6 - A megszentelt élet

Megváltónk igényt tart mindarra, ami a miénk. Kéri a maga számára első és legszentebb gondolatainkat, legtisztább és legbensőbb szeretetünket. Ha valóban részesei vagyunk az Ő isteni természetének, akkor dicsérete mindig szívünkben és ajkunkon lesz. Egyedüli biztonságunk abban áll, hogy mindent alárendelünk Neki, hogy állandóan növekedjünk a kegyelemben és az igazság ismeretében. A Szentírásban elénk tárt megszentelődés magában foglalja egész lényünket, testünket, lelkünket és értelmünket, gondolkodásunkat. Ez jelenti a teljes megszentelődést. Pál azért imádkozik, hogy a thesszalonikai gyülekezet örvendezzen ennek az áldásnak. "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (lThess 5:23). {CCh 50.1}   

A vallás világában elterjedt a megszentelődés hamis és veszedelmes elmélete. Sok esetben azok, akik a megszentelődést vallják, nem bírnak igazi megszentelődéssel. Megszentelődésük beszédben és istentiszteletek tartásában áll. {CCh 50.2}   

Ezek az emberek félreteszik az észt és az ítélőképességet, s teljesen érzéseiktől függnek. Megszentelődésüket érzéseikre alapozzák, amelyeket időnként tapasztalnak. Makacsul, megátalkodottan és sok beszéddel hangoztatják, hogy ők már megszentelődtek, de bizonyítékul nem termik a megszentelődés drága gyümölcseit. Ezek az állítólagos megszentelt személyek nemcsak önmagukat csalják meg színlelésükkel, hanem befolyásuk által másokat is félrevezetnek, akik komolyan vágyódnak arra, hogy cselekedjék Isten akaratát. Ismételten hangoztatják: "Isten vezet engem! Isten tanít engem! Én bűn nélkül élek!" Sokan, akik kapcsolatba kerülnek e lelkülettel, egy megmagyarázhatatlan, sötét, titokzatos valamivel kerülnek szembe, amely nem hasonló Krisztushoz, az egyedüli igazi mintaképhez. {CCh 50.3}   

A megszentelődés fokozatosan előrehaladó folyamat. Az egymást követő lépéseket Péter apostol tárja elénk: "ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet. A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve... Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel" (2Pt 1:5-11). {CCh 50.4}   

Ha az itt leírt eljárást követjük, biztosak lehetünk abban, hogy sohasem esünk el. Azok, akik a keresztényi kegyelmi ajándékok elnyerése érdekében az összeadás elve alapján munkálkodnak, azzal a biztosítékkal rendelkeznek, hogy Isten a szorzás elve alapján munkálkodik értük, hogy részesítse őket az Ő Lelkének ajándékaiban (SL 94-95). {CCh 51.1}   

A megszentelődés nem egy pillanat, óra vagy nap műve, hanem állandó növekedés a kegyelemben. Ma nem tudjuk, hogy holnap milyen heves harcot kell vívnunk. Sátán él és tevékeny, ezért minden nap komolyan kell imádkoznunk Istenhez segítségért és erőért, hogy ellenállhassunk Sátánnak. Amíg Sátán uralkodik, addig énünket mindig meg kell fékeznünk és a kísértéseket le kell győzzük. Nincs megállás, nem juthatunk el életünkben egy olyan pontra, amikor azt mondhatnánk: "Mi már teljesen elértük!" {CCh 51.2}   

A keresztényi élet állandóan előrehaladó menetelés. Jézus "ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait" (Mal 3:3), és amikor az e képmása tökéletesen visszatükröződik bennük, akkor tökéletesek és készek lesznek az elragadtatásra. A keresztényeknek nagy munkát kell elvégezniük. Azt a figyelmeztetést kapjuk, hogy "tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten feleimében vivén véghez a mi megszentelésünket" (2Kor 7:1). Itt látjuk meg, hogy miben rejlik a nagy munka. A kereszténynek állandóan munkálkodnia kell. Minden szőlővesszőnek, ágnak a szőlőtőkéből kell szívnia életet és erőt, hogy gyümölcsöt teremjen (1T 340). {CCh 51.3}   

