanak rá helytelenségükre, bűneikre és győzzék meg őket, hogy nemcsak szüleik ellen vétkeztek, hanem Isten ellen is. Rendeljék alá saját szívüket is Istennek és tévedő gyermekük iránti részvéttel és bánkódással imádkozzanak értük, mielőtt rendre utasítanák őket! Ha a szülők így cselekszenek, akkor a gyermekek nem gyűlölik meg őket fegyelmezésükért, hanem szeretik őket. Belátják, hogy nem azért büntették meg őket szüleik, mert kellemetlenséget okoztak nekik, vagy mert haragjukat akarják kitölteni rajtuk, hanem kötelességből, az ő javukért, hogy ne nőjenek fel a bűnben (1T 398). {CCh 192.4}   

A túl szigorú nevelés veszélye

Sok olyan család van, ahol úgy látszik, jól nevelik a gyermekeket a begyakorlott szigorú fegyelmezéssel, ha azonban megszűnik a felállított szabályok rendszere, amely korlátozta őket, akkor képtelenek az önálló gondolkodásra, cselekvésre és döntésre. {CCh 192.5}   

Az ifjúság szigorú nevelése, ha nem irányítják őket úgy, hogy önmaguk önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek, ahogyan képességük és gondolkodásmódjuk megengedi - hogy ily módon fejlődjék gondolkodásuk és növekedjék önbecsülésük, bizalmuk, és cselekvőképességük - mindig arra vezet, hogy szellemi és erkölcsi erejük elgyengül. Midőn kikerülnek a világba, hogy önállóan cselekedjenek, kinyilvánítják, hogy nem nevelték, hanem úgy idomították őket, mint az állatokat. Akaratukat nem vezették, irányították, hanem megadásra, alárendelésre kényszerítették a szülők és tanítók nyers, szigorú fegyelmezése által. {CCh 192.6}   

Ha azok a szülők és tanítók, akik dicsekszenek, hogy teljes uralmat gyakorolnak a gondozásukra bízott gyermekek értelme és akarata felett, megláthatnák e gyermek jövő életét - akiket erőszakkal vagy megfélemlítéssel fegyelmeztek meg -, akkor nem dicsekednének. Ezek az ifjak majdnem teljesen készületlenek az élet súlyos felelősségeinek hordozására. Azok a tanítók, akik büszkék rá, hogy majdnem teljesen uralják tanítványaik akaratát, nem a legeredményesebb tanítók, habár a látszat egy ideig hízelgő lehet számukra. {CCh 192.7}   

A tanítók gyakran túl tartózkodók, és tekintélyüket hideg, részvétlen módon gyakorolják, amellyel nem nyerhetik meg a gyermekeket és a tanulókat. Ha a gyermekeket közel vonnák magukhoz és kimutatnák, hogy szeretik őket, és érdeklődést nyilvánítanának ki erőfeszítéseik, sőt játékaik iránt is, és néha gyermekek lennének a gyermekek között, akkor nagyon boldogokká tennék a gyermekeket és megnyernék szeretetüket és bizalmukat. A gyermekek ily módon hamarabb megszeretnék őket és tiszteletben tartanák szüleik és tanítóik tekintélyét. {CCh 193.1}   

Azonban ne engedjék meg, hogy a gyermekek szüleik és tanítóik tanácsától függetlenül gondolkodjanak és cselekedjenek! A gyermekeket tanítsák meg arra, hogy tiszteljék a tapasztalatukon alapuló ítélőképességet, és engedjék, hogy szüleik és tanítóik vezessék őket. A gyermekeket úgy neveljék, hogy gondolataikat egyesítsék a szülők és tanítók gondolataival, hogy belássák, csak akkor járnak el helyesen, ha ügyelnek tanácsaikra. Akkor, amikor kikerülnek szüleik és tanítóik vezetése alól, jellemük nem lesz olyan határozatlan, mint a szélben ingadozó nád (3T 132-135). {CCh 193.2}   

