Chapter 38—Visit to Oregon

Látogatás Oregonban

By the close of the winter of 1877-78, which was spent in California, my husband had improved in health; and as the weather in Michigan had become mild, he returned to Battle Creek, that he might have the benefit of treatment at the Sanitarium. {LS 229.1}

Az 1877-78-as tél vége felé, melyet Californiában töltöttünk, férjem egészségi állapota javult és mivel Michiganban enyhe idő volt, visszatért Battle Creekbe, hogy tovább élvezze a szanatóriumi kezelést. {LS 229.1}   

I dared not accompany my husband across the plains; for constant care and anxiety, and inability to sleep, had brought upon me heart difficulties which were alarming. We felt keenly as the hour of separation drew on. We knew not that we should meet again in this world. My husband was returning to Michigan, and we had decided that it was advisable for me to visit Oregon, and bear my testimony there to those who had never heard me. {LS 229.2}

Nem mertem férjemet az alföldeken át elkísérni, mivel az állandó gondok nyugtalanság és álmatlanság szívfájdalmat idézett elő, melyek nagyon aggasztottak. Fájdalmasan éreztük a búcsú órájának közeledtét. Nem tudtuk, hogy viszontlátjuk-e egymást a földön. Férjem visszatért Michiganbe és mi elhatároztuk, hogy tanácsos lesz Oregonba mennem, bizonyságot tenni, mert az ottani testvérek még sosem hallottak beszélni. {LS 229.2}   

The Voyage

AZ UTAZÁS

In company with a lady friend and Elder J. N. Loughborough, I left San Francisco on the afternoon of June 10, 1878, upon the steamer Oregon. Captain Conner, who had charge of this splendid steamer, was very attentive to his passengers. As we passed through the Golden Gate into the broad ocean, it was very rough. The wind was against us, and the steamer pitched fearfully, while the ocean was lashed into fury by the wind. I watched the clouded sky, the rushing waves leaping mountain high, and the spray reflecting the colors of the rainbow. The sight was fearfully grand, and I was filled with awe while contemplating the mysteries of the deep. It is terrible in its wrath. There is a fearful beauty in the lifting up of its proud waves with roaring, and then falling back in mournful sobs. I could see the exhibition of God's power in the movements of the restless waters, groaning beneath the action of the merciless winds, which tossed the waves up on high as if in convulsions of agony. {LS 229.3}

Egy barátnőm és I. R. Loughborugh testvér kíséretében 1878 június 10-én délután az "Oregon" gőzhajóval elhagytam San Franciscót. Conner kapitány, ki e pompás gőzős vezetője volt, nagyon figyelmes volt utasaival szemben. Mikor az "Arany kapu"-n keresztül a tengerre jutottunk az nagyon nyugtalan volt. Ellenszelünk volt és a gőzös borzasztóan küzdött, mialatt a szél a tengert korbácsolta. Megfigyeltem a felhős eget, a hegymagasságra tornyosuló, majd alázuhanó hullámokat s a tajtékot, melyben a szivárvány színei tükröződtek. Félelmesen nagyszerű látvány volt ez és miközben a mélység titkaira gondoltam, szent borzalom fogott el Mily borzalmas ő haragjában, büszke hullámainak felcsendülő bömbölésében, majd szomorú zokogású elsimulásában valami borzalmas szépség rejlett. Isten hatalmának megnyilvánulását láthattam a nyugtalan vizek mozgásában, melyek az irgalmatlan szél ostorozásai alatt nyögtek, s a hullámok kínos görcsökben dobták fel a magasba. {LS 229.3}   

As I looked upon the white-capped, roaring billows, I was reminded of that scene in the life of Christ, when the disciples, in obedience to the command of their Master, went in their boats to the farther side of the sea. {LS 230.1}

Mikor a fehértarajú bömbölő hullámokat szemléltem Krisztus életének arra a jelenetére emlékeztem, mikor tanítványai a túlsó partra eveztek Mesterük parancsára. {LS 230.1}   

When nearly all had left for their staterooms, I continued on deck. The captain had provided me a deck chair, and blankets to serve as a protection from the chilly air. I knew that if I went into the cabin, I should be sick. Night came on, darkness covered the sea, and the plunging waves were pitching our ship fearfully. This great vessel was as a mere chip upon the merciless waters; but she was guarded and protected on her course by the heavenly angels, commissioned of God to do His bidding. Had it not been for this, we might have been swallowed up in a moment, leaving not a trace of that splendid ship. But that God who feeds the ravens, who numbers the hairs of our heads, will not forget us. {LS 230.2}

Mikor majdnem mindenki visszavonult kajütjébe, és a fedélzeten maradtam. A kapitány egy széket és takarót bocsátott rendelkezésemre, hogy védekezzem a hideg levegő ellen. Tudtam, hogy megbetegednék, ha a hajó kajütömbe mennék. {LS 230.2}   