Senki se gondolja, hogy Isten akkor is megáldja, és megbocsát neki, ha lábbal tapossa parancsolatait. Egy ismert bűnnek szándékos elkövetése elhallgattatja a Szentlélek figyelmeztető hangját és elválasztja a lelket Istentől. Bármily magasztosak is érzelmi fellángolásai, Jézus nem lakozhat annak szívében, aki megveti Isten törvényét. Isten csak azokat tiszteli, akik tisztelik Őt (SL 92). {CCh 51.4}   

Amikor Pál apostol azt írta testvéreinek, hogy "a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől", akkor nem buzdította őket elérhetetlen lelki színvonalra. Nem imádkozott azért, hogy olyan lelki áldásokat nyerjenek el, amelyeket Isten nem akart megadni. Tudta, hogy mindazoknak, akik alkalmasak lesznek arra, hogy békességben találkozzanak Krisztussal, tiszta és szent jellemmel kell bírniuk (lásd: 1Kor 9:2527; 6:19-20). {CCh 51.5}   

Ha ragaszkodunk igazi keresztényi alapelveinkhez, akkor nem állunk meg, hogy mérlegeljük a következményeket. Nem kérdezzük: "Mit gondolnak majd rólam az emberek, ha ezt cselekszem? Hogyan befolyásolja világi sikereimet, ha ezt, vagy azt cselekszem?" - Isten gyermekei a legőszintébben vágyakoznak megtudni, hogy Isten akarata szerint mit kell cselekedniük, hogy dicsőítsék Őt cselekedeteik által. Isten bőségesen gondoskodott róla, hogy az isteni kegyelem uralja, irányítsa minden követőjének szívét és életét, hogy a világ égő és fénylő világosságai lehessenek (6T 438). {CCh 51.6}   

A megszentelődés igazi bizonyítékai

Megváltónk a világ világossága volt, de a világ nem ismerte meg Őt. Állandóan irgalmasságot cselekedett és mindenki ösvényére világosságot árasztott, mégse szólította fel mindazokat, akikkel találkozott, hogy szemléljék példa nélkül álló erényeit, önmegtagadását, önfeláldozását és jótékonyságát, mert a zsidók nem értékelték az ilyen életet. Krisztus vallását értéktelennek tartották, mivel nem állt összhangban kegyességről vallott nézetükkel. Eldöntötték magukban, hogy Krisztus lélekben és jellemben nem vallásos, mert vallásuk külsőségekben, imádkozásokban, a nyilvánosság keresésében és a szeretet munkáinak cselekvésében állt, azonban csak a hatás elérése céljából. {CCh 51.7}   

A megszentelődés legértékesebb gyümölcse a szelídség kegyelmi ajándéka. Ha ez a kegyelmi ajándék az első helyet foglalja el életünkben, befolyása átformálja természetünket; állandóan várunk Istenre és akaratunkat alárendeljük az Ő akaratának. Azok, akik valódi összeköttetésben állnak Istennel, naponta megtermik az önmegtagadás, önfeláldozás, jótékonyság, kedvesség, szeretet, türelem, bátorság és a keresztényi bizalom gyümölcseit. Lehet, hogy cselekedeteiket nem kürtölik ki a világnak, de naponta küzdenek a gonosz ellen és értékes győzelmeket aratnak a kísértések és a bűn felett. Megújítják ünnepélyes fogadalmaikat és megtartják ama erő által, amelyet komoly ima és állandó éberség által nyernek. A lelkes rajongók semmit se tudnak e komoly munkások küzdelmeiről, de Annak szeme, aki látja a szív titkait, észreveszi és tetszéssel szemléli minden erőfeszítésüket, amelyet szelídségben és alázatosságban tesznek. Szükségük van a próba idejére, hogy kinyilvánítsa jellemükben a hit és szeretet tiszta aranyát. Midőn próbák és bajok érik a gyülekezetet, akkor fejlődik ki Krisztus igaz követőiben ez a kitartó buzgalom és meleg szeretet. {CCh 52.1}   