A szülők vétkeznek, ha gyermekeik tudatlanságban nőnek fel

Némely szülő elmulasztotta gyermekeinek vallásos nevelését és elhanyagolta iskolai kiképzését is. Egyiket sem kellett volna elhanyagolni. A gyermekek elméje tevékeny, ezért ha nem foglalják le fizikai munkával, vagy tanulmányozással, akkor kiteszik a gonosz befolyásnak. A szülők bűnt követnek el, ha megengedik, hogy gyermekeik tudatlanságban nőjenek fel. Lássák el őket értékes, hasznos könyvekkel, és tanítsák meg őket dolgozni, hogy legyen idejük a fizikai munkára, a tanulmányozásra és az olvasásra! A szülők igyekezzenek felemelni gyermekeik gondolatait és növelni szellemi képességeiket! Ha az elmét műveletlenül hagyjuk, akkor rendszerint alacsonyrendű és romlott lesz, mert Sátán kihasználja az alkalmat és ő neveli a tétlen elméket (1T 398-399). {CCh 193.3}   

Az anya munkája a csecsemőnél kezdődik. Fékezze meg a csecsemő vérmérsékletét, rendelje alá és tanítsa meg engedelmeskedni! Midőn a gyermek idősebb lesz, akkor is követelje meg tőle az engedelmességet! Minden anya szánjon időt arra, hogy beszélgessen gyermekével! Helyesbítse tévedéseit, hibáit és türelmesen vezesse rá a helyes útra! A keresztény szülők tudják meg, hogy gyermekeiket úgy kell tanítaniuk, hogy alkalmasak legyenek arra, hogy Isten gyermekei legyenek. A gyermekkorban kapott nevelés befolyásolja a gyermekek egész vallási tapasztalatát és jellemük kifejlődését. Ha akaratukat nem rendelik alá szülei akaratának, akkor idősebb korukban már nagyon nehezen tanulják meg az engedelmességet. Milyen nehéz küzdelembe, milyen nagy harcba kerül annak az akaratnak feladása, amelyet sohase rendeltek alá Isten követelményeinek! A szülők, akik elhanyagolják ezt a fontos munkát, nagy bűnt követnek el gyermekeik ellen és Isten ellen (1T 39391). {CCh 193.4}   

Szülők, ha nem adjátok meg gyermekeiteknek azt a nevelést, amely Istentől reátok bízott kötelességetek, akkor féljetek a következményektől, amelyek nem korlátozódnak csupán gyermekeitekre! Amiképpen egyetlen töviskóró is, ha megengeditek, hogy felnövekedjék a kertben, meghozza saját fajának aratását, úgy a saját hanyagságotokból származó bűnök is mindazoknak romlását idézik elő, akik befolyásuk hatókörébe kerülnek (CG 115). {CCh 194.1}   

Isten átka biztosan lesújt a hűtlen szülőkre. Az elvetett tövisek nemcsak itt e földön sebzik meg őket, hanem az ítélet napján is felelniük kell hűtlenségükért. Az ítéletkor sok olyan gyermek támad fel, akik kárhoztatják majd szüleiket, mivel nem fegyelmezték meg őket, azért szüleiket okolják pusztulásukért. Hamis rokonszenvük és vak szeretetük arra indítja a szülőket, hogy mentegessék gyermekeik hibáit, aminek következtében a gyermekek is elvesznek és vérük a hűtlen szülőket terheli (1T 219). {CCh 194.2}   

A tétlenség káros hatása

Megmutatták nekem, hogy a tétlenség sok bűnt okozott. A tevékeny kezeknek és elméknek nincs idejük, hogy ügyeljenek minden kísértésre, amelyet az ellenség sugall, azonban a tétlen kezek és agy készen áll arra, hogy Sátán irányítsa, uralja. A nem helyes dolgokkal elfoglalt elme helytelen dolgoknál időzik, azért a szülők tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy a tétlenség bűn! (1T 395) {CCh 194.3}   

Semmi se vezeti jobban a bűnre a gyermekeket, mint az, amikor minden terhet levesznek róluk és megengedik nekik, hogy céltalan, tétlen életet éljenek, semmit se tegyenek, vagy azt tegyék, ami nekik tetszik. A gyermekek elméje tevékeny, azért ha nem foglalják le magukat jóval és hasznossal, akkor elkerülhetetlenül a rosszat cselekszik. Miközben helyes és szükséges számukra a pihenés, tanítsák meg őket dolgozni, hogy meghatározott időt töltsenek el fizikai munkával, olvasással és tanulással! Ügyeljenek rá, hogy koruknak megfelelő foglakozást kapjanak és lássák el őket hasznos és érdekes könyvekkel! (AH 284) {CCh 194.4}   

