57 - Viszonyunk a polgári hatóságokhoz és törvényeikhez

Az apostol világosan vázolta, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a hívők a polgári hatóságok iránt: "Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint fellebbvalónak; Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dicsérésére. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek" (1Pt 2:13-17) [AA 522]. {CCh 314.1}   

Uralkodókat és törvényeket helyeztek fölénk, hogy kormányozzák a népet. Ha nem léteznének e törvények, a világ állapota sokkal rosszabb lenne, mint most. E törvények közül némelyik jó, a másik rossz. A rossz törvények megsokasodnak majd, ezért még nehéz helyzetbe kerülünk. Azonban Isten megtartja népét, ha szilárd marad és az Ige alapelvei szerint él (1T 201). {CCh 314.2}   

Láttam, hogy minden esetben engedelmeskednünk kell országunk törvényeinek, ha nem ellenkeznek azzal a magasabb törvénnyel, amelyet Isten hallható módon jelentett ki a Sinai hegyről és utána saját ujjaival vésett kőtáblákra. "Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem" (Zsid 8:10). Akinek szívébe van írva Isten törvénye, inkább engedelmeskedik Istennek, mint embereknek és inkább megtagadja az engedelmességet minden ember iránt, de a legkisebb mértékben sem hajol el Isten parancsolataitól. Isten gyermekei az ihletett igazság által tanítva és jó lelkiismeretük által vezetve Isten minden Igéje által élnek. Elfogadják Isten törvényét, amely szívükbe van írva, mint egyedüli tekintélyt, amelyet elismerhetnek, vagy amelynek engedelmeskedhetnek. Az isteni törvény bölcsessége és tekintélye a legmagasabbrendű (1T 361). {CCh 314.3}   

A kormányzat, amely alatt Jézus élt, romlott és elnyomó volt. Mindenütt rendkívüli visszaélések, zsarolások, türelmetlenség és elnyomó kegyetlenség uralkodott. Megváltónk mégsem törekedett arra, hogy polgári reformokat vezessen be. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem kárhoztatta nemzetének ellenségeit. Nem szállt szembe a hatalmon lévők tekintélyével, vagy közigazgatásával. Ő, a mi Példaképünk, távoltartotta magát a földi kormányoktól, de nem azért, mintha közönyösen nézte volna az emberek szenvedéseit, hanem mivel a helyzet orvoslása nem csupán emberi és külső rendszabályokban rejlett. Ahhoz, hogy a gyógymód hatásos legyen, az embereket egyénileg kell elérnünk és szívüknek meg kell újulnia (DA 509). {CCh 314.4}   

Krisztust több alkalommal megkérték, hogy hozzon döntést törvényes és politikai kérdésekben. Azonban nem avatkozott bele a világi dolgokba. Krisztus úgy áll világunkban, mint annak a nagy lelki országnak, az igazság országának Feje, amelynek megalapítása céljából e földre jött. Tanítása által megvilágította a megnemesítő, megszentelő alapelveket, amelyek országát kormányozzák. Megmutatta, hogy igazság, irgalmasság és szeretet azok az erők, amelyek kormányozzák Isten országát (9T 218). {CCh 314.5}   

A kémek Hozzá jöttek és színlelt őszinteséggel - mintha tudni akarnák kötelességüket - így szóltak: "És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, akik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?" (Mt 22:16-17). {CCh 315.1}   

Krisztus nem adott kitérő választ, hanem nyíltan felelt kérdésükre. Kezébe véve a római pénzt, amely a császár nevét és képét viselte, kijelentette, hogy mivel a római hatalom védelme alatt élnek, támogatniuk kell azt a hatalmat mindaddig, amíg nem ellenkezik magasabbrendű kötelességeikkel. {CCh 315.2}   

Midőn a farizeusok meghallották Jézus válaszát, "elcsodálkozának és otthagyván Őt, elmenének" (Mt 22:22). Krisztus megdorgálta hitetlenségüket és elbizakodottságukat, és ezt cselekedve fontos alapelvet szegezett le, amely világosan meghatározza az ember kötelességének határait a polgári kormány iránt, és kötelességét Isten iránt (DA 60103). {CCh 315.3}   