Mindazok, akik az igazán vallásos ember befolyásának hatókörébe kerülnek, észreveszik keresztényi életének szépségét és illatát, mialatt önmaga nem tud róla semmit, mert összhangban áll hajlamaival és szokásaival. Imádkozik isteni világosságért és szeret járni abban a világosságban. Eledele és itala az, hogy cselekedje mennyei Atyjának akaratát. Élete el van rejtve Krisztussal Istenben, mégse kérkedik vele és nem is tud róla. Isten gyönyörködik alázatos és szelíd gyermekeiben, akik lelkiismeretesen követik Mesterük lábnyomait. Magukhoz vonzzák az angyalokat, akik szívesen időznek ösvényükön. Lehet, hogy észrevétlenül elkerülik őket azok, akik nagy teljesítményekre hivatkoznak és akik szeretik előtérbe hozni jó cselekedeteiket, azonban a menny angyalai gyönyörűséggel lebegnek felettük és tűzfalként veszik körül őket (SL 11-15). {CCh 52.2}   

Dániel: a megszentelt élet példája

Dániel élete ihletett szemléltetése annak, hogy miben áll a keresztényi jellem. Tanítást jelent mindenki, különösen ifjúságunk számára. Isten követelményeinek teljesítése hasznos a testi és lelki egészségre. A legnagyobb testi és lelki teljesítmények elérése érdekében Istentől kell kérni erőt és bölcsességet, és meg kell őrizni a szigorú mértékletességet az élet minden szokásában. {CCh 52.3}   

Minél feddhetetlenebb volt Dániel magaviselete, annál nagyobb gyűlöletet szítottak ellene ellenségei. Telve voltak haraggal, mivel semmit se tudtak találni erkölcsi jellemében, vagy kötelességeinek teljesítésében, amelyre ellene emelt panaszaikat alapozhatták volna. "Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében! " (Dán 6:5) {CCh 52.4}   

Milyen mély tarutós tárul itt minden keresztény elé. A féltékenység éles szemeivel figyelték Dánielt napról napra. Éberségüket még gyűlöletük is fokozta, azonban életének egyetlen szavát, vagy cselekedetét se minősíthették rossznak. Dániel nem állította magáról, hogy szent, de ennél sokkal jobbat tett: hűséges és megszentelt életet élt. {CCh 53.1}   

A király kiadta a rendeletet. Dániel tudta, hogy ellenségei meg akarják vádolni őt, azonban eljárását a legkisebb mértékben se változtatta meg. Nyugodtan végezte megszokott kötelességét és az ima órájának elérkezésekor bement szobájába és ablakait Jeruzsálem felé kitárva, a menny Istene elé tárta kéréseit. Cselekedetével félelem nélkül kijelenti, hogy egy földi hatalomnak sincs joga ahhoz, hogy közéje és Isten közé álljon, hogy megmondja neki, hogy kit imádjon, vagy kit ne imádjon. Milyen nemes, elvhű férfiú volt! A keresztényi bátorság és hűség dicséretre méltó példájaként áll a mai világ előtt is. Teljes szível Istenhez fordult, habár tudta, hogy odaadásának büntetése halál. {CCh 53.2}   

"Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!" (Dán 6:16) {CCh 53.3}   

A király kora reggel az oroszlánok barlangjához sietett és így kiáltott: "Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?" (Dán 6:20). A próféta válasza így hangzott: "Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezáró az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket. {CCh 53.4}   

Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozató a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében" (Dán 6:22-23). Így szabadult meg Isten szolgája és a tőr, amelyet ellenségei az ő elpusztítására vetettek, saját romlásukat okozta. A király parancsára a vádlókat bevetették a barlangba, ahol a vadállatok azonnal széttépték őket. {CCh 53.5}   

Midőn elérkezett a 70 éves fogság idejének vége, Dániel gondolatait komolyan foglalkoztatták Jeremiás jövendölései. {CCh 53.6}   

Dániel nem hivatkozott hűségére az Úr előtt. Ahelyett, hogy tisztának és szentnek vallotta volna magát ez a tiszteletben álló próféta, alázatosan azonosítja magát a valóban bűnös Izraellel. Istentől nyert bölcsessége annyival nagyobb volt a világ nagy embereinek bölcsességénél, amennyivel az égen ragyogó nap felülmúlja a leghalványabb csillag fényét. Mégis gondold át a menny e nagyra becsült, kedves emberének imáját! Mély alázattal, könnyek között, megtört szível imádkozik önmagáért és népéért. Kitárja szívét Isten előtt; és megvallja méltatlanságát. Elismeri Isten nagyságát és fenségét. {CCh 53.7}   