A gyermekek gyakran lelkesedéssel kezdenek el egy munkát, azonban később megunják vagy belefáradnak, és ha egy kis csalódás éri őket, abbahagyják és egyik dologból a másikba kezdenek és semmit se fejeznek be. A szülők ne engedjék meg, hogy a változás szeretete uralja gyermekeiket! Ne foglalják le őket annyira egyéb dolgok, hogy ne legyen elég idejük a fejlődő gyermekek türelmes fegyelmezésére! Néhány bátorító szó, vagy egy kis segítség a megfelelő időben, átsegíti őket a bajon és csüggedésen. A megelégedés, amelyet befejezett munkájuk szemlélésekor éreznek, nagyobb erőfeszítésre ösztönzi őket (2T 147). {CCh 194.5}   

Azok a gyermekek, akiket kényeztettek és kiszolgáltak, ezt mindig elvárják, és ha várakozásuknak nem tesznek eleget, akkor csalódottak és csüggedtek. Ezt a természetet láthatjuk náluk egész életükben. Gyámoltalanok lesznek, mások segítségére támaszkodnak. Elvárják, hogy mások kedvezzenek és engedjenek nekik. Ha ellenállnak nekik, akkor úgy érzik, hogy méltatlanul bánnak velük és így aggódva élik le életüket. Alig képesek viselni saját terheiket, gyakran zúgolódva, bosszankodva, mivel nem minden történik az ő kívánságuk szerint (1T 392-393). {CCh 194.6}   

Az anya nagy kárt tesz önmagában és családjában, amikor nemcsak saját munkáját végzi el, hanem az övét is, amidőn behordja a vizet és a fát, sőt még össze is vágja baltával, miközben férje és fiai a tűz mellett kényelmesen társalognak. Isten sohase akarta, hogy a feleségek és anyák családjuk rabszolgái legyenek. Sok anyát túlterhelnek a gondok, miközben gyermekeit nem nevelte rá, hogy megosszák az otthon terheit, aminek következtében az anya idő előtt megöregszik és meghal. Gyermekeit akkor hagyja árván, amikor még legnagyobb szükségük lenne anyjuk gondozására, hogy vezesse tapasztalatlan lábaikat. Kit okozzanak mindezért? {CCh 195.1}   

A férjek tegyenek meg mindent, hogy megkíméljék feleségüket a gondoktól és megőrizzék vidám kedélyét. Sohase támogassák a tétlenséget és sohase engedjék meg gyermekeiknek, mert megszokják (5T 18181). {CCh 195.2}   

Szülők, vezessétek gyermekeiteket Krisztushoz!

Lehetséges, hogy a gyermekek szeretnének helyesen cselekedni. Elhatározhatják szívükben, hogy engedelmesek és kedvesek lesznek szüleikhez és gyámjukhoz, azonban segítségre és bátorításra van szükségük. Jó elhatározást tehetnek. Azonban, ha hitvallásuk nem erősíti meg alapelveiket és életüket nem befolyásolja Isten megújító kegyelme, akkor nem érik el céljukat. {CCh 195.3}   

A szülők kettőzzék meg gyermekeik üdvössége érdekében tett erőfeszítéseiket! Oktassák őket hűségesen! Ne hagyják őket magukra, hogy úgy szerezzék meg kiképzésüket, ahogyan legjobban tudják! Ne engedjék meg, hogy az ifjak válogatás nélkül megtanulják a jót és a rosszat egyaránt, abban a tévhitben, hogy bizonyos idő múlva majd a jó kerül túlsúlyba és a gonosz elveszti befolyását. A gonosz gyorsabban növekszik, mint a jó. {CCh 195.4}   

Szülők, nagyon korán kezdjétek meg gyermekeitek fegyelmezését abból a célból, hogy igazi keresztények lehessenek. Úgy bánjatok velük, mint akiket gondjaitokra bíztak, mint drága ékszereket, hogy alkalmassá tegyétek őket arra, hogy fényljenek Isten országában. Vigyázzatok, hogy álomba ne ringassátok őket a pusztulás mélysége felett abban a tévhitben, hogy még nem elég idősek ahhoz, hogy felelősek legyenek és bűneikből megtérve megvallják Krisztust. {CCh 195.5}   

