Chapter 1—On the Mountainside

A hegy lejtőjén

More than fourteen centuries before Jesus was born in Bethlehem, the children of Israel gathered in the fair vale of Shechem, and from the mountains on either side the voices of the priests were heard proclaiming the blessings and the curses—“a blessing, if ye obey the commandments of the Lord your God: ... and a curse, if ye will not obey.” Deuteronomy 11:27, 28. And thus the mountain from which the words of benediction were spoken came to be known as the mount of blessing. But it was not upon Gerizim that the words were spoken which have come as a benediction to a sinning and sorrowing world. Israel fell short of the high ideal which had been set before her. Another than Joshua must guide His people to the true rest of faith. No longer is Gerizim known as the mount of the Beatitudes, but that unnamed mountain beside the Lake of Gennesaret, where Jesus spoke the words of blessing to His disciples and the multitude. {MB 1.1}

Több mint ezernégyszáz évvel azelőtt, hogy Krisztus Betlehemben megszületett, Izrael fiai Sikem kies völgyében gyűltek össze, hogy ünnepélyes csendben hallgassák a papok szavát. A beszéd áldást és átkot hirdetve hangzott a hegyek oldaláról. „Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak... az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek...” (5Móz 11:27—28). Ezért azt a hegyet, amelyről az áldások szóltak, Áldások-hegyének nevezték el. Mégsem Garizim-hegyéről hangzottak el azok az igék, amelyek áldásként áradtak a bűnös, gyászba borult emberiségre. Izrael ugyanis nem valósította meg az előtte feltárt felemelő eszméket. Az igazi Józsuénak kell majd az embereket a hit valódi nyugalmába elvezetni. Többé nem a Garizim az áldások hegye, hanem az a névtelen hegy a Genezáreti-tó partján, ahol Jézus tanítványaival az egybegyűlt tömeget tanította. {MB 1.1}   

Let us in imagination go back to that scene, and, as we sit with the disciples on the mountainside, enter into the thoughts and feelings that filled their hearts. Understanding what the words of Jesus meant to those who heard them, we may discern in them a new vividness and beauty, and may also gather for ourselves their deeper lessons. {MB 1.2}

Képzeletben idézzük fel ezt a jelenetet! Miközben a tanítványokkal a hegy lejtőjén elhelyezkedünk, merüljünk el azokban a gondolatokban, érzésekben, amelyek az ő szívüket is eltöltötték. {MB 1.2}   

When the Saviour began His ministry, the popular conception of the Messiah and His work was such as wholly unfitted the people to receive Him. The spirit of true devotion had been lost in tradition and ceremonialism, and the prophecies were interpreted at the dictate of proud, world-loving hearts. The Jews looked for the coming One, not as a Saviour from sin, but as a great prince who should bring all nations under the supremacy of the Lion of the tribe of Judah. In vain had John the Baptist, with the heart-searching power of the ancient prophets, called them to repentance. In vain had he, beside the Jordan, pointed to Jesus as the Lamb of God, that taketh away the sin of the world. God was seeking to direct their minds to Isaiah's prophecy of the suffering Saviour, but they would not hear. {MB 1.3}

Amikor az Üdvözítő megkezdte tanítói hivatását, a Messiásról és művéről általában olyan felfogás uralkodott, ami által a nép Őt semmiképp nem fogadhatta el. Az őszinte, megszentelt lelkület a hagyományok és ceremóniák előtérbe helyezése miatt teljesen háttérbe szorult; a jövendöléseket a büszke, világias és nagyravágyó emberek magyarázták a népnek. Az emberek a Messiást nem a bűntől szabadító Megváltóként várták, hanem olyan hatalmas fejedelemként, aki a Júda törzséből származó Oroszlán fennhatósága alatt egyesít majd minden népet. Hiába szólította fel őket Keresztelő János az ősi próféták szívettépő erejével a bűnbánatra, és hiába mutatott rá a Jordán partján Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Isten megpróbálta figyelmüket az Ésaiás prófétánál megjövendölt szenvedő Megváltóra irányítani, ők azonban erről hallani sem akartak. {MB 1.3}   

Had the teachers and leaders in Israel yielded to His transforming grace, Jesus would have made them His ambassadors among men. In Judea first the coming of the kingdom had been proclaimed, and the call to repentance had been given. In the act of driving out the desecrators from the temple at Jerusalem, Jesus had announced Himself as the Messiah—the One who should cleanse the soul from the defilement of sin and make His people a holy temple unto the Lord. But the Jewish leaders would not humble themselves to receive the lowly Teacher from Nazareth. At His second visit to Jerusalem He was arraigned before the Sanhedrin, and fear of the people alone prevented these dignitaries from trying to take His life. Then it was that, leaving Judea, He entered upon His ministry in Galilee. {MB 2.1}