The last night we were on the boat I felt most grateful to my heavenly Father. I there learned a lesson I shall never forget. God had spoken to my heart in the storm, and in the waves, and in the calm following. And shall we not worship Him? Shall man set up his will against the will of God? Shall we be disobedient to the commands of so mighty a Ruler? Shall we contend with the Most High, who is the source of all power, and from whose heart flows infinite love and blessing to the creatures of His care? {LS 230.3}

Éjszaka lett. A tengerre ráfeküdt a sötétség és a hullámok között borzalmasan küzdött gőzösünk. Ez a nagy jármű az irgalmatlan vizeken csak faszilánknak látszott, azonban menetközben mennyei angyalok vigyáztak rá, kiknek Isten megparancsolta, hogy rendeleteit teljesítsék. Ha nem így lett volna, akkor bármely pillanatban elsüllyedhettünk volna és e pompád hajónak nyoma veszett volna. Azonban Isten, ki a hollókat táplálja és hajunk szálait is számon tartja, nem fog bennünket elhagyni. Utolsó éjszaka, melyet a hajón töltöttünk, nagy hálát éreztem mennyei Atyámmal szemben. Olyan tanítást kaptam akkor, amelyet sosem fogok elfelejteni. Isten a viharban a hullámokban és a rákövetkező csendben szívemhez szólt. És ne imádjuk őt. Szembehelyezkedjen az ember Isten akaratával? Perlekedjünk a Magasságossal, ki minden hatalom forrása és kinek szívéből a gondoskodásnak végtelen áldása és szeretete árad teremtményeire? {LS 230.3}   

Meetings of Special Interest

KÜLÖNÖS ÉRDEKű ÖSSZEJÖVETELEK

My visit to Oregon was one of special interest. I here met, after a separation of four years, my dear friends Brother and Sister Van Horn, whom we claim as our children. I was somewhat surprised, and very much pleased, to find the cause of God in so prosperous a condition in Oregon. {LS 231.1}

Látogatásom Oregonban különös érdekkel bírt. Négy évi távollét után kedves barátaimmal találkozhattam itt a Van Horn testvérekkel, kiket gyermekeinknek tekintettünk. Meglepődtem egy kicsit és nagyon kellemesen érintett, hogy Isten művét Oregonban ilyen virágzó állapotban találtam. {LS 231.1}   

Tuesday evening, June 18, I met a goodly number of the Sabbath keepers in this State. I gave my testimony for Jesus, and expressed my gratitude for the sweet privilege that is ours of trusting in His love, and of claiming His power to unite with our efforts to save sinners from perdition. If we would see the work of God prosper, we must have Christ dwelling in us; in short, we must work the works of Christ. Wherever we look, the whitening harvest appears; but the laborers are so few. I felt my heart filled with the peace of God, and drawn out in love for His dear people with whom I was worshiping for the first time. {LS 231.2}

Kedd este június 18-án meglehetős nagyszámú szombatünneplővel találkozhattam itt. Bizonyságot tettem Jézusról és hálámat fejeztem ki azért az előjogért, hogy bízhatunk szeretetében és kérhetjük erejét, hogy a lélekmentés munkájában egyesüljön velünk. Ha azt akarjuk, hogy Isten műve fejlődjön, akkor Krisztusnak bennünk kell lakni, azaz Krisztus munkáját kell elvégeznünk. Amerre csak nézünk, sok aratnivalót látunk, de kevés munkást. Isten békéje töltötte be szívemet és szeretetem drága népéhez vonzott engem, kikkel most gyülekeztem össze először Isten imádására. {LS 231.2}   

On Sunday, June 23, I spoke in the Methodist church of Salem, on the subject of temperance. On the next Tuesday evening, I again spoke in this church. Many invitations were tendered me to speak on temperance in various cities and towns of Oregon, but the state of my health forbade my complying with these requests. {LS 231.3}

Június 23-án, vasárnap a salemi metodista templomban beszéltem a mértékletességről. A következő kedd este ismét ebben a templomban beszéltem. Sok meghívást kaptam Oregon különböző városaiból és falvaiból, hogy a mértékletességről beszéljek, de egészségi állapotom miatt a meghívásokat nem fogadhattam el. {LS 231.3}   

We entered upon the camp meeting with feelings of deepest interest. The Lord gave me strength and grace as I stood before the people. As I looked upon the intelligent audience, my heart was broken before God. This was the first camp meeting held by our people in the State. I tried to present before the people the gratitude we should feel for the tender compassion and great love of God. His goodness and glory impressed my mind in a remarkable manner. {LS 231.4}