A szülők magyarázzák meg és egyszerűsítsék le a megváltás tervét gyermekeik fiatal, fejletlen értelméhez, hogy azt megértsék. A 8-10, vagy 12 éves gyermekek elég idősek ahhoz, hogy beszélgessenek velük a vallási dolgokról. Gyermekeiteket ne egy jövőben bekövetkező időre utalva tanítsátok, amikor majd elég idősek lesznek ahhoz, hogy megtérjenek és higgyenek az igazságban. Ha helyesen tanítják őket, egész fiatal gyermekeknek is helyes nézetük lehet bűnös állapotuk és az üdvösség útja felől Krisztus által. A lelkészek általában túl közömbösek a gyermekek üdvössége iránt és nem oly közvetlenek hozzájuk, mint kellene. Gyakran megengedik, hogy felhasználatlanul múljanak el az arany alkalmak, anélkül, hogy befolyásolnák a gyermekek gondolatait (1T 391-400). {CCh 195.6}   

Apák és anyák, felismeritek-e a rajtatok nyugvó súlyos felelősséget? Felismeritek-e annak szükségét, hogy őriznetek kell gyermekeiteket a gondatlan, erkölcsromboló szokásoktól? Gyermekeiteknek csak olyan társas viszonyt engedjetek meg kialakítani, amely helyes befolyást gyakorol jellemükre. Ne engedjétek, hogy este kint legyenek, kivéve akkor, ha tudjátok, hogy jó helyen vannak és tudjátok mit csinálnak. Oktasd ki őket az erkölcsi tisztaság alapelveire. Ha elhanyagoltad oktatásukat pontról pontra haladva, "szabályra-szabályt, itt egy kicsit, ott egy kicsit" hintve el az igazság magvaiból, - akkor azonnal kezdd meg a kötelességed végzését! Vedd fel felelősséged terhét és munkálkodj e földi élet és az örökkévalóság számára! Ne múljon el egy nap se anélkül, hogy ne valld meg hanyagságodat gyermekeidnek! Mondd meg nekik, hogy mostantól kezdve végezni akarod Istentől reád bízott munkádat. Kérd meg őket, hogy tartsanak veled a reformáció munkájában! Tégy komoly erőfeszítést, hogy jóvá tedd a múltat! Ne maradj többé a laodiceai gyülekezet állapotában! Az Úr nevében felhívok minden családot, hogy vallja meg valódi álláspontját! (6T 66-67) {CCh 196.1}   

Ne hanyagold el a lélek szükségletét!

Láttam, hogy a szülők, miközben Isten félelmét tartva szem előtt, féken tartják gyermekeiket, szükséges, hogy tartsák szemük előtt, hogy fékezzék, korlátozzák gyermekeiket, tanulmányozzák, ismerjék meg gyermekeik vérmérsékletét, természetét és törekedjenek megérteni fogyatkozásaikat. Vannak szülők, akik nagy figyelmet szentelnek gyermekeik kívánságának; betegségükben gyengéden és hűségesen ápolják őket, és azt gondolják, hogy evvel megtették minden kötelességüket. Azonban tévednek, mert munkájuk csak most kezdődött el. A lélek szükségleteiről is gondoskodni kell. A beteg lélek gyógyítása és a megfelelő orvosság megtalálása ügyességet követel. {CCh 196.2}   

A gyermekeknek is vannak súlyos problémáik, amelyeket ugyanolyan nehezen viselnek el, mint az idősebb személyek. A szülők sem éreznek egyformán minden időben. Lelkük gyakran nyugtalan. Téves nézetek és érzések hatása alatt cselekszenek. Sátán gyakran gyötri őket és ők engednek kísértéseinek. Ingerülten szólnak, ami által haragra ingerlik gyermekiket is és néha nyersek és indulatosak. A gyermekek átveszik ugyanazt a lelkületet és a szülők nem tudnak segíteni nekik, mert ők maguk okozták a bajt. Néha úgy látszik, hogy minden rosszul megy. Mindenki ingerült. Mindenki nyomorultnak és boldogtalannak érzi magát. A szülők szegény gyermekeiket okolják és azt gondolják, hogy nagyon engedetlenek, rakoncátlanok, a legrosszabb gyermekek az egész világon, amikor ők maguk okozták a zűrzavart. {CCh 196.3}   

Némely szülő sok vihart támaszt önuralmának hiánya miatt. Ahelyett, hogy megkérnék gyermekeiket, hogy tegyék meg ezt, vagy azt, korholó módon megparancsolják nekik feddő vagy dorgáló szavak kíséretében úgy, ahogy ezt a gyermekek nem érdemelték meg. Szülők, ily módon megsemmisítitek gyermekeitek vidámságát és életkedvét. Nem szeretetből teljesítik parancsaitokat, hanem azért, mert nem mernek ellenszegülni. Nem szívvel végzik munkájukat, amely élvezet helyett robotmunka számukra, azért gyakran elfeledkeznek utasításaitok teljesítéséről, ami még jobban növeli ingerültségeteket és több kárt okoz gyermekeiteknek, mert helytelen magaviseletükért, hibájukért újra megrójátok őket. {CCh 196.4}   