Eskü

Láttam, hogy Isten némely gyermeke hibát követett el az esküvés tekintetében és Sátán kihasználja ezt, hogy elnyomja őket és elvegye tőlük az Úr pénzét. Láttam, hogy Urunknak e szavai: "Teljességgel ne esküdjetek", nem vonatkoznak a bíróságon tett esküvésre. "Legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; ami pedig ezen felül vagyon, a gonosztól vagyon" (Mt 5:34-37). Ez a közönséges beszédre vonatkozik. Némelyek nagyítják a dolgokat beszédükben. Némelyek életükre esküsznek, mások a fejükre. Olyan biztos, amit mondanak, mint ahogy élnek, vagy fejük van. Némelyek a mennyet, vagy a földet hívják tanúbizonyságul, hogy a dolgok úgy vannak, ahogyan ők mondják. Némelyek azt mondják, hogy Isten vegye el az életüket, ha állításuk nem igaz. Jézus az ilyen közönséges esküdözés ellen figyelmezteti tanítványait. {CCh 315.4}   

Láttam, hogy az Úrnak még mindig tennie kell valamit az ország törvényeivel kapcsolatban. Amíg Jézus a mennyei templomban van (Jel 11:19; Jel 15:5-6), addig az uralkodók és a nép érezni fogják Isten Lelkének korlátozó erejét. Azonban Sátán nagymértékben uralja a világ tömegeit, ezért ha nem léteznének az országok törvényei, sokat szenvednénk. Megmutatták nekem, hogy ha ténylegesen szükséges és Isten gyermekeit törvényes módon tanúvallomásra szólítják fel, nem cselekszenek Isten Igéje ellen, ha ünnepélyes módon Istenre hivatkoznak, mint tanúra, hogy amit mondanak, az a teljes, színtiszta igazság. {CCh 315.5}   

Láttam, hogy ha létezik valaki, aki következetesen tanúskodhat eskü alatt, akkor a keresztény az, mert ő Isten orcájának világosságában él és növekszik az Ő erejében. Amidőn a törvénynek fontos dologban kell dönteni, akkor senki se hivatkozhat oly jogosan Istenre, mint a keresztény. Az angyal megparancsolta, hogy jegyezzem meg, hogy Isten önmagára esküszik (1T 201-203). {CCh 315.6}   

Izgalom a politikával kapcsolatban

Azok, akik gyülekezeteinkben és iskoláinkban tanítják a Bibliát, ne fejezzék ki ítéletüket a politikusok és rendszabályaik mellett, vagy ellen, mert ily módon felizgatják mások érzelmeit. Sőt a jelenkori igazság hitvallói közül is felindítanak némelyeket, hogy kifejezésre juttassák érzelmeiket és kedvelt nézetüket, ami által szakadást, megoszlást idéznek elő a gyülekezetben. {CCh 316.1}   

Isten azt akarja, hogy népe ne foglalkozzék politikai kérdésekkel. E tárgyban a hallgatás ékesszólás. Krisztus felhívja követőit, hogy hozzanak létre egységet a tiszta evangélium alapelveiben, amelyeket a Szentírás világosan kijelent. Nem szavazhatunk biztonságosan a politikai pártokra, mert nem tudjuk, hogy kire szavazunk. Nem vehetünk részt biztonságosan egyetlen politikai rendszer tervében sem. {CCh 316.2}   

Az őszinte keresztények az Igazi Szőlőtő ágai, ezért ugyanazt a gyümölcsöt termik, mint a Szőlőtő. Egymással összhangban, keresztényi közösségben tevékenykednek. Nem viselnek politikai jelvényt, hanem csak Krisztus jelvényét. {CCh 316.3}   

Akkor mit tegyünk?! Ne foglalkozzunk politikai kérdésekkel!! {CCh 316.4}   

Egy nagy szőlőskertet kell művelnünk, azonban mialatt a hitetlenek között munkálkodunk, megjelenésünk ne legyen világias. Időnket ne töltsük a politikáról való beszélgetéssel, vagy tevékenységgel, mert így alkalmat adunk az ellenségnek, hogy belopózzon és nézeteltérést, viszályt okozzon. {CCh 316.5}   