Midőn még hangzik Dániel imája, Gábriel gyorsan leszáll a mennyből, hogy közölje vele imájának meghallgatását. Ez a hatalmas angyal megbízatást kapott, hogy adjon Dánielnek bölcsességet és értelmet, hogy megnyissa előtte az eljövendő korszakok titkait. Így mialatt komolyan igyekezett megtudni és megérteni az igazságot, Dániel kapcsolatba került a menny kiválasztott követével. {CCh 54.1}   

Válaszul kérésére Dániel nemcsak azt a világosságot és igazságot ismerte meg, amelyre neki és népének legnagyobb szüksége volt, hanem feltárultak szemei előtt a jövő nagy eseményei, sőt a világ Megváltójának eljövetelét is szemlélte. Azok, akik azt állítják, hogy megszentelődtek, de nem vágyódnak a Szentírás tanulmányozására, és nem küzdenek imában Istennel, hogy világosabban megértsék a Biblia igazságait, nem tudják mi az igazi megszentelődés. {CCh 54.2}   

Dániel társalgott Istennel. Megnyílt előtte a menny. Azonban e nagy megtiszteltetést mély megalázkodása és komoly kérése által nyerte el. Mindazok, akik teljes szívvel hisznek Isten Igéjében, éheznek és szomjaznak az Ő akaratának megismerése után. Isten az igazság Szerzője. Ő megvilágosítja az elsötétült értelmet. Képességet ad, hogy felfogja és megértse azokat az igazságokat, amelyeket Ő kinyilatkoztatott. {CCh 54.3}   

A világ Megváltója által kinyilatkoztatott nagy igazságok azokéi, akik elrejtett kincsként kutatják azokat. Dániel ekkor már idős ember volt. Élete egy pogány királyi udvar bűvölete közepette telt el és gondolatait egy nagy birodalom ügyei foglalkoztatták. Mégis mindezektől elfordulva megalázza és megsanyargatja lelkét Isten előtt és igyekszik megismerni a Mindenható céljait. Válaszul könyörgésére világosságot nyert a mennyből azok számára, akik az utolsó napokban élnek majd. Milyen komolyan kell keresnünk Istent, hogy megnyithassa értelmünket a mennyből küldött igazságok megértésére?! {CCh 54.4}   

Dániel a Mindenható odaadó szolgája volt. Hosszú élete telve volt a Mester szolgálatában végzett nemes cselekedetekkel. Tisztasága, nemes jelleme és megingathatatlan hűsége csak Isten előtti mély alázatosságához és rendíthetetlen hitéhez hasonlítható. Ismételjük: Dániel élete az igazi megszentelődés szemléltetése (SL 42-52). {CCh 54.5}   

Isten megpróbálja azokat akiket értékel

Az a tény, hogy Megváltónk próbák elviselésére hívott el bennünket, bizonyítja, hogy valami nagyon értékeset lát bennünk, amit ki akar fejleszteni. Ha nem látna bennünk semmi olyat, ami által nevét megdicsőíthetné, akkor nem szánna időt megfinomításunkra. Mi sem szánunk különös fáradságot a tüskés szeder megnyesésére. Krisztus nem vet kemencéjébe értéktelen köveket. Csak az értékes, nemes ércet próbálja meg (7T 214). {CCh 54.6}   

Kegyelmében Isten kinyilvánítja azok rejtett hibáit, akikre felelős tisztségeket akar bízni, hogy magukba nézzenek és alaposan megvizsgálják szívük érzelmeit és indítórugóit, hogy felfedezzék benne a rosszat. Így átalakíthatják természetüket és megfinomíthatják magaviseltüket. Gondviselése által az Úr olyan helyzetbe hozza az embereket, amelyben kipróbálhatja erkölcsi erőiket, kinyilváníthatja cselekedeteik indítórugóit, hogy kifejleszthessék magukban a jót és kiküszöbölhessék a rosszat. Isten azt akarja, hogy szolgái megismerjék szívük erkölcsi gépezetét, ezért gyakran megengedi, hogy a szenvedések tüzébe kerüljenek, hogy megtisztuljanak. "Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak" (Mal 3:2-3) [4T 85]. {CCh 54.7}   

Isten lépésről lépésre vezeti népét. Különböző helyzetekbe hozza őket, hogy kinyilvánítsa, mi van a szívükben. Némelyek kitartanak az egyik helyzetben, de elbuknak a következőben. Isten minden új helyzetben egy kissé közelebbről vizsgálja és próbálja meg őket. Ha Isten népe azt tapasztalja, hogy szívük ellenszegül ennek a határozott munkának, akkor lássák be, hogy nagy munkát kell elvégezniük a győzelem érdekében, ha nem akarják, hogy az Úr kivesse őket szájából (lT 187). {CCh 55.1}   