Gyermekeid ne lássanak téged komor arckifejezéssel! Ha engednek a kísértésnek, de utána belátják és megbánják tévedésüket, bocsáss meg nekik olyan készségesen, mint ahogy te is reméled, hogy mennyei Atyád megbocsát néked. Gyengéden tanítsd és kösd szívedhez gyermekeidet, mert ez válságos idő számukra. Oly befolyások veszik körül a gyermekeket, amelyek el akarják őket szakítani tőled. Ezt meg kell akadályoznod jó befolyások ellensúlyozása által! Tanítsd meg őket arra, hogy bizalmukba fogadjanak téged, hogy füledbe súgják szomorúságaikat, próbáikat és örömeiket. Midőn erre bátorítod őket, sok tőrt elkerülhetnek, amelyeket Sátán helyezett lábaik elé. Ne kezeld gyermekeidet csupán szigorral, megfeledkezve gyermekkorodról! Ne felejtsd el, hogy ők még csak gyermekek! Ne várd el tőlük, hogy tökéletesek legyenek! Ne igyekezz arra, hogy egyszerre férfiakká és nőkké tedd őket cselekedeteikben! Különben elzárod a hozzájuk való közeledés útját és arra készteted őket, hogy megnyissák az ajtót a káros befolyások előtt, hogy mások megmérgezzék fogékony lelküket, mielőtt ráeszmélnél az őket fenyegető veszélyre (1T 384-387). {CCh 197.1}   

Gyermekeiteket sohase utasítsátok rendre haraggal

Ha gyermekeitek engedetlenek, utasítsátok rendre őket, azonban előbb vonuljatok vissza és imában kérjétek az Urat, hogy lágyítsa meg és tegye engedelmessé gyermekeitek szívét és adjon néktek bölcsességet kezelésükhöz. Egy esetet se tudok, amikor ez a módszer kudarcot vallott volna. Nem értethetitek meg gyermekeitekkel a lelki dolgokat, ha szíveteket felingerelte a szenvedély, az indulat. {CCh 197.2}   

Gyermekeiteket szeretettel fegyelmezzétek! Ne engedjétek őket saját útaikon járni mindaddig, amíg végül haragra gerjedtek és akkor megbüntetitek őket! Az ilyen fegyelmezés csak a gonoszt segíti, ahelyett, hogy orvosolná a bajt. {CCh 197.3}   

Ha indulatosságot tanúsítunk a tévedő gyermek iránt, növeljük a gonoszt, felébresztjük a gyermek legrosszabb szenvedélyeit és azt az érzést keltjük benne, hogy nem törődünk vele, mert ha törődnénk, akkor szelíden bánnánk vele. {CCh 197.4}   

Azt gondoljátok, hogy Isten nem tudja, hogyan fegyelmezitek gyermekeiteket? Tudja és látja azt is, hogy milyen áldott eredményeket hozna, ha gyermekeitek fegyelmezését oly módon végeznétek, hogy az megnyerné és nem űzné el őket (CG 244). {CCh 197.5}   

A szigorú becsületesség fontossága a nevelésben

A szülők legyenek az igazságosság mintaképei és ezt a mindennapi tanítás során vessék be gyermekeik szívébe. A szülőket megingathatatlan alapelvek vezessék életük minden dolgában, különösen gyermekeik nevelésében és kiképzésében. Az ő cselekedeteiből ismerheti meg magát a gyermek is, hogy tiszta-e és igaz-e az ő cselekedete (Péld 20:11). {CCh 197.6}   

Az az anya, akinek nincs ítélőképessége, és aki nem követi az Úr tanácsait, úgy nevelheti gyermekeit, hogy hamisak és képmutatók legyenek. Az így ápolt jellemvonások maradandókká válhatnak, és a hazugság olyan természetes lesz számukra, mint a lélegzés. Színlelésük őszinteségnek és valóságnak látszik. {CCh 197.7}   

Szülők, sohase ferdítsétek el az igazságot! Sohase mondjatok valótlanságot se élőszóval, se példátokkal! Ha azt akarjátok, hogy gyermekeitek igazságszeretők legyenek, akkor legyetek azok ti is! Legyetek egyenes lelkűek és feddhetetlenek, és megingathatatlanok! Az igazság legkisebb elferdítését se engedjétek meg. Mivel az anyák megszokták, hogy elferdítsék az igazságot és valótlant mondjanak, a gyermekek követik példájukat. {CCh 198.1}   