Tábor-összejöveteleinket a legmélyebb érdeklődés érzésével kezdtük meg. Az Úr erőt és kegyelmet adott, mikor a nép előtt álltam. Mikor az intelligens hallgatóságot megpillantottam, meglágyult a szívem az Úr előtt. Ez volt az első tábor-összejövetelünk, melyen népünk ebben az államban tartott. Megkíséreltem a népnek bemutatni, hogy mily hálával tartozunk Istennek, irgalmáért és nagy szeretetéért. Jósága és dicsősége különösen mélyen vésődött lelkembe. {LS 231.4}   

I had felt very anxious about my husband, on account of his poor health. While speaking, there came vividly before my mind's eye a meeting in the church at Battle Creek, my husband being in the midst, with the mellow light of the Lord resting upon and surrounding him. His face bore the marks of health, and he was apparently very happy. {LS 232.1}

Nagyon aggódtam férjem rossz egészsége miatt. Mialatt beszéltem, egy összejövetelt láttam lelki szemeimmel, melyet a battle creeki templomban tartottak, melynek közepén a férjem állt az Úr világosságával körülvéve. {LS 232.1}   

I was overwhelmed with a sense of God's unparalleled mercies, and of the work He was doing, not only in Oregon, and in California and Michigan, where our important institutions are located, but also in foreign countries. I can never represent to others the picture that vividly impressed my mind on that occasion. For a moment the extent of the work came before me, and I lost sight of my surroundings. The occasion and the people I was addressing passed from my mind. The light, the precious light from heaven, was shining in great brilliancy upon those institutions which are engaged in the solemn and elevated work of reflecting the rays of light that heaven has let shine upon them. {LS 232.2}

Isten összehasonlíthatatlan kegyelmének tudata és a munkától, amelyet nem csak Oregonban, Californiában és Michiganben, hol fontos intézkedéseink vannak, hanem a külországokban is cselekszik, teljesen legyőzött. Sosem fogom tudni azt a képet leírni valakinek, mely azon alkalomkor lelkembe elevenen bevésődött. Egy pillanatra láttam művünk kiterjedését és én környezetemet elvesztettem szemem elől. A különleges alkalom és az emberek, kikhez beszéltem kitörölhettek elmémből. A fény a drága mennyei fény, nagy fénnyel világította meg azokat az intézményeket, melyek azzal az ünnepélyes és fennkölt munkával foglalatoskodnak, hogy a mennyből rájuk ragyogó sugarakat visszasugározzák. {LS 232.2}   

All through this camp meeting the Lord seemed very near me. When it closed, I was exceedingly weary, but free in the Lord. It was a season of profitable labor, and strengthened the church to go on in their warfare for the truth. {LS 232.3}

Az Urat az egész tábor-összejövetel alatt nagyon közel éreztem. Mikor befejeződött, akkor nagyon fáradt voltam, de az Úrban felszabadulva. A hasznos munka ideje volt ez és a gyülekezet megerősödött, hogy az igazságért vívott harcában előbbre tudjon jutni. {LS 232.3}   

On the Sunday following the camp meeting, I spoke in the afternoon in the public square, upon the simplicity of gospel religion. {LS 232.4}

A tábor-összejövetelt követő vasárnapon délután szabadtéren beszéltem az evangéliumi hit egyszerűségéről. {LS 232.4}   

A Prison Service

EGY ISTENTISZTELET A BÖRTÖNBEN

During my stay in Oregon, I visited the prison in Salem, in company with Brother and Sister Carter and Sister Jordan. When the time arrived for service, we were conducted to the chapel, which was made cheerful by an abundance of light and pure, fresh air. At a signal from the bell, two men opened the great iron gates, and the prisoners came flocking in. The doors were securely closed behind them, and for the first time in my life I was immured in prison walls. {LS 232.5}

Mialatt Oregonban tartózkodtam. Carte testvér és Jordan testvérnő társaságában meglátogattam a palemi börtönt. Mikor elérkezett az istentisztelet ideje a kápolnába vezettek bennünket, melyet több fényforrás és a tiszta levegő kellemessé tett. A harangjelzésre két ember megnyitott egy nagy vasajtót és a foglyok bejöttek. A kapukat bezárták mögöttük és én életemben először voltam a börtön falai közé zárva. {LS 232.5}   

I had expected to see a set of repulsive looking men, but was happily disappointed; many of them seemed to be intelligent, and some to be men of ability. They were dressed in the coarse but neat prison uniform, their hair smooth, and their boots brushed. As I looked upon the varied physiognomies before me, I thought, “To each of these men have been committed peculiar gifts, or talents, to be used for the glory of God and the benefit of the world; but they have despised these gifts of Heaven, abused and misapplied them.” As I looked upon young men from eighteen to twenty and thirty years of age, I thought of their unhappy mothers, and of the grief and remorse which was their bitter portion. Many of these mothers’ hearts had been broken by the ungodly course pursued by their children. {LS 233.1}