Amikor elismerjük, hogy képtelenek vagyunk az Úr munkájának végzésére és megengedjük, hogy bölcsessége által vezessen bennünket, akkor az Úr együttmunkálkodik velünk. Ha lelkünket megüresítjük, akkor betölti minden szükségünket (7T 213). {CCh 55.2}   

Bizonyíték arról, hogy Isten elfogadja őket

Hogyan tudhatod meg, hogy Isten elfogadott téged? Tanulmányozd Igéjét imádkozó lelkülettel! Ne tedd félre semmi más könyv kedvéért! E könyv meggyőz bűneidről. Világosan megmutatja az üdvösség útját. Szemeid elé tárja a ragyogó, dicső jutalmat. Kijelenti számodra a tökéletes Megváltót és megtanít arra, hogy egyedül az Ő végtelen kegyelme által remélheted üdvösségedet. Ne hanyagold el a titkos imát, mert az a vallás lelke! Komoly, buzgó imában könyörögj lelki tisztaságért! Olyan komolyan és buzgón könyörögj, mintha halandó életed forogna veszélyben. Maradj mindaddig Isten előtt, amíg kimondhatatlan vágy ébred benned üdvösséged után és akkor elnyered bűneid megbocsátásának édes bizonyítékát (TT 163). {CCh 55.3}   

Jézus nem akarja, hogy csodálkozz, meglepődj a próbák és nehézségek miatt, amelyeken át kell menned. Ő mindent közölt a nehézségekkel kapcsolatban és megmondta azt is, hogy a reád következő próbák nem kell, hogy lesújtsanak és elcsüggesszenek. Nézz Jézusra, a te Megváltódra! Légy vidám és örvendj! Legnehezebben azokat a próbákat viseljük el, amelyek meghitt barátaink és testvéreink részéről érnek bennünket, azonban még ezeket a próbákat is türelemmel viselhetjük. Jézus már nem pihen József sírjában, mert feltámadt és felment a mennybe, hogy közbenjárjon érettünk. Olyan Megváltónk van, aki úgy szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, hogy Őáltala reménységet, erőt és bátorságot nyerjünk és helyet kapjunk Vele az Ő trónján. Ő képes és kész segíteni neked, bármikor imádkozol Hozzá! {CCh 55.4}   

Úgy érzed, hogy alkalmatlan vagy a bizalmi tisztségre, amelyet betöltesz? Istennek hála érte! Minél jobban érzed gyengeségedet, annál jobban keresed a Segítőt. "Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jak 4:8). Jézus azt akarja, hogy boldog és vidám légy. Azt akarja, hogy Istentől nyert képességed szerint tedd meg a tőled telhető legjobbat és bízzál az Úrban, hogy segít neked, és felindítja azokat, akik segíthetnek terheid hordozásában. {CCh 55.5}   

Ne bántsanak az emberek barátságtalan szavai. Vajon nem szóltak barátságtalanul Jézus felől is? Te tévedő ember vagy és néha okot szolgáltatsz barátságtalan megjegyzésekre, de Jézus sohasem adott okot. Ő tiszta, hibátlan és szeplőtlen volt. Ne várj jobb sorsot ebben az életben, mint amilyen a dicsőség Fejedelmének volt! Midőn ellenségeid látják, hogy megbánthatnak, Sátánnal együtt örülnek. Tekints Jézusra és munkálkodj az Ő dicsőségére! Őrizd meg szívedet Isten szeretetében! {CCh 56.1}   

Érzéseink egyedül még nem jelentik megszentelődésünket

A boldog érzések még nem jelentik, hogy valaki meg van szentelődve, és az öröm távolléte se jelenti azt, hogy valaki nincsen megszentelődve. Azonnali megszentelődés nem létezik. Az igazi megszentelődés mindennapi folyamat, amely életünk végéig tart. Azok, akik naponta küzdenek a kísértések ellen, hogy legyőzzék bűnös hajlamaikat és életszentségre törekszenek, nem kérkednek szentségükkel. Ők éhezik és szomjazzák az igazságot, ezért a bűn rendkívül bűnösnek tűnik fel előttük (SL 10). {CCh 56.2}   