Isten gyermekei tartsák távol magukat a politikától! Ne vegyenek részt politikai viszályokban! Szakadjanak el a világtól! Ne hozzanak be gyülekezeteinkbe, vagy iskoláinkba oly eszméket, amelyek versengésre és zűrzavarra vezetnek! A viszály olyan erkölcsi méreg, amelyet önző emberek hoznak be rendszerünkbe (GW 391-395). {CCh 316.6}   

A meggondolatlan kijelentések veszélye

Tanítsátok meg az embereket arra, hogy mindenben alkalmazkodjanak országuk törvényeihez, ha azok nem ellenkeznek Isten törvényével (9T 238). {CCh 316.7}   

Némelyik testvérünk sok olyan dolgot mondott, amelyet kormányellenesnek vagy törvényellenesnek minősítenek. Hibát követünk el, ha alkalmat adunk arra, hogy félreértsenek bennünket. Nem járunk el bölcsen, ha állandóan hibát találunk az államférfiakban. A mi munkánk nem az, hogy egyéneket vagy intézményeket támadjunk! Nagy gondossággal kell eljárnunk, hogy ne gondolják azt, hogy a polgári hatóságok ellenségei vagyunk. Igaz, hogy támadó hadjáratot viselünk, de fegyverünket Isten Igéjének e szavai képezik: "Így szól az Úr!" Munkánk az, hogy elkészítsünk egy népet, amely megállhat Isten nagy napján. Ne térjünk olyan mellékutakra, amelyek vitát idéznek elő a másvallású egyénekben! {CCh 316.8}   

Eljön az idő, amikor támadó jellegű, meggondolatlan kijelentéseket amelyeket elhamarkodottan szóltunk, vagy írtunk - ellenségeink felhasználják arra, hogy kárhoztassanak bennünket. Azonban nemcsak azokat kárhoztatják majd, akik a kijelentéseket tették, hanem az egész adventista közösséget vádolják. Vádolóink azt mondják majd, hogy ekkor és ekkor egyik felelős vezető emberünk az állam törvényei ellen beszélt. Sokan csodálkozni fognak, amikor meglátják, hogy ellenségeink milyen sok dologra emlékeznek, amelyekre érvelésüket alapozzák. Sokan csodálkoznak majd, amikor meghallják saját szavaikat olyan hamis értelmezésben, amire ők egyáltalán nem is gondoltak, ezért munkásaink legyenek óvatosak! Mindenkor és minden körülmények között meggondoltan beszéljenek! Mindenki vigyázzon, hogy a nagy válság előtt ne hozzák magukra a nyomorúság idejét, amelynek meg kell próbálnia az emberek lelkületét! {CCh 317.1}   

Gondoljunk arra, hogy a világ a külső látszat szerint ítél meg bennünket. Akik Krisztust akarják bemutatni, vigyázzanak, hogy ne nyilvánítsák ki jellemük következetlen vonásait! Mielőtt teljesen előtérbe lépünk, győződjünk meg róla, hogy a Szentlélek kiáradt-e reánk a mennyből. Ha ez megtörtént, akkor hirdessünk határozott üzenetet, de az üzenet ne legyen kárhoztató, mint amilyet némelyek hirdettek. Mindazok, akik hisznek, nagyon komolyan fáradoznak ellenségeik üdvössége érdekében. A hatóságok és kormányok kárhoztatását bízzuk teljesen Istenre, és mint hűséges őrállók, szelídségben és alázatosságban védelmezzük az igazságot, amint az Jézusban van (6T 394-397). {CCh 317.2}   