Lényeges, hogy az anya becsületes legyen életének minden cselekedetében és gyermekeinek nevelésében is. Tanítsa meg fiait és leányait kicsiny koruktól kezdve, hogy sohase ferdítsék el az igazságot és sohase csaljanak a legkisebb mértékben sem! (CG 151-152) {CCh 198.2}   

A jellemfejlesztés fontossága

Isten kijelölte a szülők munkáját, hogy gyermekeik jellemét kifejlesszék az isteni mintára. Isten kegyelme által elvégezhetik ezt a munkát, azonban türelmet, komoly erőfeszítést, szilárdságot és határozottságot követel, hogy vezessék a gyermekek akaratát és megfékezzék indulataikat, szenvedélyeiket. A magára hagyott föld csak bogáncsot és tövist terem. Aki hasznos és maradandó áldást akar biztosítani magának, készítse elő a talajt, vesse el a magot, kapálja körül a fiatal gyökereket, gyomlálja ki a gazt, lazítsa meg a talajt, akkor az értékes növény virul majd és gazdagon visszafizeti a gondozást és a munkát. {CCh 198.3}   

A jellemfejlesztés a legfontosabb munka, amelyet valaha emberekre bíztak és komoly tanulmányozása sohase volt fontosabb, mint most. Még sohase hívtak el egy nemzedéket oly fontos feladatra, mint a mostanit. Fiatal férfiakat és nőket még sohase fenyegettek oly nagy veszedelmek, mint ma (CG 169). {CCh 198.4}   

A jellemszilárdság két dologból áll: az akarat erejéből és az önuralom erejéből. Sok ifjú összetéveszti az erős, fékezetlen szenvedélyt a jellemerővel, azonban, akit szenvedélyei uralnak, az gyenge ember. Az igazi nagyságot és nemességet nem a bennünket legyőző érzelmek erejével mérjük, hanem azokkal, amelyeket mi győzünk le. A legerősebb ember az, aki habár érzékeny a bántalmak iránt, mégis megfékezi szenvedélyeit és megbocsát ellenségeinek. Az ilyen emberek az igazi hősök. {CCh 198.5}   

Sok embernek alacsonyrendű elgondolása van arról, hogy mivé lehetne, ezért törpék és szűkkeblűek maradnak, pedig ha ápolnák Istentől nyert képességeiket, akkor nemes jellemet fejleszthetnének és befolyásuk által lelkeket nyerhetnének Krisztusnak. Az ismeret hatalom, azonban a szellemei képesség szívjóság nélkül: hatalom a gonoszra. {CCh 198.6}   

Szellemi és lelki képességeinket Isten adta, azonban minden személy nagy mértékben önmaga építi fel jellemét. Az épület is naponta emelkedik. Isten Igéje figyelmeztet, hogy ügyeljünk rá, hogyan építünk, hogy házunkat az örök sziklára építsük. Eljön az idő, amikor munkánk majd úgy nyilatkozik meg, amilyen a valóságban. Most van itt az idő mindnyájunk számára, hogy fejlesszük mindazokat a képességeinket, amelyeket Isten adott, hogy hasznos jellemet fejlesszünk e földi életre és az eljövendő örök életre. {CCh 198.7}   

Életünk minden cselekedete - bármily jelentéktelen, befolyással van jellemünk fejlődésére. A nemes jellem értékesebb a földi vagyonnál és a jellemfejlesztés a legnemesebb munka, amelyet az ember vállalhat. {CCh 199.1}   

A körülmények által alakított jellem változékony, ingadozó és kiegyensúlyozatlan; az ellentmondások tömege. Tulajdonosaiknak nincsen magasztos céljuk, vagy tudatos rendeltetésük az életben, ezért nem gyakorolnak nemesítő befolyást mások jellemére. Céltalanok és erőtlenek. {CCh 199.2}   

Használjuk fel bölcsen azt az időt, amelyet itt e földön tölthetünk! Isten azt akarja, hogy gyülekezete egy élő, odaszentelt, munkálkodó gyülekezet legyen, azonban népünk, mint közösség, még nagyon távol van ettől. Isten erős, bátor, tevékeny, élő keresztényeket hív, akik követik az igazi Mintaképet; akik határozott befolyást árasztanak Isten és az igazság mellett. Az Úr szent megbízatásként a legfontosabb és legünnepélyesebb igazságokat bízta reánk, de meg kell mutatnunk életünkre és jellemünkre gyakorolt befolyásukat (4T 656-657). {CCh 199.3}   