Ha Izrael tanítói és vezetői teljesen átadták volna magukat Krisztusnak, őket tette volna az emberiséghez küldött követeivé. Isten közelgő országának hirdetése és a bűnbánatra való felhívás először Júdeában hangzott el. Amikor Jézus a kalmárokat a jeruzsálemi templomból kiűzte, ezzel önmagát Messiásnak jelentette ki ; Ő tisztítja meg a lelket a bűn szennyétől, és népét Isten szent templomává teszi. A nép fejedelmei és vezetői azonban nem akartak „leereszkedni”, s az egyszerű názáreti Tanítót nem fogadták el. Már második jeruzsálemi látogatása alkalmával bepanaszolták Őt a Nagytanács (Szanhedrin, a zsidóság legmagasabb kormányzó testülete a babiloni fogság után — a szerk.) előtt, és csak a néptől való félelem tartotta vissza az előkelő tisztségek viselőit, hogy el ne fogassák. Jézus ekkor elhagyta Júdeát, és Galileában kezdett tanítani. {MB 2.1}   

His work there had continued some months before the Sermon on the Mount was given. The message He had proclaimed throughout the land, “The kingdom of heaven is at hand” (Matthew 4:17), had arrested the attention of all classes, and had still further fanned the flame of their ambitious hopes. The fame of the new Teacher had spread beyond the limits of Palestine, and, notwithstanding the attitude of the hierarchy, the feeling was widespread that this might be the hoped-for Deliverer. Great multitudes thronged the steps of Jesus, and the popular enthusiasm ran high. {MB 2.2}

Már néhány hónapja tanított itt, amikor megtartotta a Hegyi Beszédet. Az üzenet — „elközelített Istennek országa” (Mt 4:17) — felhangzott az egész országban, és általános figyelmet keltett; és tovább tüzelte becsvágyó reményeik lángját. Az új tanító hírneve messze túljutott Palesztina határain, s a papi fejedelmek álláspontjával mit sem törődve, mindenfelé úgy kezdték emlegetni, hogy Ő a várva várt Szabadító. Bármit tett, óriási embertömeg vette körül, és nagy volt az általános lelkesedés. {MB 2.2}   

The time had come for the disciples who had been most closely associated with Christ to unite more directly in His work, that these vast throngs might not be left uncared for, as sheep without a shepherd. Some of these disciples had joined themselves to Him at the beginning of His ministry, and nearly all the twelve had been associated together as members of the family of Jesus. Yet they also, misled by the teaching of the rabbis, shared the popular expectation of an earthly kingdom. They could not comprehend the movements of Jesus. Already they had been perplexed and troubled that He made no effort to strengthen His cause by securing the support of the priests and rabbis, that He did nothing to establish His authority as an earthly king. A great work was yet to be accomplished for these disciples before they would be prepared for the sacred trust that would be theirs when Jesus should ascend to heaven. Yet they had responded to the love of Christ, and, though slow of heart to believe, Jesus saw in them those whom He could train and discipline for His great work. And now that they had been long enough with Him to establish, in a measure, their faith in the divine character of His mission, and the people also had received evidence of His power which they could not question, the way was prepared for an avowal of the principles of His kingdom that would help them to comprehend its true nature. {MB 3.1}

A Jézussal szoros összeköttetésben álló tanítványok számára elérkezett az idő, hogy közvetlenül bekapcsolódjanak Mesterük művébe, hogy a tömegek ne maradjanak felügyelet nélkül, mint a pásztor nélküli juhnyáj. A tizenkét tanítvány közül néhányan már tanítói tisztének kezdete óta a legszorosabb kapcsolatban álltak vele; a többiek pedig úgy érintkeztek egymással, mint Jézus családjának tagjai. A rabbik magyarázataival félrevezetett néppel együtt, általában ők is a földi királyság felállítására vártak. Nem értették Jézus tetteit. Gyakran csodálkoztak, hogy semmiféle kezdeményezést nem tett ügyének előrevitelére, hogy a papok és rabbik barátságát megnyerje; sőt egyáltalán semmit sem tett, hogy királyi hatalmát érvényesítse. A tanítványoknak még igen sok akadályt kellett leküzdeni, hogy arra a magaslatra jussanak, amelyet el kellett érniük Krisztus mennybemenetele után. Jézust mindnyájan szerették; s bár a hitben lassan fejlődtek, Ő mégis úgy tekintett rájuk, mint akikre később fontos művét bízza. Már elég régóta voltak vele, hogy küldetésének isteni eredetében megalapozódjanak, s miután már a nép is látta hatalmának kétségbevonhatatlan jeleit, az út készen állt, hogy országának alapelveit elmagyarázza, s hogy annak igazi lényegét megérthessék. {MB 3.1}   