A vasárnapi törvény

A vallási hatalmak hitvallomásuk szerint szövetkeznek a mennyel és azt állítják, hogy a bárány jellemvonásaival bírnak, azonban cselekedeteikkel kinyilvánítják, hogy sárkány-szívük van és Sátán ösztönzi, bujtogatja és uralja őket. Eljön az idő, amikor Isten népét üldözik, mivel megszentelik a Szombatot. Sátán abban a reményben változtatta meg a Szombatot, hogy Isten terveit meghiúsítva az ő saját célját valósítsa meg, hogy Isten parancsolatai kevesebb jogerővel bírjanak e világban, mint az emberek törvényei. A bűn embere, aki azt gondolta, hogy "megváltoztatja az időket és a törvényt" (Dán 7:25), aki mindig elnyomta Isten népét, olyan törvényeket léptet életbe, amelyek által kikényszeríti a hét első napjának, a vasárnapnak megünneplését. Azonban Isten népének szilárdan ki kell állnia az Úrért, aki munkálkodni fog érdekükben és világosan megmutatja, hogy Ő az istenek Istene. {CCh 317.3}   

A hét első napjának, a vasárnapnak megünneplését elrendelő törvény: a hitehagyó kereszténység terméke. A vasárnap a pápaság gyermeke, szülötte, amelyet a keresztény világ Isten szent nyugalomnapja fölé, a Szombat fölé emelt. Isten népe sohase hajolhat meg előtte. Azonban szeretném megértetni Isten gyermekeivel, hogy nem Isten akaratát cselekszik, amikor ellenkezést ébresztenek, holott kerülniük kellene azt. Vasárnap ne tüntessetek e törvény megvetése által. Ha megteszitek egyik helyen, és megaláznak benneteket, ugyanazt a dolgot megteszik a másik helyen is. Vasárnap végezhetjük Krisztus munkáját. Tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat és munkálkodjunk szelídséggel és alázatossággal. {CCh 317.4}   

Amidőn a vasárnapot missziómunkával töltjük el, akkor kivesszük az ostort a vakbuzgó elnyomók kezéből, akik szeretnék megalázni a hetednapi adventistákat. Midőn azonban látják, hogy a vasárnapot az emberek meglátogatásával és Bibliaórák tartásával töltjük, akkor megtudják, hogy nem akadályozhatják meg munkánkat a vasárnapi törvény elrendelése által. {CCh 318.1}   

A vasárnapot felhasználhatjuk a mű különböző ágainak előre vitelére, ami által sokat tehetünk az Úrért. E napon szabadtéri összejöveteleket és családi összejöveteleket tarthatunk. Házról házra járva is munkálkodhatunk. Az írók e napon készíthetik el cikkeiket. Amennyire lehetséges, vasárnap tartsunk bibliai összejöveteleket és tegyük azokat rendkívül érdekfeszítővé. Énekeljünk igazi felüdítő énekeket. Beszéljünk hatalommal és a Megváltó szeretetének bizonyosságával. Beszéljünk a mértékletességről és igazi vallási tapasztalatainkról. Így megtanulhatjuk, hogyan dolgozzunk és sok lelket nyerhetünk. {CCh 318.2}   

Iskoláink tanítói használják fel a vasárnapot missziómunkára! Kioktattak engem, hogy ily módon meghiúsíthatják az ellenség szándékait. A tanítók vigyék magukkal a tanulókat és tartsanak összejöveteleket azok számára, akik nem ismerik az igazságot. Így sokkal többet tehetnek, mint bármely más módon. {CCh 318.3}   

Az igazságot nyílt, határozott módon kell hirdetnünk, de Krisztus lelkületében. Legyünk olyanok a világiak között, mint a juhok a farkasok között. Azok, akik nem ügyelnek a figyelmeztetésekre, amelyeket Krisztus adott, akik nem gyakorolnak türelmet és önuralmat, drága alkalmakat veszítenek el, hogy dolgozzanak Mesterükért. Az Úr nem bízta meg népét azzal, hogy támadást intézzen törvényének áthágói ellen. Semmi esetre se támadjuk a többi egyházakat! {CCh 318.4}   

Tegyünk meg mindent, amit megtehetünk, hogy eltávolítsuk az előítéletet, amelyet sokan táplálnak munkánk ellen és a Biblia Szombatja ellen (9T 229-238). {CCh 318.5}