Személyes tapasztalat gyermekeink tanácsolásában

Vannak anyák, akik nem kezelik egyformán gyermekeit. Néha kárukra kedveznek nekik, máskor megtagadják tőlük ártatlan kedvtelésüket is, amely boldoggá tenné gyermeki szívüket. Ebben nem követik Krisztust, mert Ő szerette a gyermekeket, megértette érzéseiket. Együttérzett velük örömeikben és próbáikban (MH 389-390). {CCh 199.4}   

Midőn gyermekeitek könyörögnek, hogy elmehessenek ebbe a társaságba, vagy arra a szórakozó összejövetelre, így. szóljatok hozzájuk: "Nem engedhetlek el benneteket gyermekeim! üljetek le és megmondom miért. Én Istenért és az örökkévalóságért munkálkodom. Isten nekem adott és gondjaimra bízott benneteket. Istent képviselem előttetek, azért ügyelnem kell reátok, mert számot kell adnom rólatok az ítélet napján. Akarjátok-e, hogy úgy írják be édesanyátok nevét a menny könyveibe, mint aki nem teljesítette kötelességét gyermekei iránt és megengedte az ellenségnek, hogy elfoglalja azt a területet, amelyet nekem kellett volna elfoglalva tartani? Gyermekeim, én elétek tárom a jó utat és ha ti úgy határoztok, hogy elfordultok édesanyátoktól és a gonosz ösvényre tértek, édesanyátok tisztán fog állani, azonban nektek kell szenvedni bűneitek büntetését!!" {CCh 199.5}   

Én így cselekedtem gyermekeimmel és mielőtt befejeztem volna szavaimat, sírva mondták: "Nem imádkoznál értünk?" Én sohasem utasítottam vissza kérésüket. Letérdeltem melléjük és imádkoztam velük. Majd eltávoztam és imádkoztam értük egész nap és egész éjjel, hogy az ellenség varázslata megtörjön és kivívtam a győzelmet. Habár egy éjszakai munkámba került, azonban gazdagon megjutalmazva éreztem magam, amidőn gyermekeim nyakamba borulva mondták: "Óh édesanyám, oly boldogok vagyunk, hogy nem engedtél el bennünket, amikor el akartunk menni. Most már látjuk, hogy helytelen lett volna, ha elmegyünk!" {CCh 199.6}   

Szülők, ti is így munkálkodjatok! Tegyétek feladatotokká ezt a munkát, ha azt akarjátok, hogy gyermekeitek ott legyenek Isten országában. {CCh 200.1}   

Sohasem adhatunk ifjúságunknak megfelelő nevelést ebben, vagy bármely más országban, ha nem visszük el őket messze a várostól, mert a városok szokásai és életmódja alkalmatlanná teszi ifjúságunk lelkét az igazság befogadására (FE 312). {CCh 200.2}   

A szülőknek szükségük van több isteni vezetésre

Nem hanyagolhatjátok el büntetlenül gyermekeitek helyes nevelését. Fogyatékos jellemük hűtlenségeteket hirdeti! Helyreigazítás nélkül hagyott fogyatkozásaik, nyers, durva modoruk, tiszteletlenségük, engedetlenségük, restségük és figyelmetlenségük gyalázatot hoz nevetekre és megkeseríti életeteket. Gyermekeitek sorsát nagy mértékben ti tartjátok kezetekben. Ha elmulasztjátok kötelességetek teljesítését, az ellenség soraiba helyezitek, és eszközzé teszitek őket mások megrontására. Azonban, ha hűségesen tanítjátok és mindennapi életetekben kegyes példát adtok nekik, akkor Krisztushoz vezethetitek őket; ők viszont másokat befolyásolnak és így a ti segítségetekkel sokan üdvözülhetnek (6T 66). {CCh 200.3}   

Isten azt kívánja, hogy közvetlenül, egyszerűséggel bánjunk gyermekeinkkel. Mi könnyen elfelejtjük, hogy gyermekeink nem rendelkeznek olyan sok évi kiképzéssel, mint az idősebb emberek. Ha a kicsinyek nem járnak el összhangban elgondolásainkkal mindenben, akkor néha azt gondoljuk, hogy korholást érdemelnek. Ez azonban nem javítja meg a helyzetet. Vigyétek őket imában Megváltótokhoz és mondjatok el Neki mindent felőlük és higgyétek, hogy az Ő áldása megnyugszik rajtuk (CG 287). {CCh 200.4}   