Alone upon a mountain near the Sea of Galilee, Jesus had spent all night in prayer for these chosen ones. At the dawn He called them to Him, and, with words of prayer and instruction, laid His hands upon their heads in benediction, setting them apart to the gospel work. Then He repaired with them to the seaside, where in the early morning a great multitude had already begun to assemble. {MB 4.1}

Jézus a Galileai-tenger közelében — a hegy lejtőjén — egész éjjel kiválasztott tanítványaiért imádkozott. Hajnalban magához hívta őket; ima közben kezét áldólag terjesztette ki rájuk, hogy elkülönítse őket az evangélium szolgálatára. Azután a tenger partjára ment, ahol már reggel óta nagy tömeg várta Őt. {MB 4.1}   

Besides the usual crowd from the Galilean towns, there were great numbers from Judea, and from Jerusalem itself; from Perea, and from the half-heathen population of Decapolis; from Idumea, away to the south of Judea, and from Tyre and Sidon, the Phoenician cities on the shore of the Mediterranean. “Hearing what great things He did,” they “came to hear Him, and to be healed of their diseases; and ... power came forth from Him, and healed them all.” Mark 3:8 , R.V.; Luke 6:17-19 , R.V. {MB 4.2}

A rendszeresen megjelenő galileaiakon kívül jöttek az emberek Júdeából, sőt még Jeruzsálemből, Pereából, Dekapolisból, Idumeából, Tírusból és Sidonból, s a Földközi-tenger főnícai városaiból is: „...amikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének Őhozzá” (Mk 3:8). Mert sokakat meggyógyított: „mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Lk 6:17—19). {MB 4.2}   

Then, as the narrow beach did not afford even standing room within reach of His voice for all who desired to hear Him, Jesus led the way back to the mountainside. Reaching a level space that afforded a pleasant gathering place for the vast assembly, He seated Himself upon the grass, and His disciples and the multitude followed His example. {MB 4.3}

A keskeny tengerpart alkalmatlan volt, hogy elegendő helyet biztosítson — még ha mindnyájan állnának is — a hallgatóságnak. Jézus ezért hallgatóit a hegyoldalra vezette. Amikor olyan sík területre értek, amely alkalmasnak látszott a nagy tömeg elhelyezkedésére, Jézus leült a fűre. A tanítványok és a többiek követték példáját. {MB 4.3}   

With a feeling that something more than usual might be expected, the disciples had pressed about their Master. From the events of the morning they gathered assurance that some announcement was about to be made in regard to the kingdom which, as they fondly hoped, He was soon to establish. A feeling of expectancy pervaded the multitude also, and eager faces gave evidence of the deep interest. {MB 4.4}

Érezték, hogy valami rendkívüli fog történni. Azt hitték, hogy Krisztus csakhamar megalapítja, felállítja országát. A reggeli eseményekből következtettek erre, s várták az Úr megnyilatkozását. Az egész hallgatóság feszült várakozással figyelt. Az arcok izgatott figyelemről tanúskodtak. {MB 4.4}   

As they sat upon the green hillside, awaiting the words of the divine Teacher, their hearts were filled with thoughts of future glory. There were scribes and Pharisees who looked forward to the day when they should have dominion over the hated Romans and possess the riches and splendor of the world's great empire. The poor peasants and fishermen hoped to hear the assurance that their wretched hovels, the scanty food, the life of toil, and fear of want, were to be exchanged for mansions of plenty and days of ease. In place of the one coarse garment which was their covering by day and their blanket at night, they hoped that Christ would give them the rich and costly robes of their conquerors. {MB 5.1}

Amint mindannyian helyet foglaltak a zöldellő hegyoldalon, várva Jézus szavait, szívük megtelt az eljövendő dicsőség gondolatával. Voltak közöttük írástudók és farizeusok is. Ők azt a napot sóvárogták, amely biztosítja számukra a gyűlölt Róma feletti uralmat, a világbirodalom gazdagságát és pompáját. A szegény földművesek és halászok abban reménykedtek, hogy nyomorúságos kunyhóikat, szűkös táplálékukat, fáradságos életüket, nyomorúságtól való félelmüket kényelmes ház és bőség váltja majd fel; napjaikat pedig édes semmittevéssel tölthetik. Azt is remélték, hogy durva öltözetük helyett — amely nappal öltönyük, éjjel pedig takarójuk volt — Krisztus nekik adja elnyomóik finom és drága ruháit. {MB 5.1}   

All hearts thrilled with the proud hope that Israel was soon to be honored before the nations as the chosen of the Lord, and Jerusalem exalted as the head of a universal kingdom. {MB 5.2}

Mindenki szívét az a büszke várakozás töltötte el, hogy Izraelt nemsokára minden nép az Úr kiválasztott népeként fogja tisztelni, Jeruzsálem pedig egy világbirodalom fővárosa lesz. {MB 5.2}