Visszataszító külsejű férfiak társaságára vártam, de kellemesen csalódtam. Sokan közülük intelligensnek és egyes férfiak pedig tehetségesnek látszottak. A durva, de tiszta fegyencruha volt rajtuk. Hajuk fésült és cipőjük tiszta volt. Mikor ezeket a különböző vonásokat néztem, azt gondoltam, minden férfi különleges adományokat és tehetséget kapott, melyek Isten dicsőségére és a világ hasznára kellett volna fordítaniuk. Azonban ők ezeket a mennyei adományokat megvetették, elpazarolták és rosszul alkalmazták. Mikor a fiatalemberekre néztem, kik 20-30 év közöttiek voltak, boldogtalan édesanyjukra gondoltam és arra a bánatra és gondra, mely a fiúk által osztályrészük lett. Sok édesanya szíve tört már meg gyermeke istentelen életmódja miatt. {LS 233.1}   

When all the company were assembled, Brother Carter read a hymn. All had books, and joined heartily in singing. One, who was an accomplished musician, played the organ. I then opened the meeting by prayer, and again all joined in singing. I spoke from the words of John: “Behold, what manner of love the Father hath bestowed upon us, that we should be called the sons of God: therefore the world knoweth us not, because it knew Him not. Beloved, now are we the sons of God, and it doth not yet appear what we shall be: but we know that, when He shall appear, we shall be like Him; for we shall see Him as He is.” 1 John 3:1,2. {LS 233.2}

Mikor az egész társaság összegyűlt, akkor Carter testvér énekelni kezdett. Mindegyiknek volt könyve és élénken részt vettek az éneklésben. AZ egyik közülük, aki képzett zenész volt, harmóniumozott. Azután megkezdte az összejövetelt egy imával, majd ismét közösen énekeltünk. János szavait idéztem: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten Fiainak nevezhetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy nyilvánvaló lesz, hasonlókká leszünk ő hozzá, mert meg fogjuk őt látni, mint van." I. Ján. 3,1-2. {LS 233.2}   

I exalted before them the infinite sacrifice made by the Father in giving His beloved Son for fallen men, that they might through obedience be transformed, and become the acknowledged sons of God. {LS 234.1}

Azt a végtelen áldozatot tártam eléjük, melyet az Atya tett, amennyiben fiát a bukott emberiségért adta, hogy hit által megigazoljunk és Isten fiaivá váljunk. {LS 234.1}   

The Return Journey

A VISSZATÉRÉS

While in Salem, I formed the acquaintance of Brother and Sister Donaldson, who desired that their daughter should return to Battle Creek with us, and attend the College. Her health was poor, and it was quite a struggle for them to part with her, their only daughter; but the spiritual advantages she would there receive induced them to make the sacrifice. Not long afterward, at a camp meeting in Battle Creek, she was buried with Christ in baptism. This was another proof of the importance of Seventh-day Adventists’ sending their children to our school, where they can be brought directly under a saving influence. {LS 234.2}

Mikor Salemben voltam, megismerkedtem a Donaldson testvérekkel, kik azt szerették volna, ha leányuk velünk utazik Battle Creekbe és ott kollégiumunk növendéke lesz. Anyja nem volt egészséges és meglehetősen nagy küzdelmet jelentett számára, hogy egyetlen leányától elváljon, azonban a lelki előnyök, melyekben ott részesül rávették, hogy ezt az áldozatot meghozza. Nemsokára azután Battle Creekben egy tábor-összejövetelen megkeresztelkedett. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a h.n. adventisták gyermekeiket iskolánkba küldjék, hol megmentő befolyás alá kerülhetnek. {LS 234.2}   

On our voyage from Oregon, we made many pleasant acquaintances, and distributed our publications to different ones, which led to profitable conversation. {LS 234.3}

Oregonból való utunk alatt sok kellemes ismeretséget kötöttünk és többeknek iratokat adtunk, ami hasznos eszmecserét hozott létre. {LS 234.3}   

When we arrived at Oakland, we found that the tent was pitched there, and that quite a number had embraced the truth under the labors of Elder Wm. Healey. We spoke several times under the tent. Sabbath and first day the churches of San Francisco and Oakland met together, and we had interesting and profitable meetings. {LS 234.4}

Mikor Oaklandba érkeztünk, a sátor már állt és W. M. Healaey testvér munkája következtében már sokan elfogadták az igazságot. Több ízben beszéltünk a sátorban. Szombaton és az első napon San Francisco és Oakland gyülekezetei együtt voltak és érdekes és hasznos összejöveteleink voltak. {LS 234.4}