A gyermekeket tanítsuk meg, hogy becsüljék és tiszteljék az ima óráját. Mielőtt az apa munkába megy, hívja össze az egész családot, vagy az apa távollétében az anya, és könyörögjenek buzgón, hogy az Úr tartsa meg mindnyájukat egész napon. Jöjjetek az Úrhoz alázattal, gyengéd, szeretet teljes szívvel, átérezve a kísértéseket és veszedelmeket, amelyek benneteket és gyermekeiteket fenyegetnek. Hit által kössétek őket az Úr oltárához és könyörögjetek Hozzá, hogy viseljen gondot róluk. A szolgáló angyalok gondoskodnak azokról, akiket így odaszenteltek Istennek. A keresztény szülők kötelessége, hogy reggel és este védősövényt alkossanak gyermekeik körül. Türelmesen, fáradhatatlanul oktassák és tanítsák meg őket, hogyan éljenek úgy, hogy elnyerhessék Isten tetszését (1T 397-398). {CCh 200.5}   

Ismertessétek meg gyermekeitekkel azt a kiváltságot, hogy mindennap elnyerhetik a Szentlélek keresztségét! Légy Krisztus segítő keze céljainak megvalósítása érdekében! Ima által olyan tapasztalatot nyerhetsz, amely gyermekeidért végzett szolgálatodat tökéletes sikerrel koronázza (CT 131). {CCh 200.6}   

Az anya imájának erejét nem becsülhetjük túl. Az anya, aki letérdel fia és leánya mellé gyermekségük nehézségei és ifjúságuk veszedelmei közepette, csak az ítéletkor látja meg imáinak gyermekei életére gyakorolt hatását. Ha hit által kapcsolatban áll Krisztussal, gyengéd keze megoltalmazhatja fiát a kísértések erejétől és leányát a bűn elkövetésétől. Midőn testi kívánságai küzdenek az uralom elnyeréséért, az anya szeretetének ereje, fékező, komoly határozott befolyása a helyes irányba tereli gyermekeit (AH 266). {CCh 201.1}   

Miután hűségesen teljesítetted kötelességedet gyermekeid iránt, vidd őket Isten elé imában és kérd segítségét! Mondd el, hogy te megtetted részedet és hitben kérd Istent, hogy tegye meg az ő részét, amit te nem tudsz megtenni. Kérd, hogy fékezze meg gyermekeid vérmérsékletét és Szentlelke által tegye őket szelídekké és gyengédekké. Ő hallja imádat és készségesen meghallgatja. Igéje által megparancsolta, hogy fegyelmezd gyermekeidet. Ne törődj vele, ha sírnak! Ügyelj az Igére ezekben a dolgokban is! (CG 256-257) {CCh 201.2}   

Tanítsd meg gyermekeidet tiszteletre és előzékenységre!

Isten különös mértékben megparancsolta, hogy gyengédséget és tiszteletet tanúsítsunk az idős emberek iránt, azért így szól: "Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik" (Péld 16:31). Megharcolt harcokról, kivívott győzelmekről, ellenállt kísértésekről beszél. Fáradt lábakról szól, amelyek közelednek nyugalmukhoz, oly helyekről beszél, amelyek nemsokára megüresednek. Hívd fel a dolgokra gyermekeid figyelmét, hogy gondolkodjanak róla és akkor megkönnyítik az öregek útját előzékenységükkel, udvariasságukkal és ugyanakkor ifjú életükre is kedvességet és szépséget árasztanak, amidőn ügyelnek e parancsra: "Az ősz ember előtt kelj fel és a vén ember orcáját becsüld meg" (3Móz 19:32). {CCh 201.3}   

Az udvariasság, előzékenység a Lélek egyik ajándéka, amelyet minden kereszténynek ápolnia kell. Hatalma van arra, hogy meglágyítsa azokat a természeteket, amelyek nélküle kemények és nyersek lennének. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, de ugyanakkor nyersek, barátságtalanok és udvariatlanok, - még nem tanultak Krisztusról. Őszinteségüket nem vonjuk kétségbe, becsületességükben sem kételkedhetünk, azonban őszinteségük és becsületességük nem teszi jóvá, nem pótolja udvariasságuk, előzékenységük hiányát (PK 237). {CCh 201.4}