Isten nem hagy el bennünket bűneink miatt. Követhetünk el hibákat, megszomoríthatjuk a Szentlelket, de amikor megbánjuk és megtört szívvel Hozzá térünk, nem vet el bennünket. El kell távolítanunk az akadályokat. Helytelen érzéseket ápoltunk, büszkék, önelégültek, türelmetlenek voltunk és zúgolódtunk. Mindezek elválasztanak bennünket Istentől, ezért bűneinket meg kell vallanunk. Szükség van a kegyelem mélyebb munkálkodására szívünkben. Azok, akik gyengének és csüggedtnek érzik magukat, Isten erős embereivé válhatnak és áldásos munkát végezhetnek Mesterükért. Azonban magasztos álláspontot elfoglalva munkálkodjanak. Ne befolyásolják őket önző indítékok. {CCh 56.3}   

Némelyek úgy érzik, hogy ki kell állniuk egy bizonyos próbaidőt és be kell bizonyítaniuk az Úrnak, hogy megváltoztak és csak azután tarthatnak igényt áldásaira. Azonban ezek a drága lelkek már most is elnyerhetik áldásait. Bírniuk kell Krisztus kegyelmével és az Ő Lelkével, hogy segítségükre legyen erőtlenségükben, mert anélkül nem fejleszthetnek keresztényi jellemet. Jézus szereti, ha úgy jövünk Hozzá, ahogy vagyunk, bűnösen, gyámoltalanul, de Benne bízva. {CCh 56.4}   

A bűnbánat és a bűnbocsánat egyaránt Isten ajándéka Krisztus által. A Szentlélek befolyása által győződünk meg bűneinkről és ismerjük fel a bűnbocsánat szükségességét. Csak a bűnbánó bűnös nyerhet bűnbocsánatot, azonban Isten kegyelme ébreszti fel a szívben a bűnbánatot. Ő ismeri gyengeségünket és erőtlenségünket és segít nekünk (2T 91-94). Néha sötétség és csüggedés nehezedik lelkünkre és legyőzéssel fenyeget bennünket, azonban ne dobjuk el bizodalmunkat! Nézzünk Jézusra érzéseinkre való tekintet nélkül! Igyekezzünk teljesíteni minden ismert kötelességünket és akkor nyugodjunk meg bizalommal Isten ígéreteiben! {CCh 56.5}   

Néha a méltatlanság mély érzete megremegteti szívünket, de ez nem bizonyítja azt, hogy Isten megváltozott irántunk, vagy mi Isten iránt. Ne törekedjünk fellobbantani lelkünkben egy bizonyos fokú érzelmi fellángolást. Lehet, hogy ma nem érezzük szívünkben azt a békét és örömet, amit tegnap éreztünk, de ragadjuk meg hittel Krisztus kezét és bízzunk Őbenne sötétségben és világosságban egyaránt! {CCh 57.1}   

Hitben tekintsünk a koronákra, amelyeket majd a győzők fejére helyeznek. Hallgassuk a megváltottak öröménekét: "Méltó, méltó a megöletett Bárány, aki megváltott bennünket Istennek!" Igyekezz úgy szemlélni ezeket a jeleneteket, mint amelyek valóságosak. {CCh 57.2}   

Ha többet foglalkoznánk Krisztussal és a mennyel, akkor erőteljes ösztönzést és segítséget nyernénk az Úr harcaira. A büszkeség és a világ szeretete elveszti hatalmát, ha ama jobb világ dicsőségéről elmélkedünk, ami hamarosan otthonunk lesz. Krisztus szépsége mellett minden földi gyönyörűség értéktelennek tűnik. {CCh 57.3}   

Habár Pált végül római börtönbe vetették - elzárva a menny világosságától, s éltető levegőjétől, az evangélium küldetésének munkájától és minden pillanatban halálos ítéletét várta -, mégse adta át magát a kételynek és a kétségbeesésnek. Sötét börtönéből jött utolsó bizonyságtétele, telve élő hittel és bátorsággal, amely az elkövetkezendő évszázadokban lelkesítette a szentek és vértanúk szívét. Szavai találóan írják le a megszentelődés eredményeit, amelyeket e könyvben igyekeztünk bemutatni: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2Tim 4:7-8) [SL 89-96]. {CCh 57.4}